Sztorizások
- Le kéne lőni az összeset a picsába. - törte meg fél óra néma ücsörgés után a csendet G.
Abszolút meglepett ez a kijelentés és őszintén szólva nem épp efféle kijelentést vártam attól az embertől, aki mindig óvatosan, megfontoltan cselekszik. Felé fordultam. Nem egész testtel, csak hogy lássam, mégis miből fakadt ez a reakció és mennyire veszi komolyan. Vagy inkább csak azt akartam megtudni, mire gondolt valójában és kiket akar ekkora elánnal likvidálni? A kijelentést követően viszont semmi más nem történt: fal mereven nézte a szemközti száz éves iskola épületet. Nem pislogott, nem fordult másik irányba, arcizma se rándult. Ilyen határozottnak és eltökéltnek csak ritkán láttam.
Felmerülhet a kérdés, hogy akkor vajon miért őt választottam alelnöknek. Miért ő lett a jobb kezem (és bal herém)? Pont ezért a megfontoltsága miatt. A földön áll. Nem csapong ki, mint sokunk, nem száll el vele a ló. Valaki egyszer horgonynak nevezte, mert megköti a klubot és nem egyezik bele merészebb vállalkozásokba. Nem kizárt, hogy sok rendőri letartóztatástól és golyótól óvott meg bennünket mindezzel. Azt se vitatom, hogy sok lóvétól estünk el, de mi a fontosabb? Keresni egy halom pénzt, amit aztán arra költünk el, hogy a halott társak (ne adj isten rokonok, barátok) temetését rendezzük, vagy nyugodt körülmények közt lassabban megkeresni ugyanazt? Ha nem lépünk rá nálunk rutinosabb, gyakorlottabb "üzletemberek" lábára,, akkor nem eshet bajunk. Elvileg.
A mostani szituáció egy megtorlás volt, mert nem akartunk fizetni olyanoknak, akiknek nem tartoztunk sose. Pár hónapja bejött pár hegyomlás méretű, "ukrán ügyvéd" külsejű úr a klubba, hogy védelmi pénzt csikarjanak ki. Mi pedig a puszta létszámfölényünkkel sikeresen elhajtottuk őket. A góréjuk zokon vehette a kudarcot és visszaküldte a fiait egy kis fémes erősítéssel. Fényes nappal ekkora csinnadrattát hétköznapi sutyerákok nem csinálnak, úgyhogy elég nagy zűrbe csöppentünk.
Elsőre arra gondoltam, hogy emiatt tehette ezt a kijelentést G. Olyan tagok fekszenek most hullazsákokban, akiket régről ismertünk és szerettünk. Nem utolsó sorban a leendő gyermeke anyját is csúnyán eltrafálták. Mindez kiboríthatta és így érthető lenne a meggondolatlan kijelentés.
- Kiket kéne lelőni? - kérdeztem rá, miután percekig nem kaptam magyarázatot.
Nem fordította rám a tekintetét, csak ugyanazzal a közönnyel közölte:
- A galambokat.
- Galambokat?
- A galambokat. A tetőn. Fosó csapkodós rohadékok. - fejtette ki bővebben, faarccal közölve. A szemeit le se vette a kiszemelt célpontjairól. Nem kaptam szikrát.
Ez most komoly? Itt ülünk a káosz közepén és most a galambok kiirtásáról akar csevegni? Ez a két kérdés fordult meg bennem először, de végül belementem. Legyen. Beszéljünk a semmiről, tereljük a témát, hátha visszajutunk a megfelelő mederbe.
Régebben, pár évvel azelőtt, hogy elindult volna ez a klub, gyakran ücsörögtünk esténként a téren, ezeken a padokon. Nyár volt, jó idő, söröztünk, dumáltunk, álmodoztunk, regények történeteit találtuk ki, vázoltuk fel, aztán felültünk a biciklijeinkre és tekertünk egyet a városban. Száguldoztunk a járdán, cikáztunk az ott közlekedő emberek között, aztán visszatértünk a térre és kezdtük az egészet elölről. Már emlékszem: az egyik ilyen alkalommal fosta le egy galamb a bicikliét. Pont a nyerget találta telibe. Nálunk meg nem volt papírzsepi, így csórikám más megoldás hiányában a pólóját vetette be a ramaty eltávolítására. Érdekes módon akkor még nem utálta ezeket a csapkodós rohadékokat, csak a bogarakkal nem rokonszenvezett, így egy szó nélkül törölte le a nyerget, majd folytattuk az estét. Általában kéthetente tartottunk ilyen találkozásokat, (sz)eszmecseréket, így a következő alkalommal is sor került egy ilyenre: sörözés, dumálás, száguldozás és persze nem maradt el a galambszar se. Utána még három, vagy négy alkalommal történt meg, hasonló menetrenddel. Nagyjából másfél-két évvel később ült motorra. A szokásunk annyiban változott, hogy a sört lecseréltük valami üdítőre, a biciklit motorra, a járdát meg az aszfaltcsíkra, de a padon ücsörgés, beszélgetés nem maradt el - ahogy a galambszar se. Különböző elméletek láttak napvilágot miszerint a fejkendője a hibás. Lecserélte. Kapott tőlem egy zöldet a fekete helyett. Nem segített: a légicsapás ettől még utolérte. Váltott fekete kötött sapkára, de hasztalannak bizonyult. Ezután másképp kezdett öltözni (lecserélte a ruhatárát), átültünk más padokra, messzebb parkoltunk a motorokkal, de az ellenségévé vált galamb így is megtalálta a motorját. Megfogadta: lecseréli. Nyolc teljes hónapig spórolt, koplalt míg tudott venni egy Sportstert. Olybá tűnt ez segített. A frissen áthúzott ülés új elméletet generált: az ellenség G segglenyomatát utálta.
- Emlékszel még, amikor nyaranta csapatostul jártunk fesztiválokra és motorostalálkozókra? - váltott témát hirtelen.
A klub indulása után nyaranta csak élveztük az életet. Akik nem kultiválták a rockzenét, vagy az efféle dzsemborikat, azok vitték tovább az üzletet, mi meg süttettük a hasunkat, vedeltük a söröket és élveztük a koncerteket, meg hogy csinos lányok lelkesen furulyáznak a farkunkon. Egy alkalommal nyolcan mentünk a Rockmaraton fesztiválra. Heten motoron, Bajusz meg a furgonnal - akkor még csak jelölt státuszban erősítette a klubot. Rögtön a bejáratnál kiakadtak mikor meglátták a colorokat: attól féltek, hogy balhézni jöttünk. Nem akartak beengedni. Frankie megkérdezte az egyik szekust, hogy ha levesszük a mellényt akkor beengednek e? Azt felelte a fickó, hogy úgy már semmi akadálya. így hát levettük, behajtottunk a fesztivál területére, majd visszavettük őket. Párszor még bepróbálkoztak azalatt az egy hét alatt, amíg ott voltunk, de mivel nem találtak rajtunk fogást, így lenyelték a békát és hagytak bennünket szórakozni.
Az ilyen rendezvényekre külön kis sátor-erődöt hoztunk létre. Négy pavilont állítottunk fel négyzet alakban, a sátrainkat pedig azok köré úgy, hogy felülnézetből az egész úgy nézett ki, mint egy szögletes zöld villanykörte. A körte vékonyabbik részénél (a menet tájékán) jelöltük ki a tűzrakó helyet, ahol főztünk. Néhányan nehezteltek ránk a sátortáborunk miatt, mert túl nagy helyet foglaltunk el a pavilonnal, de leszartuk. A rendezvények végére úgyis szinte mindenkivel összehaverkodtunk és pár lány átköltözött hozzánk, de például Kokó is egy ilyen rendezvény után lett hangaround nálunk.
- Régi szép idők.
- Amikor még csak egy chapter alkotta a Klubot.
- Fiatalok voltunk...
- Te már akkor is vén fasznak tartottad magad. - fordult felém G. Ezzel mondjuk nem mondott semmi olyat, amin megsértődhetnék. Valahogy mindig is öregnek éreztem magam. Talán ezért figyeltem rendszerint kívülállóként az eseményeket, és az embereket és nem tolakodtam be a társaság középpontjába.
- Két évvel vagy csak fiatalabb nálam, Tesó!
- Néggyel, de mindegy. - tájékoztatott G.
Ez az átlag emberek körében elég gáz lenne, de tőlem mindenki megszokta, hogy bizonyos dolgokra nem emlékszem. Vagyis azokra, amik untatnak, vagy nem érdekelnek.
Ücsörögtünk még vagy fél órán át, mikor megjelent Csongor két üveg sörrel a kezében. Az egyiket G-nek, a másikat nekem nyújtotta át. Mindkettőt azután nyitotta ki, miután már fogtuk. Az üveg oldala párás volt, a tartalma pedig kellemesen hűvös. Pont, ahogy szeretjük.
- Anya küldi. - közölte Csongor, majd kicsit arrébb fordult, hogy lássuk tőle a klubház bejáratát, ahol Raven ácsorgott.
Messziről is láttam, hogy mosolyt erőltet az arcára. A történtek és a közösen eltöltött húsz év után ez nem meglepő tőle. Ami viszont sokkal jobban esett, hogy a klubos, P.O.L. mellényét viselte. Ekkor vettem észre, hogy a parkolóban egyre több motor sorakozott fel és a belőtt ablakokon túl, a helyiségben számos tag és támogató serénykedik a rendrakással. Valakin colort láttam, volt akin csak támogatói pólót, de egytől egyig azon ügyködtek, hogy minél hamarabb újjáépíthessük Klubunk bázisát. Szégyelltem e magam, mert rajtunk nem volt? Nem. A szabályzat különben sem írja elő, hogy állandóan abban kell lenni, főleg, ha harminc fok körül van a hőmérséklet.
Csongor szótlanul visszasétált a klubházhoz. Az anyja megragadta a nyakát, mire a gyerek átölelte a nőt, és egymást ölelve visszatértek a romok eltakarításához.
Rátettem a kezem a pad háttámlájára hajtott mellényemre, végigsimítottam az évek alatt összekoszolódott bőrt. Eszembe jutott, az első ülésünk, mikor megalakult a Klub. Ott ültünk tizenhárman az asztal körül és közösen egyeztettük a szabálykönyvet. Mikor azzal végeztünk felkeltem a helyemről és az asztalt körüljárva egy málhazsákból kiosztottam a felvarrókat. Első elnökünk elé egy lezárható kis fekete fémtrezort is tettem. Abban vannak a kis patchek a titulusokkal és a chapter feliratokkal. Minden amit akkor tettünk számunkra teljesen újnak hatott. Annyira feldobódtunk tőle, hogy megalakult a Deadbeats MC, hogy megkaptuk a szükséges engedélyeket és hogy felkerültünk a térképre, hogy akkor este egy óriási bulival ünnepeltük meg a dolgot. Patakokban folyt a sör, szólt a zene, lányok vonaglottak a színpadra felállított rúdon, az asztalon és néhány tag farkán. Viszont akkor este ugyanígy kijöttünk a nagy banzájból G-vel, leültünk a padra és merengtünk. Vigyorogtunk a holdra és jó érzéssel töltött el bennünket, hogy sikeresen összehoztuk mindazt, amit addig tervezgettünk.
Most pedig egy halom kopasz ukrán ügyvéd külsejű szekrény szétlőtte az egészet a picsába.
Nagyokat kortyoltunk a söreinkből csendben. Épp az utolsó korttyal végeztem, amikor megcsörrent G telefonja. Szigorú hívta.
- Igen, adom. - ezzel zárta a beszélgetést az alelnököm, majd átnyújtotta a készüléket. Nem sokat beszélgettek általában, mert G-nek sosem volt igazán szimpatikus a Szigorú, ráadásul azután, hogy bevittek elég durván összeszólalkoztak.
- Mondjad Tesó! - vettem át a telefont. G arcán láttam a sértettséget és némi csalódottságot. Ellenben tudtam jól, hogy nála ez nem tart majd sokáig.
- Találkoztunk a kutyulival. - ezt Dingóra értette.
- Csak ezért nem hívnál fel. - tisztában voltam vele, hogy semmiségekért nem fecsérelné a saját és mások idejét és a hívást se azért kezdeményezte, hogy megtudja: Horáció elengedett e már?
- Összehozott néhány kapcsolatot a sitten.
- Volt rá ideje. - vágtam közbe.
- ... és felajánlotta, hogy közvetíti őket nekünk, ha szükséges. - fejezte be a mondandóját, mintha meg se szólaltam volna.
- El tudom képzelni, miféle kapcsolatok. - erre G kérdőn rám nézett. Intettem neki, hogy majd elmondom.
- Be akart ajánlani két srácot jelöltnek, de Bajusz idő előtt leállította, mondván itt már nem így működnek a dolgok és egyenlőre még ő sem számít nálunk tagnak. Egyébként azokat is elhozta magával. Az egyiket ismerem. Súlyos testi sértés, kábszer kereskedelem miatt kasztlizták be. Mikor bekerült a Csillagba az első héten csicskát csináltak belőle a cigók, ráadásul a sittes fővezér, Ronaldó köcsögje lett. A másik csak egy piti tolvaj. Azzal dicsekszik, hogy bármit be tud szerezni.
- Szóval adják a nagymenőt.
- Meg akarnak ismerni, hogy tudják kinek fognak melózni.
- Legyen. Holnap délelőtt elugrom, addig tartsátok ott őket. Legyetek jó házigazdák, de ti tartsátok kézben a dolgokat. - ezzel arra utaltam, hogy itassák le a triót, érezzék magukat királynak, hogy aztán még több dolog derüljön ki róluk.
- Nem lesz benne hiba. - azzal letette.
Visszaadtam a telefont G-nek, aki továbbra is kérdőn nézett rám.
- Holnap korán reggel elmész Győrbe és leváltod a leendő apósodat. Amíg brunyálok fel is vezetheted neki.
- Miért Majommal mész Szolnokra?
- Azért, hogy ne csak olyankor legyél az ivadékod anyjával, amikor szexre éhesen fekszik az ágyban. - feleltem távolodva.
G nem röhögött.
- Hogy szeretnéd intézni a sittes jelöltek ügyét? - kérdezte az alelnököm, mikor visszatértem.
- Mint ezt a pisálást.
- Letolod a gatyád, előveszed a farkad és valami meleg levet csurgatsz rájuk?
- Miért ne? Már hozzászokhattak a sitten.
- És ehhez miért kell a Majom?
- Mert ő banánszagút pisál.
- Most komolyan.
- Azért, mert őt ismeri a Digót...
- Dingó. - javított ki G.
- Akkor azt... és kellően fenyegetően tud nézni. A letenyeiek itt maradnak. Még ha ez Cinegének nem is fog tetszeni. Nem mehetnek sehová.
- És ebben majd én akadályozom meg azt a hegyomlást?
- Azt majd intézem. Ladislav itt marad velük.
- Bassza meg! Akartam mondani, hogy beszélni akar veled.
- Miről?
- Nem részletezte, de el tudom képzelni, hogy megingott.
- Ahogy látom itt van. Ha itt végeztünk beszélek vele.
- Miért nem hívod fel most?
- Ha akar valamit, keressen.
Nem kérdezett vissza. Ismert már eléggé ahhoz, hogy tudja: felesleges megkérdeznie, hogy mi a gond. Az ismeretségünk elején időnként feltette a kérdést, de aztán rájött, hogy nem mindig vagyok viccelődő hangulatban. Lassan azt is megszokta, hogy a három lelkiállapot - a mókázós, a komoly és a mogorva- gyakran változik. Azt is tudja, hogy pillanatok alatt váltok hangulatot és ugyanolyan gyorsan témát is. Megtanulta, hogyan használja ezt az előnyére. Persze ehhez évek kellettek. Meg jó néhány galambszaros ülés...
- Hogy haladsz a könyveddel? - váltottam témát.
Nagyjából öt-hat évvel a Klub indulása előtt kezdett G regények írásába. Néhánynál kikérte a véleményemet, de akad olyan is köztük, amit közösen írtunk. Na, az tényleg meredek volt: két személy mesélte el a cselekményt - ezért gondolta, hogy jó lenne, ha az egyiknek "én lennék a magyar hangja", a másiknak ő. A történet az elején még egy szálon futott, később vált ketté, de a végére ismét egyesült. Hónapokat töltöttünk tervezéssel, egyeztetéssel, ennek ellenére sikerült összekuszálni a dolgokat, de aztán a végére szépen letisztáztunk mindent. Mi mindenképp sikernek könyveltük el, a közönség érdeklődését és tetszését pedig a jogdíj jutalékok mutatták meg.
- Hagyjuk. - legyintett lemondóan. - Jól indult, de aztán megakadtam. Nem jött az ihlet.
- Inspirációból most kijutott bőven. Sőt! Ott jön a következő! - mutattam a klubház felé, ahonnan egy ringó csípőjű leányzó alakja tűnt fel, jól láthatóan sörrel a kezében. Pompás alakja, lebegő haja, a forrónacijába gyömöszölt kerek feneke már messziről felhívta volna minden heteró férfi figyelmét, viszont a P.O.L. mellénye és feszes támogatói pólója megóvta a kiéhezett kanoktól. Triumph nővére, Ivett lépkedett felénk.
- Hoztam az utánpótlást. - nyújtotta át a friss nedűket egy bájos mosoly kíséretében. A testvére temetése óta akkor láttam először. Látszólag túltette magát a tragédián.
- Köszönjük, drága. - mosolyogtam vissza rá.
- Kérdezhetek valamit? - enyhén remegő hangon tette fel a kérdést, mintha félne tőlem.
- Persze. - nyitottam fel a friss nedűt.
- Van egy barátnőm, Bianka, aki szívesen dolgozna itt.
- Miféle Bianka?
- Állítólag ismered az anyukáját.
G arcán kaján vigyor terült el. Azt akarta ezzel sugallni, hogy a fent említett leányzó talán tőlem van.
- Kussolj. - sziszegtem az alelnöknek. - Mi a teljes neve? - kisebb zavar támadt bennem, hiszen G felvetése nem feltétlenül volt alaptalan.
- Kövér Bianka.
Némi hallgatásba burkolóztam. A belső winchester katedrálisom dolgozni kezdett, kerestem a névhez köthető arcokat és eseményeket, de nem jártam sikerrel.
- Nem rémlik, de ettől függetlenül hozd be nyugodtan. Kipróbáljuk. Meglátjuk alkalmas e?
G arcán ismét kaján vigyor terült el.
- Nem úgy, Te... perverz - bokszoltam a vállába vigyorogva.
Ivett topogva állt felettünk és várakozott, hogy ismét szóhoz jusson. Mikor felnéztünk rá folytatta:
- Beszélhetünk később? - nézett G-re.
Az alelnökről öklömnyi gyöngyökben kezdett folyni a víz. Nem tudom mi járt a fejében, de elképzelhetőnek tartom, hogy a temetés óta nem keresték egymás társaságát. Ivett a testvére elvesztése miatt került bennünket, a G nevű méhecske pedig azért, mert rászállt Majom legszebb virágjára, és sikeresen beporozta.
Megtörve a hallgatást vettem át a szót:
- Ha végeztünk megkeres. - nyújtottam át az előző söröm üvegét. Vette a lapot, meg G üres üvegét és visszaringatózott a klubházba.
Belekortyoltam a sörömbe, majd a hős szerető felé fordultam. Ugyanazzal a fal merev arccal nézett maga elé, mint amikor a galambokat stírölte. Eltelt pá perc, mire észrevette, hogy rá bámulok.
- Mi van?
- Szarban vagy, ugye tudod? - vigyorogtam rá. Egy jellegzetes fintort vártam tőle. Mikor megkaptam ismét nyakaltam egyet a hamvas nedűből.
- Élvezed, hogy szekálhatsz, ugye?
- Tisztában vagy vele, hogy Te adsz fegyvert a kezembe?
- És igyekszel is kihasználni a helyzetet...
- Niná! - kortyoltam egyet ismét. - És megmondod neki, hogy Majom lányát sebességbe raktad?
A fintor most sem maradt el.
- Még azt se tudom mit akar.
- Lehet, hogy ő is terhes.
Ezen először felnevetett, de aztán mikor beütött nála a felismerés, legörbült a szája széle. A klubház felé fordította a fejét. Gondolatban Ivettet követte a tekintetével, aki azóta rég eltűnt a láthatárról.
A legnagyobb meglepetés az, hogy a klub előtt évekig csak plátói szerelmei voltak (meg a jobb keze), de amióta a colort hordja, tapadnak rá a nők. Többnyire csak apakomplexusos húszévesek, de az ex-neje alig pár évvel fiatalabb nála. Na jó, Rita vakvágány volt, de ettől függetlenül látnak benne valami megmondhatatlanul vonzót.
- Milyen volt a családi délután az újdonsült fiaddal?
- Buzi.
- Tessék?
- A srácról kiderült, hogy meleg.
Harsányan nevettem és a hasamat fogtam.
- Most mi van? - vágta közbe öt perc után, de kellet még pár mire lenyugodtam.
- Ez hogy derült ki? - kérdeztem a könnyeimet törölgetve. - Megfogta a segged?
Nem értékelte az újabb beszólást.
- Elmesélte hova jár, kikkel és hogy nem vonzódik a lányokhoz.
- Akkor lehet, hogy nem is a Te fiad.
- Ez már bennem is felmerült.
- Ha gondolod végeztethetünk egy DNS vizsgálatot. Van egy ismerősünk aki... - nyújtott át két nylon zacskót bennük hajszálakkal. Az egyiken G, a másikon egy kérdőjel szerepelt.
- Gondoltam rá. Nem kerül majd kicsit sokba?
- Nyugi. A Doki már régóta lóg nekünk egy szívességgel. Pár napja járt benn a klubban és kérdezte, hogy mikor róhatja le a tartozását, úgyhogy majd a napokban elővezetem.
- Jó, hogy vannak még ilyen becsületes emberek. - erre kiköptem a sört, amit lenyelni készültem.
- Emlékszel miért kérte a segítségünket?
- Nem.
- Tavaly februárban keresett meg minket. A magánpraxisában történt egy kis... visszaélés.
- Jobban fogyott a fogtöméshez használt anyag?
- Mondjuk úgy, hogy az érzéstelenítő.
- Érzéstelenítő? - vonta fel a szemöldökét. Tudta mire gondolok, csak nem sejtette.
- A lényeg, hogy Bajusz segített be nála a könyvelésnél. Annyira jól sikerült kirántani a ganéból, hogy azóta ő viszi a felesége és pár orvos haverja könyvelését.
- Doki nem fogász?
- Honnan tudjam, hogy fogaz e?
- Mondom FOGÁSZ e? - nyomatékosította.
- Jah... félre hallottam... Fogorvos, de a felesége laboráns. Majd ő fogja intézni a DNS vizsgálatot.
Némi szünet és pár korty sör után feltette a kérdést, ami benne motoszkált:
- Hol találkozik egy fogorvos és egy laboráns?
- Honnan tudjam? - felé fordultam: - Neked most tényleg az a fontosabb, hogy hogyan jön össze egy fogorvos és egy labós és nem az, hogy tényleg tiéd e a meleg srác, vagy se?
Felelet nélkül tovább sörözgettünk.
- Emlékszel még Big Benre? - törte meg a csendet az alelnök.
Örök nyomot hagyott a chapter és a hátsó utca életében. Jelen esetben Big Ben nem azonos a londoni toronnyal, ellenben méreteiben nagyon is hasonlított rá. Fél évvel a klub indulása után toppant be a klubházba egy nagy darab fickó. Kerekes Benjámin néven anyakönyvezték és leginkább a 190 jellemezte: magassága, kerülete, súlya. Szerencsére nagy bejárati ajtónk van és a földszinten helyezkedik el a bázisunk. Mindössze 22 éves (és 190 napos) volt, de már nem akadt egyetlen tetoválatlan felület sem az enyhén kreol bőrén. A durva külső és fiatal kora ellenére már egy három éves gyerkőc és annak anyja várták haza, valamint egy Ducati XDiavel-t hajtott. Amikor kiderült mivel tartja fenn magát, megköszöntük az érdeklődést.
Akkoriban nem vehettük fel, hiszen a klub szabályzata ezt tiltotta, de ezzel nem foglalkozott és folyton nálunk lógott. Mindenhova kísért bennünket és segített, amiben csak tudott. Azt hajtogatta, hogy inkább befejezi azt, amiből él csak hogy hozzánk bekerüljön. Az ellenőrzésünk mellett felszámolta a vevőkörét és a beszállítói hálózatát, míg végül az egy éves szülinapi bulinkon megkapta a sleppnek járó mellényt. Folyamatosan szemmel tartottuk, nehogy visszaessen. Nekünk se tett volna jót, ha a tataiak berágnak ránk és megvonják a működési engedélyünket. Nyolc hónappal később soron kívül megkapta a Prospect patchet, amit négy hónappal később a teljes tagság követett. Beavatási buliján megjelentek a barátai, pár baráti klub (köztük a tataiak) és amikor a hangulat a tető fokára hágott a rendőrök is. Mint kiderült két éve körözték kábítószer gyártás és terjesztés miatt.
Ekkor fogadtuk meg, hogy többé senkit nem veszünk fel a sorainkba a próbaidő letelte előtt!
- Miért kérded, hogy emlékszem e rá?
- Egy hónap múlva szabadul.
- Ő is?
A kérdésre csak egy halk kuncogás volt a felelet.
- Csak nem vissza szeretne jönni?
Megint nem felelt, de a tekintetéből kiolvastam a választ. Egy darabig töprengtem.
- Az asztal elé visszük a kérdést. Nem vagyok benne biztos, hogy túl jó ötlet.
- Ha a szolnokiak visszavehetik Dingót...
- Neeeem, nem! Nem veszik vissza, amíg nem láttuk! Dingót még az előző klubból gyűjtötték be. Jogutódlás ide, vagy oda, de nem akarok kockáztatni.
Kérdőn nézett rám G.
- Ne csinálj úgy, mintha nem értenéd. - förmedtem rá. - Big Ben hol ült?
- 'kőhidán.
- Dingó meg Szegeden. Legalább kizárható, hogy ismerik egymást. Mármint nem együtt ültek.
- Ettől még nincs kizárva az ismeretség.
- Jogos.
Felhajtottuk a sörünket és még meredtünk egy ideig némán a környezetünkre. Egyikünknek sem volt kedve megszólalni.
- Mi lenne, ha gurulnánk egyet? - vetettem fel az ötletet.
- Most? - emelte fel az üres sörösüvegét.
- Puhány vagy?
Enyhe fintort kaptam válaszul. Néhány pillanat múlva viszont egyszerre pattantunk fel és indultunk a klubház irányába. Félúton, az úton való átkelés előtt jobb tenyérrel meglapogattam az alelnököm vállát. Afféle baráti gesztus ez.
A motorokhoz érve G elkurjantotta magát:
- Ez nem lehet igaz!
Megperdültem, majd követtem a tekintetét: a motorja ülését szuggerálta, amin egy méretes madárszar éktelenkedett. Röhögnöm kellett...
Fejezetlezáró - kimaradt- jelenet
Ücsörögtünk már egy ideje szótlanul, mikor egy csapat fiatal tűnt fel. (A vaddisznók kondában, a szarvasok rudliban, a fiatalok meg csapatban járnak). Jó kedvük volt, énekeltek, tántorogtak harsányan - zengett tőlük a város.
G-vel csak némán néztük és csóváltuk a fejünket.
A tér közepén áll egy hősi emlékmű. Egy katona szobra. A fiatalság - fiúk, lányok vegyesen- megállapodott a dicsőséget megörökítő bronz előtt és folytatták a kiabálást, a hőzöngést, az éneklést - jó kedvük kinyilvánítását.
G-vel csak némán néztük és csóváltuk a fejünket.
Egyszer csak egy hatalmas fém tárgy jelent meg a tér, közvetlenül a harsány fiatalság feje felett. Páran felnéztek az égre, vagyis az azt kitakaró fém tárgyra. Ekkor egy erős fénycsóva szökött elő a lebegő tárgyból, le a földre. A fiatalok körülállták a tér burkolatára vetülő jelenséget, majd egy bátrabb suhanc - a legnagyobb hangú- óvatosan bearaszolt középre. Mikor a tudat áthatolt az alkoholgőzön és érezte, hogy nincs veszély elkezdett óbégatni:
"Kör közepén állok..."
A folytatást fajtársai már kórusban, ám elég sok fals hanggal kántálták vele együtt:
"... körbe vesznek jó barátok..."
Ekkor fent, az erős fényt kibocsájtó fémtárgy kezelői és utasai megunták a szerenádot és megdobálták az alant fejhangon visító tömeget a szeméttel: Pataky Attilával és teljesen átlagos Mr. Adams-szel. Mikor lent csend lett, a fény kialudt és a lebegő fémtárgy villámgyorsan elhúzott.
Mi pedig G-vel csak némán néztük és csóváltuk a fejünket.
