Forró kávét csurgatok a nyelőcsöveimmel a szervezetembe, ahol aztán megkezdődik a harc és a kálcium alul marad. A szükség nagy úr: enélkül az évezredes lötty nélkül már egyszerűen nem indul el a nap. Rituálévá nőtte ki magát. Nem pihenem ki magam rendesen -hogy is tehetném ilyen munkaidő beosztás mellett? Tíz napokat nyomok egy huzamban, minden rendszer nélkül. Aztán egy nap pihenő nap, aztán pár nap ismét a Cégnél. Majd jön egy újabb tíz napos túra. Jövés menés. Közben a kávé pedig csatákat nyer. A szervezetem pedig elveszti a háborút. Vagy feladja.
Alszom. Keveset. Órák tekintetében négy-öt összejön, valamikor nyolcig is elmegyek. Majd jön a rituálé a forró kávéval és a kivont kálciummal.
Pár napja egy nagyokos kolléga felböfögte az értelmet: Te választottad.
Nem ezt a lovat. Akkor még becsülték az embert. Nem számok voltunk egy listán. Nem normaidő volt két szolgálat között. Némi csúsztatással ugyan, de úgy hívtuk: 12-24-12-48. Meg négyes túr. Aztán változtak az idők. És rászoktam a kávéra. Meg a kevesebb alvásra. Eltűnt az emberség, vele együtt a szabadidő. Akiket emiatt hiányolnom kellett, azok is leléptek.
Megértem.
Maradt a kávé és a harc. Harc az idegekkel, a beosztás készítőkkel, a kollégákkal, az egészséggel. A feszültség nő, a kálcium fogy. A pihenőidőkkel együtt.
A társadalom biztosítást azért fizetjük be, hogy rendbe szedjük vele az egészségünket. Ám legyen...
Hát igen, mikor kezdem a szakmát - ennyi szolgálati év után azt hiszem mondatom már bátran azt is „hivatást“ - én sem ilyen lovat akartam! A kávé kálcium pusztító hatását ellensúlyozni lehet tejjel, viszont a szolgálati beosztásunk rendszertelenségébõl adódó idegromboló hatást semmivel sem. Szétrombolja a szervezetünket komoly idegrendszeri problémákat okozva, tönkrezeszi a családi, baráti, kollégák közötti kapcsolatokat. Lépni kellene már ellene, mert a 24-ik órában vagyunk.
VálaszTörlésSzakszervezetünkre már nem számíthatunk! A vezetõség csak a számokat látja. (...vagy csak azt akarja látni)
Ha ez így megy tovább vagy sokan belerokkannak, vagy hátat fordítanak a cégnek.
Tudom, hogy ezt olyanok is olvassák akik léphetnének beosztottjaik érdekében éppen ezért kérem ezt ne ellenséges fellépésnek, hanem segélykiáltásnak vegyék!
Tudod, Ede bácsi, mindig is hivatásként tekintettem a mozdonyvezetésre. Ma is. A megváltozott körülmények ellenére is. Mégsem tudom elfogadni, ahogy semmibe vesznek minket.
VálaszTörlésBízom benne, hogy van még ebben az országban és a környezetünkben olyan, aki felemeli a hangját és tesz a zsarnokság, a diktatórikus hatalmi intézkedések és a kizsákmányolás ellen!