2014. július 30., szerda

Szolgálati anekdoták - 52. rész


   Nem az az érdekes, hogy nap közben mit csináltam. Az csupa hagyományos bla-bla lenne: kelés 3:00-kor, készülődés (maradványaim összekaparása és emberibb formába csomagolása), indulás a munkahelyre a vaksötét "Álmos utcán" (mert a tanácsnál valaki kitalálta, hogy így takarékoskodjék a város), szolgálatba jelentkezés hajnali négy körül, tolatás technikai azonosító megadása pontban 4:54-kor, majd vonatra járás. Eddig ez semmi extra, ugye? 



   A hosszas várakozás, majd a gyalogszerrel érkező leváltó se érdekes.  Ezek után jön a mozdonyirányítói (továbbiakban MOI) tehervonatos rész. Sok jóra nem számíthattam. Nem azért mert a "Lakberendező volt Győrben, hanem mert a "Tessék mondani" Imre volt a MOI. Ezek ketten ha nincs munka, akkor is találnak valamit! Most lerángatott Fradiba. Azt most se árulta el előre, hogy milyen mozdonyért és vonatért bumlizzak a tehénszaros Ferencvárosba (tanult kollégánk szerint Franzstadt), de ezt már megszokhattuk tőle. Megmondom őszintén: nem kapkodtam. 9:25-kor hívtam fel Fradiból, hogy akkor mégis mit keressek? Előbb mondott egy gépszámot majd egy vonatszámot, majd mielőtt megszüntettük volna a kommunikációt a gépszámot módosította. A fűtőházban találkoztam az egykor győri állományhoz tartozó, jelenleg a zöld-sárgáknál termelő "mindenest". Mivel továbbra sem siettem így váltottunk néhány szót. Talán fél órát beszélgettünk, majd átvettem a 039-es (a Garfield) Gigantot. Kijelentkezéskor még egy hegyesi vonatszámot mondtam szolgálatnak, de mivel az még nem érkezett meg így a Dunaparti csonkába félreraktak:


Meglepetésemre pár perccel később rávittek egy komáromi kilépős konténer vonatra. Amikor hozták a papírokat és megláttam a sebességét hanyatt baszódtam:


   És természetesen jött az írásbelin mellékelve a RK-s szöveg, hogy kitérő irányban maximum 20km/h sebességgel közlekedhet. Kínomban felnevettem. Két egymást követő alkalommal is kifogni egy ilyet? 
Útközben más tehervonatok is megelőztek, nem csak a RJ, meg a személy! Még ez sem okoz problémát. Amin meglepődtem, az inkább a szolgálat után következett: hazajöttem, lemostam magamról az út porát, megkajáltam, ledobtam a Sanyit Angry Birdsben, majd elkezdtem nézni egy filmet. Elnyúltam az ágyon, hogy kinyújtóztassam a tagjaimat, majd hajnali három körül arra ébredtem, hogy alszom! Inkább az okozott meglepetést, hogy nem riadtam meg két-három óránként, mint máskor és nem feküdtem rá a szemüvegemre. A további balesetek elkerülése érdekében megváltam a szerkezettől, átfordultam a másik oldalamra és mintha mise történt volna aludtam tovább még négy órát...


(Még mielőtt valaki hibát észlelne a "mise történt volna" részben, azoknak üzenném, hogy direkt írtam így)!

1 megjegyzés: