Szolgálati anekdoták - 131. rész

Egy nagy előnye van annak, hogy már minden napot a Cégnél töltök: minden szolgálatban írok vagy eseménylapot, vagy egy blog bejegyzést - ami majdnem ugyanaz. Azért remélem a 2013 júniusában beállított rekordomat nem döntöm meg. (28 napot voltam a szolgálatban. Volt olyan, hogy mikor mentem haza, már jöttem szembe).

A mai érdekesség első sorban az, hogy állomási tartalékot adtam. Ráadásul a Gyárit! (Aki ide szokott járni, most a Húzón legelt). A második, hogy ismét kehes a gép. Mesélem:

Feljelentkezéskor a Lakberendező (aki előző szolgálatba feleslegesen irányított a Keletibe) közölte, hogy a nappalos koll... vagyis, aki nappal a gépen izzadt (MH), annyit hebegett, hogy van valami gond az akkuval. Vagy az aggregátorral. Meg valamit írtak a naplóba is. Erre a felettese megkérdezte és te írtál? Erre feleli, hogy hát nem. Miért? Jött a kérdés. Mert nem nézte meg. Úgyhogy megkért az éjszakás felvigyázó, hogy nézzem már meg mi a baja a gépnek. 

Kerékabroncs vizsgálatkor ez a látvány fogadott:

  

Ha esetleg nem látszana: a kép közepén, a gaz csomó felett van egy sötétebb lelógó valami. Az az ékszíj. Következő lépésem az volt, megnézzem maradt e. Csak az aggregátoron. Úgyhogy jeleztem az irodának a tapasztaltakat és a reggelre a Fűtőházat irányoztuk be - ha addig nem fogy el a maradék akkutöltési lehetőségem is.

22:10-kor villant a vízhiányt jelző lámpa. Nem az MTU-jé, hanem az aggregátoré, mert épp a mérlegnél várakoztunk. (Az időt addig olvasással töltöttem - pedig lemoshattam volna az üvegeket, vagy utána kenhettem volna, de hát egy tróger, tudatlan fasz vagyok). Azonnal leállítottam, ahogy az elő van írva. Ellenőriztem a szintet: tele. Akkor mifasz van? Vártam egy kicsit, ötleteltem (a kiegyenlítő tartályt leemeltem a tartójáról és megpróbáltam visszajuttatni a vízhűtő felé a folyadékot, de szivárgott orrán-száján a rendszer), majd telefonáltam, hátha Tartalékos Roli találkozott már a "beosztott gépén" ezzel a jelenséggel. Aztán ketten ötleteltünk. És persze akkor akar minden más szakág szervezkedni, mocorogni, netán dolgozni (vagy a munkát imitálni), amikor a gépészek hibaelhárítást végeznek. Vártunk egy keveset és némi rongy nyújtotta védelem mellett megkezdtük a folyadék pótlást. Mondanom se kell, nem kellett bele túl sok. Viszont utána életre kelt a jószág, és mehetett újra a... munka. (Ez milyen csúnya szó).

Végül éjfél körül megálltunk arra a bizonyos húsz perces MKSZ-re. Negyed ötkor arra riadtam, hogy kezd kicsit hűvös lenni, de még mielőtt igazán feleszmélhettem volna, megszólított a kézi rádió (jah, igen: a Cégnél alkalmazott - egykor a rendőrség állományában is rendszeresített - ezeréves technika, amit a gépekre fel és le szerelnek/szerelünk, az bizonyos távolságból már nem megbízható. Aztán hiába írunk eseménylapot, vagy a Keletiben feleslegesen borogatták ki az ütközőbakokat, egyszerűen nem történik változás). Szóval fél öt körül már a fűtőházba támasztottam le a gépet, majd adtam fel rá a javítást. (Mondjuk nem vagyok benne biztos, de szerintem ha 4:30-kor fejezem be a tolatást, akkor a géplezárás, lejelentkezés normaidők figyelembevételével a szolgálat vége nem lehetne 4:58-kor, de javítsatok ki, ha tévedek).
Szóval most hamar gyorsan pihenek, délután kiszaladok zenekari próbára és holnap frissen, kipihenten állok ismét szolgálatba egy kiadós "dupla délis" kanyarra.