Mondták már neked valaha azt, "hogy tudsz ilyen céltalanul élni"? Nekem soha. Talán ez az egyetlen dolog, amit a legtöbben tudnak rólam, hogy mindig volt/van/lesz célom. Igen, jól látod, a születésnapomat az ezernyi ismerősömből nagy valószínűség szerint csak húszan ha tudják fejből, de ők sem a facebook adatlapomról. Nem is teszem ki az ablakba, mert nem érzem úgy, hogy bármit is ünnepelni kéne rajtam. Majd ha olyan sokat teszek bárkiért is, majd akkor. Vagy a nyolcvanötödiket. Amit az életvitelemnek köszönhetően meg se fogom közelíteni... de az igazat megvallva nem is akarnék szellemileg leépült, degenerált, önmagáról gondoskodni képtelen, személyiségileg teljesen elviselhetetlenné vált öregemberként vegetálni... Szóval itt egy újabb cél: nagyjából 65 évesen megmurdelni a picsába, lehetőleg szex, vagy fellépés után! Nincsenek nagy igényem, ugye? Jó, mert akkor folytatom.
Tehát célom az van bőven. Most is rengeteg megvalósításra váró tervem van. Persze, mint máskor most is közbejöhet egy-két dolog, ami eltérít az útról. Például egy sóderes kamion a vasúti kereszteződésben. Vagy egy-két erkölcsileg tiszta (vagy nem), pár-kapcsolatot hosszabb-rövidebb időre tervező nőszemély. Vagy ezen hölgyek valamelyikétől egy ivadék. Vagy kettő. Na akkor bizony a GPS-em folyton azt harsogná: "Újratervezés! Ú-ú-új-újra tervezés!" Onnantól kezdve mondjuk egy valamit nem fog: "A következő lehetőségnél fordulj vissza!" No, de ennyire ne szaladjunk előre. Különben sem szeretek gyorsan hajtani. Ha motorom lenne biztos, hogy valami lomha chopperrel cirkálnék. Ott csak lezöttyensz a fingfelfogós bőrkárpitra, a mancsodat felakasztod a szürke marha szarv méretű kormányra és indulhat a kellemes hónalj szellőztetés! Hogy mindenki elmegy mellettem? Kit érdekel, legalább a bogaraknak van ideje kikerülni!
Térjünk vissza a leendő terveimhez. Ha nem érdekel, akkor már vagy bezártad az oldalt, vagy most fogod, de akik kitartóan bogarásszák a betűket, amiket leütöttem, azoknak elmondanám, ami kikívánkozik belőlem. Jelenleg egy nagy állami vállalatnál dolgozom, amit a továbbiakban nevezzünk Cégnek. Szóval bármi is történjék és bárki bármit is terjeszt, amíg itt megtűrnek és megfizetnek, addig önszántamból nem állok át másik vállalathoz húzni az igát. Már párszor keltették a hírét annak, hogy lelépek és ennél, vagy annál fogok tovább dolgozni, de azt még senki nem merte felvállalni, hogy honnan szedte ezt a bődületesen nagy baromságot?! A kedvencem az volt, amikor 2011-ben (mikor kihelyeztek a komáromi fűtőházhoz -és ami azóta is hiányzik!) valamilyen ügyintézés céljából betértem a győri felvigyázóhoz és valaki megkérdezte, hogy mi újság velem? Úgy hallotta, hogy egy óceánjáró hajón zenélek... Na ez ami sosem fog megtörténni, mert nem vagyok hajlandó haknizni, másrészt itt van nekem a Vesztegzár, most adtunk ki egy fain kemény lemezt, sikerrel koncertezünk, készítjük az új dalokat a folytatáshoz. Ezt akarom csinálni, minél több emberrel ezt megismertetni, a lehető legtöbb lemezt kihozni és amíg csak lehet (egészségileg/anyagilag) nyomatni a dolgot. Talán nincsenek ezzel kapcsolatosan túlzottan nagy igényeim...
Ehhez kapcsolódik valamilyen szinten egy mániám: imádom a hangszereket. Az elsőt még 2006-ban vettem, ami még a mai napig is hű társam, egy Fender elektro-akusztikus gitár. Azóta megfordult pár hangszer a házam táján, vettem/eladtam. A legújabb őrületem, hogy beszerzek egy minőségi, de olcsóbb gitárt, amit aztán a saját ízlésemre alakítok. Így volt ez egy évvel ezelőtt is egy Epiphone Flying V-vel is -amit mostanában a koncerteken (és az azokról készült képeken) látni lehet a kezemben- és így van ez most is egy Fender Stratocasterrel. A hangszerek ettől nem veszítenek értékükből, épp ellenkezőleg, sőt az átalakítás után teljesen megújulnak.
Itt egy még jobban hozzám kapcsolódó szösszenetet osztanék meg. Minden alkalommal, mikor valami külső elváltozás (lehet nem ez a megfelelő szó ide, de ez jutott eszembe) történt egy újabb korszakba léptem. Ilyen volt, amikor megnövesztettem a hajam, vagy a szakállam, vagy amikor szándékosan jól tápláltam pocakot (bár ez még nem lefutott dolog, ugyanis kitűztem magamnak az egészséges 100-110 kilós határt. Bár ez most kicsit meghanyatlott a februári lebetegedésemmel, de ismét jó az étvágyam, úgyhogy...). A következő elég drasztikus változásról majd úgyis csak személyes, vagy facebookra töltött fényképes találkozáskor fog tudomást venni a publikum. Arra már úgy is felkészültem, hogy páran simán el fognak sétálni mellettem. Találgatásokba felesleges bocsátkozni, mert nem fogom elárulni. A lényeg, hogy számomra egy izgalmas megújulás következik...
Akikkel ritkábban találkozom szokták kérdezni, hogy "és család, van e már?" Erre mindig azt mondom, hogy nem tudok róla. Nem zárkózom el a dologtól, hiszen alig pár év és a harmadik X-et is fel kell vállalnom, de nem feltétlenül sürgetném a kérdést. Ha adódik a dolog, akkor természetesen a fenn említett módon a GPS-t átállítanám, hogy abba az irányba induljunk el, közösen, ami egy-két-három gyerek felneveléséhez szükséges. (Azért három, mert az első kettő a szüleit pótolja, a harmadik már a hazát gyarapítja! Nem arról vagyok híres, hogy annyira nemzeti érzelmű lennék, de vannak eszmék -minden oldalról- amiket átvettem és magaménak vallok!)
Most valószínűleg egy jó ideig ismét nem jelentkezem. Eddig is csak azért nem tettem túl gyakran, mert valahogy kicsit ellaposodott számomra a dolog, ráadásul a Céges dolgokról sem írhatok már olyan nyíltan, mint egykor (mert pikk-pakk kibasszák az emberfiát ezek a kis ördögök). Persze volt egy-két írásom, amikkel meg sikerült megbántanom embereket szép számmal. Ez mind köszönhető a hirtelenségemnek, annak, hogy nem számolok el húszig, mielőtt valamit kimondok. Nem mérlegelem a tetteim következményeit, csak cselekszem. Most már úgy gondolom -minden bizonnyal későn-, hogy nem volt szép dolog tőlem és elnézést is kérek azoktól, akiket érintettek a szavaim! Hogy a jövőben ilyen ne fordulhasson elő, ezért inkább kerülöm az itteni, az egyetlen olyan megnyilvánulási módot, ahol kiírom magamból a negatív gondolatokat!
