2020. január 8., szerda

Szolgálati anekdoták - 172. rész


Az év első szolgálata mindig izgalmas. 2008 szilvesztere óta nem vagyok hajlandó a Cégnél gályázni az év első és utolsó napjain. Kikérem magamnak – a szabadságot! Ezúttal közel két hét pihenő után tértem vissza és mit ne mondjak, jól esett! Kezdtem kicsit befordulni, feszültté válni a szürke mókuskerék miatt – annak ellenére mondom ezt, hogy a decemberi vezénylésem nem tartalmazott 03:50-es jelentkezést (amiért rendkívül hálás vagyok)! Kellett már némi távolság az emberektől.
Az első szolgálatom papíron 07:10-kor kellett volna jelentkeznem. Aztán idő közben módosítottak rajta (17 perccel korábbra vették a kezdést). Hogy mikor, az sosem derül majd ki, de szerencse, hogy még egy nappal előtte megnéztem (többek között) a vezénylésem digitális verzióját. A vonatszámok alapján Hegyeshalom és Győr közti ingázás várt rám. Rémlett egy tavalyi parancskönyv, amiben reszortosunk tájékoztatott bennünket a vontatáskiegyenlítés miatti GySEV Flirt-ök használatáról. A szerelvényforduló alapján három vonatomon is megnyertem a sportszeletet (ebből kettő szerelvénymenet).
A szolgálat tartalmát csak másnap ismerhettem meg. Ekkor tudtam meg hányszor kell egyik járműről a másikra átugrálni. Agybaj! Feljelentkezés, járműátvétel, kijárás, vonat előkészítés, közlekedés, érkezés Hegyeshalomba, váltás. Eltelt 70 perc és már el is hagytam az elsőt! Átrohantam az ötödikről az elsőre, leváltottam az éjszakás dolgozót. Visszaindulás 8:47-kor, érkezés Győrbe 9:14-kor. Óra húszkor már lezártam, és vittem be a felvigyázóhoz a kulcsot (ahogy a parancskönyvben elő van írva). Rohanás vissza az állomásra, hogy önköltség visszamenjek Hegyesbe. Érkezés 10:21-kor, visszaindulás Régióval (másik szerelvénnyel) 10:35-kor. Ekkor döntöttem úgy, hogy elég volt, elmegyek vizelni és valami táplálékért. Tudom, hogy bunkó vagyok és másokat sért, de senkinek nem vagyok hajlandó evés közben se kezet nyújtani, se ajtót nyitni, se mással foglalkozni, főleg ha erre a műveletre mindössze 15 perc marad indulásig!
Úton a páros Régióval észrevettem milyen jól sikerült a 009-es Talent felújítása. Ültél már ötven éves Csepel bicikli csomagtartóján, sziklás földúton egy meredek lejtőn lefelé menet? Akkor sejted mennyire üt. A kamerákat nem sikerült kicserélni, pedig néhány ezresért olyan HD felbontású kamerákat lehetne beszerezni, aminek a képén nem csak néhány kósza pixelből kellene kisilabizálni a menesztést! Lébény után a DVJ kijelzőről eltűnt a jel és óbégatni kezdett az éberségi. Összefosta magát az EVM. Megállás után automata le, fel és futás tovább. 12:22-kor átadtam a kollégának, majd szaladtam át a másik ER-hez, hogy önköltség visszamenjek Győrbe. Tudsz még követni?
Felmentem az öltözőbe, és eldőltem a pihenőben egy ágyon. Kétszer fordítottam a fejemen, majd 13:58-kor az ébresztő keltett. Felhúztam a bakancsom, felöltöztem és mentem is le. Leváltottam a kollégát arról a GySEV Flirtről, amivel reggel eljöttem Hegyeshalomból (aznap ő volt a negyedik azon a járművön). Tőle tudtam meg, hogy a nyolcas automatát nem abban a szekrényben kell keresni, ahol a PZB-t kiiktatod, hanem a másikban. (A mi járműveinken ilyen egység nincs, és a baloldalon csak hét automata van). Szóval, ha elindulás után a szemközti monitoron feljön a „PZB fékbizbasz aktív” felirat, akkor nem jól lett kiiktatva az LZB! Úgyhogy balra fordulsz, ajtó kinyit, nyolcas automata lekapcsol és lesz EVM kijelzésed.
Vezetés szempontjából jobban tetszett a GySEV Flirt. A vezetőállás tisztasága már hagyott némi kívánnivalót maga után, de hát ez történik, ha mindenki csak meglovagolja a jószágot, és nem gondoskodik róla. Minden járművön, amin szolgálok, végigfuttatom a kis alkoholos törlőrongyomat. Nem szeretek hozzáragadni a kezelőfelületekhez, vagy a ruhámmal összegyűjteni a port, zsírt, vagy olajt.
Kiruccanás szűkebb hazámba, Komáromba, majd szerelvénymenet vissza. Tervek szerint még a személy előtt elmentem volna, de csak Győr-Gyárvárosban sikerült megelőznöm azt. Vagy nem tájékoztatták az ott várakozó utasokat, vagy csak nem figyeltek, mert sikerült újabb ellenérzést kiváltani náluk, amit nem rejtettek véka alá, mikor elhaladtam mellettük (a személyt a másik vágányra fogadták).
Hogy kinek a zseniális ötlete volt, hogy abból a szerelvényből legyen a 16:18-as betétjárat, nem tudom, de nagy zseni lehet! Kettő perc jutott az utasok beszállására és továbbindulásra, persze nem velem, mert váltottunk is. A kolléga egy másik Flirt-öt hagyott ott (nekem) az ötödiken. Ha nem csereberélünk Győrben, a betétjárat menetrend szerint elindul, Hegyeshalomban nem 14 perc maradna a váltásra és fordulóra, valamint a csornai (szombathelyi?) személyre is ugyanúgy odaérne a szerelvény…
Hogy meglegyen a szolgálat keretes szerkezete 18:14-kor visszaváltottam a 001-es Talentet (ez még nincs „felújítva” – bizonyára ezért vannak elhalasztva a feladott javítások), amivel reggel jártam ki a fűtőházból és adtam ki Ausztriába.
Jól esett az év első, szolgálat utáni sör (ami már tíz forinttal drágább)...



de tök jó volt visszatérni...


2020. január 5., vasárnap

Utóélet


A kora délelőtti nap sugarai lágyan cirógatták a pár órája még a hajnali harmattól nedves aszfaltot, az M6-os sávjait. Az emberek többsége Pest irányába autózott, így a Pécs felé vezető oldal meglehetősen gyér forgalommal bírt. Ebben a szellős közegbe dübörgött bele egy jellegzetes, hamisíthatatlan hang: egy Harley Davidson. A sötétzöldre fényezett Heritage Softail-t egy harmincas évei derekán járó fiatalember ülte. Arcát megfakult, fehérmintás zöld kendővel takarta el a szél ellen, és hogy szakállába ne ragadjanak bele különböző rovarok. A magas majomringató kormányt olyan könnyedén, mégis határozottan tartotta, mintha világ életében ezt csinálta volna. Valójában apjának köszönhetően születésétől ebben a világban élt – leszámítva azt a néhány évet, amíg katonaként szolgált. A hadsereg komolyságra, és kitartásra nevelte, aminek hasznát is vette, a határozott kiállása viszont már elve adott volt. Az elmúlt három és fél évben tovább keményedett. Elveszítette az apját és vele együtt két olyan embert, akik mellett felnőtt, ráadásul kinevezték a Klubja elnökévé. Ezt hirdette zöld pulóverére húzott bőrmellény, aminek a szív fölötti részére három jelet varrtak: President, Deadbeats, Worldwide. A sárga keretű, fehéralapra hímzett zöld betűk ezalatt a néhány év alatt kissé megszürkültek, sötétedtek. Átellenben az Old School felvarró és a 100% Deadbeat hirdette, mekkora csavargónak számított viselője és hogy a klasszikus vonal képviselője. Ezek felett egy teljesen új flash jelezte, hogy Ő már a második nemzedék tagja (2nd G. Deadbeat). A „Fort City” és az „East-Gate” siderocker-eket egykori chapter tagságainak köszönhetően viselhette, míg a mellénye alsó sávján egy „In memory of First 13” felvarró az alapítókra emlékeztetett. Aki mindezt viselhette nem volt más, mint Csongor.
Az utolsó három alapító elvesztését követően az elnöki tanács egy ellenszavazat ellenére őt választotta meg a Deadbeats MC nemzetközi elnökének. Az egyetlen tiltakozó önmaga volt. Apjának köszönhetően tudta mekkora szar vár rá, ezért nem kapaszkodott a titulusért, de nem utasíthatta vissza. A kinevezéseket el kell fogadni. A nemzetközi elnök rangjával együtt a bottom rocker „Hungary”-ról „Nation”-re változott, ami így, három év elteltével is még mindig kirítt a többitől.
A megváltozott körülmények miatt Csongor nem járhatott egyedül, ezért egy állandó testőrt választott maga mellé, aki nem maradhatott le tőle túlzottan se motorozáskor, se rendezvények alkalmával. Ezen a túrán alig néhány méterrel hátrébb, ugyanazzal a 150-es tempóval követte elnökét Dan. Az ő colorja alig néhány hónaposnak számított, szinte világítottak rajta a felvarrók, mivel egy kora tavaszi kiránduláson elszállt egy kanyarban, úton Szemesre és minden ruhadarabja használhatatlanná vált, ahogy korábbi, szeretett motorja is. Ezúttal egy Road Glide nyergében követte elnökét. Az alap matt, Wermacht szürke (RAL 7021) unalmát vörös csíkozás, valamint a blokk, a felnik, a váz, és a kipufogórendszer feketéje törte meg.
Túrájuk ezúttal a két pécsi chapterhez vezetett egy rögtönzött elnöki megbeszélésre. A baranyai megyeszékhelyen egy évvel korábban olvadt be a Hermanos MC és a Golden Jackals MBK. Az előbbit még ’96-ban alapította három roma származású testvér, két unokatestvérükkel és további négy barátjukkal. Többnyire az egykori Jugoszlávia területéről csempésztek be különböző, könnyen eladható dolgokat az alkoholtól a csokoládén át a fegyverekig. Az alapítóik közül már senki nem élte meg a beolvadást (vagy az úton, vagy a börtönben haltak meg), csak az idősebb Horváth testvér, Kálmán fia, Béci képviselte a régi vonalat, aki a chapter vezetője volt. Továbbra is illegálisan, vagy félig legálisan jutottak pénzhez. Az MBK-t viszont pont azok alapították és adták a tagságát, akik a Hermanos-ba nem nyerhettek felvételt. Az évek során mindkét társaság idomult egymáshoz, végül a harmadik közös rendezésű partin jelentették be szándékukat, hogy a jövőben már hajlandóak lennének ugyanazt a colort viselni. Ezen a bulin jelen volt a Deadbeats MC Nomads chapterének akkor megválasztott új elnöke, Svéd, aki nem rejtette véka alá, hogy a nagy összeborulás akár a csavargók színe alatt is létrejöhetne. Hosszas tárgyalást követően mindkét csapat eljutott a két lépcsős próbaidőn át a teljes tagságig. Az egykori Hermanos MC lett a Sopianae D-Town (mivel az ő klubházuk a belvároshoz közel, a Verseny utcában, egy raktárépületben helyezkedett el), míg a Golden Jackals MBK a Sopianae ECC, vagyis az East Coast Chapter. (Azért nem East Side, mert a rövidítésben hülyén nézne ki: ESC). A keletiek az újhegyi városrészen, a Deák Ferenc utcában, egy autójavító műhellyel egybekötött magánházban rendezték be a főhadiszállásukat. A méret miatt nem volt kérdés, hogy az egykori Hermanos bázison fogadják a Nagyfőnököt.
A rögtönzött találkozót a D-Town vezetője és döntései miatt kellett összehívni. Mivel megtarthatták bevételi forrásaik nagy részét, vagyis továbbra is csencselhettek, csempészhettek, adhattak kölcsönt uzsorakamatra, aminek mértéke nem léphette túl a 10%-ot, viszont le kellett mondaniuk a védelmi pénzek szedéséről.
- Arról volt szó – kezdte a mondandóját Csongor a Klubházban -, hogy létrehoztok egy őrzővédő céget, ami alatt legálisan futtathatjátok a védelmet tovább.
- Csakhogy némi akadályba ütköztünk a cégalapításnál. – védekezett Béci.
A város bürokratái nem nézték jó szemmel, hogy egyes „bűnözői csoportok” legális vállalkozások keretein próbálják tisztára mosni a feketén megszerzett vagyont, ezért igyekeztek megakadályozni, vagy a lehető legnagyobb mértékben hátráltatni ezeket a kezdeményezéseket.
- Emiatt igazolt ide Fejes, hogy biztosítsa az utat. – jegyezte meg Svéd. Igyekezett türtőztetni magát, pedig legszívesebben felpofozta volna a tőle néhány méterre ülő helyi elnököt.
- A cégnek az elnök nevén kell lennie. – hivatkozott a helyi szabályra Béci.
- Átmeneti időszakról lenne szó. Mindössze egy évről, amiről beszéltünk is. – magyarázta Csongor, színlelt higgadtsággal. – A jövő hét hétfőn mentek és elintézitek. Az érdekelteket tájékoztatjátok a változásról. Azt nem kell tudniuk, hogy Fejes nevén van a cég.
Dan felkelt a helyéről és egy vastagabb mappát tett Béci elé.
- Ebben szerepelnek a szükséges információk, az arculat, meg minden, ami kell.
- Honnan van? – kérdezte meglepetten Béci.
- Egy régi ismerősünktől.
- Csak nem az unatkozó jetiről van szó, aki a kiselejtezett német gyakorlóban grasszál és a DH felett lakik? – érdeklődött vigyorogva Svéd.
- Nem. A lányáról… bár hasonló jelenség. – felelte Csongor.
- Csak szakáll nélkül. – vetette oda Dan, mire a társaság halk kuncogásban tört ki.
A megbeszélés hátralévő részében megtárgyalták, hogy a pécsiek által a Balkánon beszerzett szajrét Szolnok szállítja át az East-Gate chapternek, akik továbbítják Szatmárnémetibe, vagy a Kárpátaljára azokat a cuccokat, amiket nem tudnak helyben értékesíteni. Köztudott dolog, hogy a fogyókúratáborban a kutyaszar is mennyei manna.
- Tennünk kell valamit ezzel az idiótával. – elmélkedett Csongor a megbeszélés után néhány órával. Svéd és Dan társaságában a D-Town chapter klubházának kertjében ücsörögtek. A Hold fényével egyszerű játékot játszott a kezük ügyében lévő sörösüveg.
- Bécire gondolsz? – kérdezett vissza Svéd.
- Egyértelműen.
- Altassuk el? – nyomta el cigijét a bakancsa talpán Dan. Egyre többet dohányzott, amióta Csongor közvetlen testőre és jobb keze lett.
- Még korai lenne. Meg kell tudnunk, hogy mekkora a támogatottsága. Ismernünk kell a köreit, kapcsolati rendszerét. Csak akkor állíthatjuk félre, ha másnak is problémát jelent. - Egyhangúan bólintott a két másik csavargó.
Ekkor jelent meg egy alacsony, szálkás jelölt három sörrel a kezében. Szétosztotta és már ment volna, de Svéd ráförmedt:
- Szerinted ezek maguktól fognak kinyílni?
Az apró emberke hanyagul megvonta a vállát:
- Mindegyikőtöknél van sörnyitó, nem?
Dan eldobta a sörét, miközben felpattant a helyéről és a jelölt fölé magasodott:
- Nyomd le a 48-at! – sziszegte a fogai közt.
A jelölt hezitált, mire a Sgt. térdhajlaton rúgta, amitől amaz térdre rogyott, Dan pedig mögé kerülve a hátába talpalt a bakancsával. A srác arccal tompította a becsapódást és nagyot nyekkent a talajon.
- Gyerünk! – süvöltötte fölé hajolva az izomkolosszus, akár egy kiképző őrmester.
Csongor és Svéd szenvtelenül nézték a jelenetet és a házból is előbújtak páran. Senki számára nem volt kérdés, hogy valami súlyos sértést követhetett el a prospect, ha a földre került. A srác remegő kezekkel tenyerelt a porba és lassan kinyomta magát, majd visszazuhant. Újra és újra megpróbálkozott a feladattal, de a kilencediknél Dan megunta a tökölést és kegyetlenül beletaposott a szenvedő alany hátába. Ekkor már öten állták körül az esemény színhelyét, köztük Béci:
- Mi folyik itt?
- Tiszteletlenül beszélt a jelölted. – felelte közönyösen Svéd.
- Ő az unokaöcsém, ti barmok! – hajolt le a srácért a helyi vezető, de a kiképzést vezénylő Dan megragadta annak vállát és visszahúzta.
- Hogy mondtad?
Béci és Dan farkasszemet néztek egymással. Utóbbi sokkal képzettebb harcosnak számított és nem csak egy fejjel volt magasabb D-Town elnökénél, de a százharminc kilója színizom a másik zsírtömegével ellentétben. Kétség nem fért hozzá - és ezt a jelenlévők mind tudták -, ha párharcra kerül sor, nem a testőr maradna alul.
- Még csak alig pár hete kapta meg a prospect jelet. Nincs tisztában minden szabállyal… ez a taknyos. – hebegte Béci zavartan.
- Akkor ajánlom, hogy minél hamarabb ismertesd meg vele! – kelt fel a helyéről Csongor. – Nyisd ki a söröm. – nézett szigorúan a helyi elnök szemébe. Gyakorlatilag megalázta ezzel a kéréssel, amit néhányan kínos torokköszörüléssel jeleztek. Béci nem mondhatott ellent, hiszen a Klub nemzetközi elnöke állt vele szemben, nem pedig egy tíz évvel fiatalabb tag. Továbbá azzal is tisztában volt, hogyha ellenszegül és kitör egy balhé, felaprítják disznókajának a megfogyatkozott sleppjével együtt. Ha kihívja bármelyiküket egy pusztaöklű összecsapásra – amire joga és lehetősége adott a szabályzat értelmében -, ő akkor is alul marad, hiszen három képzett harcos közül még egyiküknek sem akadt legyőzője sem Klubon, se azon kívül. Ellenben őt alig néhány hete egy kocsmai verekedés során kis híján felszabdalták – abban bízott, hogy a mellényén éktelenkedő elnöki felvarró, minden konfrontációtól megvédi és tiszteletet vív ki az utolsó talponállóban is. Nagyobbat nem is tévedhetett volna.
Egy héttel a találkozó után Kozármisleny egyik kocsmájában ismét balhéba keveredett és helyi cigányok csoportja törött sörösüveggel életveszélyesen megsebesítették. A mentő még időben érkezett ám a kórházban az ügyeletet mindössze egy orvos adta, aki épp egy vakbélműtét közepén tartott. Két percen múlt Béci élete. Néhány nappal később az unokaöccsét kicsapták, Fejest pedig megválasztották a chapter elnökének.
- Az idei Anniversary Run hogyan lesz? – kérdezte Svéd a pécsi vezér temetését követő napon. A helyszín ezúttal a Nomads első elnökének, G-nek egykori otthona volt. Nem sokkal az alapítók eltávozása után költözött be Svéd a családjával a házba, hogy az özvegy és gyermeke ne maradjanak támogatás nélkül.
Csongor, Dan és a nomádok elnöke az étkezőasztalnál ültek és a reggelijüket fogyasztották.
- Pár nap, maximum másfél hét és elkészül a panzió, így ott tartjuk.
A panziót Komáromtól délre, a 13-as főúton, Csém mellett egy benzinkút tőszomszédságában húzta fel a Klub. Elsődleges célja a megnövekedett kamionos forgalom megvámolására szolgált, amihez a sztráda közelsége nagy előnyt jelentett. A parkolót kifejezetten úgy alakították ki, hogy a nagy óriások is könnyedén elférjenek. A panziót háromszintesre tervezték: az alsó szinten kapott helyet a porta, az étkező és a kiszolgáló helyiségek, valamint az alkalmazottak szállásai. A két emeleten kétágyas szobákat alakítottak ki (összesen huszonnégyet), külön fürdőszobákkal. A padlót szőnyeggel fedték, hogy a közlekedés ne zavarhassa a már nyugovóra tért vendégeket.
Magát az ingatlant kifejezetten a Klub számára építették fel, főként a nagyobb összejövetelek lebonyolítására, de hogy haszna is legyen olyan helyszínt kellett választani, ami hosszútávon állandó bevételi forrásként is szolgálhat. A kivitelezéshez szükséges tőke nagyobb részét a chapterek adták össze, magát a panziót pedig a Fort City kezelte. Az előzetes tervek szerint a kölcsönöket tíz százalékos kamatra, vagy az éves haszon egyenlő arányú leosztásából lehetett visszanyerni. Mindössze East-Gate és Sopiane ECC ragaszkodott az első megoldáshoz.
- El fog ott férni mindenki? – túrt bele elgondolkodva Svéd a gabonapelyhes táljába.
- Fort City és N-Town nincs messze, nekik nincs szükségük ott szállásra, valamint a lengyelek a DH fölötti lakásokban laknak azon a héten. – felelte Csongor.
- Egy hétre jönnek? – esett ki egy falat rántotta Dan száján.
A nemzetközi elnök biccentéssel helyeselt.
- Akik nem férnek be, hol laknak majd? – kérdezte a nomádok vezetője.
- A panzió mögötti terület is már a miénk, így ott állítunk fel nagyobb katonai sátrakat a Klub tagjainak. A külsősöknek maguknak kell gondoskodniuk.
- És az elszállásolás hogyan lesz? Ki dönti el, hogy ki lakik a panzióban, és ki sátorban?
- A vezetők és a nők szobát kapnak, a többiek értelemszerűen kiszorulnak a szabadba. Viszont a nomádok beköltözhetnek apám házába.
- Kornélia még ott lakik, nem?
- Már két éve nem. Összeállt egy felvidéki sráccal, azóta vele él.
- Hányan férünk el az öreged kéglijében?
- A három hálóban összesen öten, de matracozva hatan-heten. A nappaliban van két kanapé, azon is elcsövezhetnek ketten és a garázsban is meghúzhatják magukat négyen.
- A garázsban?
- Van ott is egy régi, szétnyitható rekamié, amin ketten, és az emelőt félretolva hálózsákokban még ugyanennyien. A helyiség fűthető, szóval, ha fáznak, akkor sincs gond.
Svéd kissé bizonytalanul nézett Csongorra.
- Apám rendszeresen aludt kinn, miután kiszabadult, főleg amikor motort szereltek Lafaty Bandival.
- Rendben… Akkor így készülünk.
- A helyszín biztosítása ezúttal is a jelöltekre hárul. – folytatta Csongor - A feladataikat Szikla osztja majd ki, nála kell jelentkezniük. Ők a chapterük sátrában aludhatnak, naponta maximum hat órát.
- Gondolom ez majd nappal. – vélekedett Svéd.
- Többnyire. A csendes időszakban bőven elegendő, ha négyen-öten hesszelnek, de a délutáni és esti időszakban mindenkinek ébren kell lennie.
- Pénteken és szombaton milyen rendezvényeket terveztetek?
- Péntek elsősorban érkezés nap. Jöhettek előbb, legfeljebb bandáztok kicsit a lengyelekkel. Estére szerveztünk három fellépőt, de csak Klubtagok és hozzátartozók léphetnek be a területre. Szombaton 14 órakor gyülekezünk a Panzió parkolójában. Komáromban teszünk egy kanyart. A helyi hatóságokkal leegyeztettük az útvonalat.
- Nem volt egyszerű… - jegyezte meg Dan, mire Csongor szúrósan rápillantott az indokolatlan közbeszólásért. A testőr vette a lapot és visszatért a reggelije maradékjához.
- 16 órakor kezdenek környékbeli zenekarok, este nyolckor lép fel a krakkói chapter három tagjának ZZ Top tribute zenekara és utána jön három nagyobb név hajnali egyig. Utána Fritz tekeri a lemezeket kifulladásig.
- Ugye nem diszkó lesz? – kérdezte aggodalmasan Svéd.
- Vegyesen szól majd a zene, de többnyire rock.
- Fasza. – nyugtázta a nomádok elnöke.
- Lassan indulnunk kellene. – fejezte be az evést Csongor.
- Merre mentek tovább?
- Letenye. Az utolsó állomás. Velük is személyesen szeretnék beszélni.
- Elkísérlek benneteket! – ajánlkozott Svéd.
Ha egy tag felajánlja a támogatását, nem illik visszautasítani. Viszont az elnök sosem utazhat egyedül, és mivel a testőre, Bulldog szponzorált egy újoncot, így öten indultak el Svéd házától.
A letenyei kiruccanás két hetesre növelte az eddig is hosszúra nyúlt túrát, amit a Klub legfőbb vezetője és állandó jobb keze az indulás óta megtett. Feleségeik már megszokták az elmúlt három évben az efféle turnékat, de persze mikor mindketten alig pár hónapos kisgyerekekkel várták őket otthon, azért értékelték volna, ha a ház urai velük vannak.
- Freddy! – köszöntötte Csongor a házból elé siető letenyeit.
- Pres! – ölelte meg a „Nagyvezért” a helyi elnök, aki Crazy Jimmy-t váltotta a poszton immár több, mint két éve. C.J. túladagolásban halt meg.
- Jó látni benneteket! – fogadta az érkezőket az elnöke mögött érkező Kisbandi.
- Gyertek be, mindenki itt van! – invitálta be Csongorékat Freddy.
A klubházban békésen beszélgetett, iszogatott és cigarettázott 17 helyi tag, köztük a legöregebb csavargó, Cinege is. Hajlott háta ellenére óriási termetét messziről ki lehetett szúrni. Bozontos haja és szakálla megőszült, ezeréves farmer colorja megfakult és bottal járt, de még így is tekintélyt parancsoló, karizmatikus személyiség volt. A helyiek felnéztek rá és mindenben kikérték a tanácsát. Időnként még Csongor is!
A szokásos üdvözléseket követően – titokszoba híján - kiküldték a sleppet és a jelölteket, hogy a Klubot érintő témákat megbeszélhessék. Csongor megismételte a Szemesen vázolt terveket, mire a helyi erő pozitívan reagált. A felhasználható jelöltek ügyében Freddy rögtönzött szavazást kezdeményezett, hogy a két hangaround-ot prospect-é emeljék.
- B.B. 14 hónapja van velünk és mindenben számíthatunk rá. – kezdte a jellemzését a helyi titkár.
- És nem utolsó sorban a fiad. – köpte be Zászlós, az egyik tag. A neve egykori katonai rangjából ered és a megjegyzése inkább a büszke apának szólt, akivel annyira nem volt jó viszonyban az utóbbi időben. A vén kujon, Kisbandi rámozdult arra a nőre, akit Zászlós kipécézett magának a legutóbbi szezonnyitó partin.
- Ettől függetlenül… - törte meg a kínos csendet Freddy. – A tettei alapján ítéljétek meg, ne a családfája alapján! – ezen a kijelentésen mindannyian jót kuncogtak, kivéve Kisbandit, valamint Cinegét, aki elbóbiskolt a pultnál. Mikor a kezek a magasba emelkedtek Csongor bökte oldalba, hogy ne maradjon le a szavazásról.
- Teljes egyetértés mellett megszavazva! – koppantotta a gyűrűkkel telefűzött ujjait a bárpulthoz a helyi elnök, Kisbandi pedig könyvelni kezdte az eseményt.
- Behívjam? – ajánlkozott Dan, amibe a helyi vezető helyeslő bólintással beleegyezett. Csongor testőre a hátsó udvarra vezető folyosón tűnt el, és nem sokkal később az említett sráccal tért vissza. Az utolsó méteren Dan nagyot taszított rajta.
A szabályzat értelmében beavatáskor a rokoni vagy régre visszavezethető baráti szálakkal rendelkező tag nem lehet jelen, nehogy jelezhesse a másiknak a szándékot. A látszat fenntartása érdekében még ketten kimentek Kisbandival az épület elé dohányozni.
- Nyomhatod a negyvennyolcat! – dörrent rá Cinege. Hivatalosan ő mentorállta a srácot.
B.B. gondolkodás nélkül nekilátott nyomni a fekvőtámaszokat. A felénél járt, mikor valaki nyakon öntötte egy korsó sörrel.
- Meleg a söröm! – szólt felette Big T.
- Azonnal hozok egy másikat, uram, de még le kell nyomnom a negyvennyolcat! – felelte katonásan a hangaround.
Amint befejezte a fekvőzést, beszaladt a pult mögé és egy üveget vett ki a hűtőből, amit a helyi testőrnek adott. Nem állt közvetlenül elé, kinyitotta a sört és átnyújtotta. Big T szúrós tekintettel méregette hosszan, majd egy „jó lesz” kijelentéssel elvette az italt. Ezután jött a szokásos faggatózás. Záporoztak a kérdések fiúra, néha egyszerre több is, amikre azonnal a kérdező felé fordulva kellett felelnie. Alig néhány perce tartott a szívatás, mikor Kisbandi és a kísérete visszatértek a dohányzásból. A titkár a pult mögött haladt el, és a fia nem láthatta, hogy ki jött be, mert épp a másik irányból faggatták. Jól megkoreografált jelenet volt ez. Kisbandi Cinege mögött állapodott meg és két felvarrót adott át az öreg motorosnak, aki komótosan felkelt a helyéről és észrevétlenül B.B. mögé lopózott.
- Elég lesz! – emelte hatalmas tenyerét a srác tarkójára. – Öt perced van, hogy ezeket felvarrd! – adta át a patcheket a fiatalembernek, aki megköszönve elszelelt.
- Ti már nem adjátok át ilyenkor a prospect-kitet? – érdeklődött Svéd.
- Hosszabb a Hangaround időszak és az egy éves évfordulóján kapják meg. – felelt a pult mögött Kisbandi. - Láttad az övtáskáját?
- Igen, miért?
- Az volt az.
- Ki a következő? – sürgette meg a történteket Freddy.
- Sammy.
Dan már nem is kérdezte, hogy elmenjen-e érte, azonnal indult. Néhány percen keresztül ment ugyanaz az eljárás, mint B.B.-nél, csak Sammy-nek fel is kellett takarítania a kiöntött sört, amíg felelt a kérdésekre.
- El ne cseszd nekem! – figyelmeztette Zászlós, mikor átadta a felvarróit a mentoráltjának.
- Öt perced van felvarrni! – tette hozzá Rekedt, a helyi alelnök.
- Ez azt jelenti tünés! – dörrent rá Big T a dermedten álló jelöltre, aki sietve kereket oldott.
Amint bezárult mögötte az ajtó Freddy vette át a szót:
- Akkor így már három jelöltet tudunk biztosítani a rendezvényre.
- Remek. – jegyezte fel Csongor. – A nomádok kettőt, East-Gate és az anyaklub egyet-egyet. A határon túli chapter-eknél jelenleg csak az aradiak rendelkeznek egy hivatalos hangaround-dal.
- A srácok ma már nem akarnak motoros klubokhoz csatlakozni. – szólalt meg Cinege. A klubház teljes némaságba burkolózott, mindenki a hetvenkét éves motorosra emelte a tekintetét. – Másképp gondolkoznak, mint mi annakidején. Motorozgatnak szerte a világban, egyedül, és ez a nagy öntudatra ébredt nemzedék már nem képes egy kétéves próbaidőszakot végigcsinálni, mondván őket senki ne ugráltassa.
- Egy visszapofázás miatt kapott nyakleves után meg rögtön a jardra szaladnak. – szólt közbe Big T, akinek alig pár héttel korábban zárult le egy ilyen ügye. Pénzbírsággal és figyelmeztetéssel megúszta a dolgot.
Ekkor lépett be a helyiségbe Szikla, Fritz és Stevie. A kis csapat meglehetősen fáradtnak, csapzottnak és kimerültnek tűnt. Az anyaklub Enforcer-e végigpacsizott a tisztekkel, a többieknek pedig lazán odaintett, ahogy a többiek is. Ez a hivatalos köszöntés, ha épp egy megbeszélés közepébe csöppen valaki.
- Lemaradtatok a beavatásról. – jegyezte meg mosolyogva Freddy, mikor Szikla odalépett hozzá. A helyi elnök szinte eltörpült mellette.
- Majd az Anniversary-n bepótoljuk. – felelte az Enforcer és már lépett is tovább, hogy Cinegét is köszöntse. Ez kizárólag a tisztelet jeleként zajlott le, hiszen az egykori elnök már csak szimpla tagnak számított. Az öreg motoros halkan súgott valamit a hegyomlásnak, amin kicsit összemosolyogtak.
- Miről maradtunk le? Mármint a szívatáson kívül. – szólt közbe Stevie.
A néhai Hombár fia mindig kilógott a sorból. Ritkán mozdult ki a műhelyből, de akkor is rendre kantáros nadrágban és vietnámi papucsban flangált. Kissé szórakozott figurának számított, hiszen nem egyszer előfordult, hogy color nélkül motorozott és mindenféle szerszámok lógtak ki a zsebeiből. Csongor több alkalommal is megfedte már emiatt.
- Az évfordulón nomádok költöznek apánk házába. Hatan az épületbe, négyen a garázsba, úgyhogy rakj majd rendet.
- Ouh… Ahhoz kellene némi segítség. – tette a kereklencséjű napszemüvegét a bárpultra és nyitott magának egy üvegsört. Csongor a fejét ingatta.
- Miért?
- Hát… a garázsban van néhány motor… vagyis darabokban… és hát a házban… - hebegte Stevie. Zavarában megtörölte homlokát ujjatlan kesztyűjével, és egy vékony olajcsíkot húzott vele. A szemközti boxban ülő letenyeiek halkan röhögni kezdtek.
- Jó! Nem érdekel, hogy mit tárolsz ott! Van két heted rendet tenni!
- De hova tegyem azt a…
- A raktáraknál csinálunk helyet. – vetette közbe Szikla. Nem kedvelte túlzottan Stevie-t, mert nem vette ki olyan értelemben a részét a klubéletből, mint a többiek, viszont mindenki vele javíttatta a motorját, vagy autóját. Inkább a szakmai tudása és apja iránti emléke tartotta a Klubban, mint a bajtársi, testvéri szeretet.
- Apropó! Miért is jöttetek? – érdeklődött Csongor.
- Egy új infó jutott el hozzánk, amit úgy gondoltam jobb mielőbb tisztázni. – felelte komoran Szikla.
- Miről lenne szó?
- Szolnok… - erre a kijelentésre néhányan felszisszentek.
Egy ideje – gyakorlatilag Hombár halála óta – belső ellentétek züllesztették a chapter életét. A rebellisek vezetője az elnök testőre, Ferenczi volt.
- Kiélesedett a helyzet?
- Jackie hívott fel. Szeretne találkozni veled még az évfordulós buli előtt.
- Miért?
- Ferencziék akkor jelentenék be a kiválásukat. Ezt akarná megelőzni.
- A rohadék… - sziszegte Csongor. – Hívd fel! Mondd, hogy az M0-áson a szokott helyen találkozunk. Azokat is hozza, akik maradnának!
- Mi is megyünk! – jelentette ki Freddy, amit Svéd is támogatott sűrű bólogatással.
- Szóljatok minden chapternek! Ezt a szart most kell eltakarítanunk! – harsogta Csongor, majd sarkon fordulva a WC-re sietett, hogy könnyítsen magán. Útközben belebokszolt a lambériába.
Fél órával később országos szinten közel ötven motoros ugyanazon logóval a hátán indult meg a lebeszélt hely irányába. A Letenyéről induló karaván élén az ifjú vezér haladt, mellette Dan, majd Svéd és testőre, Bulldog, aztán Freddy, az alelnöke Bill és a testőre, Big T. Utánuk következett Fort City hármasa Szikla vezetésével. A sort két jelölt zárta, valamint Zászlós.
Közel három órás út után érkeztek meg a megbeszélt helyre, ahol már több motor is várakozott. A parkolóban jelöltek toporogtak és beszélgettek, de mikor észlelték az újabb áradatot kissé szétrebbentek. Az egyik odasietett Csongorhoz és leparkolásnál közölte, hogy minden hazai chapter megérkezett. A társaság leszállt a motorokról és a pihenőben található étterembe vetette be magát. Egy asztalnál találtak rá Bütykösre, alelnökére Jackie-re, valamint néhány Sopiane és East-Gate tagra és Nicu-ra. Mint kiderült épp Nyíregyházán volt, amikor érkezett a hívás.
- Szóval ti maradnátok csak Szolnokon? – kérdezte Csongor, mikor leült az asztalhoz.
- Kenny is, de… - legyintett Bütykös. Mindenki tudta, milyen instabil fickó.
- Ferencziék mit akarnak? Új chaptert alakítani, vagy másik klubot?
- Utóbbi. – dünnyögte a szolnoki elnök.
- Hozhatunk ide lojális nomádokat, hogy megmaradjon a chapter. – jelentette be Svéd. – Van két szegedi tagunk, és talán Dunaújvárosból is átjönne Boxer arra az időre, amíg újra megerősödtök.
- Ha nem, akkor át kell mennetek nomádba, vagy Nyíregyházára.
- Szívesen látunk benneteket. – jegyezte meg East-Gate elnöke.
- Próbáljuk meg a három nomáddal, és ha nem akarnak átköltözni, akkor az utóbbi legyen. – fejezte be az ötletbörzét Csongor. Mindenki helyeslően bólintott.
- Mi lesz a rebellisekkel? – kérdezte Svéd.
- Őket már apámnak el kellett volna takarítania…
A kínos néma hallgatást néhány torokköszörülés törte csak meg. Egyértelművé vált, hogy a lázadó tagoktól meg kell szabadulni, és ahogy anno Paradicsom, vagy Vipera sem úszhatta meg, hogy máshol kezdjenek új életet, így ebben az esetben sem volt kétség. Csongor végignézett az asztal körül ülőkön, akik néma bólintással jelezték egyetértésüket.
- Takarítsuk ki a szemetet! Nyeregbe! – kelt fel az asztaltól a Klub elsőszámú vezetője.
Már rég lement a nap, mire Szolnokra ért a társaság. A helyi Klubházba mindössze Bütykös, Jackie, Szikla, Fritz és az East-Gate csapat ment. A többiek a város szélén várakoztak egy raktárépületnél. A szolnoki Klubházba rendkívüli ülést hívott össze az elnök, hogy az összes rebellist egyszerre el tudják takarítani. A fedősztori szerint egy feltörekvő társaság akart a Deadbeats területén teret hódítani védelmi pénzek szedésével. Ferenczi odáig volt az efféle akciókért és ki nem hagyhatta volna, hogy bizonyíthassa rátermettségét. Az ülésen rögtön felajánlotta, hogy csapatával megoldja a helyzetet, a vezetőségnek oda se kell mennie. Bütykös átadta a címet, és sok sikert kívánva elbúcsúzott a lázadóktól. Az épületből kilépve Ferenczi rögtön utasításokat kezdett osztogatni. Sziklára, Fritz-re és az East-Gate tagjaira osztotta a terület biztosítását, ami a bekötőutak lezárását jelentette. Ezzel természetesen Csongor számítása bejött.
Az önelégültségtől túlbuzgó Ferenczi és hét fős követői egyenesen a raktárhoz hajtottak. Felfeszítettek egy oldalsó bejáratot, kézifegyvereikkel berontottak az üres épületbe és elkezdték felderíteni azt. Velük ellentétben a bent rejtőzködők éjjellátókkal, lézeres irányzékokkal felszerelt, hangtompítós lőfegyverekkel voltak felszerelve. Egyesével szedtek le mindenkit, míg végül csak Ferenczi maradt. Egy Steyr SSG M1 csöve kinézte magának. Csongor célzott, és lőtt. A .308-as lövedék a kézfejét lőtte át. A helyi testőr Glockja a betonpadlón landolt, fények gyúltak a csarnokban, Ferenczi pedig pánikba esve menekülni kezdett. Először azon az ajtón próbálkozott, amin az épületbe lépett, de azt zárva találta. Ezután egy irodához sietett. Benézett az ajtón, ahol két társát találta meg. Mindketten halottak voltak és mellényeiket is elvették. Bal kezével a telefonja után kezdett matatni. Mikor megtalálta, kikeresett egy számot, majd kezdeményezte a hívást. A vonal túlsó végén Bütykös nem fogadta azt. Ferenczi ezután a két halott társát kutatta át, hátha talál valami fegyvert, amivel megvédhetné magát, de a gyilkosaik mindent evettek. Úgy döntött megpróbál valahogy kijutni az épületből. Azt biztosra vette, hogy az összes földszinti kijáratot lezárták, viszont a raktár egy másik épülettől mindössze két méterre állt, amire akár át is ugorhatna, ha feljut a tetőre. Az irodában megtalálta a tűzesetre vonatkozó menekülési tervet, amin kisilabizálta, merre találja a megfelelő irányt.
Kilépett az irodából, végigfutott a fal mellett, egy polcsor sarkánál megtorpant, lebukott, hogy megpihenjen és körülnézzen, felmérje a lehetőségeit. Ezalatt végig lövések zengtek az épületben, de egyik golyó se őfelé indult meg – ezt persze nem tudhatta. Megtalálta a tetőre vezető lépcsőt, felszaladt rajta és feltépte az ajtót. Végre kijutott!
- Ennyi volt! – szólalt meg a háta mögött Csongor.
Ferenczi megperdült és egy Sig Sauer P226-os csövével nézett farkasszemet. Még néhány tag jelent meg körülötte, mind csőre töltött fegyverekkel.
- Mit akartok? – kérdezte feszült hangon Ferenczi.
- Elárultad a társaidat, a Klubot.
- Én árultam el? Hét éve csak döglődik minden! – tört elő a testőrből – Nézzetek már körül! Az egész totál elbaszódott! – az utolsó szavakat szinte sikította.
- A mellényedet. – reagálta hidegen Csongor.
Ferenczi körbenézett, majd lassan lefejtette magáról a colort.
- Dugd fel magadnak! – vágta az elnök lábához dühében.
- Utolsó szó?
- Baszódjatok meg!
Ezután Csongor nekifeszült a megszégyenített Ferenczi testének, majd letaszította a tetőről.
Összegyűjtötték a halottak mellényeit, betették őket a motorjaik oldaldobozaiba és a szolnoki Klubházhoz hajtottak. Az udvar közepén egy hordóban már égett a tűz. Ebbe kerültek az árulók által viselt colorok és minden fénykép, ami róluk készült. Egy órával később ismeretlen telefonáló bejelentést tett a rendőrségen, miszerint nagyjából fél tucat, sötét ruhába öltözött alakot vélt látni egy raktárnál a város szélén. A rend éber őrei kiszálláskor megtalálták a holttesteket. Azonosításkor kiderült, hogy a Deadbeats MC tagjai voltak ugyan, de néhány héttel korábban kicsapták őket onnét. A papír sok mindent elbír…