Nem biztos, hogy jól számoltam az anekdotáimat, de nagyjából ez a soron következő. Mint ahogy az köztudott, a Mozdonyvezetők Lapjában jelenik meg havonta ez a rovat, így egyes olvasóim kimaradnak ebből. Mondhatjuk, hogy a nagyobb nézőszám miatt eladtam magam. Egy kurva vagyok. Ráadásul ingyen kurva.
Amiért most ismét klaviatúrát ragadtam, annak oka a friss élmény. Persze kiakadtam, mint a sezlonyrugó, és képtelen vagyok ezt magamban tartani, meg Szolgálattevő Józsika kérdezte, hogy lesz-e erről a szolgálatról anekdota és ha már egyszer megígértem, nem csinálok segget a számból.
A történet korábban kezdődik, mint május tizenhét 16:40. Egész pontosan kettő nappal korábban. Hogy még tényszerűbb legyek 55 és fél órával korábban. Ugyanis akkor tudtam meg, hogy a péntek esti kanyarom nem 20:40-kor kezdődik, hanem négy órával korábban. Ezzel gyakorlatilag keresztül húztak egy írói megbeszélésemet, amit hosszas tervezés, egyeztetés után sikerült tizenhatodika estéjére, Budapestre leszervezni. Mivel a szerzőtársamnak sem mindegy, hogy mikor merre koszlik és még Ő sem keres valami jól az írói munkával, így kénytelenek vagyunk a pihenőinket úgy kimaxolni, hogy a novemberi könyvmegjelenés határideje tartható legyen. Ezért kurvára nem örültünk annak, hogy vezénylőim így telibe fosták a munkahelyen kívüli életemet.
A péntek estém nem szólt volna másról, mint hogy fűtőházban nyitok egy Csörgőt, elgurulok Győrszentivánba és a feszmentes ideje alatt kitolom a hagyományos szerelvénnyel érkező személyvonatokat és az esetleg valamilyen oknál fogva beeső tehervonatokat, aztán reggel, visszakocogjak az ólba és 5:48-kor lezárjam a szolgálatot. Az egyre súlyosbodó emberhiánynak köszönhetően viszont kénytelenek voltak ezek a huncut fiúk a számítógép mögött a munkaidő beosztást úgy megvariálni, hogy a szopott faszból mindenki egyenlően kapjon. Az eredetileg előkészítős embert elzavarták Herceghalomba Szergejre kitolózni (mert oda is terveztek feszmentest), engem meg berángattak a helyére - és bár nem számoltak azzal, hogy péntek este van a legtöbb munkája az előkészítősnek -, és még az én szentiváni kitolózásomat is meghagyták. Vagyis feljelentkeztem, 17:10-től már sorra váltottam a kollégákat, kihoztam, behoztam, rázártam, lezártam, átvettem, átadtam, majd 21 óra után felvettem a szükséges papírokat, beindítottam a Hegyioroszlánt, kigrasszáltam a nyolcra, valamikor 22:20 körül elindultam Szentivánba, hogy aztán a 22:39-kor Győrből induló személyt majd kitolhassam az állomásról. Azt már nem is részletezem, hogy a tolatástechnikai lófasz 22:10-től volt megrendelve! Na, hát akkor én még vígan Győr állomáson tengődtem...
Nem nagyon hatott meg. Kössön bele valaki. Bátran. Aztán majd neki is szívesen elmagyarázom, hogyan üljön meg egy seggel két lovat!
Ennek a zseniális okos húzásnak köszönhetően nagyjából két embernek meg kellett hosszabbítani a szolgálatát, hogy a győri állomás ne duguljon be és minden vonat szerelvénye időben a felállítási helyére kerüljön. És persze így meg lett spórolva két díjazott átvezénylés. Ilyenkor azért felmerül bennem az kérdés, hogy hol van az a sokat hangoztatott szlogen, hogy "pénzt rakok a zsebedbe"? Vagy ez a Kopasszal együtt nyugdíjba ment? Érdekelne mondjuk, hogy esik le jutalék a megspórolt túlórák, átvezénylési díjak után?
Azt még a végén halkan megemlíteném, hogy a reggeli végzés, ami 5:25-re volt tervezve, az se jött össze. Ugyanis 5:23-kor álltam meg Győr személyben. De engedjük el. Legyünk rugalmasak. És jöjjünk be pihenőnapon is!
Két tolás közt legel a hegyioroszlán.
Még jó, hogy felkerült rá a GSM-R rádió. Nagy hasznát tudnánk venni - kár, hogy "system error".
Eredetileg vinni akartam az aparátot, hogy minőségi szinten dokumentálhassam a történetet, de amikor megtudtam, hogy előkészítős leszek már nem láttam értelmét. Az komáromi állomáson jelezte a felvigyázó (akivel együtt mentünk szolgálatba), hogy azért a kitóló megmaradt a beosztásban...
