2017. május 28., vasárnap

Szolgálati anekdoták - 128. rész

Nem hittem volna, hogy ilyen szolgálat is van. Azt sem gondoltam volna, hogy valaha IC-t fogok hozni a Déliből. Jártam már itt személlyel (classic húgyszagú ingával, régi By-onos szerelvénnyel, és Flirt-tel), gyorssal, Giganttal igazított különvonattal, szerelvényvonattal (V43 vontatta kocsikkal, Desiro-val, Flirt-tel),  és még tehervonattal is, de az IC eddig kimaradt. Legalább elmondhatom, hogy a munkaviszonyom megszűnése előtt még ez is kijutott. Most már teljes az életem!
Nem az.
A "lakberendező" meglepődött, hogy mennyivel korábban beértem. Ugyanakkor örült is neki, mert félő volt, hogy a mi Gyulánk elé kell menni az Ácson történt mezőgazdasági munkák miatt. Értsd: a Floyd felszántotta az állomás hetedik vágányát és bevetette pár tonna gabonával. Mindössze hét kocsiról van szó. Végül pár perc késéssel beérkezett, úgyhogy nem volt szükség rá, hogy a megfáradt dolgozót idő előtt leváltsam. (Bár abban a hírhedt 9:01-es, 580 km-es kanyarban mindenki azt várja, hogy leváltsák, -lökjék, -lőjék, -szopják minél hamarabb).


Nem meglepő módon az ötös Traxx minden szélvédője tele volt megszáradt és elkenődött rovarral. És az sem lepett meg, hogy az alatt a cirka nyolc óra alatt, amíg a gép az állomás hetedik vágányán dekkolt, egyetlen tisztaságért felelős munkavállaló sem jött oda lemosni a szélvédőt - pedig egész éjjel azt figyeltem, hogy mikor jön az illetékes. (Eseménylapon megemlékeztem róla). Mivel sejtettem, hogy így lesz, ezért magam előtt leganéztam, és az ablakmosó tartályt feltöltöttem hat liter vízzel - a semminél az is több.


Kijárok a Mátyás királlyal vontatott IC 930-cal
(Fotó: Süpek Robi mv. Ce)


Most pedig megyek aludni, mert délután zenekari próba, holnap pedig 9:01...


2017. május 22., hétfő

Szolgálati anekdoták - 127. rész

A minap az ütő megállt bennem, mikor oktatáson - természetesen a szünetben - a blogom akartam valamit megnézni és a tablet azt felelte, hogy "Ez az oldal nem jeleníthető meg!" Mifaszom van? - mondok magamban - csak nem megunt a vezetőség? Három dolgot éreztem:
- csalódottságot
- aggodalmat
- és némi szánalmat
Szerintem egyik sem szorul magyarázatra.
Szerencsére ez csak röpke, átmeneti állapot volt, hiszen másnap már újra elérhetőnek éreztem magam. Azért így leírva kicsit skizofrénnek hat...
Részben örülök, hogy nincs annyi tehervonatos szolgálatom. Sosem kedveltem a maga bizonytalanságával. Frusztrálttá tesz. Ettől függetlenül szeretek kellően felkészülni rájuk, ha hébe-hóba jut egy-egy: nappalosba sok kajával, éjszakás előtt meg kockásra alszom az egyre kerekedő fejem. Most utóbbira került sor.
18 órakor jelentkeztem fel és egy órával később már a RJ67 kényelmét élvezhettem úton a tehénszaros Keletibe. A feladat egy egykor győri honosítású, 1980.06.23-án született, Ganz-MÁVAG VM14-23 leközlekedtetése Győrbe. A frissen kerék-esztergált - ahogy elnéztem a következő után már csak 80Km/h-s lesz -, 37 éves, 449. gysz. igásló az egykor szebb napokat látott Keleti Fűtőház épülete mellett pihent. Sokáig nem időzhettem a főváros ezen pályaudvarán, hiszen felújítási munkálatok miatt bizonyos járművek nem kóricálhattak egy idő után a területen.
Nem csak a Keletiben, hanem Ferencváros és Kelenföld, Herceghalom és Bicske, valamint, Tata és Almás de füzitő között is tartottak kisebb-nagyobb munkálatok miatt vágányzárakat. Mindezek ellenére kettő órán belül eljuttattam a masinát rendeltetési helyére.


Herceghalom állomáson várakozom




2017. május 14., vasárnap

Szolgálati anekdoták - 126. rész

Ki gondolta volna, hogy ezer év után még emlékezni fogok rá, hogyan is kell elindítani a Classic M41-et? Arra nem emlékszem, mikor voltam rajta utoljára. Talán amikor osztrák munkanélkülieket vittem a fehérvári szovjet hősi temetőhöz. Az se ma vót...
Kis híján azt mondtam a Leventének (ma nappal őt találtam a felvigyázói székben), hogy keressünk már rá, hogy kérhetek e típusfrissítést, vagy se, de aztán végül felharsant bennem az isteni 13%-os felismerés és úgy gondoltam, hogy "bassza meg, megnézem mit tudok, azt ha semmit, még mindig mondhatom, hogy SEGÍTSÉG!"


A 38 éves szörnyeteg Veszprémben, az idiotizmus jegyében kitalált négy kocsival. 
A bal oldalon látható, szalaggal körülvett akna állítólag majd szerelvények víztöltését fogja szolgálni.

Az egész úgy indult, hogy felmásztam egy olyan vezetőállásra, aminek minden nyílászáróját gondosan lezárták, vagy felhúzták. Nem volt meleg, csak harmincöt fok némi őserdei páratartalommal. A lezárást végző kezeit áldottam a tevékenységéért. Miután bekorcsolyáztam a vezetőállást (a fel nem takarított, géptérből behordott olajtól csúszott a linóleum) előkotortam a céges lámpámat, generáltam némi fotont belé, felcsattintottam és bemerészkedtem a géptérbe. Kár volt. A vezetőállás párája és hőmérséklete, valamint a járólemezek olajszennyezettsége kutyafasza volt ehhez képest. Az első lépéssel gyakorlatilag a dízelmotor közepéig csúsztam, a jó öreg VV450/150-es légsűrítőnek csak integetni sikerült. Az olajszintet ellenőrizni nem volt nehéz: volt belőle mindenhol. A következő megálló a fűtési reteszkulcs lett volna, de valaki ügyesen, foglalkozás körében elkövetett, előre megfontolt szándékkal a járólemezre helyezett egy oldalsó burkoló lemezt (ha az emlékeim nem csalnak, akkor a beszívott levegő megszűrésére fejlesztették ki rendkívül rafinált és tanult mérnökök).


A jármű olajos... Mire eljutsz idáig, hogy elolvasd, rájössz magadtól is.

Miután elkorcsolyáztam az indítóállványig, (jól megkapaszkodtam benne, hogy egy helyben tudjak maradni) elemezni kezdtem az ott elhelyezett nyomógombokat. Néhány másodperc után kiválasztottam a "Gázolaj" nyomógombot és a motor felől ismerős hang érkezett. Ezután megnyomtam az "Indítás" gombot és... semmi. Kicsúszkáltam a vezetőállásra és a pakettot M állásba fordítottam, majd újra próbálkoztam. 
Végül sikeresen teljesítettem a mai napra kitűzött célt: két vonat, 158km, alig 7 órás szolgálatban, maximum negyven utassal. Zseniális.




A három alagút a "Vadasparkban". 
A legjobban akkor adja vissza a valóságot, ha most rákötöd a gépedet a házimozira és csutkára feltekered a hangerőt. Aztán lejátszás. 

Egyetlen dologra élő bizonyíték még ez az ezeréves masina: így lehet a legdrágábban gázolajból zajt és füstöt készíteni!









rettenet

2017. május 13., szombat

Szolgálati anekdoták - 125. rész

Mint köztudott dolog, elkezdődött a Céges vontatójárművekre a dokkolók felszerelése. Nem kommunikál, de legalább tölt. Az elhelyezést -ha jól tudom - hosszas egyeztetés előzte meg. Amiken eddig jártam (Bz, remot Csörgő, Szili) jól sikerült. 
A remot Dacia-n az A oldalon a régi menetrendtartó állványra szerelték fel. Amíg a minap a 205-össel elmentem Komáromba szerelni, nem mondom, hogy leesett, de tudom, hogy egy Komárom - Tokod és viszont kanyart nem biztos, hogy kibírna. Rendkívül instabilan lett rögzítve, az egyetlen csavar, ami tartja már kilóg. (Javítást feladtam).
Ma - nem tudom ki helyett - a győri Húzón voltam. A gép 460 056. Sikerült úgy felhelyezni, hogy a főmegszakító és áramszedő kapcsolók kezelése - nagyobb kezűeknek, mint mondjuk én - elég zavaró. A bütykeim a dokkoló sarkát horzsolják és viszont. Az eszköz a képen látható szögig dönthető. Viszont nem fordítható el, így menet közben, ha netán a későbbiekben kommunikálni fog az MFB-vel, az információkat nem lesz túl kellemes leolvasni róla, hiszen csak épphogy nem párhuzamos a kapcsolósorral. Szerintem ezt is fel lehetett volna rögzíteni a régi menetrendtartó helyére.



2017. május 5., péntek

Szolgálati anekdoták - 124. rész


Már régebben is említettem, hogy nagyon nehezen alszom (keveset és szinte mindenre megriadok). Idegen ágyban - esetleg más nője mellett- meg pláne. (Bár utóbbi ez esetben nem adatott meg). Ráadásul a győri pihenő helyiség négy ágyas. Maga az elképzelés nem rossz. Néhány pici apróságot viszont a szoba kijelölésekor nem vettek figyelembe:
- Négy ember egy időben kizárólag akkor tud egyszerre és nyugodtan aludni, ha ugyan úgy alszanak, ugyanolyan igények mellett és a takarodó és az ébresztő is egy időre esik. Ellenben az emberek nem egyformák, mozdonyvezetőéknél meg ez hatványozottan igaz.
- A szoba a vasútállomás épületében van. Egyik oldalon a vonatok dübörögnek, a másik oldalon -amerre az ablak is nyílik- a város. Hétköznap csak az átlag piásokkal, hétvégén, meccs napon meg jönnek az alkalmi hősök. 
- Mindezt megtetézi az a tény, hogy a szoba közvetlenül egy elég forgalmas gyalogos aluljáró fölött van. Egy csámpás repedtsarkú lotyó végigveret a műköves járólapon a tíz centis sarokkal felfegyverzett topánjában, az hanghatás tekintetében felér egy kisebb vakolatbontási kísérlettel. 

- További probléma, hogy pár éve nyílt egy gyros sütő (amit már többször zártak be higiéniai és egyéb okokból), közvetlenül az aluljáró kijárata mellé. Fizikából tudjuk: a meleg levegő felfelé száll. Így az ott keletkező szagok is.
- Hogy "a kényelem" tovább fokozódjon - már csak - fél óránként a tanácsház tornyában megszólal a fél és egész órát jelző harangjáték. Zárt ablaknál is jól hallható. 
- A helyiségben kettő darab hűtő üzemel. Nem mai gyártmányok, hanem ezer évre tervezett Lehel masinák, amiket deresebb hajú kollégáknak és a korosztályomnak nem kell bemutatni, a fiatalabbak meg kérdezzék meg aput. 
- A téli konfortérzetet tovább növeli a kiöregedett ablak repedésein lágyan keresztül húzó szellő, ami egyúttal a gyengén muzsikáló fűtőtest által termelt hőt olyan intenzitással rántja ki a szobából, mint a szinkron Taurus a két tengelyes pőre kocsit az állomásból.
Egyetlen pozitívum viszont van. És ez igazából már a javulás jelét mutatja. Kimeszeltek! Remek! Éveken keresztül gyűlt ott a segg-, hányás-, kiöntött- és forralt bor-, a száj és izzadság szagával, na meg időnként cigaretta füsttel, amit aztán a jó falak rendre magukba szívtak. Most mindennek vége lett egyetlen meszeléssel. A levegőben kizárólag a friss mész illatát lehet érezni. Mást nem, de a friss meszet töményen és a keletkező párának köszönhetően - mert napközben senki nem szellőztet ki- erőteljesen, sőt fullasztóan. Hajnali háromkor már mintha émelyegtem volna. 
Feljelentkezéskor közöltem a felvigyázóval, hogy józan, de nem teljesen kipihent állapotban jelentkezem. Ahogy Te leszartad, úgy őt se nagyon hatotta meg. Közölte, hogy a gépem benn van. Ezúton tanácsolom mindenkinek, - tanulva az én példámból -, soha ne álljatok szolgálatba! Amikor jelentkeztem, akkor a pihenő és a felvigyázó közötti úton annyira felspanoltam magam, tombolt bennem az adrenalin, hogy néhány perccel később úgy éreztem, hogy nem lesz gond azalatt a rövid öt óra alatt, amíg megfordulok Veszprémből. Gondoltam iszom egy kis kávét, meg energiaitalt és tírárám... Lófasz! Ha fáradtnak érzed magad, akkor inkább mond azt, hogy nem tudod ellátni a szolgálatod. Aztán puffogjanak csak a feletteseid, de Te ne vidd a vásárra se a bőröd, se az egészséged, se az utasaidét! Az a kibaszott 13 százalék nem ér annyit!

Szóval elég morcos vagyok. Lehet ma elteszek valakit láb alól, ha belém köt... vagy holnap... azt' akkor nem kell oktató mv vizsgát tenni... hö hö ...


Szó szerint a pokolban éreztem magam.

Panaszkodom, pedig nem csak itt van probléma. A napokban beszélgettem pár komáromi toronyőrrel (a XIV. torony két munkatársával) és mesélik, hogy a "vadonatúj", eukonform irányító torony annyira mégse kacsalábon forgó palota. Konkrétan: a központi irodának, ahol a fszt-k a 12 órát lenyomják, nincs nyitható ablaka. Mesélik nyáron elég gyakran bedöglik a légkondi. Ilyenkor azért jó lenne, ha valahol megindulhatna a levegő. Aztán panaszolják azt is, hogy télen fáznak, mert csak a légkondi végzi a fűtést, külön konvekciós fűtőtest nincs. Ha meleget akarnak, akkor vinniük kell egy hordozhatót.

Amit még nem nagyon értek, hogy mifaszé' kell a Bakonyba ennyi kocsi:


Jól látod, a sereghajtó egy darab százas VK (137). Lehet egykori Mesterem miatt dobtak ide kettőt (a másik a 104, ami erre ténfereg), hogy le tudja utazni a classic Csörgős útjait és végre levizsgázhasson...?