Szolgálati anekdoták - 151. rész

Amikor a hónap elején a sajtóban megláttam, hogy a 20-as vonal felújításának ideje alatt a 0:20-kor Budapest Déli pályaudvarról induló személy Győrig fog közlekedni a szerelvénycserék biztosítása miatt, egyből arra gondoltam, hogy ez a helyzet csak az utazó személyzet számára nem lesz előnyös. Akkor persze még nem foglalkoztam a kérdéssel, hogy esetleg már kaptam-e ilyen szolgálatot. Pár nappal később látszott a csodálatos IVU rendszerben, hogy a 20:50-es kezdésű szolgálat beltartalma meg fog változni. Igen, jól sejted: ebbe építették be.

Senki számára nem ismeretlen a "röviddel vissza" kifejezés. Nem arra gondolok, ami miatt már néhány munkavállalótól megszabadult a Cég, hanem a másikra, ahol éppen hogy meg van a lakáson töltött pihenőidő. Nappalból nappalra nem vészes. Az ember nappali lény - avagy fényre csúnyuló -, ez a normális közege. Az elődeink se véletlenül vadásztak, vagy harcoltak ebben a napszakban. Az éjszaka meg arra van, hogy aludjunk. Az éjszakai élet inkább a csempészeké, a bűnözőké. Viszont a vasút beköszöntével a vasutasoké is lett. Aztán nagy tudósok világot rengető kutatásai bizonyították, hogy az éjszakai munka káros. (Persze, mert akkor könnyebb eltulajdonítani ezt-azt.) Legfőképp az egészségre, de ezt a vasutasok nagy tudósok világrengető kutatásai nélkül is tapasztalják. Már meg sem említem, hogy az éjszakásból éjszakásba, röviddel visszatérés pláne nem túl egészséges. Viszont van egy vezénylő vicc - amit persze csak ők értenek -, amikor egy lazább szolgálatból egy fárasztóbba rángatnak vissza. Na, ilyen volt a hétvégém.

Péntek este felkocogtam a Bakony lábához, körüljárás után néhány órás vizsgára felkészülést követően fejben átismételtem mindent, majd szombat hajnali négy óra hét perckor visszacsorogtam Győrbe. Hazaérve kiszereltem a táskámat, beálltam a mosó aknára, majd következett némi pihenés. Megnéztem egy meccset, a másodikon visszaaludtam, de 19 órakor már frissen, kipihent és legfőképp józan állapotban fordítóra jártam és mentem vissza szolgálatba. Az első megmozdulás Flirt motorvonattal Győrtől a Déliig. Menetrend szerint, probléma nélkül, nulla perc késéssel álltunk meg, ahogy az elő van írva. A tehénszaros Déliben aztán érdeklődött a rádió, hogy mi a további programom. Feleltem, hogy a 4970-et viszem.

- Olyan vonat nincs is. - jött a válasz. 

Arra a kérdésre, hogy milyen géppel csinálom azt feleltem, hogy a 024-es Traxx-szal. A következő már inkább egy kérés lett volna, miszerint a tizedikre érkező szerelvényt ki kellett volna vinnem és az én kulcsomat odaadni neki. Készséggel álltam rendelkezésre, hiszen az MKSZ-em nem oda van kiírva. (Akkor még nem tudtam, hogy a csarnok ötödiken van a gépem). Viszont mire bezártam és átballagtam a tizedikhez már megváltozott a program, nem kellett kivinni a tárolóba semmit. Bizonyára feltűnt a névben, a távolságban és vonat indulási idejéig hátralévő időben rejlő fokozott kockázati tényező.

A tehénszaros Déliből így menetrend szerint indultunk Győrbe. Minden egyes percét élveztem a vezetésnek! Egykori mesterem bizonyára büszke lett volna rá, ha anno gyakornokként is ilyen remekül teljesítek a fékezések terén, mint most este. Bizonyára nem gyűjtök össze annyi hibapontot jelentő sör tartozást. (Hogy értsd: egy döccenős megállás, vagy a mozdony fékeztetése egy-egy sörbe került). A jó közérzet egészen a győri érkezésig tartott ki. Körüljárás közben már éreztem a 260 kilométer és az éj sötétjének nyomását. Az már bizonyos, hogy az oda tervezett MKSZ-t nem lehet ott és akkor kiadni!

Éreztem én, hogy el kéne vinnem a 7D-t...

Visszaútban Komáromig elszürcsöltem egy sebtében vásárolt energiaitalt. (A vidéki aluljáró mellett, az állomásépületben újra üzemel 0-24-ben a dohánybolt - ha esetleg ott végez valaki és sörre szomjazik! 260 a Borsodi Mester). Tornyos falumban csatlakozott hozzám a futó bajnokunk, Redzset Laci. Hasonlóan szopóágon volt, mint én, csak neki volt két óra kiállása. Mondtam neki megértő hangon, hogy menjen hátra nyugodtan, hunyjon még egy kicsit. 

Útközben aztán kezdett elérni a holtpont. A fékezéseim gyatrábban sikerültek, egyszer még koppant is. Szidtam is magam, hogy "úgy állsz meg mint egy kocsis!" (Az utolsó szó nem ez volt, de nem akarok megsérteni senkit). A déliben, mikor érkeztem a 360-adik kilométerhez újabb kérdés érkezett a rendelkezőtől:

- Mi a következő feladatod?

- Önköltség megyek a Keletibe, onnan viszem a 930-as IC-t.

- Az mikor indul?

-7 órakor.

Nem volt több kérdés. Öt óra múlt ekkor pár perccel. Nem kellett kivinnem a gépet, vagy rajta maradnom. Mondjuk mire kiüzemeltem addigra ért oda a leváltóm, ugyanis neki óra 15-ig laktanya van. 

Épphogy átértem a Keletibe, már rajta állt a tartalék a Tauruson. Alig hogy bekapcsoltam a főkapcsolót, már csörrent is a telefon. A hívó Keleti Rendelkező:

- Mikorra érsz át?

- Épp most élesztem fel a masinát. - meglepődtem, hogy mennyire elcsigázottan feleltem.

- Hú, nagyon jó! Köszi.

Ami ekkor az ábrázatomra kiült, az őszinte volt, de nem mosoly...

A reflexeim és az elmém már nem volt a toppon, pedig 160 Km/h sebességnél ez elengedhetetlen! Az első komolyabb esetnél senkinek nem fog felmerülni, hogy a szolgálat beltartalmában van hiba! 

Pedig de!

Így zajlott hát az első ~530 kilométer vezetéssel és x távolság metrózással járó "bulivonat" szolgálatom!