Vendégek

Utáltam várakozni egész életemben. Nem azért, mert nem lennék türelmes ember, hanem utáltam a gondolatát annak, hogy valamire, amit nagyon óhajtok már, még várni kell. Hagyni kell az időt futni előre, ami ilyenkor viszont csak lusta vánszorgásnak tűnik inkább, semmint eszeveszett rohanásnak. Bár rohanni is ugyanannyira utáltam, mint várakozni.

Nem tudtam megülni a fenekemen, ezért jobbnak láttam azzal múlatni az időt, hogy leszerveztem mindenkinek a feladatokat, magam pedig nyeregbe pattantam és élmény motoroztam egy kicsit. Eleinte a környező települések irányába gurultam, aztán egy hirtelen ötlettől vezérelve, úgy gondoltam, meglepem szülővárosom klubházát és tiszteletemet teszem az alapító chapternél. Tulajdonképpen, a várakozás tárgya is ehhez köthető, hiszen szerettem volna már mielőbb újabb pompájában látni a klubházat és felavatni (az olvasó éljen tisztánlátással). Ráadásul, azt sem akartam megvárni, amíg K értem küldet. Nem mintha az ilyesmi gyakori lenne nálunk, mindazonáltal az elmúlt időszak eléggé megviselt mindenkit, ami a társas kapcsolatainkra is lecsapódott. Ezt akartam oldani némiképp a bejelentetlen látogatásommal. Meg persze, a bennem újra és újra felgyülemlő feszültséget is.

Kissé elszámoltam magam az érkezés idejét illetően, mivel késő délutánra értem a város határába, ahol már akkor feltűnt a szokatlan mértékű rendőri jelenlét. Különösebben nem riadtam meg tőle, legtöbbször sikerült betartanom a sebességhatárt annyira, hogy megússzam a csekkeket. A körforgalomból kihajtva már mosoly húzódott az arcomon - a régi emlékek és ismerős helyszínek mindig kellemes nosztalgiával melengették meg a szívem.

Mielőtt a parkolóba kanyarodtam volna már látni lehetett, hogy lázas munka folyik odabenn - és sör. Határozottan jobban nézett ki a hely, mint ahogy utoljára láttam, de az is biztos volt, hogy messze még a teljesség; a klub elnöke maximalista lévén az utolsó porszem eltávolítása után fogja csak befejezetté nyilvánítani a felújítást.

Motorom hangjára két fickó lépett ki az épületből, egyikük sem volt ismerős. Gyanakodva méregettek, de nem léptek közelebb. Gondoltam, bemutatkozom nekik, de amint a következő személy kilépett az ajtón, nem volt rá szükség: „Majom lánya” - ahogy mindenki ismeri, barátnőm, jegyesem, gyermekem anyja, stb (már magam sem tudom pontosan) riszálta ki magát, ám mikor meglátott, olyan komorrá vált az arca, mintha a jobb időkben megcsaláson kapott volna. 
- Csak te hiányoztál. - morogta halkan az orra alatt.
Sután intettem neki, de mire szóra nyithattam volna a szám - csókról már szó sem lehetett - , visszasietett a ház belsejébe. Azt gondoltam, árulkodni megy az apjának, aki majd a szokásos jelenetet rendezi le: kilazítja az egyik fogam, felsegít a földről, majd iszunk egy sört. Az igazat megvallva, az első két lépést szívesen kihagytam volna.

Mázlim volt. Majom helyett egy gorilla jelent meg a bejáratnál, ő viszont K volt, akitől jobb esélyekkel remélhettem csak sört, mint atyai pofont. Hunyorogva nézett rám, mint aki épp most ébredt fel vagy szopatás közben szakították félbe.

- Tudom, cigányokat nem engedtek be - kezdtem, utalva a régi idők ajtónyitós üdvözlésére.

- Hát többet már biztos nem - vigyorodott el. - Szervusz Testvérem! - öregapósan közelebb totyogott hozzám és meglapogattuk egymás vállát. - Mi járatban?

- Az alattvalóimat a szélrózsa minden irányába szétküldtem ténykedni és gondoltam, ne unatkozzak, kiruccanok és megnézem, hol tartanak a munkálatok. Meg ha kell, szívesen segítek benne.

- Rendes tőled, de az a helyzet, hogy tényleg vannak már bent cigányok, akik ráadásul serényen dolgoznak! - röhögött fel harsányan, majd én is.

- Az igen! - bólintottam hitetlenkedve. - Változnak az idők.

- Változnak bizony... Na, gyere be, nehogy beleolvadj az aszfaltba.

Odabenn kellemes hűvös volt és félhomály. Bár a heves kalapálások hangja elnyomta a zenét, mégis megérintett az ismerős hely miliője. Főleg, hogy Bandi, Majom és Dan már ismerős arcok voltak, így miután mindenkit üdvözöltem - szerencsére elmaradt a pofon - , K ráüvöltött az egyik srácra, aki elsőként lépett ki a klubházból az érkezésemre, hogy azonnal töltsön nekem egy korsó jéghideg sört. Ekkor tudtam meg, hogy egy új srác a klubnál, hangaround, úgyhogy minden igényt a legnagyobb lelkesedéssel teljesített. Olyannyira, hogy még pizzát is rendelt és fizetett minden szó nélkül. Így legalább kibírtam a harmadik sörig, hogy ne legyek spicces.

Utóbbit már a klubházon kívül fogyasztottam el K társaságában, ugyanis érkezésem után Majom lánya elég látványosan került, ezáltal Majom is távolságtartó maradt és érthető módon inkább a saját vérét istápolta, semmint a majdnem-unokájának apját és majdnem-vőt. Így hát régi jó szokásunkat ismét felelevenítve, K-val átsétáltunk a szemközti térre, és leültünk egy szabad padon. Bámultuk a lekapcsolás előtti szökőkutakat, látványos fényjátékokat, párakaput, minden egyéb hülyeséget, amik miatt a gyerekkorunkból ismert zöldövezetet anno megszüntették.

„Lerombolták ifjúságunk nimbuszát” - hangzott még annak idején T barátom szájából egy saját készítésű helyszíni riportban.

Persze, a nyilvánvaló témákat nem tudtuk kikerülni végül: család, barátok, klubok helyzete. Szóba kerültek a jövőbeni tervek, klubos rendezvények; hogy ki mekkora részt tud mindezekből vállalni, stb. Szerencsére, nem vittük túlzásba az ilyen üzleti jellegű témákat, annál sokkal erősebb volt az egykori hangulat, midőn még maga a klub is csak terv szintjén létezett. Sőt, mire beesteledett, a hangulatunknak köszönhetően ismét megfiatalodtunk, és nagyjából ugyanazokat a sztorikat elevenítettük fel, mint régen, megspékelve új élményekkel, amiken szintén nagyokat röhögtünk. Két szembetűnő különbség mégiscsak volt: biciklik helyett a motorjaink parkoltak átellenben, és nem Tesco-s szatyorból szedtük elő a söröket, hanem a hangaround futott át velük, valahányszor igényt tartottunk rá.

Igaz, az utolsó két kör nekem már a kedvenc narancsos Fantám volt, lévén, úgy terveztem, hogy még aznap este hazaindulok. Ám miután már a sokadik rendőrautót láttam lassú, cirkáló módban elhaladni, nem tudtam megállni, hogy ne kérdezzek rá:

- Valami gigászi ellenőrzést tartanak a zsandárok ma? Vagy mi ez a fokozott jelenlét?

- Alapvetően minket baszogatnának, de akkor sincsenek ennyien. Úgy tudom, megint valami filmet forgatnak az ipari parkban, úgyhogy azért kell ez a túlzott készenlét az egész városban.

- Jaj, tényleg! Hallottam róla, hogy lesz még egy Terminátor film. A nyolcadik befejezőt, talán... Ezek szerint már ma is forgatnak?

- Úgy tűnik. Bár nem tudom, mi a frászt akarnak kihozni belőle, ha szerencsétlen Swarzi már járni is alig tud nyolcvan évesen.

A dolog előzménye annyi, hogy valamikor 2018 környékén szülővárosunkban forgatták a hatodik új Terminátor filmet, amiben még mindig szerepelt Arnold Swarzenegger. Fél évvel ezelőtt - mikor K-ék a sitten voltak - szárnyra kapott a hír, hogy ismét forgatnának nálunk, mivel Arnie nagyon megkedvelte a várost - nyilván a sok osztrák turistának köszönhetően - , így a befejező epizód (bár ebből már készült vagy három előtte) egy része ismét nálunk forog.

Talán a fokozott rendőri jelenlét a színész hajlott korára való tekintettel volt indokolt, hiszen hiába számított réges-rég kitűnő testépítőnek, a nyolcadik évtizedét betöltve ő sem bírt már olyan sokat. Lehet, ezt hiúságból nem akarta bárkivel is láttatni, és így tartják távol a paparazzikat és a túlzottan lelkes rajongókat. A magunk részéről nem különösebben izgatott a dolog. A folytatásos filmek olyanok, mint a háromszor újramelegített mirelit pizza: egyre szarabb.

- Hja, a szerencsétlen eléggé leépült a fénykorához képest - feleltem K-nak. - Viszont így nem reszkíroznék az utazással, ha van egy szabad fotel, vagy hálózsák, reggelig elcsöveznék valahol.

- Fotel? Össze tudod csomagolni magad annyira? - vonta fel szórakozottan a szemöldökét a klubelnök.

- Csomagoljam?

- A lószart! Akad még akár egy szabad szobánk is odafenn - biccentett a klubház épülete irányába. - Sőt, ha úgy tartja úri kedved, megpróbálhatom puhítani Majom lányát, hogy legalább erre az egy éjszakára...

- Nem! - szakítottam félbe. Bár azonnal elbizonytalanodtam. - Nem hinném, hogy ez jó ötlet lenne. Biztos nem akarná.

- Ezt csak egy módon deríthetjük ki... - tápászkodott fel a padról, és megindultunk vissza a klubba.

Épp az úttesten keltünk volna át, mikor láttuk, hogy  a városközpont irányából nagy sebességgel tart felénk egy motoros. Ahogy közelebb ért, megállapítottuk, hogy egy Fat Boy FLSTF modell volt, ami igen nagy népszerűségnek örvendett a kilencvenes években.

Mikor meglátott minket, lelassított, de nem csupán átengedési szándékkal; szabályosan leparkolt előttünk. A pasas egy öreg, őszes hajú, de még jó kondiban lévő bőrkabátos fazon volt, túlságosan ismerős vonásokkal.

K-val hitetlenkedve néztünk egymásra.

- You ride motorcycle? - kérdezte tőlünk osztrák akcentussal.

- Yes - feleltük egyszerre.

Erre ő elvigyorodott, és kinyújtotta felénk a jobb kezét:

- Come with me, if you want to live! - mondta.

Ismét összenéztünk, majd értetlenül körbepillantottunk, a rejtett kamerastábot keresve.

- Wha... what is all this? - érdeklődtem.

- Get to tha choppa! - üvöltötte el magát.

A meglepettségtől kuncogva átsiettünk a túloldalra és felültünk a motorjainkra. Az öreg gázt adott, hogy ösztönözzön minket az indulásra, amit nem haboztunk megtenni. Felsorakoztunk mögé, majd még egyszer hátrafordult:

- I’ll be back! - közölte faarccal és gázt adott.

Igyekeztünk tartani vele a tempót, bár nem volt könnyű dolgunk.

Szolgálati anekdoták - 152. rész

Bakonyozni mindig jó. Még akkor is, ha Bzmottal mászik fára az ember. Na jó, negyven fokban nem akkora poén. Úgy gondoltam, elviszem magammal a legújabb képrögzítő játékszeremet, hogy ismét készítsek néhány izgalmas fotót. Menet közben, hevederes pályán, poros szélvédőn keresztül elég szerény teljesítmény született. 

Az irodám asztala. 

Miután az alkoholos kéztörlővel átsimogattam a felületeket sokkal kellemesebbé vált. Sajnos, amióta "nincs gazdája" a mozdonyainknak és csak le-fel mászunk rájuk, azóta csak pár kolléga veszi a fáradtságot, hogy rendbe tegye a környezetét.

A doromboló kis cica.

CAT 3512 B HD SC típusú dízelmotor. Összlökettérfogat: 58,3 l. Névleges teljesítmény 1700 kW (2278 LE). Nem a legnagyobb és/vagy a legerősebb jószág, de legalább csendesebb, mint az eredeti Pielstick PA4-185.

Led Zeppelin.

A természet lassan visszafoglal mindent.

Veszprémvarsány állomás bejárati jelzőjének előjelzője - ha esetleg az illetékeseket érdekelné (amit persze erősen kétlek)...

Bakonyszentlászló kezdőponti oldal. 

Az angol mellékirányba az egykori téglagyár felé vezet(ne). A növényzet annyira elburjánzott, hogy a vágány pár méter után nem is látszik.

Az egykori bakonyszentlászlói bauxit bánya és annak öt vágányú állomása a fák mögött rejtőzik.

Lassan ez az ezeréves épület is az enyészeté lesz, hiszen pár éve lakatlan. 

Kár érte.

Pár éve próbálom elkapni ezt, de most sem sikerült tökéletesen, de nem adom fel, amíg nem lesz egy tökéletes!

Új játékosok a pályán

Egy hónappal a gyomlálós turné után, egy forró júliusi délelőttön a régi klubház előtt ácsorogtam. Alig múlt tíz óra, de a hőmérséklet már így is harminc fok fölé kúszott, ezért egy szürke ujjatlan pólóban, rövidnadrágban és sportcipőben bámészkodtam. A jövőképet álmodtam meg, az egykori klubházunkét, ugyanis úgy döntöttem, hogy kerül, amibe kerül, akkor is felújítjuk. Szerencsénkre - és a titkárunk, valamint az ügyvéd haverjának közbenjárására - tejelt a biztosító, így pénzünk is lett. A fejvadász biznisz nem vált be annyira, mint terveztük, viszont néhány piti bűnözőt azért sikerült rendőrkézre adni.

A szemben álló épület belsejéből szorgos munka zaja hallatszott ki. Lafaty Bandi és Majom, a letenyei fejvadász, Dan és két klub közeli jó haver társaságában végezték a javításokat. A falakon keletkezett sérüléseket vakolattal, vagy dekorációnak szánt elemekkel fedték el, ellenben a bárpultba fúródott lövedékek nyomait mementónak meghagytuk. Az úton a szokásos délelőtti forgalom volt tapasztalható és a mindig, mindenhova igyekvő öregasszonyok a banyatankjukkal sietve száguldottak tova.

Három cigány srác tűnt fel kelet felől. Lezseren öltözött tizennyolc - húsz év körüliek. Flegmán, némi kivagyisággal grasszáltak, mintha ők lennének a város császárai. Nem különösebben érdekeltek volna, de Majom lánya épp előttük lépett ki a lépcsőházból. Egy alig valamit takaró fekete topot és egy feszes farmer shortot viselt. A három cigány srácnak persze nem kellett több és szemtelenül kóstolgatni kezdték a szőke bombázót.

- Hé, gádzsi! Jó a segged! Ülj rá a faszomra és meghajtalak! - Kurjantotta a középen haladó. Férfiatlan erejét fitogtatva levette a fehér pólóját és feszíteni kezdte szálkás testét. Majom lányát persze nem ejtették a fejére és csípőből visszavágott neki:

- Kurogasd tovább anyádat!

Bár nem tartott tőlük különösebben és nem is kellett félteni, azért mégis jobbnak látta, ha odajön hozzám. A cigók persze tovább osztották:

- Hova mész te kurva? Gyere és szopd le a faszom! - fröcsögte a középen haladó.

- Ne hogy azzal a vén fasszal lógj már! Annak a szakállas köcsögnek már biztos fel se áll! - társult be a baloldali. A hangerőből érezhető volt, hogy alárendeltje az előtte szólónak.

Az épületben a munka zaja abba maradt, és három klubtag arca jelent meg az ablakok mögött.

- Látom fiúk bőr kell! Ha gondoljátok megbeszélhetjük az árát! - köptem oda, mire a három cigány felém vette az irányt. Majom lánya közben szúrós tekintetével meg tudott volna ölni. Kacsintottam rá, hogy vegye a lapot, de elfelejtettem, hogy napszemüveg van rajtam, így nem láthatta. Ahogy odaért mellém átkaroltam a derekát, magamhoz húztam és egy pillanatra határozottan megszorítottam az oldalát. Ebből tudta, hogy bármi történjék is, biztonságban van.

- Te vagy a stricije, vén köcsög? - állt meg elõttem a középsõ cigány srác.

- Átvesszük az árut! - így a másik. Közben a klubház ajtaján kilépett Majom, Lafaty Bandi, két másik markos fickó, akik nekünk dolgoztak és legvégül Dan. Miközben felváltva alkudtak és szidtak bennünket lováriul és magyarul, a mellettem álló leányzó apja macskalépteivel a három csávó mögé lopózott. Az egyik cigányul elhangzó mondat közepén felkiáltott:

- Igen? - majd a középen megperdülőt a könyökével úgy vágta szájon, hogy az nekiesett a mellette feszítő társának. A következő pillanatban négyen ugrottak rá egyszerre a kötekedőkre, így a meglepetés erejét kihasználva rövid időn belül földre vitték a triót. Majom olyan vehemenciával csépelte a félmeztelen cigót, hogy alig sikerült a lányának leszednie róla, miután szóltam nekik, hogy elég lesz.

- Vigyétek be õket a házba! - adtam ki az utasítást az embereimnek. A két kisegítõnk és Dan talpra rángatta a három delikvenst és az épület felé lökdösték õket. - Mióta tudsz cigányul?

- Szolnok legrosszabb környékén nőttem fel, ahol nyüzsögtek az ilyenek. Jól vagy, kincsem? - érdeklődött atyai hangon Majom. A lány nem merte azt felelni, hogy bármi baja is esett, mert tudta, hogy akkor az apja élve felkoncolja a három digót. Odabenn a srácok gyorskötözővel bilincsbe fogták a kezüket, majd egymás mellett térdre kényszerítették őket.

- Ki a fasz vagy te? - köpött felém a félmeztelen roma, mire Dan ököllel az arcába vágott, aki ettől homokzsákként dőlt el.

- Szépen beszélj faszfej! - üvöltött rá a letenyei testvérünk. Óvatosan arrébb toltam a nagytermetû vadászt és egy határozott mozdulattal ráléptem a földönfekvõ nyakára, Dan pedig a golyóira. Mindössze annyira tapostuk meg, hogy érezze: nem szabadulhat és jobb, ha nem fickándozik.

- Azt tartom, hogy aki érkezett, az mondjon jó napot, viszont ahogy ti bemutatkoztatok ettől most eltekintek. Ennek a klubnak az elnöke vagyok. Nem haragszom, amiért nem ismertetek fel, vagy amiért vén szakállas köcsögnek hívtál, de azt nehezen bocsájthatom meg - nehezedtem rá a nyakára nyomatékosítva a szavaimat - amit ennek a lánynak mondtatok. - Majom lányára mutattam, aki az apja mellett állt, lángoló dühvel a szemeiben.

- Engedd el köcsög, vagy visszajövünk és szétkurjuk a seggeteket! - keménykedett tovább az egyik térdelõ cigó.

- Tényleg? - gúnyos mosolyt ültettem az arcomra, mire Sittes Májki, az egyik segítőnk hátba talpalta. A becsapódást arccal tompította és a halk reccsenés jelezte, hogy hamarosan vér fog csorogni az orrából. Sittes Májki elkezdte lerángatni a földön hasaló cigóról a nadrágját, a másik melósunk, Andersen pedig rátalpalt a hátára, hogy ne vergődjön annyira. A két, egyenként közel százhúsz kilós izomkolosszus alatt a fele akkora súlyú cigány moccanni se bírt.

- Hé! Mit csinálsz? Ne! Hagyd abba! Hé! - tiltakozott az áldozat.

- Te leszel a köcsögöm! - súgta a fülébe Sittes Májki. - Jó feszes lehetsz. Ha nem kapálózol, még neked is jó lehet, csokikám!

Annyira rutinosan hámozta meg a fickót, hogy nem volt kétséges, hogy ezt nem először csinálja. A másik, még térdeplő cigó próbált ellenkezni, de Lafaty Bandi egy jól irányzott, fejre mért rúgással kiterítette. Ekkor sikított fel a másik: Sittes Májki egy kalapács nyelét kíméletlen erővel minden előkenés nélkül tolta fel a srác seggébe, aki ettől maga alá hugyozott. A társaim elfintorodtak, Majom és a két melósunk pedig hangosan röhögni kezdtek.

- Most már tudod kik vagyunk. Mutatkozz be szépen. - szóltam a talpam alatt fekvő sráchoz.

- Kiró vagyok. - gurgulázta a félmeztelen a lábam alatt. A fejbe rúgott ezalatt magához tért, de Bandi jelzésként rögtön rátette a mellkasára a lábát, így veszteg maradt.

- Na idehallgass Kiró! Karakán gyerek vagy. Ezt értékelem. Úgyhogy teszek egy ajánlatot: vagy nekünk dolgozol és jól jársz, vagy elhúztok innen a picsába, de ha megtudjuk, hogy bárkit zaklattok a városban, beledobatlak a Dunába a családoddal együtt! Világos?

- Oké, oké! ... Neked dolgozunk!

- Engedjétek el őket! - emeltem le a lábam Kiró nyakáról. A srácok levágták a béklyókat, a kalapács kicuppant a hasaló seggéből, a fejbe rúgottat pedig Bandi egy székre ültette.

- Milyen melóról lenne szó? - kérdezte Kiró, mihelyst felkelt. A nyakát masszírozta, amin a cipõm élénk vörös nyomot hagyott.

- Elõször is ki kellene itt takarítani. Egy felújítás sok mocsokkal jár, mi pedig szeretjük a tisztaságot.

- Na ne szórakozz. Más melóra számítottam.

- Az is lesz. Ez az ára, hogy bekóstoltátok Majom lányát.

- Azt hittem azt a veréssel lerendeztük.

- Nem, pajtás. A verést miattam kaptátok. A nagyobb melóról majd utána ejtünk szót!

Hümmögött egyet, végignézett a két rommá alázott társán, majd bólintott, hogy megértette.

- Oké. Hol a seprû, meg a lapát?

- Ez a beszéd...

A három cigány srác serényen takarítani kezdett, Majom elkísérte a lányát vásárolni - ahova az atrocitás elõtt is készült -, mi pedig leültünk a pulthoz. Dan a pult mögé állt és köményest rakott Lafaty Bandi elé. Andersen és Sittes Májki mellém telepedett le, így egy kérdést szegeztem hozzájuk:

- Nem volna kedvetek beállni hozzánk?

A klub szabályzata nem tiltotta börtönviseltek felvételét, az események fényében pedig ez volt a legkevesebb, amit felkínálhattam nekik. Előbb Andersen szólalt meg:

- Köszönöm a szíves invitálást, de amint összegyûlt a pénzem én rögvest elhúzok ebbõl az országból.

Meg tudtam érteni. Andersen eredetileg a filmszakmában dolgozott. Innen kapta a becenevét is, hiszen gyerekeknek készített rajzfilmeket és animációs meséket. Azért került a sittre, mert kiszúrta a felesége szemét egy tustollal, szeretőjének meg levágta a farkát.

Az esetre azután került sor, hogy Andersen bejelentette a családnak, hogy egy évre Amerikába megy egy filmstúdióba dolgozni. Csakhogy rossz dátumot mondott az asszonynak: egy hónappal korábbit. Amikor kiderült, Andersen úgy gondolta meglepi kedves nejét és egy finom vacsorát készített. Az otthoni dolgozószobájában rejtőzött el és várta haza hitvesét. A várakozás perceit rajzolással töltötte - ezért volt az eset idején egy tustoll a keze ügyében Csakhogy a nej, aki úgy tudta, hogy a férje úton van Amerikába, nem egyedül érkezett, hanem a Rudolf nevű szeretőjével. A felszabadult párocska vad szerelmi csatában észre sem vette, hogy Andersen kilép a dolgozóból. Csak akkor rebbentek szét, mikor a megcsalt férj elbődülte magát. A következő jelenetsorra sosem emlékezett pontosan, csak a bíróságon emlékeztették rá, hogyan szúrta szemen a nejét és vágta le a szerető hímtagját. Ezért kapott 12 év letöltendőt, viszont jó magaviselete miatt 7 év után szabadult.

Sittes Májki teljesen más eset volt. Élete felét, azaz kerek húsz évet különböző büntetés-végrehajtó intézetekben töltötte. Először biciklilopással, majd garázsok feltörésével bukott meg. Mivel ekkor még csak alig töltötte be a tizennegyedik életévét, így csak nevelőintézetbe került. Saját elmondása szerint sokkal jobban járt, mert az őt állandóan verő alkoholista szüleinél minden más pozitív változásnak számított. Ezt követően mindig más tevékenységet folytatott: cigarettát csempészett, majd megbukott. Kamionok üzemanyagtartályát csapolta meg, majd ismét megbukott. Védelmi pénzt akart szedni a megyeszékhelyünkön különböző bolti árusoktól és vendéglátósoktól, de azok is feldobták. Az utolsó húzásaként kábítószert kezdett árulni, de a régi forgalmazók rossz szemmel nézték a tevékenységét, így felnyomták. Ekkor ismerkedett meg az egyik tagunkkal, akit ugyanekkor kapcsoltak le szintén kábítószer kereskedelem vádjával. Az illetőt Big Bennek hívták. Õ ajánlott be neki minket, hogy ha kiszabadul, akkor keressen meg bennünket. Sittes Májkinak ennyi pofára esés után már tényleg nem volt más lehetősége, mint új jövőt építeni. Szabadulása után első útja hozzánk vezetett. Big Bennél leinfóztuk, aki kezeskedett érte, így nem volt akadálya, hogy részt vehessen a rehabilitációs programunkban.

A programot kifejezetten egykori sitteseknek találtuk ki és az államtól komoly támogatásokat tudunk hozzá szerezni. Ki gondolta volna, hogy a jótékonyság és a látszat szamaritánus jelleg ekkora hasznot hozhat a konyhára? Mi biztos nem.

- Mi lenne a teendőm, főnök? - kérdezte a mellettem ülő.

- Andersen! Te menj vissza dolgozni. Figyelj a cigókra, nehogy lazsáljanak. - mikor hallótávolságon kívülre került Májkihoz fordultam: - A klubon belül mi már beszéltünk rólatok. Részünkről nincs semmi akadálya, hogy hangaround váljon belőletek, illetve már csak belőled. Az elmúlt három hét alatt nagyon keményen dolgoztatok, így ezt ezzel viszonoznánk. Ezután rád van bízva, hogy milyen gyakorisággal, de lehetőleg minden nap jelen kell lenned a klubban. Ha egy tag megkér valamire, megteszed. Tegyük fel Bandi kér egy köményest, mit teszel?

- Öntök neki egy rundot.

- Ha azt mondom neked, hogy mosd le a motorom, mit teszel?

- Lemosom.

- Ha Dan azt mondja, hogy verd össze azt a három cigót, mit teszel?

- Azt kérnie sem kell.

Erre mindhárman cinkos kuncogásba törtünk ki.

- Ha az a szőke csaj, akit Majom elkísért, kacéran közelít feléd, mit teszel?

- Amit csak akar.

- Amíg Majom fel nem darabol. Ugyanis az ő lánya. - Bandi és Dan harsányan felnevettek. - Soha ne vess szemet egy tag nőjére, vagy családtagjára! - jeleztem Lafaty Bandinak, hogy hozza ki az egykori titokszobából a Májkinak szánt mellényt.

- Kérdezhetek? - igent biccentettem. - Az gond, ha nem tudok motorozni?

- Majd megtanulsz! Lesz rá két éved. Ennyi idő alatt be kell illeszkedned a társaságba és szerezned kell egy minimum 600 köbcentis saját vasat! Ha ez nem sikerül, nem lehetsz nálunk Prospect. Elfogadod a feltételeket?

- Igen, elfogadom!

Lafaty Bandi ráadta a szûz fekete bõrmellényt, majd mindhármunkkal lepacsizott.

- Hol a sörünk, Hangaround? - ordította Dan. Élvezte, hogy már õ is dirigálhat egy újoncnak.

Mi az irány?