Az alap gondolat, hogy zenéléssel foglalkozzam, hát... mit is mondjak... nem gyerekkorom óta él bennem. Egészen a kétezres évek elejéig sok közöm nem volt az egészhez, majd aztán mikor a két régi cimbora újra egy osztályba került a komáromi Jókai gimiben -Molnár "Rohattt" Milán a másik- egyre fontosabbá és életcéllá fejlődött át az egész. A két naiv, éretlen kamasz fejéből pattant ki, hogy a Nirvana és a Metallica mezsgyéin lépkedve létrehozzák saját, világhírnévre áhítozó zenekarukat! A koncepciónk az volt, hogy jó kis ütős kemény rock muzsikát fain magyar alternatívabb szöveggel -mondom naivak voltunk. Rohatttnak ugyan volt némi zenei alapképzettsége, hiszen éveket húzott le Dóra néni zongoraóráin, de nekem fingom se volt az egészről. Mivel a szüleim nem dagadtak a lóvétól -többek közt ezért sem tanulhattam tovább (másrészt eléggé leszartam a sulit... inkább csak evickéltem és próbáltam túlélni)- ezért sokáig nem történt semmi, ami az okításomat, vagy egy esetleges hangszer megvásárlását eredményezte volna. Megszereztem ugyan a nagyok hanganyagait -amik eleinte a Metallica, a Nirvana, System of a Down, Korn, Tankcspda és még néhány hazai előadót jelentett- de attól még senki nem válik zenét művelővé. Ha jól emlékszem nem is említettem meg otthon, hogy mit is szeretnék... 2006 tavaszán vettem meg első hangszeremet egy Fender elektro-akusztikust. A dolog érdekessége, hogy mi a Rohatttal a gimiben már kijelöltük, hogy ki milyen pozíciót tölt be a leendő felállásban. Szent meggyőződése volt, hogy nekem basszeros fejem van (pedig már akkor is szólógitáros akartam lenni). Az első fogásokat Ő mutatta meg. Ekkortájt sikerült magunk mellé szegődtetni a celldömölki illetőségű, tehetséges gitárost és nem tehetségtelenebb dobos öccsét (Őri "Igor" Szabit és a Tomit). Az egész úgy alakult, hogy a "tesómmal", a Trekács Karesszel szerveztünk egy garázsbulit (,,Nekem van krumplim!" ,,Nekem hagymám!" ,,Nekem meg étvágyam!"), ahol végül is elhatároztuk, hogy összehozunk egy bandát. Megbeszéltük, hogy melyik négy számot kell megtanulni egy -ha jól emlékszem nyári- alkalmas időpontra. Igor a Rohattt szegedi ismerőse volt és együtt is laktak egy ideig. Felnéztünk a srácra, hiszen piszkosul nagy tehetség volt (hallás alapján tanulta meg a számokat hibátlanul és olyan darabokat írt, amiktől lementünk hídba), de ugyan akkor nagyon érzékeny is. Nem sokkal ez után vettem meg életem első basszusgitárját egy négyhúros LTD-t. Bécsbe mentünk ki a Music Produktivba. Csak tátogtunk az ámulattól, mint hal a szatyorban. A falakon ott pihentek álmaink netovábbjai: Fender Sztratók, Gibson LP-k és még sok más, amiket akkor még nem ismertünk, de csak ezekre emlékszem. Nem azok tirpák paraszt bunkók voltak az eladók, mint idehaza a legtöbb helyen, hogy "nem nyúlhatsz hozzá, mert újra be kell hangolni és maszatos lesz, letöröm a kezed", hanem kérdés nélkül azt vettél le a falról amit akartál. Ekkor játszottam életemben először egy Gibson Les Paulon... ahh... az olyan volt akkor, mint nimfomán nőnek a legjobb szeretkezés -sosem felejtem el. Nem úgy választottam hangszert, mint manapság, hogy megnézem milyen a fája, az elektronikája, a kora, márkája, hanem csak az számított -mint azoknál a nőknél, akiktől hosszútávon akartam valamit- hogy legyen benne egy olyan bizonyos + ami megragad! És ilyen volt az első bőgőm (aztán a második is, de arról majd később). 500 eurót fizettem érte és anyáméknak azt hazudtam, hogy erősítőt is vettem, ami persze nem volt igaz. Rá következő hónapban a tehénszaros Pesten szereztem be a Mamut zenekar gitárosának boltjában egy 60W-os Warwick kombót. A fedősztori az volt, hogy a Rohatttéknál van letéve... Eleinte csak híresebb számokat próbáltunk megtanulni, olyanokat, mint a Deep Purple >Smoke on the water<, a Pink Floyd >Another brick on the wall<, a Nirvana >Smells like teen spirit< és a >Come as you are<, vagy a Metallica >Enter sandman< és a >Nothing else matters<, amikhez aztán a Rohattt írt magyar szövegeket! Nem mutatta meg senki, hogyan kell jól lefogni a húrt, vagy mit is kell játszanom. Egy lapra ki volt nyomtatva négy vonal, a bundok számai, meg a ritmika, aztán csókolom. A számokat meg úgyis ismertem, rongyosra hallgattam mindet. Sajnos a próbákat túlságosan ritkán tudtuk összehozni (leginkább csak iskolai szünetekben Bábolnán, vagy Celldömölkön), ezért ennek a felállásnak nagy jövőt még a szűk ismeretség sem jósolt. Viszont az azóta elég közismert "CORELOSA" név már ekkor megszületett. Úgy keletkezett, mint az Igor legtöbb fájl, vagy felhasználó neve: rátenyerelt a klaviatúrára és ez jött ki. Egy évvel az alakulás után megpróbálkoztunk a jó öreg >Master of puppets< és az Iron Maiden >Fear of the dark< kettőssel, elég kis sikerrel. Szerintem nem mondok hülyeséget, hogy a legkutyaütőbb brigád voltunk akkor, akit a hátán elviselt a föld!
Egy évvel a zenekar megalakulása és első hivatalos koncertje után egy hónappal (napra pontosan 2007. szeptember 21-én), munkában megfáradt állapotban sétáltam haza fele, mikor is egy rendkívül sátánista külsejű dobos-ivadék, Spankovics "Spankó" Tamás szaladt utánam a híres molaji parkban. Megkérdezte van e valahol egy bolt, vagy valami kajálda, mert éhes. Voltam oly szíves és elirányítottam a rokonlelket, majd bandukoltunk tovább, míg ki nem derült, hogy az ő bandája épp basszerost keres. Kaptam az alkalmon és mit sem sejtve beleegyeztem egy közös jamelésbe. Pár órával később megérkezett egy hippi külsejű, szólógitáros (Létai Balázs) és pár perccel később egy még szakadtabb, rendkívül antipatikus gitáros egy elcseszett raklap Gibsonnal (Kukor "Kukuc" Tamás). Mivel mind a négyen ismertük Pink Floyd-tól az >Another brick in wall<-t, ezzel próbálkoztunk és mivel úgy éreztük, hogy ez közösen menni fog, bevettek a bandába és így jött létre a "TB Szekció". Az egész blues alapokra épülő zenekarnak aztán előbb a Spankó majd a Bali kiválása vetett véget. Majd fél évvel később a Létai -miután kijött az elvonóról- újra össze akarta hozni a bandát, ám lelkesedése pár AC/DC-s próbálkozás után alább hagyott, majd összepakolt és ismét lelépett. -Én már akkor is ámulva bámultam a játékát, mert még nagyobb tehetség, mint az Igor és ráadásul érzi a bluest, de kibaszottul. Azóta meg aztán még nagyobb magasságokba emelkedett és sokat is tanultam tőle, de erről is majd később... Akkoriban már volt számítógépem, meg netem is, így könnyedén meg tudtam nézni jó néhány profi basszerost -két pornófilm között. Ellestem, hogy fognak, pengetnek ujjal. Lenyűgözött Steve Harris tempója, Les Claypool és Victor Wooten slapje és Rob Trujillo színpadi produkciója.
Így 2008 tavaszán már csak a két lelkes fiatal (Kuc volt a fiatal és jómagam a lelkes) a TB Szekció romjain, hosszas kínlódás után döntöttünk úgy, hogy magunk mellé veszünk egy jó szólóst, egy dobost, meg egy szövegíró/énekest. Az épp feloszló Haverock Bandből érkezett Kuc régi zenésztársa Tóth Jozsó (Totti/Yoji) szólógitárosnak és a döglődő ősCorelosa-ból a Rohattt énekes/szövegíró/billentyűsnek! Ebben a négyesben próbált sokáig a formáció. Idő közben az ős Corelosa üzemképtelensége azt az ötletet hozta elõ -akkor még- eszes kis fejembõl, hogy a nevet -=CORELOSA=- mentsük át erre a formációra. Az ötlet ellen a tagoknak sem volt kifogása és így jött létre a komáromi Corelosa! Sajnos a megfelelõ dobost megtalálni nem volt egyszerü feladat, de novemberben sikerült szerződtetni (leitatni) Szabó "Arnike" Arnoldot -az épp feloszló Mono Tone dobost-, úgyhogy ezek után már nem volt akadálya a koncertekre való készülésnek! Sajnos a Rohattt az egyetemi elfoglaltságai eltávolították a zenekartól, így 2009 januárjától ismét csak négyesfogatként száguldott tovább a Corelosa gépezete! Az énekes posztját Jozsókára osztottuk ki, aki szájhuzogatva ugyan, de vállalta ezt a szerepet is.
2009 március 27-én a banda megtartotta elsõ, bemutatkozó koncertjét az Észak-komáromi Cyparis Clubban (Rock Club25), ahol kevés kivétellel a közönség pozitívan fogadta az akkor még punk-HC besorolású bandát! Nehéz volt elfogadni, de azok a számok tényleg azok voltak. A buli energiája lendített a zenekar tagjainak lelkesedésén, ami a szegedi rossz énekkihangosítás és az egyéb körülmények hatására sem esett vissza! Április 26-án addigi legnagyobb szabású koncertünket is megértük! (Az volt a harmadik- szerinted a húsznál lehet kisebb szám egy ingyenes banzájon, ahol csöves punkok rohangálnak és lógnak le a mennyezetről?) A buli a XVIII. Komáromi Napok alkalmából, a Rangadó mellett felállított sörsátorban -hol máshol- kapott helyet, az akkori polgármester legnagyobb bánatára, aki pár háztömbnyire lakik csak a helyszíntől. Nem sokkal később kijelentette az a vén fasz, hogy mi többé nem léphetünk fel ott, különben bezáratja a helyet -a sors iróniája, hogy egy évvel később sem a hely, sem ő nem működött már, a zenekar pedig kedveltebb volt, mint a tanácselnök úr valaha... A kiváló hangulat ismét nagyot dobott a gárda tagjain! Az év utolsó nagy dobása a zenekartól az volt, amikor szeptember végén az ország kedvence, a nyolcvanas évek egyik legnagyobb magyar metálbandája, a legendás Ossian a városban járt és a Corelosa egyszerűen lesöpörte őket! Történt ugyanis, hogy egy ugyan azon napon lett megrendezve az Ossian és egy "Simi emlékkoncert" is. Drága jó Simi emléke előtt többen tisztelegtek, mint Paksi Endréék előtt! ... A koncert után érkezett meg nem sokkal az új basszerom, a hat húros LTD. Gyönyörű darab. Gyakorlatilag szerelem volt első látásra... Nagyjából ez idő tájt fedeztem fel magamnak Zakk Wylde-ot, Ozzy gitárosát és a BLS alapítóját, valamint a körülötte működő, vagy a neveikhez köthető személyekkel és zenekarokkal. A hatás nem maradt el, még ma is rajongok ezért a környezetért. Újra találtam valamit, amiért lelkesedni tudtam... Pár hónappal és karton sörrel később, miután a zenekar is úgy látta jónak és alkalmasnak nekiláttunk a demó elkészítésének Fancsik "Gesztenye" István házi stúdiójában Nagyigmándon (Nottingham). Zöldfülűnek számítottunk mindannyian a lemezfelvételeket illetően, de a lelkesedésünk és a közönség érdeklődése hajtott minket. Aztán jött a gebasz, vagy a fekete leves, ha úgy tetszik. Yojikánk ugyanis nem volt képes felénekelni a dalokat. Ami a bulikon és a próbákon jól hangzott, az a lemezen már iszonyat szarul. Nem volt más választásunk, el kellett halasztanunk a demo megjelenését, pedig 2010 február 20-ára lemezbemutató koncertet szerveztünk le a Vesztegzár és a Golden Rock Band társaságában a komáromi CsMK-ban. Hatalmas tömeg, egyes becslések szerint közel 200 ember volt kíváncsi a környék első az évi zúzdájára. Szerencsére a blokkunk végén senki nem hánytorgatta fel a lemez hiányát. Majd ezek után az év hátralevő részét néhány bulival a Vesztegzár társaságában és nélküle, valamint énekes keresésével töltöttük. Nyár vágáre sikerült is összeszednünk Somogyi Elődöt. Jó torka van a csávónak, de valahogy már a kezdetek óta nem voltunk egymás számára szimpatikusak. Állandó feszültség vett körül minket, de ha baj volt, segítettünk egymásnak és a színpadon is a harmóniát muattuk.
Idő közben elcseréltem a 2009 tavaszán vásárolt LTD KH 202-esemet a Kuc Vintage V100-asára. Bizonyára a hozzáértők mind lehülyéznének, de meg volt rá az okom. Egy full machagóni hangszert akartam feltuningolni. Egy évbe telt, mire sikerült. Először a hangszedők helyeinek marására, majd az elektronika beköttetésére kellett várnom. Sajnos ezen a téren is zöldfülü voltam és amint tehetem javítani fogom a hibát és tényleg olyan lesz a kicsike, ahogy én azt elképzeltem! A kisebb kudarcom ellenére úgy gondolom, hogy egy nagyon is jó tapasztalattal lettem gazdagabb amiket a jövőbeni gitárépítési terveimnél már kamatoztatni tudok... A 2010-es év koncertjeire nagyon nem is emlékszem -többek közt az elfogyasztott pusztító kellékeknek köszönhetően. Az rémlik, hogy Lábatlanra szakadó esőbe mentünk, a Rocktogonoson egymásnak játszottunk és másnap mentünk a Balatonra nyaralni (fu), a győri buli után meg várt a vasút. Jah, és a Club25-ös bulin újra találkoztam a Spankóval, aki akkor inkább hasonlított egy kibaszott hippire, mint korábbi önmagára. Meg arra is, hogy amikor csak lehetett nyomattam a söröket, mert úgy voltam vele, hogy basszátok meg, most rakendrolkodunk, vagy mi a fasz? És persze rendre valahogy mégis úgy alakult, hogy én voltam a legjózanabb... Aztán szép lassan Előd megtanulta a számokat, és fel is énekelgette azokat. Majd 2011 február hetedikén elkészült a Születés demo. Olyan amilyen. Sokaknak tetszik és magam is nagyon büszke voltam rá, hogy a részese vagyok egy sikertörténet kezdetének. Aztán persze ahogy minden egyszer ennek is vége szakadt. Adtunk még egy kisebb komáromi turnét, de egy alapos összezördülésem az Előddel és egyéb okok odáig juttattak, hogy már nem éreztem jól magam a próbákon. Áprilisban felléptünk a P-Mobil előtt, majd a Motorostalálkozón (mind a kettőért Erdelics Józsinak lehet hálás a zenekar) és a hó végén a KZE színpadán, de aztán vége szakadt. Semmi nem volt jó és nem érdekelt az egész. Mást akartam csinálni. Csalódtam abban, amiben mindvégig hittem. Májusban míg az Előd a vizsgáira készült újra felekrestem a régi zenészcimbimet a Létait. Eljárogattunk a Ligetbe jammelgetni két akusztikus gitárral, meg pár doboz sörrel. Laza volt és jól éreztük magunkat. Nem voltak kötöttségek és kötelezettségek, idegesítő személyek. Fellélegezhettem. Majd júniusban egy beharangozott próbán szakítottunk a corelosával. Ők azt hozták fel indoknak, hogy az elmúlt fél évben semmit nem fejlődtem és a hozzáállásom sem volt olyan; én pedig kereken kijelentettem, hogy nem bírtam már az Előd társaságában jól érezni magam és elegem volt a helyben toporgásból. Gyakorlatilag ugyan azt akartuk. (Drága, imádott Szancsóm már két éve mondogatta, hogy lépjek le, de nem hallgattam rá...) Nem voltak hangos szavak, ajtócsapkodás, anyázás, sírás, verekedés vagy egymásra köpködés. Tisztán és szelíden váltunk el. A továbbiakban is csak sok sikert tudok kívánni a srácoknak, mert amit csinálnak, amiről a Corelosa szól, az út amin az a bizonyos szekér halad, az jó.
Pár nappal a KZE-s körlevél után, ami azt hivatott közhírré tenni, hogy kiváltam az általam alapított gárdából kaptam ajánlatot a Létaitól, az ex-Vesztegzár gitáros Tomitól, meglepetésemre a már fentebb említett Gesztenyétől és a Vesztegzár is megkeresett, hogy tegyek egy próbát. Druszámmal maradtunk a jammelések és tanítások terén -kaptam is tőle elég sok segéd anyagot és tanácsot-, de remélem egyszer majd állhatok vele egy színpadon! Számomra nagy megtiszteltetés lenne! Mivel a Veszteges srácok nagyon nyalták a seggem és sokat hízelegtek (he-he) úgy gondoltam "miért ne, mit veszíthetek?" alapon teszek egy próbát. Megkaptam az Átok kottáját és nekifeszültem gyakorolni. Aztán az első próbán úgy ítélték, hogy maradjak még egy kicsit és tanuljak még meg pár számot. Elkezdtem megtanulni, begyakorolni. A Corelosa tételek és a basszer témáim ehhez képest sokkal egyszerűbbek voltak, úgyhogy fel kellett kötnöm a gatyámat, ha benn akartam maradni. Már pedig benn akartam. Tetszik a hozzáállásuk, mind a zenéhez, mind a zenekar jövőképéhez mérten; a közös cél, az egyet akarás és a szigorú "munkarend". Alapkoncepció az volt, hogy eleinte csak második gitáros poszton zúzok és tolom a népek arcába a súlyos riffeket és ahogy belejövök, úgy egy-két szólót is nekem kéne játszani. Aztán úgy alakult, hogy Fodor "Faby" Ákos kölcsöngitárját fel kellett húrozni. Mikor befejezte tanácsoltam, hogy nyúzza meg. Nem volt a toppon éppen akkor, ha jól emlékszem valami buli volt előző este, ezért bementem, hogy segítsek... Ahogy a Monostori "Monesz" Ádám fogalmazott: Rábasztam! Olyan jól sikerült a "nyúzás", hogy megtetszett a kinn maradtaknak a játékom és úgy döntöttek, hogy nekem kell szólóznom. Mondok: jó! Állok elébe, majd meggondoljátok magatokat. Hát tényleg rábasztam, mert nem gondolták meg... Első koncertünk december 30-án lesz, a KZE Évzárón a komáromi CsMK-ban és van még jó pár meglepetésünk a publikum számára...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése