Szabadulás a rácsok mögül
Másfél hónapot dekkoltunk előzetesben, mielőtt megkezdődött a tárgyalásunk. A nyomozók meglehetősen gyorsan dolgoztak. Az országos főkapitány nyilván gyors eredményeket akart és mivel a szervezett bűnözés volt a vesszőparipája, így minden ehhez hasonló ügyet személyesen ellenőrzött és sürgetett. Szerencsénkre G nagyon jó ügyvédet kerített. Állítólag egy régi ismerőse. Az ügyünket Szolnokon bírálták, így nem rángattak minket egyik börtönből a másikba, ráadásul négyünket nem helyeztek el az ország más-más intézményeibe se - ez így történt az ítélet után is.
Amíg mi a tárgyalásra vártunk történt pár dolog. Dingót például azonnal lefogták. Nem vetett túl jó fényt rá, hogy a szabadulása után 24 órával már közismert gengszterekkel parolázott, amit több felvétel és tanú megdönthetetlenül bizonyított. Ő visszaeső bűnözőként kapott öt évet, amit megfejeltek még egy életfogytiglanival, mert meg akart szökni az előzetesből, ami közben egy őrt életveszélyesen megsebesített, a rabtársa nyakát pedig menthetetlenül eltörte. Minket, négyünket másfél évre ítéltek, amit hat hónap letöltendőre mérsékeltek másodfokon. Enyhítőkörülményként figyelembe vették egy körözött bűnöző rendőrkézre kerítését (Benny bátyját) és egyéb más cselekedeteinket, amiket Horáció tanúvallomásából merítettek. Alighanem sokkal jövünk a nyomozónak - akit történetesen nekünk köszönhetően léptettek elő.
Mivel őrizetben voltunk így nem tudtunk a klubéletben aktívan részt venni. Többek közt Frankie-ék temetésén se. Egy héttel a tor után Hosszú bizalmatlansági indítványt nyújtott be ellenem. A klub szabályzata lehetővé teszi, hogy bárki óvást intézhet az elnök személye ellen. Bárhogy is korteskedett, egyetlen szavazat támogatta a leváltásomat - az övé. Ezek után még próbálkozott néhány kisebb "terror cselekménnyel", hogy aláássa a tekintélyemet, amik aztán kiderültek és rendkívüli elnöki ülésen Hosszút kirakták a klubból. Búcsúzásként még jól össze is verték.
Sajnos a negatív folyamat itt még nem ért véget. A börtönhónapjaim alatt az alelnököm, azaz G vezette a klub ügyeit. Túl nagy teher szakadt a nyakába (a chapter vezetése, átköltöztetése, a temetési ceremónia levezénylése, Majom lányának elvetélése), ráadásul egy ideje a viszonyunk sem volt a régi. Az egyik látogatása alkalmával bejelentette, hogy megalakítja a Nomad chaptert a szemesi klubházban. Nem sokat tehettem az ügy ellen és nem is akartam. Tisztában voltam vele, hogyha ellenzem a dolgot, akkor G-nél elszakadhat a cérna és végül leadja a colort. Inkább hagytam, hadd csinálja. Az új klubhoz csatlakozott Kokó és Maci, akik régebben a kirándulókat erősítették Hosszú vezetése alatt, valamint Ladislav, aki kicsit el akart vonulni a gondoktól, és mint később kiderült még néhányan. A chapter indulását arra a napra tették, amikor szabadultunk a sittről. Addig mindent megszerveztek és ellátták azokat a feladatokat, amik az anyaklub zavartalan működéséhez feltétlenül szükségesek.
Valahol legbelül örültem a sok változásnak és hogy mindezt kívülről (bezárva egy cellába) nézhetem végig. A fél éves "pihenő" meg külön jót tett. Kétkezi munkát végeztünk, akár csak a többi rab és ugyan elvétve szóváltás is kerekedett, de a többséggel jó viszonyt ápoltunk. Szövődött néhány ígéretes fele-barátság, vagy üzleti kapcsolat. Valaki azt is elintézte, hogy mi négyen egy cellában lehessünk.
Nagyjából a büntetésünk felénél jártunk, mikor Majom megkérdezte:
- Mi lesz így?
Egymással szemben ültünk és kártyáztunk. A kérdést a nagy semmiből dobta fel a testőröm. Picúr kérdezett vissza helyettem, hogy hogyan érti ezt?
- Mármint ha szabadulunk?
- Megyünk tovább. - feleltem a legnagyobb természetességgel.
- Csak így?
- Persze. Ami volt, elmúlt. G megalakítja a nomád chapterét, viszi akit akar, mi pedig éljük tovább az életünket. Új embereket toborzunk, újra találkozókra járunk majd és pólókat árulunk, mint régen.
- És a szétlőtt régi klubházzal mi lesz?
A kérdésre megvontam a vállam. Ők sóhajtottak. Fejben viszont agyalni kezdtem. Eszembe jutottak a letartóztatásunk előtt elhangzott kérdések, amiket az alelnököm tett fel. Az ingatlan még mindig az én nevemre volt bejegyezve, akár csak a cég, ami működtette. Mindenképp újra kellett indítani, hogy pénzt keressünk, viszont a hogyan kérdése addig nem foglalkoztatott, csak az, hogy bosszút állhassunk azokon, akik tönkretették mindazt, amit hosszú évek alatt felépítettünk. Ezalatt nem csak azt értem, hogy a vevőkör, a klubház és az afeletti lakások, hanem mindazt a tiszteletet, amit a város lakóitól nagy nehezen megszereztünk.
A városban mindig jelen voltak a motorosok és szervezeteik, már a nyolcvanas évek óta. Hol nagyobb, hol kisebb létszámban, hol összetartóan, hol széthúzva, de maga a létezés állandónak mondható. Viszont nagyon vékony jégen táncolt a megítélésünk. Az átlag ember ha lát egy bőr szerelést, egy tetoválást, vagy egy durvább külsőt egyből ítélkezni kezd. Ha mindez hangos motorokkal és zenével is jár, akkor nagyon gyorsan a társadalom peremére lehet kerülni. Az emberek többsége a külső alapján ítélkezik. Nem vagyunk angyalok, de attól még senki ne ítéljen el bennünket, mert másképp éljük az életünket, mint ők. Egyébként a legkonzervatívabbak a liberális gondolkodásúak: ha valami nekik nem tetszik, sokkal gyűlölködőbben ítélik el, mint egy konzervatív. Az utóbbi pusztán elhatárolódik tőle.
- Full. - dobtam le a lapjaimat az asztalra, mire a többiek csalódottan csapkodták az egy és két párt, vagy a drillt. - Mit szólnátok hozzá, ha póker versenyt szerveznénk? - vetettem fel az ötletet, miközben begyűjtöttem a nyereményem: négy szál cigit. A sitten az ember azt tesz fel tétnek, amihez hozzáfér. Ez elsősorban cigi, vagy csoki, de kelendőek a pornó újságok is.
- Itt? - kérdezte a legrutinosabb börtönlakónk, Szigorú. Bár már ő is ült pár évet (még az előző klubja miatt), mégsem húzták rá a "visszaeső" jelzőt. Valószínűleg jó benyomást tett az a pár év, amíg Európa útjait járta szólóban, color nélkül.
- Dehogy itt. A klubházban. A régiben. - feleltem és elkezdtem kiosztani a lapokat.
- Ezt fejtsd ki bővebben. - emelte fel a lapjait Majom.
- Szervezünk egy "poker-run" banzájt. Nyilvánosan, nagy tétes versennyel, felvonulással, zenével.
- Kurvákkal. - nyalta meg a szája szélét Picúr.
- Természetesen. - veregettem meg a vállát termetes barátunknak.
- De le vagyunk égve, ha elfelejtetted volna. - emlékeztetett Majom.
- Csak ti! Flössöm van! - terítettem le öt pikket. A társaim csalódottan dobálták le kártyáikat.
- És honnan akarod összeszedni a pénzt a felújításra, plusz kifizetni a nyereményt? - akadékoskodott tovább a testőröm.
- Vannak ismerőseink, akik jönnek néhány szívességgel. Meg hát lassan öt chapter-ből áll a klub. Valahogy csak összedobjuk a felújításra a pénzt. A nyereményt pedig a nevezési díjakból finanszírozzuk.
- Előre meg kell hirdetni a fődíjat ahhoz, hogy egyáltalán bárki kedvet kapjon hozzá.
- Ezért fogunk előre közvélemény kutatást végezni. Körbejárjuk az ország klubjait, MBK-it és egyéb ismerősöket, hogy lenne-e rá igény? Összeírjuk az érdeklődőket és meghatározunk egy nevezési díjat. A kettőt összeadva kapunk egy fődíj összeget, amit majd a győztes hazavisz.
- Már kapisgálom. Szóval ha van húsz nevezőnk és egy százas a beugró, akkor két milkát visz haza a győztes? - matekozott Szigorú.
- Majdnem.
- Majdnem? - értetlenkedett Picúr.
- Csak másfelet. Alapszabály: a háznak jutalék jár!
- Király drill! - vágott közbe Majom. Most én is csalódottan tettem le a lapjaimat. Egyszer fenn, egyszer lenn.
Az ötletemet aztán napról napra tökéletesítettük. Listánk volt arról, hogy kik jöhetnek szóba a felújításnál és kik a póker estnél. Néha átfedés is volt. A srácokba visszatért a jó kedv és lelkesebben várták a szabadulást. A napjaink nagyobb részén, ha nem mentünk dolgozni, akkor intenzív erősítéssel vagy kártyázással töltöttük. Ha egyikhez se volt kedvünk, akkor listáztunk, vagy egyéb dolgokkal foglalkoztunk. Általában ilyenkor olvastam. Majom az ajtóban strázsált és egy fogpiszkálót forgatott a szája sarkában. Picúr és Szigorú pedig seftelni járt. Majommal visszafogtuk a dohányzást, hogy legyen kreditünk, amit aztán a másik két társunknak adtunk, hogy tudjanak kölcsönözni, amire aztán háromszoros kamatot kellett fizetni. Persze általában nem egy szálat kértek kölcsön, hanem egy egész pakkot. Ha nem tudták a tartozást időben rendezni, akkor Picúr, és/vagy Szigorú elvettek valami mást, amit később az illető kiválthatott, de akkor már ötszörös árat kellett fizetnie. Hivatalosan nem lehetett bent seftelni, de az őröknek is lejattoltunk rendesen. Olyan is előfordult, hogy ők verték meg az adóst.
Két héttel a szabadulásunk előtt Csongor meglátogatott. Hosszú haja és szakálla volt, ami a fiatalkori önmagamra emlékeztetett. Bár ő sokkal jobb kondíciókkal rendelkezett, mint én az ő korában.
- Mi újság odahaza?
- A ház megvan és a motorodat is sikerült visszaszerezni. Corey III. viszont... három hete... elpusztult. - nehezen közölte velem a hírt, mert tudta mennyire kötődtem ahhoz a kutyához. Öreg volt már és számíthattam rá, hogy előbb-utóbb kimúlik.
- A klub háza táján minden rendben?
- Az új klubház él és virul. G bácsi odafigyelt mindenre, mi pedig tettük, amire kértek.
- Mi ez a többesszám? Tudtommal csak te vagy jelölt.
- Az a helyzet, hogy van két új srác, a Vili, meg a Füttyös. G bácsi meg azt mondta, hogy amikor kiszabadultok megkapom a teljes colort.
- Na fasza. Még jó, hogy megbeszélte ezeket velem. - csattantam fel. Két hónap telt el G legutolsó látogatása óta, de még csak egy üzenet se érkezett tőle.
- Most ő vezeti a chapter-t... a nevedben. Nem hoz rossz döntéseket. - próbált békíteni Csongor.
Puffogtam magamban. Kicsit furcsán éreztem magam, hiszen nélkülem születtek döntések, amire eddig nem volt példa. Ezt beismerni a beszélőn sem a fiamnak, se magamnak nem sikerült.
- De hogyan? Anélkül hoz döntéseket, hogy azt velem megvitatná!
- Látod többek közt ezért akar lelépni.
- Ezt hogy érted?
- A hirtelen felindulásaid miatt és hogy csak magadénak hiszed a klubot. Az egész szervezetet.
Volt igazság a szavaiban. G mindig is félt ettől, hogy egy nap majd ebbe az irányba mennek el a dolgok és jóval korábban figyelmeztetett rá, de nem akartam vele foglalkozni, vagy tudomást venni róla. Mindig olyan srác volt, aki óvatosan, már-már bátortalanul hoz meg döntéseket és inkább a kényelmes problémamentes életet választotta, mint a rögös utat. Jobban ragaszkodott a társadalmi rendekhez és szabályokhoz, a materializmushoz, mint az ettől elszakadni vágyó, független életvitelhez. Ebből a szempontból nagyon különböző értékrendet képviseltünk. Ezért kezdett később motorozni, ezért nem lehetett a fővárosból kirobbantani se. Amíg én nyaranta akár egy falu határában, vagy egy fesztiválon a motorom mellett egy hálózsákban éjszakáztam, addig ő csak álmodozott róla anélkül, hogy egy lépést is tett volna ennek irányába.
- Gyerek hogy van? - érdeklődött alacsony szőrös kis testőröm, miután a beszélőről visszakísértek.
- Kitűnően. Szabadulásunk napján teljes colort kap.
- Ezt a hanglejtésedből ítélve nem te sürgetted. - dörmögött Szigorú. Helyeslően biccentettem.
- Van két új jelöltünk, akik majd a hányást meg a gecit takarítják és G a szabadulásunk másnapján lép le a nomádjaival.
- Hányan maradunk az anyaklubban? - érdeklődött Picúr.
- Mi négyen, Lafaty Bandi, Bajusz, Turul, valamint Csoki és Bobby.
- Meg a fiad. - tette hozzá kissé szemrehányóan Majom.
- Úgy van. - ekkor tűnt fel, hogy mennyire megcsappantunk. A legnagyobb létszámot Papa halála előtt értük el. Akkor negyvenketten alkottuk a rendes tagságot, plusz volt három jelöltünk. Aztán szép lassan elfogytunk, ahogy bővült a klub és elhulltak páran. De a kisebb létszám kevesebb gondot és könnyebb irányíthatóságot is jelent.
- Akkor a gyerek örökli meg az alelnöki posztot? - érdeklődött Picúr.
- Szó se lehet róla. Még nem áll arra készen. Inkább Bandit javaslom rá.
- Felőlem oké. - helyeselt Majom. A másik két társunk is rábólintott, úgyhogy ezt a részt ezzel lezártnak is tekintettem.
Attól, hogy rács mögött éltünk már egy ideje, és odabent -elvileg- mindenki egyenlő, a dolgok ugyanúgy zajlottak le. A vezető pozíciót továbbra is én töltöttem be, Majom volt a testőröm - néha jól jött. Egy alkalommal tíz nap szigorítottat is kapott, mert megruházott egy új rabot, aki keménykedni akart. Szigorú és Picúr pedig két olyan erőt képviselt, akik az egyéb feladatok végrehajtását végezték el - és persze ütöttek, ha kellett. Ráadásul utóbbinál nem volt nagyobb az intézetben: a fickó 198 centi magasra nőtt és mellé százötven kilót nyomott. Nem csak testsúlyra, hanem fekve is.
Két hónapja voltunk benn, mikor az intézetbe került egy életfogytos. Nevezzük Joe-nak. Ritkán helyeztek ide efféle veszélyes arcokat, inkább csak köztes állomásnak használták a mi üdülőnket, és olyan első telesek megőrzésére, akik 1-2 évet kaptak valami piti ügyért, vagy olyan fiatalokat, akik valamelyik javítóból kerültek át rendes börtönbe, mert betöltötték a huszonegyet és a kiszabott büntetésük letöltéséhez kellett még néhány év. Joe - állítólag - úton volt 'Kőhidáról a Csillagba, mert első lakhelyén sokat rosszalkodott, az újon meg még épp nem volt szabad hely számára, úgyhogy nálunk helyezték el egy időre. A fickó harminc körüli, nagyjából olyan magas, mint én, de szín izom - akár csak Picúr. A sitten ha első nap nem építed ki magadnak a respectet, akkor vagy megtörnek és a szabadulásodig csicska maradsz, vagy minden alkalommal megpróbálnak betörni. Joe tudta ezt, hiszen visszatérő vendége volt a magyar büntetés végrehajtási intézményeknek, ezért igyekezett megtalálni a helyét. Nálunk is próbálkozott, de ahogy azt a többiekkel, vele is tisztáztuk - vagyis Picúr, Szigorú és a Majom -, hogy vagy seftel velünk és jól jár, vagy elkerül bennünket. Végül elég szép üzleteket bonyolítottunk le azalatt a három hónap alatt, míg átutazóban nálunk dekkolt.
- Leadás! - ordított be a cirklin a smasszer. (A cirkli a kémlelőnyílás a cellaajtón).
Az ebéd utáni csendes pihenőnket tartottuk. Szigorú és Picúr gyúrogattak, Majom az emeletes ágy felső szintjéről oltotta őket, én pedig az alsó priccsen hevertem és egy könyvet olvastam. Egyikünk se készült a szabadulásra. Hátra volt még négy napunk.
- Mozgás! Szedjék a holmijukat. Tíz percük van!
Ezt utáltuk a legjobban a sitten, hogy mindent parancsra kellett csinálni: enni, inni, pisálni, aludni és felkelni, ahhoz képest, hogy egy "üdülőbe" lettünk bekasztlizva.
Amiről tudtuk, hogy magunkkal vihetünk, vagy le kellett adni, azt összeszedtük, a többit szétosztottuk a strómanjaink és egyéb rabtársak között. Urakká tettük a közelállókat és irigyebbé az irigyeinket. Néhányan üzentek a kintieknek, páran jelezték, hogy később szívesen csatlakoznának, ha szabadulnak.
Harminc perccel később jött értünk nyolc őr. Nem számítottunk veszélyes bűnözőnek, azért vigyáztak velünk. Természetesen bilincs került a kezünkre és jól láthatóan elvezettek minket. Néhányan kiáltoztak, sok szerencsét kívántak. Az egyik elágazásnál elvittek az emeletre, az igazgató irodája felé, a társaimat pedig a raktár felé irányították, ahol a benti holmijainkat kell leadni és a kintit felvenni. Értetlenül néztünk egymásra, de könnyes búcsúra nem futotta, mert a kísérőim löktek egyet rajtam. Az iroda ajtaja előtt az egyik smasszer elvette a cumóm, a másik kopogtatott az ajtón és mikor beinvitáltak, beléptünk.
Az asztal mögött egy köpcös, zsíros képű, erősen kopaszodó igazgató ücsörgött. Bár még csak március elejét írtunk a góré erősen izzadt, annak ellenére, hogy egy ventilátor egyenesen rá cirkáltatta a szoba levegőjét.
Leültettek vele szembe. Ekkor valaki a kezét a bal vállamra tette. Meglepetten fordultam felé. Horáció gúnyosan vigyorgott vissza rám.
- Te?
- Hogy telt a pihenés? - csodáltam volna, ha választ kapok.
- Nem panaszkodom.
- Reméltem, hogy nem kelti rossz hírét intézményünknek. - reagált reszelős hangon az igazgató. A mondata után nevetéssel próbálkozott, de inkább Mardel kutya vinnyogására emlékeztető hangot hallatott.
- Ugye tudod, hogy a közbenjárásomnak köszönhetitek, hogy mind a négyen idekerültetek? - foglalt helyet az diri asztalának szélén Horáció.
- Sejtettem. - sóhajtottam magam elé. Ezek szerint jövünk neki egy jókora adag szívességgel, miután összekaptuk magunkat. Ahogy őt ismerem már ki is találta, hogyan háláljuk meg a jóságát.
- Amíg idebent hűsöltetek, történt pár változás. Azért vagyunk most itt, hogy mindezt tisztázzuk. - ezek szerint a változásokhoz is köze van.
- Csupa fül vagyok. - bár nem voltam abban a pozícióban, hogy gúnyolódjam, valahogy mégis sikerült.
- A bíróságra jó benyomást tett, hogy átadtatok egy kőrözött bűnözőt.
- Vagyis egy csapat bűnözőt. - nem lelkesedett a kijavításomért.
- Jó néven venném, ha a jövőben is segítenétek a rendőrség munkáját hasonló lépésekkel.
- Spiclik legyünk?
- Dehogy. Ti kapcsolatban álltok bizonyos körökkel. Mi pedig egy részüket körözzük. Információkra lenne szükségünk az elfogásukhoz, vagy esetleg azokra a személyekre.
- Mi hasznom ebből?
- A nyomravezetői díjat megtarthatjátok.
- És akár jó benyomást tehet a bíróságra, ha esetleg újra odajutnátok. - tette hozzá reszelős hangján az igazgató. Hol a homlokát törölgette, hol a szivarját szívta, aminek egy-egy slukkja után idegesítően cuppogott.
- És ha nemet mondok?
- Persze, megteheted. De akkor leveszem rólatok a kezem és legközelebb már nem ide jöttök, hanem meg sem álltok Szegedig.
Elgondolkodtam az ajánlaton egy pillanatra, változtattam az ülésemen...
Egy órával később egy sötétített üvegű csapatszállítóban ültünk és száguldottunk az M6-oson. Egy őrmester vezetett, Horáció mellette foglalt helyet. Az ablakokon bámultunk ki. Jó volt látni az ébredő természetet a betoncsíkokon túl. A börtönben is kijártunk a levegőre, de másként éli meg az ember, miután szabadul.
- Mi volt a dirinél? - súgta oda Majom.
- Könnyes búcsút vettünk. - ez azt jelentette, hogy sokáig beszéltünk valamiről.
- Kíváncsi lennék rá, ahogy ölelkeztetek. - ez pedig azt, hogy majd meséljem el, milyen ajánlatot tettek.
- Majd ha jó leszel megmutatom.
Nem volt kérdés, hogy a társaim elé vezetem azt az ajánlatot, amit Horáció az igazgató irodájában tett, de nem abban az autóban. Alapvetően nem volt balgaság. Biztos pénz, ráadásul nem is kevés és néhány partnerünknek bizonyára szívességet tennénk vele, ha a konkurenciájukat félreállítanánk az útból.
Hazafelé az út hosszú volt és fárasztó annak ellenére, hogy végig sztrádán mentünk. A colorjaink kivételével minden, a letartóztatásunkkor viselt tárgyat és ruházatot visszakaptunk. A gyűrűimet forgattam az ujjaimon. Hat hónapon át azt terveztem, hogy mi lesz, ha szabadulunk. Csongor utolsó látogatásakor meghagytam, hogy arra a napra hozzák el a motorjainkat, hogy azzal térjünk haza. Nagy bulit szerveztek, amire mindenkit meghívtak az ismerőseink közül. Ráadásul ez lenne az első bulink az új klubházban, amit utoljára akkor láttam, amikor a java még befejezetlen volt.
Szabaduláskor mindenki eltervezi, hogy iszik egy jó pofa sört, megkúrja az első nőt, aki szembe jön és leszámol azokkal, akik miatt a sittre került. Utóbbi számunkra szóba se kerülhetett, hiszen Szását és szervezetét lassan, de biztosan felszámolták. Akit nem csuktak le, azt az ellenségeik aprította fel - szó szerint. Ami az első nőt illeti, arra még a kifordult ízléssel megáldott Majom se ugrott volna rá - legalábbis elmondása szerint. Egyetlen biztos pontot láthattam csak: a jó pofa sört.
Azon gondolkoztam, hogy vajon vár e minket bárki is odahaza, hiszen senki nem tudja, hogy már ma szabadultunk. Horáció és a diri elmondása szerint a hazai börtönök túlzsúfoltak és annyira megnőtt az igény a szálláshelyekre, hogy akit lehet, azt minél hamarabb szabadlábra helyezik. Persze ilyenkor nincs idő a rokonokat értesíteni.
Horáció nem volt annyira jóindulatú, hogy a klubházig elvigyen minket. A jard előtt szálltunk ki, ahol ő is. Miután megállt alattunk az autó, kiszállt és elhúzta az oldalajtót:
- Na, innen már gyalog mentek.
- Már úgyis untuk a társaságot.
Kikászálódtunk a furgonból és elindultunk az utca felé, ami az új klubház felé vezetett.
- Még egy pillanatra! - szólt utánunk Horáció.
Visszafordultunk és közelebb léptem, közben a furgon elhajtott.
- Időről időre ellenőrizni foglak benneteket. A megállapodásunkat pedig minél előbb kezdjétek el.
- Amint kapunk némi háttérinfót, neki is látunk.
- Azt intézem.
Legyintett egyet a kezével, mintha egy idegesítő rovart hessegetne el - ezzel jelezte, hogy a beszélgetést befejezettnek tekinti.
Az úton, ami az új klubházig vezetett, az emberek megbámultak minket. A városban ritkán látják a tagokat gyalog. Az egyetlen kereszteződésnél, ami az utunkba esett egy járőrautó állt meg a lámpánál. Ahogy átkeltünk az úton végig minket stíröltek, majd mikor szabadot kaptak lassan követtek minket.
Az új klubház élettelennek hatott. Sehol egy tag, prospect, vagy hangaround. Az udvar végében állt néhány motor egy féltető alatt. A mieink mellett egy idegen bobbert véltem felfedezni, két utcai sport gépet (az egyik Bobbyé), valamint a régi vasamat, amit Csongornak adtam. Az udvar elülső részén lett kialakítva Csoki és Bobby új tetováló szalonja és közvetlenül mellette kapott helyet egy szerelőműhely, ahol a motorjainkat javíthattuk - mindkettőt zárva találtuk. A házsor végén lett kialakítva a klubhelyiség és egy nyilvános pub. Mind a négyen először a motorjainkhoz mentünk, megérintettük őket.
- Nem eladók. - szólt egy hang a hátunk mögül. Megperdültünk és egy jelölt állt velünk szemben. mikor felismert bennünket sietve bocsánatot kért és bemutatkozott: Vili. - Nem úgy volt, hogy csak csütörtökön szabadulnak?
- Tegezz nyugodtan. - ráztunk kezet - Valóban így volt. Többiek?
- Odabenn. Mármint Bandi, Csongor, Csoki. Bobby és a Füttyös a régi klubházban. Mindenki más G-vel.
- Nem mondta senki, hogy őrizni kellene a bejáratot? - kötözködött Majom, amire a jelölt csak hebegni tudott. - Na spuri.
Mikor a srác sietve elszaladt a bejárat felé, halkan kacagtunk. Először hat hónapja. Majom ajtót nyitott és beléptünk:
- Azt a kurva... hát ti? - szólt Lafaty Bandi elsőnek a ledöbbent társaságból.
Ölelések, vállak lapogatása, öröm. Na és persze a szokásos kérdések.
- Minden kérdésetekre válaszolunk, de előbb hívjatok ide minden rendes tagot, akik ebben a chapterben képzelik el a jövőjüket.
- Ülést tartunk? - kérdezett vissza Csoki.
- Azonnal! - adtam ki a feladatot, majd az új titokszoba felé vettem az irányt.
Csongor megállított, a szemembe nézett:
- Örülök, hogy újra köztünk vagy, öreg. - azzal megölelt.
- Én is... Egy felest és egy korsó sört mindenkinek. Aztán várj itt kint.
Eltelt nagyjából fél óra, mire megérkezett Bajusz és Bobby. Más nem.
- Látom jó volt a menza. - jegyezte meg Bajusz, miután helyet foglaltunk az új titokszobában. Furcsa érzés fogott el. Idegennek éreztem a helyet, de egyben mégis otthonosnak. Mindenki a régi helyére ült le.
- Az első és legfontosabb kérdés... hogy elfogadtok-e továbbra is elnöknek? Kérek mindenkit, szavazzon! - a kezek egyhangúan a magasba emelkedtek. - Köszönöm a bizalmat. Bajusz! A trezort légy szíves! - kis szünet után folytattam. - Ahogy elnézem az ülésrendet, máris változtatni kell. Már a kennelben beszélgettünk erről, hiszen nem volt előttünk titok, hogy G megalakítja a Nomads chaptert. - kisebb zúgolódás fogadta a szavaimat, ami inkább G húzásának szólt. Bajusz ekkor tette elém azt a kis trezort, amiben az új felvarróinkat tartottuk. Kivettem belőle egy President, a klub nevét és a chaptert jelölő patcheket, valamint a hátsó felvarrókat.
- Akartam kérdezni, hogy hol van a colorotok? - kérdezte Lafaty Bandi.
- Elkobozták a disznók. - felelte Majom. A választ hasonló zúgás fogadta, mint G lelépését. A color egy klubtagnak olyan, mint a bőre.
- Úgy gondoltam, hogy Lafaty Bandit kérem fel alelnöknek. Továbbra is a roadrunner csoport vezetője lennél, de külön titulus nélkül. Elfogadod? - fordultam régi bajtársam felé.
- Az a helyzet, hogy történt egy kis változás. - kezdte hebegve. Megijedtem.
- Jah, még nem láttam a motorod, de gondolom a garázsban van.
- Nem. Az a helyzet, hogy eladtam a Suzukit. - kérdőn néztem rá, hogy vajon akkor most mit hajt. - Láttad kinn azt a bobbert?
- Nem mondod, hogy az a tiéd? - érdeklődött Majom.
- De! Méghozzá az első itt készült motorunk.
- Fantasztikusan néz ki! - jegyeztem meg. A többiek is elismerően bólogattak.
- Úgyhogy így már nem vállalhatom a Roadrunner-ek vezetését. - sütötte le a szemét, mint aki szégyelli magát. Biccentettem, az új helyzetet elfogadva.
- Akkor ki marad nálunk Roadrunnernek? - kérdezte Majom.
- Turul? - kérdezte Szigorú.
- Nomád lesz. - jegyezte meg Bajusz.
- Ő is? - kérdeztem.
- Igen... Akit az asztalnál látsz... mindössze ennyien maradtunk. Mindenki más vagy G-hez, vagy Letenyére igazol. - tájékoztatott a Treasurer.
- Akkor sokkal nagyobb változások lesznek... - körbenéztem a társaságon. Akiket láttam, azok vagy cruiserrel, vagy bobberrel járnak, kivéve Csokit, aki egy trike büszke tulajdonosa volt már két éve. - Továbbra is Bandit javaslom alelnöknek. Ellenvetés? - mivel nemleges válasz nem érkezett, így a kis trezorból elővettem a Vice Pres. felvarrót, felkeltem a helyemről, ahogy Bandi is, majd a késemmel levágtam a régi roadrunner felvarróit és a kezébe adtam az új beosztását, majd invitáltam, hogy foglalja el G helyét.
- A testőröm továbbra is Majom lesz. - toltam egy adag felvarrót elé. - Ha lehetne több, akkor Szigorú és Picúr is megkaphatná, hiszen a kóterban elég jól helyt álltak. Viszont a secretary is lelép ezért előbbit kérem fel a tanácsadói posztra, utóbbit pedig végrehajtónak - egy Secretary és egy Enforcer patchet vettem elő, amit az említetteknek nyújtottam át, természetesen a többi hiányzó felvarróval együtt. Szigorú így már Lafaty Bandi és Bajusz között kapott helyet, Picúr pedig Majom mellé jött fel.
- Második napirendi pontként beszélnék egy új ajánlatról. - ekkor elmeséltem nekik a fejvadász ötletet, amit Horáció nyomására hoztam fel. Valamint beavattam őket a Poker-run és a zártkörű partikat érintő tervekbe. Egyhangúan támogatták mindegyik ötletet.
- Mennyi pénzre lenne szükség a régi klubház felújítására? - érdeklődött Szigorú Bajusz felé fordulva.
- Még nem készítettem konkrét számadást, de a következő ülésre már tudok valami konkrétabbat mondani.
- Rendben. És értesítsd a többi chaptert, hogy kint vagyunk.
- Chapter alatt G nomádjait is érted? - gúnyolódott Majom.
- Persze. Ahogy hallom serénykednek rendesen...
- Szakadár buzik... - dörmögte maga elé a testőröm, amit egy szúrós pillantással némítottam el. Nem feltétlenül örültem ennek a széthúzásnak, de inkább támogattam, mint hogy végül az egész klubot megosszam valami hiszti miatt.
- Van még valami, amit szeretnétek megbeszélni? - kérdeztem a tagságot.
- Lenne egy. Csongor. - közölte Majom.
- Igaz. Ideje lenne felvértezni a srácot. - lelkendezett Csoki.
- Amíg benn voltatok helyt állt mindenben, tette amit kértünk. Lojális, jól bírja a strapát és nem fecseg feleslegesen. - tette hozzá Lafaty Bandi.
- Oké. Akkor mindenki egyetért vele, hogy teljes jogú tagja legyen a klubnak?
Egyhangú szavazás tette a fiamat teljes jogú taggá.
- Hívd be! - fordultam Majom felé. Tudtam, hogy tart tőle egy kicsit a fiam, mert egyszer egy privát beszélgetésünk alkalmával "hidegvérű gyilkosnak" nevezte, akivel nem szívesen futna össze egy gyéren kivilágított utcán - pedig a gyerek harctéren edződött katonaként szerelt le egy éve.
- Csongor! - ordította el magát a testőröm a szoba ajtajából. A bár csak úgy visszhangzott. A fiú sietve közeledett.
- Igen?!
- Befelé. - lépett félre Majom az útból.
Csongor belépett, mi pedig szúrósan méregettük.
- Hallottam, hogyan viselkedtél, amíg mi távol voltunk. - közöltem mogorván. Igyekeztem a lehető legszigorúbb hangon beszélni, bár elég nehéz úgy tenni, hogy nem veszünk be valakit, amikor már "G bácsi" megígérte neki.
- Tettem amit kellett.
- Ki adott rá engedélyt, hogy beszélhetsz? - ordított rá a háta mögül Majom. Az egyik irányból Picúr, a másikból Szigorú vette közre. (Mindkettőjük kezében azok a felvarrók lapultak, amik hiányoztak Csongor mellényéről a teljes tagokéhoz képest). A harapófogó, amibe az a három társam kényszerítette, akikkel együtt ültem, kissé feszélyezték a fiamat.
- Nem hordhatod tovább azt a mellényt. - sütöttem le fejem. Erre Majom elkezdte lerángatni róla a bőrt. Mikor lekerült róla az asztalra dobta.
- Ezeket előbb rá kell varrnod, hogy viselhesd. - közölte Szigorú és ráhelyezték a patcheket, mire mind nevetésbe és örömujjongásba törtünk ki.
A nap már nyugovóra tért, mi viszont belevetettük magunkat a dorbézolásba. Csongor hívott pár lányt (a már jelenlévő Ivett és Bianka mellé), a két prospect-tel hozattunk pár karton sört a közeli áruházból, a zenét pedig feltekertük. Mindig is vallottam, hogy a spontán bulik a legjobbak.
Másnap a három sittes társam és Lafaty Bandi társaságában meglátogattuk Frankie-ék sírját, hogy lerójuk a kegyeletünket - ha már a temetésükön nem lehettünk jelen.
A tiszteletadás után felkerestünk egy üzletet, ahol vehettünk magunknak mellénynek valót. Olyat választottunk, ami az új feladatunkhoz megfelelő. Kiléptünk az üzletből és a motorjaink felé tartottunk, mikor elém állt egy régi ismerős. Szőke haja kissé megfakult, egykor kék szeme lángokat szórt, viszont tüzes természete semmit nem változott.
- Mégis mit képzelsz magadról! - süvöltött felém. Rám rontott és a mellkasomat kezdte ököllel püfölni. Picúr nem tisztelte a nőket semmilyen formában, úgyhogy kilépett mögülem, egy könnyed mozdulattal vállon ragadta a haragos nőszemélyt és jó egy lépéssel elhúzta tőlem. A jelenetnek hirtelen néhány kíváncsi járókelő lett a szemtanúja, akiket Szigorú és Majom hessegetett továbbhaladásra. Lafaty Bandi csak csendesen kuncogott mellettem.
- Exed, mi? - súgta oda halkan.
- Tudunk normális hangnemben is beszélgetni? - kérdeztem az egykori barátnőmet, aki történetesen Bia anyja volt.
- Ezerszer elmagyaráztam, hogy semmi köze nem lehet hozzád, vagy a tetves klubodhoz! - Majom rámozdult, hogy szájon vágja a sértés miatt, de leállítottam. Frissen szabadultunk és egy feljelentés biztos visszasegített volna bennünket a rácsok mögé.
- Ezt csak nekem felejtetted el mondani.
- Mondtam. Évekkel ezelőtt.
- Oh. Akkor lehet elfelejtettem. Véletlenül. - feleltem cinikusan.
- Persze...
- Különben is ő keresett nálam munkát, nem fordítva.
- Munkát? Aztán alig, hogy kiszabadulsz a sittről, máris levarrod?
Történt ugyanis, hogy miközben a szabadulási bulink egyre jobban elfajult, egyre több sör, tömény és egyéb tudatmódosító szer fogyott, a lányok egyre hiányosabb öltözetűek lettek, ahogy kell. Azt persze senkinek nem kell ecsetelnem, hogy a legtöbb nő bukik az olyan rossz fiúkra, mint a rocksztárok, vagy a motorosok. Az este folyamán a klubházban megjelent lányok mind harminc év alattiak voltak, akik a legkönnyebben kaphatóak egy kis rosszaságra. Az exem lánya meg különösen beindult és elég volt pár kedves szó ahhoz, hogy rám másszon. Teljesen kivetkőzött magából a többiek előtt. Semmitől sem zavartatta magát. Az sem zavarta, hogy miközben rajtam lovagolt az anyja nevén szólítottam.
Az utcai jelenet végül egy ígérettel zárult. Vagy inkább fenyegetéssel. Az exem kilátásba helyezte, hogy elintéztet a pasijával, ha még egyszer megkúrom a lányát. Persze semmibe vettem. Nem nagyon hatott meg, hogy egy harmincas taknyos megtámad. Amíg a Majom és a chapter többi tagja, illetve a klub tagjai mellettem állnak, biztos lehetek, illetve minden tag biztos lehet abban, sosem marad egyedül senki, illetve nem marad megtorlatlanul a minket ért sérelem.
Délután eleredt az eső. Tavasszal mindig kellemes illata van. Kiléptem a műhelyből, hogy jobban magamba szívhassam. Aztán rágyújtottam egy szivarra. Csoki, Lafaty Bandi és Csongor odabent bütyköltek. Az első bobbernél felmerült némi műszaki probléma. Ahhoz, hogy a jövőben szériában készülhessenek, meg kellett találni az okát.
- A mellényed mindjárt kész. Addig hoztam egy kis innivalót, hátha szomjasak vagytok. - lépett hozzám mosolyogva Bia néhány üveg sörrel a kezében. Kacéran lépkedett és vészjóslóan közel simult. Bár lehet, hogy csak az eresz alatt akart maradni, hogy ne ázzon el.
- Köszönöm. - vettem át az egyik sört. - Jobb ha távol tartod magad tőlem.
- Miért? - kérdezte csodálkozva.
- A drága jó anyukád pár órája megtalált és lecseszett.
- Azért? - utalt a múlt éjszakára.
Helyeslően bólintottam és kortyoltam a sörömből.
- A fenébe. Pedig mondtam neki, hogy ne csináljon belőle ügyet.
- Nem az a fajta. Mégis csak a lánya vagy, én meg az egykori pasija.
- Hogy mi? Tényleg? Ezt nem mondta!
- Nem lepődtem meg. - jegyeztem meg cinikusan.
A leányzó sértődötten a műhelybe csettegett, hogy a többieknek is felszolgálja a sört. Ekkor gördült be egy sötét Volvo és velem szemben parkolt le. Hárman szálltak ki: Ladislav, Maci és persze G. Mindegyikükön már egy-egy új felvarró világított, ami a chapter-üket jelölte: Nomads. Nem zavart, már volt időm feldolgozni a szituációt. Az már viszont zavaróbb volt, hogy az anyaklub side rocker-jét viselték a baloldalukon.
- Hallottuk, hogy előbb szabadultatok. - ölelt át G mosolyogva. Az elnöki patch szokatlan volt a mellkasán. Fáradtnak és meggyötörtnek tűnt az egykori alapító arca. Le mertem volna fogadni, hogy túl sokat stresszelt az elmúlt időszakban.
- Lemaradtatok a szabadulási partiról. - feleltem szimplán. Ekkor jöttem rá, hogy erre a találkozásra még nem igazán vagyok kész: még mindig "árulásnak" éreztem, hogy leléptek.
- Min bütyköltök? - érdeklődött Maci üdvözlés közben. A tanácsadó patch-en a szokásostól eltérően csak ennyi állt: SECTY. Az ő colorján elől kizárólag rikító felvarrók világítottak. Valamiért előre teljesen új szettet kapott, a hátán pedig a tíz éve koszolódó felvarrók éktelenkedtek.
- Kehes az Egyeske. - mindenki így nevezte az első nálunk készült bobbert: Egyeske. Egyszerre volt bájos és zavaró.
- Jó újra kint látni. - üdvözölt Ladislav. Ő lett a nomád chapter alelnöke.
- Beszélhetnénk valamikor? - kérdezte G.
- Meddig maradtok?
- Csak ma estig.
- Akkor most.
Azzal elindultunk a bár felé, hogy azon keresztül bejussunk a titokszobába. A kocsmánk asztalainál zajlott a hímzőszakkör: Ivett és Bia Majom és Picúr társaságában varrták fel az új mellényeinkre a patcheket. Az óriásunkat furcsa volt látni, ahogy a tűvel és a cérnával bajlódik.
- Kész vagyok. - mutatta Bia a colorom. Párszor megforgatta, hogy jól lássam mindkét oldalt és hogy jó munkát végzett-e. Odaléptem, kivettem a kezéből, megköszöntem és a szoba felé lépdeltem. Nagy pamacs füstöt hagytam magam mögött, akár egy rosszul beállított dízelmotor.
- Kamuflázs? - kérdezte értetlenkedve G, miután leült az egykori helyére.
- A régi colorunkat elkobozták. Kellett egy új.
- De akkor is... miért?
Nem adtam feleletet. Belebújtam, megigazítottam. Szokatlanul hatott. Ez akkor már a harmadik mellényem volt ebben a klubban: az első farmer anyagból készült, de az pár év alatt - az átdorbézolt találkozók és fesztiválok, valamint a sok motorozás közben ért természeti csapások miatt - menthetetlenül szétszakadt. Utána váltottam bőrre, amit lefoglaltak.
Mikor látta G, hogy nem válaszolok a kérdésére és a szurkálódására, témát váltott:
- Jól éreztem, hogy Picúr és Majom nem rajong a kialakult helyzetért?
- Te sem lelkesednél, ha a klubod fele lelépne. - szívtam egyet a szivaromból. A füstjét felfelé, a szám két sarkán át fújtam ki. Harminc év alatt berögződött mozdulat sor.
- Azért jöttünk, hogy köszöntsünk benneteket és hogy megköszönjük a támogatást. - kezdte a mondandóját G.
- Nem akartam lövészárkot ásni. Van szar elég. Nem kell a belsőfeszültség.
- Ezzel egyetértek. Nos... itt a teljes lista arról, hogy kik vannak nálunk.
Átnyújtott egy A4-es lapot, amin tizenkét név szerepelt.
- Zömüket ismerem, hiszen az anyaklubból távoztak, vagy Letenyéről... de ezek kik? - mutattam öt olyan névre, akik mellett a Prospect megjelölés szerepelt.
- Egy keszthelyi klub tagjai voltak. Hozzánk akartak csatlakozni, de nem olvaszthattuk be őket, ezért inkább feloszlott a klubjuk és prospectként vettük fel a srácokat. Cinege vitte az egyik felét, mi a másikat. Jó arcok, nyugi.
- Letenye létszáma most hogy áll?
Átnyújtott egy másik lapot, amin 18 név szerepelt. Ledöbbentem.
- Mikor szaporodtak meg ennyire?
- Amíg benn voltatok.
- Hét hónap alatt?
- Cinege toborozni kezdett miután lelőtték az elnökét, hiszen mindössze négyen, vagy öten maradtak, plusz két jelölt. A toborzás során felvettek további négy embert, akiket a múlt héten avattak taggá. Plusz az egykori keszthelyi klub.
- Túl fiatalok.
- Vannak a mi korosztályunkból is.
- Nem úgy értem. Túl hamar válnak a jelöltekből rendes taggá. Fél év alatt nem lehet megismerni senkit. Mikor változott a felvételi rendszer?
- Az elnökök szavazták meg, amíg ti bent voltatok.
- Ezen változtatni kell. Így hígulni fog a tagság, ráadásul egyszerre több jelölt is van egy chapter-en belül, akik szinte állandóan együtt vannak. Amint rendes taggá válnak klikkesedni fognak.
- A szabálykönyvben ez így nincs lefektetve, szóval kivitelezhető.
- Akkor bele kell írni, mert ez nem vezet jóhoz.
- Felvetem az elnököknél.
- Te? Mikor választottak téged nemzetközi elnökké? - kezdtem kikelni magamból. Azt éreztem, hogy egy tojást hagytam hátra és most egy idomítatlan szörnyeteg acsarog rám vissza.
- Nem választottak azzá, de bennem bíznak.
- Kijöttem. Oké? Innentől az éves elnökségi ülésig én vezetem ezt a klubot! Világos? Majd én közlöm a javaslatokat és én leszek az, aki megvitatja az alapszabály módosítást az elnökökkel! - az ujjammal az asztalon kopogtam miközben beszéltem. A hamu a szivaromból az asztal lapjára hullott.
G fújt egyet, hátradőlt a székben és a hátam mögötti ablakon bámult ki. Látszott rajta, hogy dühös, de nem szólt inkább semmit. Tisztában volt vele, hogy igazam van. Kortyoltam egyet a sörömből. Mikor megunta a reluxával sötétített ablakon át bámulást visszadőlt, rátámaszkodott az asztalra, megköszörülte a torkát.
- Oké... Szerinted mit kellene tennünk az új jelölteket illetően?
- Tartsátok meg a minimum egy év próbaidőt. Még akkor is, ha mást ígértél nekik. Mindenki érdekeit szolgálja.
- Szükségem lenne pár tanácsra a chapter vezetését illetően.
- Bármiben állok a rendelkezésedre. Belső szabálykönyvetek van?
- Persze. Elhoztam a másolatát, hogy tanulmányozhassátok. - kivett egy összecsatolt papírhalmazt abból a mappából, amiből az első két listát is.
- Átolvasom és szólok, ha valami nem passzol.
- Akartalak kérni.
- Jut eszembe! - keltem fel a helyemről és a széfhez léptem. Kinyitottam, kivettem belőle a kis trezort és visszaültem a helyemre. G nagy szemekkel meredt rám. Nem értette mit akarok.
Kotorásztam egy darabig, mire megtaláltam amit kerestem.
- Ezt átadom nektek. - egy RR. Captain patchet tettem elé.
- Miért? Ez elvileg a Bandi rangja. - nézett értetlenül.
- Leadta. Meg a chapterben nem maradt, aki ezt az üzletet vigye.
- Csoki és Bobby?
- Maradnak a tetoválógépeknél, meg a motorépítésnél. Nem lennék meglepve, ha a jövőben ők is saját építésű bobberen cirkálnának.
- Jogi része? Mármint a céggel mi lesz?
- A szállítócég továbbra is Bandi nevén marad. A jutaléka átutalása az utódjának felelőssége.
- Vagyis Turulé.
- Ha ő örökli meg a posztot, akkor igen.
- És ha a jövőben az anyaklubhoz csatlakozik roadrunner?
- Nem foglalkozunk a jövőben szállítással. Bedolgozhatnak a tagok, de nem mi irányítjuk a feladatot. Ezzel járul még hozzá az anyaklub az indulásotokhoz.
- Mivel kerestek majd pénzt?
- Megtaláljuk a módját.
- Ezek szerint a sitten már erre is gondoltatok.
Helyeslően bólintottam. Nem akartam elárulni a terveinket, hiszen még mindig csak az ötletek csiszolásánál tartottunk.
- A legutóbbi könyved megjelent már? - tereltem kicsit személyesebb vizekre a beszélgetést, a kis trezort pedig visszatettem a nagy széfbe.
- Nem. Az utóbbi időben nem maradt sok időm az írásra. Talán ha megszilárdulunk, akkor folytatom.
- Értem... Hallom Majom lányával összeköltöztetek.
Nem felelt, csak forgatta a szemeit.
- Mi az? Ennyire idilli a párkapcsolat? Mindig arra vágytál, hogy egy nő lekösse magát melletted.
- Ezek szerint mégsem ez az életcélom. Nem való ez nekem... - csóválta a fejét.
- Ugye tudod, hogy mi lesz, ha szakítasz a leányzóval? - vigyorogtam rá. Felkeltem a helyemről, jelezve, hogy befejezettnek tekintem a titkos beszélgetésünket.
- Csak sejtem. - kelt fel ő is egy nagy sóhaj kíséretében.
- Ne akard megtapasztalni. - veregettem meg a vállát, miközben kifelé haladtunk a helyiségből. - Húh, még a hideg is kiráz tőle. - cukkoltam tovább.
A bárban már mindenki végzett a patchek felvarrásával, Lafaty Bandiék a motorszereléssel és két nomád társaságában a pultnál iszogattak, valamint Bajusz és Szigorú is megérkezett. Utóbbi az új mellényét nézegette, hogy Ivett jó munkát végzett e vele.
A kincstárnokot magamhoz intettem és megsúgtam neki, hogy olvassa át a titokszoba asztalán hagyott papírokat. Ha végzett zárja el, a tartalmát pedig ismertesse. Bajusz kérdés nélkül a szobába sietett és annak ajtaját magára zárta. G a nomádjaihoz ment, Lafaty Bandiék pedig elléptek a pulttól.
Szigorú látványosan magára öltötte új colorját. Valaki arrébb rúgott egy széket. A lába nagyot nyikordult a járólapon. G és nomádjai megfordultak. Szemtől szemben állt egymással a két chapter. Mi félkörben álltunk. A nomádok a pulthoz szorultak. Elnökük döbbenten futtatta szemeit rajtunk, aztán az új colorjainkon. Kínos, feszült csend telepedett a bárra.
- Indultok? - kérdeztem, de inkább egy utasítás rejlett mögötte.
G bólintott, hogy igen.
- Kikísérünk. - tette hozzá Lafaty Bandi, mire a félkör az udvarra nyíló kijárat felé megnyílt. Láttam, ahogy G még egyszer megnézi magának az alelnököm mellkasán ékeskedő új felvarrót.
A nomádok kiléptek az ajtón és beszálltak az autójukba. Nem köszöntünk el egymástól, nem kívántunk egymásnak széles utat, nem harsogott az udvar a klub rigmusától, ahogy az illett volna. Az autó megfordult és lassan kigurult. Egy darabig követtük. Az eső egyre csak hullt és sűrűbbé vált.
