Pár nappal ezelőtt Sz. Sanyi bátyámnak mondtam, hogy mostanában nem írtam semmit, mivel panaszkodni nagyon nincs okom, a szolgálatok pedig nem rejtenek két mondatnál több érdekességet magukban.
Nagyjából egy évvel ezelőtt volt egy álmom. Bz motorossal ereszkedtem lefelé a Bakonyból. Ravazd megállót hagytuk el, a néhai pannonhalmi téglagyár felé közeledtünk. Esett és sötét is volt. Aztán egyszer csak feltűnt egy fehér ló sziluettje a távolban. Hol máshol ácsorgott volna, mint a két sínszál között. Közben feltűnt a baloldalon egy sárga színű csuklós Ikarus - a harmonika ajtós. Hogy ne üssem el a lovat gyorsfékeztem, de a ló az utolsó pillanatban kidőlt fává változott. A jármű recsegni kezdett és dobálta magát, majd elhagyta a járt utat és lefutott a pályáról. Miután minden megálltam, kinyitottam az ajtót és leszálltam felmérni a helyzetet. A fát rendesen maga alá gyűrte a járgány. Telefonért nyúltam és megébredtem.
Ma is a Bakonyt jártam. Bz motorossal és az eső is esett visszafelé. Mivel Veszprémben be kellett várnunk a Göcsejt, így lett tíz perc késésünk indulóban, ami Pannonhalmán nagyjából egy, vagy két percre zsugorodott. Laza a menetrend.
A 391-es motor nem arról híres, hogy nagyon szedné a talpait. Olyan öreguras fajta, főleg ha mögötte éktelenkedik két mellék. Pannonhalma állomás kezdőponti bejárati jelzőéig el is érte a 60km/h-t. Ekkor sejlett fel a távolban valami oda nem illő. A jegyvizsgálóm épp vizet kortyolt így neki ordítottam, mire felismertem a homályosra törölt ablakon át:
- Bassza meg! Fa!
Ekkor már a fordulatszám alapjárat felé igyekezett, a fékezőszelep karja a gyorsfékállásban állt. Kísérőm azonnal felpattant, amikor észlelte, hogy a kidőlt nyár ágai a szélvédőig érnek. Kilépett az ajtón én pedig utána vetettem magam. Menekültünk. Ő az életét, én pedig a felettébb jóképű ábrázatomat féltettem az esetleg berobbanó üvegszilánkoktól.
Mire az utastérbe értünk már recsegett, ropogott alattunk minden. A motoros dobálta magát, megemelkedett, billegett. A roppant átmérőjű fa végül megfogta a 65 tonnás szerelvényt. 20:48-kor.
A feljáróajtó kinyitásakor észleltük a helyzet súlyosságát: ezt csak segítséggel lehet eltüntetni az útból. Azonnal hívtam Pannonhalma állomást, hogy értesítse a helyi tűzoltóságot. A kísérőszemélyzetem is kezükbe vették készülékeiket és értekezni kezdtek. A körzetben a Trémobil hálózatának terheltsége nem látott méreteket kezdett ölteni. A mögöttes állomás értesítése után a győri felvigyázót hívtam. Jelentettem neki mi történt és hogy elsőre a jármű milyen állapotnak örvend. Aztán hívott valaki, aki azt akarta megtudni, hogy a tűzoltók hogyan tudnak odajutni, majd a szombathelyi menetirány és nem sokkal később Győrszabadhegy szolgálattevője is érdeklődött, hogy mi a helyzet a vonattal.
21:20 körül megjelentek a helyi önkéntes tűzoltók és megkezdték a munkát. A parancsnok első kérdése az volt, hogy személyi sérülés nem történt-e? (Ő volt az egyetlen, aki megkérdezte). Fél óra alatt felkoncolták a nyárfát és járhatóvá tették a vágányt.
A szombathelyi menetirányítónak jelentettem, hogy felszabadult a pálya. Ekkor beszéltem a MOI-val, aki afelől érdeklődött, hogy a járgány használható-e? Mondtam, hogy a pályakotró és a éberségi vevőfejek deformálódtak és hogy mindenképp javítani kell.
Ezután engedélyre folytattuk a menetünket. Előbb óvatosan, hogy van-e rendellenes zörej, de csak a meglaposodott kerekek monoton kattogását hallottuk.
Győrben a leváltómnak mondtam, hogy mi történt, miket tapasztaltam. Miután leváltott már övé a felelősség, ha lesz valami.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése