A hobbialkoholisták reggeli imája az első deci előtt

Szeretnék jól bepiálni, feküdni árkokban, padon,

hosszan elnyúlva ejtőzni minden egyes napon,

bemutatni neked, ha jössz felém és bármi kell,

a számat csak akkor kinyitni, ha hányni kell...

All is lost, a film, amit senkinek nem ajánlok

Láttam már pár filmet. Na nem annyit, mint a Faby, az biztos, de jó néhányon már túl vagyok. Így el tudom dönteni, hogy mi tetszik és mi nem. A következő film baszott unalmas, ezért az első perctől magamban kezdtem feldobni és nem végigszenvedni. Így született ez a bejegyzés:

A történet monológgal indít (bla-bla-bla, meg hogy próbált jó lenni), vágóképnek pedig egy tengeren ringatózó –hát elsőre egy felfordult csónaknak tűnt, de valójában- konténer. Egy kibaszott piros konténer. (A Discoveryn láttam egy dokumentumfilmet, ahol egy kikötő egy napját mutatták be, konténereket rakodtak ki és be egy böhöm nagy hajóról és ott említették, hogy időnként egy-egy leesik… fasza. Szóval ha rendelsz magadnak a faking júeszéjből –ju nó- egy méregdrága lófaszt és történetesen az a konténer a tengerbe vész, akkor az szopás). Az alig egy perces felvezető után jön a sötétítés –megörültem, hogy vége a filmnek- és a szöveg:

8 days earlier

Na, mondok kezdődik a bonyodalom! Nem kell izgulni: nem jött. Egy Jack Nicolson típusú -angol típusú, ötvenes ronda fej, sárga fogakkal- alak fekszik egy kajütben (valójában Robert Redford). Víz ömlik be a padlóra. Ez meg halál nyugalommal felébred. Körülnéz. „Jé, víz van a hajóban.” Lassan felkászálódik. Odatocsog az emelkedő vízben a keletkezett kráterméretű lyukhoz, ami a hajó oldalán tátong és meglepődve konstatálja, hogy „basszus, egy lyuk van a hajómon”. Nyugdíjas tempóban kikecmereg a fedélzetre és felfedezi, hogy egy kibaszott piros konténer sarka átfúrta a hajója oldalát. Ez az idióta ahelyett, hogy tenne valamit, hogy eltávolítsa azt a szart, egyetlen dolgot tesz: leáll szemezni a lebegő konténerrel! Nézi, gyönyörködik, közben a hajója meg megy le Custo-ékhoz. Előkotor egy alumínium (tirpákiában: alamóneum –csak hogy tudjad) rudat és azzal akarja elfeszíteni a konténert (aminek piros a színe) a hajótól (ami közben szép lassan megtelik vízzel). Amikor a csőben kb harminc fokos hajlat kerül a feszítésnek köszönhetően rájön Jack Nicolson, aki egyébként Robert Redford, hogy ez így nem fog menni. Csak hogy felgyorsítsam az eseményeket és ugorjunk a filmben kb fél órát: előkotor egy tengeri horgonyt, amit rákötöz a konténer sarkára, hogy az lehúzza a hajóról az éket. Sikerül neki. Megszabadul és elindul haza.

   Felesleges örülni, mert itt még nincs vége… A fickó folyton visszatekinget. Ott lebeg a tenger közepén egy piros konténer, körülötte lubickolnak a kiszabadult Nike cipők. És erre mit csinál ez a gyökér? Visszafordul! Van egy rózsadombi villa árát érő hajója, egy kibaszott nagy lékkel az oldalán és ez a barom visszafordul pár szarrá ázott Nike cipőért! Ráadásul „meg is patkázza” a hajót, mert ügyesen rákormányozza a vitorlását. Aztán kiderül, hogy valójában az a szájba vert horgony kell neki. Kurva drága lehet…

   A cselekmény folytatódik: előkotor a vízzel telt kabinból egy dobozt, amiben meglepő módon egy javító készlet rejlik és nekiáll befoltozni a ladikot. Aztán botot farag, hogy a szivattyú segítségével kipumpálja a vizet. Következő kép: a lemenő nap fényében egy konzerv tartalmával bajlódik, majd némi romantikus távolba meredés, naplemente. Mondok fasza, megcsinálta a hajót, a vizet kiszivattyúzta… aztán újabb snitt és ez a gyökér nyugodtan alszik egy függőágyon, alatta meg ott löpitykülődik a tengervíz a kabinban, nagyjából derékig érő magasságig. Az agyam eldobom! Újabb vágókép: javítja tovább a ladikot, szárítja az elektromos berendezéseit (mert hol máshol törne be egy békésen úszkáló piros konténer, mint ahol Robert Redford az összes elektromos cuccát tartja a rádiótól a műholdas telefonon át a laptopjáig) és továbbra is szivattyúzza a vizet. (Azért az operatőr igazán segíthetett volna neki). Nagy nehezen sikerül a foltozás, a víz eltüntetése is… meg egy újabb konzerv tartalmáé is. Jah és ne felejtsük el az újra lenyugvó napot!

   A következő napon teszteli a javítást, felmossa a kabint, egy akku segítségével megpróbálja behozni a Kossuth rádiót, a megszárított térképek alapján megpróbálja kitalálni merre is lehet. Aztán 20 perc csend, tenger morajlás, némi melankolikus háttérzene után végre megszólal. Először csak egy belső monológ hangzik el, de amikor meghallja, hogy bejött a Cseh2 rögvest szalad és segítséget próbál kérni… de az akku lemerül. Ennek örömére leissza magát, majd nekiáll főzni. (Részegen én is eszméletlen dolgokat tudok, az igaz). Újabb melankólia és hősünk (aki nem Jack Nicolson, hanem Robert Redford) feljön a fedélzetre és a tökig napsütésben eleredő esőben (!) nekiáll élvezkedni, mint aki még sosem fürdött. A nap végén egy könyvet olvas és újra elalszik. Mesélik, az öregek sokat szunyókálnak.

   Következő nap egy csörlő segítségével felhúzza magát az árboc tetejére (kb tíz percig nézheted), hogy az antenna dugaszát a helyére illessze. (Az operatőr most is gyorsabb volt –a feljutás felét az ő szemszögéből nézhetjük végig-, nem értem miért nem csinálta meg, ráadásul neki kötél sem kell, mert azzal a kurva kamerával a vállán körbe-körbe röpköd, miközben az öreg szerel). Aztán meglátja, hogy jön a vihar, úgyhogy elkezd sietni lefelé. A lejutást is végig lehet nézni, mert az is végig megvan, nem gyorsabb, mint felfelé (csak az operatőr volt az). A kabin belsejében, miközben kint tombol a vihar, az öreg megborotválkozik. Mintha bármit is számítana, hogy mennyire borostás a végítélet előtt, de olyan precízen csinálja, mintha az operába készülne. Aztán felveszi a viharkabátot, lebontja a kabin bejáratát (ami által köbméter víz zúdul a nyakába és a kabin belsejébe, hogy bohóckodhasson a kormánykerékkel. Ezt hamar megunja, majd visszamászik a fedezékbe, hogy magára csatolja a vitorlazsákot. Ez után újra előmászik és a tomboló vihar kellős közepén a hajó orrába kúszik, hogy bevonja az orrvitorlát, ami összecsavarodva szobor mereven retteg a tajtékzó hullámoktól. A nagy és teljesen felesleges csomagolás közepette természetesen ez a vén majom az első nagyobb hullám hatására bele pottyan a vízbe. (Kezdtem örülni, hogy belefullad és akkor végre vége szakad ennek a szenvedésnek, de még egy óra hátra van ekkor még a filmből)!

Inkább eret vágok magamon, minthogy végignézzem ezt a szart!