2015. július 4., szombat

Szolgálati anekdoták - 75. rész

"P" térített szolgálatban fizetésért "wellnesselhettem". Na ez a nem semmi.
Reggel még nem volt annyira penetráns az idő, bár a pólót már hat órakor tudtam hanyagolni. Aztán fokozatosan kúszott az a nyamvadék higanyszál a Nappal együtt. Ha tolattunk nem érezte a bőrömön át a szervezetem, hogy túlságosan is hőség lenne. Csak 35 fokot mutatott az MFB. Másfél órás pihenőben alulról szárazon nyaldosta a 40-et. Na ez a nem semmi.
Annyira meleg volt a vezetőálláson, hogy a cigim a dobozában egymás után meggyulladt és elszívta magát. A kiflik órákkal a vásárlás után nem csak olyan hatást nyújtottak, mint amik frissen kerültek ki a kemencéből, de a vaj is sercegett volna rajta, ha megkenem. Na ez a nem semmi.
Amikor bevittem a gépet a tehénszaros fűtőházba, majd betértem a beíró helységbe a hőmérséklet különbségtől -de lehet, hogy a fagyos fogadtatás miatt- megkeményedett a mellbimbóm. Na ez a nem semmi.



Árnyékolástechnika.

Az árnyékolni valót a Cég biztosította, az ezeréves pokrócot a szüleim. Ronda és viseltes, de télen takaró, nyáron árnyékoló. Egyébként az a "perzsaszőttes" egyidős velem. Úgy tudom, hogy amikor beszakadt alattam a Duna partoldala, ez ott volt. Két-három éves lehettem -még a '80-as években. Apám mentett ki. Na ez a nem semmi.



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése