Vesztegzár koncertek 2017-ben - 1. rész

Eine kleine thrash music fest

Az év első zajongására január tizenharmadikán (ráadásul pénteken) került sor a budapesti Barba Negrában. Nem először fordultunk meg és adtunk koncertet ennek a csarnoknak a falai között, hiszen egy évvel korábban már a Moby Dick előtt csapattunk itt hasonló sikerrel.

Ezúttal kis extrával készültünk, hiszen Sapiék élete gyermekvárás fázisába lépett és annak is kicsúcsosodni látszik, így másfél hónappal korábban felkértük egy jó barátunkat, az Aeneisből és Diggies-ből ismert Sztahit, hogy ugorjon be, ha esetleg megindulna a kis hercegnő a világra. Szerencsére hibátlanul magába szívta Sapi témáit és bár indokolatlanná vált a helyettesítés, két dal erejéig behívtuk, amiket aztán sikeresen abszolvált.

Felszopó zenekarnak lenni nem túl szerencsés dolog. A nézőszám (ismertségtől függetlenül) legtöbbször inkább a nulla felé tendál (mert az "igyunk mielőtt inni mennénk" gondolkodás fokozottan igaz az olyan helyeken, ahol 500 forint egy korsó sör) és a beállásra is nagyjából annyi idő marad, mint átszerelésre: maximum tíz perc. A fő zenekaroknak (nem véletlenül nem neveztem nagynak, mert nem mindenkire igaz) fél óra felpakolás és egy óra beállás jár még akkor is, ha az adott zenekar tagjai nem érnek oda időben. Sajnos ezúttal sem találtunk senkit, aki fogadja az érkező zenekarokat és irányítása alatt tartotta volna a rendezvény ezen időszakát, így csak tébláboltunk a mocsárban, akár a gázlómadarak. Az viszont poén volt, hogy már egy egész korrekt stábbal rendelkeztünk: Monesz felesége, Mira és apósa, a mi Imink intézték a mörcsöt, Sztahi segített a Sapinak a basszusnál, meg ahol tudott, G (az író) az én gitár- és sörtechnikusommá törzsfejlődött át, Milán meg osztotta az észt (értsd: a faszságait).

A színpad nagy részét három dobfelszerelés és három zenekar gitár- és basszusládái foglalták el. Mi a Magor cimbikkel közösködtünk a felszereléseket illetően, amiért ezúton is hatalmas köszönet és pacsi! Mivel a beállásra nem sok időnk maradt és a keverő mögül folyamatosan sürgettek minket, így gyakorlatilag a dobon kívül csak a basszust hallottam vissza a kontroll-ládákból, ha nem a saját erősítőm előtt pakoltam magam.

A blokk előtt Gőbl Gáborral tartottunk egy gyors megbeszélést és gyorsan belecsaptunk a húrokba. Ki gondolta volna, hogy a technika ördöge nem hagy nyugtot: Sapi vezeték nélkülijének adóján a kapcsoló a sok pakolgatás következtében mute állásba állt át, így az első dal felén nem szólt a basszus. Ahogy haladtunk előre a műsorunkban, a hangulat egyre feljebb kúszott, a hangolásom meg le. Igyekeztem finomítani a lehangolódó gitáron, de elengedhetetlenné vált egy állandó, színpadon is aktív hangoló használata. Igyekeztünk minél gyorsabban "lezavarni" a háromnegyed órás blokkot, hogy miattunk ne legyen csúszás és a mi mérésünk szerint egy perccel léptük túl a kitűzött műsoridőt. Úgy vettem észre, hogy ez a Devin Townsend hasonmással felálló Magort nem hatotta meg és profi módon vették át a stafétát tőlünk. Az a bizonyos ördög őket se kerülte el: Gyula gitárján a ráadásban szakadt a húr. Ismerős szituációban tért vissza a cseregitárral, akár csak én pár hónappal ezelőtt Tatabányán: pont a szólóra.

A továbbiakban már inkább az alkoholok és a kapcsolatépítésre fordítottuk az időt, így a Bloody Roots műsorát nem kísértem feszült figyelemmel, és az Akelán is csak az tűnt fel, hogy nem szól valami jól és a Főnök mennyire részeg.

Összességében mindenképp fontos állomásnak számított ez a fellépés. Olyanok is felfigyeltek ránk, akik eddig valamelyest elhatárolódtak, vagy eddig nem kísérték a zenekart. 

KZE Évnyitó

Sajnos jelenleg Komáromban csak az északi oldalon van lehetőség könnyűzenei rendezvények lebonyolítására. Sem a város, sem más nem támogatja ezeket, így a KZE-nek elég nehéz dolga van. Közönség szempontjából meg teljesen mindegy melyik oldalon szervezünk koncertet és mekkora a belépő, mert ugyanannyian jönnek el. 

Minden esetben abban bízunk, hogy hazai pályán verhetetlenek vagyunk. Aztán amikor a közönség összetételét figyelem, akkor jövök rá, hogy valamikor a helyiek vannak kevesebben. Közrejátszhat az is, hogy a többségüket a munkájuk szólítja el, vagy a pénztelenség, de sok esetben a közöny. Az elsőre általában az a megoldás, hogy szombatra szervezünk. A második problémára a megoldás, hogy ingyenessé, vagy nevetségesen olcsóvá tesszük a rendezvényt. A harmadik ellen sajnos nincs ellenszer. Egy időben arra is gondoltunk, hogy több stílust elegyítünk, de nem dupláztuk, vagy tripláztuk meg a nézőszámot. 

Ezúttal HC vonalról érkezett Keszi Csabi friss bandája a Maradj igaz. Még mindig nem vagyok a stílus rajongója, de amit ők produkáltak az valamiért megragadott. Csabi jelenléte egy-egy produkcióban garancia a megalkuvás nélküli minőségre, így senki nem csalódhat. Sodró, agresszív, gyors, sallangoktól mentes, ahogy kell. Se nem több, se nem kevesebb. Remélem sokszor láthatjuk, hallhatjuk még őket. 

Utánuk következett a '92 óta létező várpalotai Septicmen. A srácokkal nagyon jó kapcsolatot sikerült kialakítani az elmúlt egy évben, jó néhány közös bulin vagyunk túl. Hihetetlenül jó arcok! Ami a zenéjüket illeti, ők a thrash metalként aposztrofálják, de van benne valami mélyről jövő súlyosság (ami lehet Korcsmár Gyuszi soundjának köszönhető) és valami extravagáns, rafinált technikás csel, ami lehet a basszeros Máténak köszönhető a jellegzetes játékának köszönhetően.

Ami minket illet kissé megfáradtan érkeztünk, hiszen 24 órával voltunk a Negrás buli után, ráadásul a be- és felpakolást is mi végeztük. Ettől függetlenül igyekeztünk kielégíteni a közönségünk igényeit - ahogy mindig- és a visszajelzések alapján ez teljes mértékben sikerült. Annyira jól működött az energiák áramlása, hogy a hátfájásom ismét elviselhetetlen állapotot öltött magára. 

A győri illetőségű Only for the cash zenekart csak félfüllel és csak rövid ideig hallottam a beállásuk alatt, meg a kezdetek után, de le kellett lépnem, mert a sör se csillapította kellő mértékben a kellemetlen fájdalmat. 

Azt kell mondjam, hogy zenekari szinten egy nagyon jó hétvégét zártunk. Kellően elfáradtunk, de már rég nem csináltunk dupla koncertes hétvégét, (Monesz a két koncert között még sikeresen vizsgázott is), viszont az pozitívum, hogy csak a második nap végén fogytak el az energiáink.

Most egy kis időre visszahúzódunk a próbatermünkbe és folytatjuk a harmadik lemez munkálatait. Senki ne csüggedjen, mert március 14-én még elcsíphet bennünket Győrben, aztán reményeink szerint még nyáron. Addig is kövessetek bennünket az összes közösségi oldalon, meg a honlapunkon, meg az utcán, szólítsatok le bennünket és érdeklődjetek bátran.