Egy hónapja nem írtam semmi érdemlegeset - mármint itt. Se szolgálatit, se a folytatásos teleregényt, se semmit. Ennek ellenére több, mint 1100 oldalmegjelenítést könyvelhettem el. Ha a Juhos Gáborral közösen írt könyvünkért, a Noir York City: Old Wounds-ért is ekkora érdeklődés lenne, annak nagyon örülnék. Illetve örülnénk mind a ketten G-vel.
Már annak is örülnénk, ha végre megjelenhetne, de még sok a munka vele. Ki a faszom gondolta volna, hogy a polírozás, a végső simítás ennyi ideig el fog tartani... hát mi biztos nem. Pár napon belül összeülünk és letisztázzuk, amit még le kell. Aztán G szerintem egy kis időre szanatóriumba vonul, mert totál kikészítem. Főleg, ha megtudja, hogy Majom lánya mégis csak az ő gyerekét várja és nem vetélt el...
Azt azért halkan megjegyzem, hogy a háttérben azért elég sok minden zajlik még pluszban.
Például ez a kép is a könyvhöz készült, sok másik mellett. Sokan meg azt hiszik, hogy csak ego miatt. Jelezném: ez csak promo. (Aki pornónak olvasta, annak mocskos a fantáziája).
Egyébként jellegzetessége a képnek, hogy ki van varrva a karom. Egy újabb jövőkép...
Mi történt még? Jah! Ismét Komáromban szolgálok. Ideiglenesen. Mint az oroszok anno. Rögtön az első nap kiborítottam pár embert, mert nem voltam hajlandó utasítás ellenes munkát végezni. Aztán persze megírtam az eseménylapot is róla. Most ott tart a dolog, hogy különböző szervek (szak, vállalati és hatósági) vizsgálják a helyzetet. Ha egy üzlet egyszer beindul...
Amúgy a nagy őszi répaszezon miatt, meg azért, mert Komárom visszakapta a Schenkertől az állomási tartalékot kerültünk vissza a Haverral. Sokkal nyugodtabb vagyok. Kiegyensúlyozottabb. Bár a szabadidőm nem lett több. Úgyse, hogy a barátnőm is már ex előtaggal jár.
Indulásra készen a kaposvári cukorgyárnak szánt répával Ácson
Mi volt még eddig? Jah! Ha már szóba hoztam Kaposvárt: volt egy hatalmas bulink Kaposváron! Nem a cukorgyárban, hanem a Hang-árban. Moby Dick és Magor társaságában. Találkoztunk sok régi arccal, de nagyon sok új rajongó került a hálónkba. Plusz összepacsiztunk a Magorékkal. Eszméletlen jó arcok! Tudta azt bárki is, hogy Devin Townsend magyar alteregója a zenekar énekese? Ő se...
Csak egy elmélkedés (nem Magorékkal kapcsolatos). Azon gondolkoztam, hogy a HC brigádok, mint az Ignite, meg mondjuk a Don Gatto a maguk "három akkordjukkal" milyen könnyen berohangálják, beugrálják a színpadot. Vagy az Ektomorf a 0-1-00-0-1-1-0-val. Aztán rájöttem, hogy a Sapival mi a bonyolultabb témáinkkal is megcsináljuk ugyanezt...
Az idei Rockmaraton fesztiválon láttam egyébként először az Ignite-ot és bár nem vagyok a műfaj nagy kedvelője, most mégis gyakran hallgatom. Az mondjuk hozzátartozik, hogy volt egy idő, amikor Kispált hallgattam Quimby-vel. Vagy Iron Maident Judas Priest-tel. Egyedül a ZZ Top maradt örök. Meg a Dire Straits.
Zenekari szintre kicsit vissza: keményen dolgozni kezdtünk a jövőre megjelenő harmadik lemez dalain. Az idei menetrend már lassan körvonalazódik és nagyjából február környékén tartunk egy kis színpad mentes időt -amíg Sapiék lebabáznak-, hogy jobban az új lemezre tudjunk koncentrálni. Aztán a tavasszal jöhetnek újra a keményebb hajtások.
Például elkezdek motorozni. Végre! Komplett anyagi terveket szerkesztettem meg, lépésről lépésre mindent felvázoltam, már csak kiviteleznem kell. Ha már meg kell halni, akkor inkább az úton, mint a Cégnél. Van egy másik előnye is: az alkoholtartalmú italok fogyasztásával jócskán vissza fogok venni. Ittasan ugyanis nem lehet motorozni.
Igen, jól látod: lelkes vagyok. Nem szeretném ha ezt bárki megpróbálná lelohasztani. Nem lehet akadály most már semmi.
Szóval megyek és törtetek tovább. Továbbra sem lesz egy perc időm se. Csak akire akarom, hogy legyen. Csóközön...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése