2011. december 3., szombat

Dec-ember-telenségek

   A sokak által közutálatnak örvendő hőmérséklet, az időnként csontig hatoló hideg időszakát éljük. Már amennyire hagynak:
- Kaptam egy fülest, miszerint egyik írásommal megszegtem egy szabályt, vagy utasítási pontot és ez valakinek nagyon szemet szúrt. Valami kis gerinctelen féreg, egy szarházi spion ahelyett, hogy nekem szólt volna, hogy "figyi, ezt talán nem kéne, vedd le, vagy írd át", ehelyett szaladt a legelső hatalommal bíró "főnökhöz" és bejelentett! Nap, mint nap emberek ezrei szegnek meg efféléket (vagy ennél jóval nagyobbakat) és velük mégsem történik semmi. Én meg vagyok akkora hülye, hogy a gondolataimat megosztom az ismerőseimmel. A szólásszabadság minden embert (minőségénél fogva) egyenlően megillet, amelyet mindenekelőtt az államnak, mint erőszak-szervezetnek kell tiszteletben tartania. A vállalat amelyiknél alkalmazásban vagyok, mind a kettőbe beletartozik (már komolyan mondom, ezt sem merem leírni, hogy melyiknél, nehogy ezért is felfüggesztéssel fenyegessenek meg). Állam, mert olyan törvényeket és szabályokat hoz, alkalmaz és próbál ráerőszakolni a dolgozóira, amelyek több ízben is sértik a hatályban lévő magyar állam által (de)generált paragrafusokat. És mivel mindegyik hatalmi pártnak érdekeltsége van ebben a cégben ezért minden úgy jó ahogy van: minden vezető jó, a munkáját megfelelően végzi és semmi, a BTK értelmében büntetendő cselekmény nem történik... Minden esetre azt a bizonyos írásomat újra meg fogom jelentetni, de most úgy, hogy az a mindenható vállalatnak is tessék, erősen cenzúrázva! Ezúttal nem a poénjaimon nevet majd a publikum, hanem azon, hogy milyen az, amikor majd azt mondok, amit szabad!
- Kell firtatnom az aktuális hazai politikai helyzetet? (Kit érdekel a külföld? Azok is szarnak ránk!) Mindenki tudja, hogy jelenleg ami ebben az országnak nevezett káoszban folyik nem jó, de mégsem tesz senki semmit! Miért? Akkor csak én látom azt, hogy szügyig állunk a szarban? Vagy már annyira megszoktuk a tespedt seggszagot és a minket ellepő fekáliát, hogy már mindegy, ha még több vesz körbe? Hol vannak ilyenkor a hős hazafiak, az egyenruhákban masírozó (félkatonai) szervezetek? Miért csak azon siránkoznak, hogy nem engedik őket egy csoportba gyülekezni? Hol vannak akkor a címeres mellényeikkel, amikor tüntetésről van szó, miért nem állnak a tüntetők mellé? MIÉRT NEM CSINÁL MÁR VÉGRE VALAKI FORRADALMAT! Meddig kell még tűrni ezt a bizonytalan, egyre nehezebben viselhető életvitelt? És meglepődünk azon, hogy a fél ország külföldre menekül, mint a patkányok a süllyedő hajóról? Egyre több embertől hallom, hogy ez és ez az ismerőse külföldre vándorolt. Ha tehetném, ha nem lennének idehaza kötelezettségeim akkor már én is mennék! Ezeknek dolgozni? Ugyan! Hazaáruló lennék? Akkor azon egykori gárda tagok is azok, akik ma az Államokban dolgoznak? Bár lassan már ott is létrehozhatnának egy Magyarországot, mert annyian mentek már ki...
   Ma reggel, mikor kinéztem az ablakomon az alábbi kép fogadott:
Ködös, borongós idő vegyülve valami csapadékkal. A balkáni gerlék összecsavart zokni méretűvé gombolyodva egymás mellett gubbasztanak a Tanácsháza kúpcserepein (el is neveztem Tubesnek). Láthatóan befagy a seggük. Most ez inspirálta ezt az írásomat, ugyanis előbb utóbb annyira átmegyünk koldusba, hogy a miénk is befog. Hidd el: a pad nincs olyan magasan a föld felett!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése