Partium visszafoglalása
Szinte egész éjjel nem aludtunk. Nem tudtuk feldolgozni a történteket. G egy darabig még nyaggatott a történtek miatt, de időben rájött, hogy feleslegesen jártatja a száját, végül nyugovóra tért. Majommal a kis udvarban álltunk a hordó mellett, amiben a két bőr már semmivé vált.
- Mi lesz most? - fejét lógatta. A tüzet bámulta, próbálta abból megjósolni a jövőt.
- Megyünk tovább. - szinkronizáltam a hordóban pislákoló tüzet.
- G aggodalma nem alaptalan.
- A kezdetektől számíthattunk árulókra. Nem mindenki gondolkodik úgy, mint mi és nem hagyhatjuk, hogy a viselkedésük, a hozzáállásuk szétrombolja azt, amit mi felépítettünk!
- És ehhez embert kell ölnünk?
- Egyedi eset volt. Az első bosszúnk anno bebizonyította, hogy ez nem a mi stílusunk. Nem véletlenül igyekeztünk törvényes úton kiiktatni a Murdererst. Most ez sajnos nem jött össze.
Egy darabig cigiztünk, kortyoltuk a söreinket némán, aztán a Majom újra a tüzet kérdezte:
- A három másikkal mi lesz?
- Visszajönnek délről, aztán sarokba szorítjuk őket és megtudakoljuk mi az álláspontjuk. Ha nem ragaszkodnak a díler mivoltjukhoz, akkor maradhatnak, de ha igen, akkor... - füttyentettem és a jobb hüvelykujjammal mutattam az irányt (jelezve, hogy kívül tágasabb), engedelmeskedve a tűz utasításának. Majom nem válaszolt, csak helyeslően bólogatott a tűznek.
A szolnoki éjszakák szinte semmiben nem különböztek a többi vidéki városétól. Hajnalban alig pár ember grasszál a flaszteren a hétköznapokon, ellenben a hétvégéken a fiatalok megtöltik és bepótolják azt a nyüzsgést, pezsgést, ami azóta elmaradt, hogy legutóbb kinn jártak volna. A klubház zárt parkolójából jól rá lehetett látni a Kolozsvári hídra, ahol szép lassan beindult a forgalom. Így láthattuk, amikor visszatért a délre küldött négyes, Lajoska vezetésével. Majommal kinyitottuk a szürke kaput, és pár perc elteltével beparkolt a küldöttség.
- Ti még fenn? - érdeklődött az apró termetű Lajoska. Kiköpött mása volt a Majomnak, annyi különbséggel, hogy rajta egyetlen szőrszál sem éktelenkedett.
- Ne érdeklődj fölfelé. - poénkodtam üdvözlés közben.
- Mi újság idehaza?
- Minden jól alakult. - felelte a Majom.
- Menjünk be és megbeszéljük. - zártam rövidre a kérdést.
- Ti is! Zárjatok be, aztán befelé! - utasította a két jelöltet a Majom.
Odabenn mindenki szuszogott. Felrugdaltam G-t és kértem ébressze fel a többieket és jöjjenek a titokszobába. Néhány perc elteltével mind megjelentek, kivéve Kennyt és Hombárt. Az asztalnál tíz tagnak jutott hely, de az elmúlt egy évben bekövetkezett változások miatt addigra csak heten maradtak.
- Nos, srácok. Némi változás állt be a távollétetek alatt. - kezdtem az asztalfőnél állva. Ekkor intettem be Hombárt és Kennyt. A mellényükön már ott díszelgett, szinte rikított az új felvarró. Lajoska tudott róla, de Jackie és a két jelölt, Zoli és Puki nem. Rajtuk a teljes döbbenet lett úrrá. Az első kérdésük -amit Jackie tolmácsolt- meg sem lepett bennünket:
- Mi lett Viperával?
- Leadta a colort. - erre a beköpésre aligha volt szükség, de végeredményében Picur nem hazudott.
- A kábszer bizniszét folytatta, mikor elfajultak a dolgok. - a jelöltek csak pislogtak, Jackien viszont látszott, hogy nem nagyon akarja elhinni a sztorit. A szót Hombár vette át:
- Tudjuk, hogy a csicskái voltatok Viperának. Már ezért az egész kábszeres szarság miatt kibaszhatnánk benneteket! Viszont kaptok még egy esélyt! Dönthettek, hogy maradtok, vagy sem. Az eddig illegálisan megszerzett pénzeteket megtarthatjátok, de kereskedelemről a jövőben szó sem lehet! Aki úgy dönt, kiszáll, annak nem lesz bántódása és szabadon folytathatja, amit megkezdett.
- Döntsetek! - adtam ki az utasítást. Pár másodpercig néma csendben néztek maguk elé, majd Jackie szólalt meg először:
- Maradok! - fejbiccentéssel fogadtuk el. Zoli ekkor felállt, levette a mellényét és az asztalra tette. Nem szólt semmit, csak kisétált az ajtón, felült a Honda GSXR 600-asára és elhajtott. Mind Pukira néztünk. Hasonló reakciót vártunk, de nem mozdult. Kicsit félénken szólalt meg:
- Én is maradnék.
- Helyes. - fogadtam el a döntését.
- Akkor irány a pult mögé, szomjasak vagyunk! - tette hozzá széles vigyorral a Hombár, majd hatalmas testével az ajtó felé lódult. A fiatal Puki hamar a pult mögött termett és a nap folyamán kitett magáért. A napot lazítással töltöttük: söröztünk, Hombár hívott pár lányt társaságnak és beszélgettünk Jackievel és az ifjú jelölttel. Kiderült a Vipera mindvégig félretájékoztatta őket és arra készült, hogy kigolyózza a többieket, akik nincsenek benne az ő kis fekete bulijában. Ezért igyekezett megnehezíteni és kényelmetlenné tenni többek közt a Majom életét.
A bulizást nem vittük túlzásba, tudtuk, hogy másnap Mátészalkán vár ránk a Rebels of Partium legénysége. Reggel nyolckor már a motorjaink mellett gyülekeztünk. G-nek meglepő módon nyugodt, elégedett, sőt, inkább kielégült mosoly húzódott a szája szélén. Nem kérdeztem, de nagyon elképzelhetőnek tartottam, hogy az éjszaka folyamán valamelyik pillangó rászállt a bibéjére...
Mikor mindenki készen állt az indulásra, Puki kitárta a szürke kaput, mi pedig szépen kigurultunk rajta. Végig gurultunk a Százados utcán, majd a József Attila úton délre vettük az irányt, a várost elkerülő 4-es út felé. A társaságban a néhai Triumph helyét a Majom vette át. Hombár elnökségének első feladata volt őt elengedni, viszont az anyaklubhoz való beiktatásáig az augusztusi nagygyűlésig várni kellett.
Még a 4-es főút előtt megálltunk tankolni - üzemanyagot gépnek, motorosának egyaránt, majd felkanyarodtunk a keletre vezető útra és Debrecenig meg sem álltunk. Ott a város határában egy benzinkút melletti, Nevada étterem és pizzéria névre hallgató vendéglátóipari egységben kajáltunk egyet. Mikor mindenki jóllakott visszafordultunk a 4-es főútra, áthajtottunk a városon, végül a Főnix csarnok előtt ráfordultunk a 471-es útra. Viszont nem sokkal Hajdúsámson előtt G és Szigorú jelzett, hogy álljunk meg. Az első benzinkútnál le is tértünk. Még szinte le sem állították a motorjaikat, már szaladtak is be a klozetra. Mikor visszajöttek mindkettejük arca hófehér színben játszott és izzadtak. Az út hátralevő részén szinte minden benzinkút WC-jébe nyomot hagytak.
A Nyírség tája semmiben nem különbözik az ország javától: végtelennek tűnő szántóföldek követik egymást, hosszú kilométereken át anélkül, hogy egy településbe botlanánk. Az időnk kellemes volt, bár Nyírbátor előtt kissé beborult. Benne volt a pakliban, hogy szarrá ázunk, de szerencsére megúsztuk. Mátészalkára beérve kicsit visszafogtuk a lovakat. Ráfordultunk a Zöldfa útra és azon át jutottunk el a megbeszélt találkahelyre, egy hipermarket parkolójába. A rebellisek még nem értek oda, így G és Szigorú elintézhette a dolgát.
Nem sokkal azután, hogy a két tagunk eltűnt az épületben megjelent nyolc motoros a 49-es főúton. Rendezetten gurultak, mind Harley-n. Befordultak a parkolóba és mellénk hajtottak. Megérkezett a Rebels. Már túl voltunk a fogadásukon és a bemutatkozásokon, mikor a két klozet huszár visszaért. Nagy nevetés támadt, mikor odasúgtam az újdonsült barátainknak, hogy egész úton ezt művelték.
- Jobban vagytok? - érdeklődött G-től és Szigorútól a Rebels elnöke, a Joe becenévre hallgató Szabó József. Pár percig még feszegettük az úton történteket, majd rebellisek vezetője kérte, hogy induljunk, mondván messze van még Szatmárnémeti. Kigurultunk a parkolóból a 49-esre és kettes oszlopban haladtunk. A sáv jobb oldalán egymás után a Rebels tagjai, tőlük balra mi. Közben a nap kibújt a felhők mögül és vígan mosolygott le ránk. A csengersimai határátkelőig minden gond nélkül utaztunk, viszont mikor átléptük a határt egyre több ellenőrzésbe botlottunk bele. Talán nem véletlenül: a hátunkon nagy, méregzöld betűkkel felírt "HUNGARY" elég messziről szemet szúr.
A rebellisek klubháza az Elektrolux gyár mellett húzódó keskeny Ialomitei utcában lapult meg, egy árva akácfa és vörösre mázolt fém kerítés mögött. Vele szemben ezeréves házak álltak. Valószínűleg évek óta nem lakták őket, vagy csak szimplán ilyen putriban éltek itt egyesek.
Behajtottunk a zárt udvarra - épp hogy elfértünk -, aztán bevonultunk a kétszintes fehér épületbe. Kiosztottak néhány üveg csíki sört - fene tudja, hogy ez csak egyedi kedvesség, vagy valóban ezt itták ők is, minden esetre a készleteik kifogyhatatlannak tűntek - majd beszélgetésbe elegyedtünk. Nicu nagyon rábuzult G-re, úgyhogy szinte le sem lehetett róla vakarni - már kezdtem aggódni -, de pár órával később megjelent öt lány, sörrel és egyéb italozáshoz szükséges kellékkel felszerelve, akik közül az egyik Nicu menyasszonya volt.
Egy darabig élveztük ezt a furcsa nagyon bratyizós iszogatást, de valahogy szöget ütött a fejemben, hogy lennie kell emögött valaminek. Odamentem Joe-hoz:
- Köszönjük ezt a szíves látást.
- Igazán nincs mit. - szószátyár fickónak bizonyult.
- Milyen apropóból hívtatok el bennünket? - tértem a tárgyra.
- Szeretnénk erősíteni a kapcsolatot a hazai klubokkal.
- Értem... és mi hányadikok vagyunk, akit háztűznézőbe hívtok? - álltam bele. Gondoltam ne fussunk felesleges köröket, inkább rögtön szögezzük le a szándékokat. Intettem G-nek, hogy szálljon be a beszélgetésbe. Joe rám meredt és mikor rájött, hogy nincs értelme kertelni, így folytatta:
- Csak titeket. Egy olyan klubbal szeretnénk "partnerségre" jutni, akik nem 1%-osak, de mégis jó kapcsolatokkal rendelkeznek és nemzetközi szinten is kezdenek érdekelté válni. - erre kicsit felvontam a szemöldökömet.
- Mit értesz partnerség alatt? - kérdezte G.
- Ha van rá lehetőség, akkor csatlakoznánk hozzátok (ezt az asztalnál már meg vitattuk). Amennyiben nincs, akkor szeretnénk a kizárólagos szállítótok lenni a határ ezen oldalán. Tudjuk, hogy szállítotok ide és más kluboknak adjátok át, mint például a Vikingek, de ők csak egy csapat nyugdíjas, hétvégi apukák motoron, mi viszont jó kapcsolatokkal rendelkezünk Temesvártól Brassóig, valamint a Kárpátalján. - a falon lévő fotókra mutatott beszéde közben, ahol az említett városok és klubjaik motorosaival pózolnak, vigyorognak, ölelkeznek. Közben szép lassan mindenki körénk gyűlt és figyelték a beszélgetést. Mikor átvettem a szót teljes csendben kezdhettem a mondandómat:
- A határon túlra eddig nem terveztünk terjeszkedni, de nem zárkózunk el előle. Ahhoz, hogy colort kaphassatok, a többi chapter beleegyezésére is szükség van. Augusztusban lesz a féléves nagygyűlés, ott megvitatjuk a kéréseteket. Azt előre elmondom, hogy mire számítsatok, hogy mégis mivel jár ez:
1. A tagdíjatok az éves bevételetek 10%-a.
2. Minden féléves nagygyűlésen meg kell jelennetek. Ekkor tartjuk az elszámolást, fizetik be a chapter-ök a tagdíjat és határozzuk meg a következő időszak terveit.
3. Nem kereskedhettek illegális cuccokkal.
4. Minden chapter havi tagdíjat szed a tagjaitól, amiből fizetik a könyvelőt, ügyvédet és egyéb fenntartásukhoz szükséges kiadásokat.
5. Bárkit felvehettek a klubba, akinek van elég töke hozzá. A személyazonosságát nektek kell leellenőriznetek - ebben G tud majd segíteni. A jelölt időszak minimum egy év, maximum kettő. Aki ez idő alatt nem felel meg, az kuka...
- Mi a fő profilotok? - érdeklődött G.
- Eddig néhány kocsmából, két kaszinóból és egy használt alkatrész üzletből tartottuk fenn magunkat. Szeretnénk bővíteni a szolgáltatásainkat.
- És persze a kasszátok tartalmát. - köpte be a Majom.
- Azzal nincs baj. Mindenki pénzből él és jó ha több van belőle. - szögeztem le.
- A többi előírást majd augusztusban megbeszéljük, illetve ha megszavazzuk. - tájékoztatta G a rebelliseket.
- Addig pedig futhattok Hangaroundként. Viszont ahhoz a többi klub felvarróit le kellene szednetek. Nálunk egy közös helyen van az összes barátunk, támogatónk és partnerünk patch-e. Többek közt a tiétek is.
- Az mivel járna?
- Anyagilag semmivel, csak a lojalitásotokra számítunk. Akinek van kedve hétfőn velünk jöhet. Megismerheti a klub működését, a tagjait, a szabályait.
- Ez jól hangzik. - jelentette ki Joe. Ahogy végignéztem a társaságon mindenki ezen a véleményen volt.
Az este hátralevő részét könnyed beszélgetésekkel, sörözéssel töltöttük, valamint a másik háztáji különlegességeinek - értsd pálinka- kóstolgatásával. Joe-val úgy egyeztünk meg, hogy a következő nap teszünk egy kisebb túrát a környéken. Az indulást délelőtt tízre lőttük be, így mindenki nyugodtan bratyizhatott és múlathatta az időt. Természetesen a Majom szokásához híven rámozdult az egyik független csajszira, aki mellesleg épphogy csak pár centivel tűnt vékonyabbnak a Cetnél, sőt odáig ment, hogy még szerencsétlen G-t is invitálta, hogy tartson ismét vele, de heves tiltakozások után a szőrös kis barátunk egyedül mászta meg a helyi hegycsúcsokat.
Másnap kilenc előtt G ébresztett fel:
- Mi a gond Tesó? - a szokásosnál aggodalmasabb képet vágott.
- Bandi van a vonalban. - azzal átnyújtotta a telefonját.
- Mi a pálya? - dörzsöltem ki a csipát a szemeimből.
- Kurva nagy gáz van! A kassaiak nem fizettek ki minket...
- Miért csak most szólsz? Már tegnap át kellett volna adnotok a csomagot.
- Egyrészt téged nem lehet utolérni, másrészt most értünk csak ide. A cucc félnapos késéssel jött be a határon valami szigorított ellenőrzés végett.
- És ezért nem hajlandóak fizetni?
- Nem. Azt állítja az elnökük, hogy mivel úgyis lógunk Szigorú előző klubjának és mivel ők meg úgyis nemsokára a tagjai lesznek annak a brigádnak, így jobb ha náluk marad a pénz.
- És nem próbáltatok meg nyomatékosítani a dolgot?
- Dehogynem, de hat pisztollyal én nem fogok vitatkozni.
- Most hol vagytok?
- Nem messze a város határában, egy benzinkútnál, a tizenhetesen.
- Oké. Egyenlőre maradjatok ott. Futunk egy kört az ügy érdekében. - azzal letettem és visszadőltem fekvőpozícióba, ami az éjszaka folyamán az ágyamként szolgált.
- Nos? - próbálta tudakolni G a fejleményeket és/vagy a folytatást.
- Szólj a Szigorúnak, hogy fusson egy kört a régi cimboráinál. Aztán meglátjuk.
Azzal G sarkon fordult és megkereste a már említett társunkat.
- Gondok? - érdeklődött Joe.
- Mondhatjuk. Lehet kicsit el kéne halasztani az indulást, amíg ezt nem intézzük el, ha nem gond.
- Rendben. Addig gyere, igyunk egy kávét.
Alig ültünk le és kortyoltnuk bele a gőzölgő feketébe, a Szigorú termett előttem, telefonnal a fülén.
- Az elnök beszélne veled. - sosem volt egy mosolygós pofa, de most kifejezetten komor arcot vágott. Átvettem a készüléket:
- Üdv.
- Mondd el részletesen, hogy mi történt. - megtettem.
- Szóval a tanácsod kérném, mit tehetnénk, hogy hozzájussunk a pénzünkhöz. Tudod jól, hogy ebből a pénzből fizetnénk ki benneteket.
- Nézd. Már nemzetközi szinten beszéd tárgyát képezi a kassai klub. Egyre szemtelenebbek és most, hogy minket is le akarnak húzni... Futok egy kört az ügyben... Egy kérdés - és gyors választ várok - hajlandóak lennétek elvarrni ezt a szálat, ha arról lenne szó? - egy kicsit vacilláltam. Nálunk az efféle kérdéseket az asztalnál szokás eldönteni.
- Megoldjuk.
- Ezen a számon hívlak. - azzal letette. A jelenlevők kérdőn néztek rám.
- Egy rögtönzött ülést kéne tartanunk. - jelentettem be.
- A fenti szobák közül, mondjuk amelyikben aludtatok, megtarthatjátok. - ajánlotta fel Joe.
- Kösz testvér. G! Keresd elő a többieket, mi addig felmegyünk. - pár perccel később a teljes, helyben tartózkodó létszámunk jelen volt. Miután elmondtam a történteket, így folytattam:
- Nem beszéltünk meg konkrétumot, de valószínűnek tartom, hogy egy jóval rázósabb megoldásra lesz szükségünk ebben az esetben. - G-re néztem, hogy mennyire lesz rajta úrrá a pánik, de mintha most egyetértett volna a dologgal.
- Ha azt mondta, hogy varrjuk el a szálakat, akkor elhiheted, hogy itt arról van szó. - erősítette meg a Szigorú, miközben a mutatóujját végighúzta a nyakán.
- Nem akarok senkit rákényszeríteni, hogy csinálja, úgyhogy önkéntes alapon kérdezem: ki vállalja a balhét? - ahogy vártam: a Szigorú, Picur és a Majom keze emelkedett fel.
- Ez így elég karcsú. - jegyezte meg a szolnoki társunk.
- Erősítésnek elhívhatnánk a rebelliseket... - dobta fel az ötletet G. Mind rá néztünk.
- Kérdezzük meg!
Mind levonultunk és meglepetésünkre a teljes gárda együtt volt. Mintha ők is épp megbeszélést tartottak volna.
- Figyeljetek. Szeretnénk kérni tőletek egy kis segítséget és hát...
- Ne is folytasd Testvér! Épp azt vitattuk meg, hogyha kell, akkor segítünk bármiben! - lottóznom kéne...
- Köszi. Nem árt, ha tudjátok, hogy valószínűleg elég rázós lesz.
- Nem probléma. Akár már most indulhatunk. - karakán gyerekek, azt meg kell vallani. Vagy lehet csak így akarnak bevágódni - gondoltam magamban.
- Akkor: guruljunk!
Azzal felbolydult a klubház. Mindannyian csomagolni kezdtünk, majd kitódultunk a motorjainkhoz. Ebben a pillanatban hívták vissza a Szigorút, aki egyből átnyújtotta nekem a készüléket:
- Megkapjátok az engedélyt a patkányirtásra.
- Ha ezt megoldjuk, szeretnénk újratárgyalni az ügyünket.
- Lehet róla szó. Jelentkezz, ha megvagytok vele. - azzal letette, mi pedig nyeregbe pattantunk.
Ugyanazon az útvonalon gurultunk vissza Mátészalkáig, amin jöttünk, csak jóval nagyobb sebességgel. A 49-esről Rohodnál elfordultunk Nyíregyháza felé a 41-esre. A megyeszékhelyen aztán ráfordultunk a 38-asra. Nem sokkal Rakamaz előtt az egyik rebellis, Zalán Sportstere döglődni kezdett. A srác jelezte, hogy gond van, így a falu Tokaj felé eső végén, egy benzinkútnál félreálltunk. Addigra már rendellenes kékes füstöt kezdett magából eregetni és mikor beparkolt mellénk végkép leállt. Próbáltunk bele életet lehelni, de mind hasztalan. Felajánlottam, hogy a szolnoki chapterrel küldetek érte egy trélert, mi pedig folytathatjuk az utunkat, ha Zalán felülne valamelyikünk mögé. A balhé után pedig arra mennénk és addigra megtudjuk mi a baja a gépnek. A lehetőséget elfogadták, így tovább haladhattunk a 38-ason, majd a meglehetősen kanyargós 39-esen. Abaújkérnél letértünk róla és egyenesen haladtunk tovább egy kisebb forgalmú és tipikusan magyar (toldozott-foldozott) mellékúton haladtunk Vizsoly felé Göncig. Onnan elfordultunk Hidasnémeti, majd Tornyosnémeti irányába. Innen már csak néhány kilométer választott el minket Kassától és a társainktól.
Egy vasúti felüljáró után helyezkedik jobb kézre található a benzinkút. Egy nagyobb parkoló is tartozik hozzá, ahol messziről jött kamionok szoktak parkolni esténként. Testvéreink (Lafaty Bandi, Ladislav és az ikrek) ezen a helyen várakoztak.
- Mi ez a hadsereg? - kérdezte Bandi.
- Ez, barátom, az ördög jobb keze. - feleltem elégedett vigyorral. Bemutattam a rebelliseket, majd egy térkép fölé görnyedve haditervet készítettünk:
- Bajusszal, Zalánnal és Áronnal felderítjük a terepet. Keresünk egy megfelelő helyet, ahonnan a két rebellissel folyamatosan megfigyelhetjük a társaságot, a klubházat és a környezetet. Bajusz visszajön a többiekért és ha a helyzet kedvező, Joe vezetésével indul a támadás, aztán beleadnak apait-anyait. Mikor végeztek, felülnek a kassaiak motorjaira, akinek nem jut vas, az beszáll hozzánk a furgonba, majd elhúzunk a helyszínről, mielőtt lángba borul az egész kóceráj.
- Bentről izzítunk, és mire kívülről látszani fog, már rég Magyarországon leszünk. - egészített ki Dragos. Helyeslően bólogattunk.
- Tudsz szerezni egy trélert? - fordult Joe Ladislavhoz.
- Itt? Nem ismerek senkit.
- Ugyan már! Beszéled a nyelvet. - nem feltétlenül ezen múlik a dolog...
- És elég leleményes vagy hozzá! - hízelegtem neki. Amíg ő bement a shopba infóért, addig mi felkészültünk. A törzshelye a Prešovská gyorsforgalmi mellett található, egy autószalon mögött.
Az akciót 21:30-kor kezdtük meg. Elhelyezkedtünk egy megfelelő megfigyelési ponton, ahonnan jól ráláthattunk a klubházra. Óra ötvenhatkor Bajusz meghozta a likvidáló szakaszt, akik azonnal berontottak az épületbe. 22:18-kor kaptuk a jelet, hogy végeztek és menjünk közelebb. Kinyitottuk a furgon ajtaját, és a társaink különböző tárgyakat (zacskókat, dobozokat) kezdtek berakosgatni a raktérbe. Mikor végeztek felültek az épület mellett parkoló hat motorra, majd visszahajtottunk a város déli részén lévő benzinkúthoz, a ránk váró testvéreinkhez.
Odaérkezésünkkor egy hatvan feletti, apró, kopaszodó öreg fószer topogott a társaink és egy utánfutós tréler mellett. Megállás után sietve Ladislavhoz léptem:
- Beszél magyarul?
- Nem, ráadásul valami érdekes dialektust használ, úgyhogy a Te tudásoddal ne is próbálj vele szót érteni. - vettem a poént.
- Kérdezd meg mennyit kér egy magyar fuvarért, Szolnokig? - testvérünk lelkesen fordított. Az érdekes dialektust inkább a fogainak nagyszámú hiánya okozta, nem a környezeti hatások. Az öreg egy elég pofátlan és nagy összeggel indított, de végül sikerült egy kedvező árat kialkudni, majd sietve feltornáztunk öt motort a járművére, egy pedig Zalán alatt maradt. Megfelelő kárpótlásnak érezte a lerobbant Sporijáért.
- Te ülj be az öreg mellé, az ikrek közül valamelyik meg majd hozza a vasad. - utasítottam Ladislavot, aki értetlenül nézett rám:
- Miért nem ül be Zsolt, vagy Solt az öreghez?
- Azért, mert csak Te értesz vele szót... - nem ellenkezett tovább, csak csendben beült a fülkébe.
Konvojt alkottunk: mi mentünk elöl nyolcan, utánunk jött a tréler a motorokkal, aztán Solt a furgonunkkal és a sort a Rebels nyolc tagja zárta. Miután átléptük a határt Encsig haladtunk a 3-as főúton egy benzinkútig, ahol tartottunk egy kis pihenőt. Ezalatt felhívtam Szigorú egykori játszótársainak vezetőjét:
- Mi újság a Felvidéken?
- Nyugalom, békesség mindenfelé. - vagyis mindenki békében nyugszik.
- Jó hír. Még valami?
- Hoztunk egy kis szuvenírt.
- Szuvenírt? - a hangján hallatszott, hogy nem igazán érti.
- Persze. Egy kis ajándékot, hálánk jeléül, hogy ezt a kis túrát lehetővé tettétek számunkra!
- Áh, már értem. Valamelyik nap küldd el közös barátunkkal!
- Rendben.
- Majd még csevegünk! - azzal letette.
Kipufogóink ismét okádni kezdték magukból az égésterméket, járműveink pedig meglódultak alattunk. Messze volt még akkor a szolnoki klubház.
A 3-as főúton haladtunk Füzesabonyig, ahol ráfordultunk a 31-esre, amin Jászapátiig gurultunk. Ott elfordultunk Jászkisér, Jászladány, Újszász felé, onnan pedig a 32-esen folytattuk az utunkat Szolnokig, ahova hajnali háromnegyed ötkor értünk. Nem kis lármát csaptunk, hiszen tizenhat motor dübörgött végig a város utcáin. A klubházhoz tartozó zárt parkolóba be sem fértünk volna, így azzal nem is próbálkoztunk, inkább megálltunk az utcában. A szállítóról toltuk be az udvarra a frissen beszerzett gépeket, mikor a Hombár tárt karokkal jött ki az épületből:
- Mi a szar ez?
- Kicsit korábban jött el a karácsony! - vigyorogtam vissza rá.
- Hova a tökömbe rakjunk el ennyi motort, ember?
- Ne szarj be. Egy részét holnap elviszi a Rebels. Apropó! Ismerd meg az elnöküket! Ő itt Joe, ez a szimpatikus fiatalember pedig Hombár. - mutattam be őket egymásnak. A helyi elnökről csak két dolog nem mondható el: a szimpatikus és a fiatal.
- Hogy érted azt, hogy egy részét elvisszük? - kérdezte a rebellisek vezetője, miközben lepacsizott a szolnokiakéval.
- A segítségetekért cserébe három motort kaptok ti. Hombár lesz olyan jó fej, és ad hozzá egy trélert és egy embert, hogy hazavihessétek Zalán Sporijával együtt.
- Azt már csak akkor érdemes cincálni, ha kell alkatrésznek, különben szart se ér. Totál döglött... - csóválta a fejét a szolnoki elnök.
- És a másik három? - szállt be a beszélgetésbe G.
- Egyet itt hagyunk Szolnoknak a fáradozásukért, kettőt pedig a Szigorú és az ikrek elvisznek holnap... vagyis ma dél körül Pestre, tudjátok kiknek.
- És a csetresz? - kérdezte Joe. A furgonban felhalmozott apróságokról megfeledkeztem.
- Tényleg. Nézzük meg, mit szedtetek össze.
Odacsődültünk a furgonunkhoz, felnyitottuk az ajtajait és átvizsgáltuk a tartalmát. Nem várt cuccokra leltünk.
- Még mázli, hogy nem futottunk bele egyetlen ellenőrzésbe sem. - emelt fel egy kiló porcukornak látszó zacskót Solt.
- Azt és ha találtok még másikat... akkor az is megy a két motorral Pestre. Mi van még?
Néhány karton whiskey, vodka, Tatra tea, Jäger, Becherovka vegyesen, három kocka cigi és egy gondosan becsomagolt zacskóban marihuána.
- Alighanem ezeket saját használatra szétoszthatjuk. - jelentette ki G.
Előkerült továbbá egy nagyobb, fekete fém doboz. Kulccsal volt lezárva, de az eszközt sehol nem találtuk a kinyitásához.
- Ehhez hozok egy fúrót. - jelentette ki a Majom, majd eltűnt az épületben fél percre. Visszafelé jövet vígan túráztatta a masinát. Kérte, hogy szorítsuk erősen, mire ő bőszen fúrni kezdte a zárat. Fém a fémen nyikorgott, jajveszékelt, s végül a zárszerkezet megadta magát és a ládika kinyílt:
- Azt... a... kurva...
- ... életbe. - fejeztem be a többiek mondatát. A ládikában több ezer euró lapult meg, különböző címletekben. Kimarkoltam egy nagyobb köteget, majd Ladislav és az öreg felé mentem, akik épp a rakodást fejezték be.
- Mennyit mondott az öreg a fuvarért, tesó?
- 1200-at. - kipörgettem ezerötszázat és az öreg kezébe nyomtam. A testvérem nem látta a ládás műveletet így tátott szájjal nézte végig a műveletet.
- Dakujem pekné! - köszöntem meg a segítséget, kezet ráztunk, majd otthagytam őket. Nem kellett sokat várni, az öreg bevágta magát a kocsijába és száguldva elhajtott.
- A többivel mi lesz? - érdeklődött a Hombár végig a kezemet figyelve.
- A jelenlevő chapterek kapnak egy-egy ezrest, a többi temetési segély Triumph nővérének.
Mikor ezt kimondtam, mind elhallgattak. Senki nem nyúlt a pénzért. Először Joe szólalt meg:
- A mi részünket felajánljuk a leánynak.
- A miénket is adjátok neki. - szólt Hombár ugyanolyan hangnemben, majd bebandukolt az épületbe. Mintha kissé szégyellte volna magát a hirtelen támadt kapzsisága végett.
Mire feljött a nap, befejeztük a pakolászást, majd Lajoskára és a megmaradt egyetlen szolnoki jelöltre, Pukira bíztuk a járműveink őrzését, mi pedig nyugovóra tértünk.
Dél elmúlt mikor felébredtem. Néhányan már sürögtek-forogtak a szolnoki klubházban. A rövid pulthoz kecmeregtem, ami mögött egy csinos, rendesen kivarrt fiatal leányzó pakolta a söröket egy hűtőbe. Mikor a pulthoz léptem csilingelő hangján kérdezett:
- Neked mit adhatok? - széles mosoly terült el az arcán. A bája messze kitűnt ebben a fertőben, de rám teljesen hatástalan.
- Egy kávét, drága. - kidörzsöltem a csipát a szememből és mikor a kávégép felé fordult tűnt csak fel, hogy egy "Old lady" mellényünket viseli. Körülnéztem, vajon kinek a csaja lehet, de nem jöttem rá, így hát mikor visszafordult, inkább rákérdeztem:
- Kivel futsz?
- Tessék? - sikerült zavarba hozni.
- Kinek a barátnője vagy? - gyújtottam meg egy szál cigit.
- Senkié. - mosolygott vissza. Jobban a szemébe néztem és valahonnan ismerősnek tűnt.
- Akkor mióta vagy a klubnál? - faggattam tovább.
- Amióta megalapítottátok. - egyre ismerősebbé vált, de még mindig nem tudtam honnan.
- Eddig még nem láttalak itt. - jegyeztem meg a kávét kavargatva.
- Mert ritkán jársz erre.
- Ezt nem vitatom. Szóval mivel érdemelted ki ezt a mellényt? - tértem a tárgyra.
- A klubnak erre vonatkozóan komoly előírásai vannak. Ezt tudnod kéne, ha már alapító vagy. - a kis szemtelen. De legalább nem ostoba. Mostanában elég ritka a huszonévesek közt.
- Ne hagyd magad csajszi, ez a vén gazember még képes lenne elcsábítani! - köpte be a Majom egy karton tömény súlya alól. Az este folyamán beújított italokat már szétosztották és most a pultba akarta elhelyezni a kis szőrös barátunk.
- Nyugi, nem hagynám. - adott egy puszit a Majom arcára, majd serényen pakolászni kezdett.
- Csak azt ne mond, hogy a Te csajod. - súgtam oda a Majomnak, mire ő felröhögött.
- Nem, dehogy, nem csajom! Bár bevállalnám...
- Na de apu! - perdült oda a leányzó. Az állam a pultról leverte a lakkozást, miközben leesett a döbbenettől. Még szerencse, hogy nem ittam éppen, különben a pult mögött, velem szemben állókat tuti leköptem volna egy jó adag porlasztott barna löttyel.
- Apu? - ekkor a csajszi mellé állt, átkarolta az apja nyakát (nagyjából fél fejjel volt magasabb a Majomnál) és ekkor vettem észre a hasonlóságot. Megfogtam a csészét, és a "baszd meg" kiejtése után biccentettem a Majomnak, hogy jöjjön ki velem az udvarra.
A hajnalban lerámolt motorok közül már csak a rebelliseknek szánt három vas parkolt odakint. Ezek szerint a Szigorú és az ikrek már úton vannak Pestre, a helyiek pedig a műhelyükbe vitték a sajátjukat.
- Mi a hézag főnök? - lépett ki utánam az apró szőrös testvér.
- Nincs hézag. Holnap szeretném, ha velünk jönnél.
- Úgy terveztem. A lányom még marad a lakás eladásáig, de aztán ő is utánam jön.
- A pasija mit szól ehhez?
- Zolikával járt, de miután a csávó kilépett tőlünk a lányom nem sokat vacakolt és kidobta az árulót. - büszkeség öntötte el, miközben ezeket a szavakat mondta. Kiléptem az utcára. Apró barátunk hűségesen követett. Lajoska még mindig az utcán parkolt motorjainkat őrizte, kicsit messzebb tőlünk.
- Gondterheltnek látszol főnök. - felhúztam a szemöldököm. Meglepett a kijelentés.
- Kicsit sok minden történt mostanában és G paranoiája, Triumph elvesztése és Frankie háttérbe vonulása nem éppen segít. - inkább a szemben elhaladó vonatoknak beszéltem. Próbáltam kitalálni a jövőt.
- Tudok segíteni valamiben?
- Ha már jelen vagy, az is nagy segítség, tesó! - meglapogattuk egymás hátát és egy darabig csendben álltunk egymás mellett és néztük az elhaladó vonatokat.
- Mi lesz a program mostanában? - törte meg a pillanatnyi csendet, amit a vonatmentes idő keltett.
- Felhívom Kovácsot, hogy összefussunk vele hazafelé menet és visszaadjuk neki a kis csecsebecséit. Megvárjuk, amíg a Szigorúék visszajönnek, aztán becsomagolunk, felkészülünk a holnapi indulásra. Velünk jön néhány újdonsült barátunk. Bandi meg valószínűleg elkíséri a Rebelliseket.
- Tuti csak a köményes miatt megy. - ezen jót nevettünk.
- A jövőhéten eltemetjük Triumphot. Elég ha Szolnokot Te képviseled. Augusztusban pedig nagygyűlés. - nagyot sóhajtottam.
- Szóval ez nyomja annyira a szíved. - tette a kezét a bal vállamra. Belelátott a lelkembe.
Néhány perccel később elkotortam a telefonomat a mellényemből, Majom pedig kivette a kezemből a csészét és bevonult vele a klubházba.
- Csak azért hívom, Kovács úr, hogy ne felejtse el: holnap visszaadom a drágaságait.
- Ott találkozunk, ahol a múltkor. Megkapja a kért szerződését.
- Köszönöm. Igazán rendes magától.
- Viszont lenne egy újabb meló, amit sürgősbe el kellene végezni.
- Gyors meló, gyors pénz. Miről lenne szó?
- Inkább személyesen mondanám el.
- Ha ennyire zűrös, akkor hasonló borítékkal készüljön, mint legutóbb.
- Rendben. A lényeg, hogy meglegyen. - felelte, majd megszakadt a kapcsolat. Ekkor ért vissza a Majom egy üveg sörrel.
- Most már dolgoztunk, jöhet a szórakozás! - emeltem magasba az üveget, majd hatalmasat kortyoltam a hamvas italból.
A másodikat bontottuk fel, mikor megcsörrent a telefonom. A kijelzőn a Szigorú száma jelent meg:
- Minden rendben Testvér?
- Persze! Köszönjük az ajándékokat! - a régi klubjának elnöke válaszolt.
- Oh, szevasz. Igazán nincs mit.
- Mit szeretnél ezekért?
- Ha megszűnne a letenyei chapter és ezáltal a klub terhe és kötelezettsége felétek.
- Az nem fog menni. Állandó bevételt biztosított a másik brigád.
- Akkor legyen egy mérsékeltebb éves sáp. Egyben.
- Egy misi.
- Négy kiló.
- Hét és akkor nagyon jó fejek vagyunk.
- Öt. Plusz ha leesik valami hasonló sütőipari termék, akkor azt átdobjuk. A mi pékségünk ilyen termékekkel nem kereskedik.
- Jól alkudsz, meg kell hagyni.
- Az évek során kénytelen beletanulni az ember. Akkor mehet a gyerekvasút?
- Legyen. De ne kelljen érte menni, különben duplázunk!
- Az idei elsőt akkor le is tudtuk?
- Ne viccelj. Úgy tudom, augusztusban lesz valami nagy összeborulásotok. Utána valamelyikőtök elhozhatná.
- Rendben, útba ejtjük. - azzal bontottuk a vonalat. Valamivel jobb kedvem lett, hiszen egy elég komoly terhet sikerült valamivel könnyebbé tenni. Már csak azt kellett kitalálnunk, hogyan vessük le magunkról végleg...
Délután hat óra körül három Rebels tag elindult haza Lafaty Bandival és Jackievel, aki a trélert vezette. Alig pár perccel később érkezett vissza a Szigorú és az ikrek a furgonunkkal.
- Pihenjétek ki magatokat, holnap indulunk haza! - adtam ki az ukászt a három érkezőnek.
- Válthatnánk pár szót? - kérdezte a Szigorú.
- Persze. Mi a gond? - vontam félre.
- Nem mindenki örült az új alkunak a klubnál.
- Széthúzást váltott ki?
- Azt azért nem mondanám, de elég heves vita bontakozott ki és nem lennék meglepve, ha legközelebb módosítanák az alkut. Akkor meg már nem nagyon lehetne vitába szállni és tudod jól milyenek. Ha kell elveszik erővel. - ha mástól hallom nem hiszem el, de egy egykori tag szava elég meggyőző.
- Mit tanácsolsz?
- Elő kell rukkolni valami extrával időről-időre, hogy csendben maradjanak.
- Szóval mégis fizessük ki, amit az elnök először kért, csak nem hivatalosan.
- Nagyjából igen, de más módon.
- Van ötleted is?
- Lenne. - ekkor mélyen a szemembe nézett. Sugallni próbálta, amire egyébként megkértem volna.
- Intézd. De nem üthet vissza ránk és tudni akarom miről van szó.
- A többiek?
- Nekik nem kell tudniuk. Főleg G-nek. Max Picur és a Majom vonható még bele ilyenbe.
- Meg Frankie. - őt nem akartam mondani, bár sejtettem, hogy nem határolódna el a dologtól. Egy korty sör erejéig emésztettük a társalgást, majd témát váltottam:
- Holnap lesz még egy ügyünk Kováccsal. Ha jól vettem ki, valami hasonló disznóságra akar rávenni, mint a múltkor.
- De jönnek velünk a rebellisek.
- Na igen, itt a probléma. Nem feltétlenül vonnám bele őket újabb piszkos ügybe. Még a végén azt hiszik, hogy csak álcából mondjuk, hogy nem vagyunk 1%-osak.
- Mi lenne, ha G-vel, Ladislavval és az ikrekkel elválnának hazafelé, mi meg intézhetnénk Kovácsot.
- Jó ötlet. Így G se nyaggat a pánikjával.
- Hányan jönnek látogatóba?
- Joe, Dragos és Áron. Nicu és Lehel itt marad, bevárja Bandiékat és később utánunk jön, ha akar. Addig a helyiekkel lóg és ismerkedik a klubélettel. Beszélek Bajusszal, te fuss egy kört Picurnál. Majom már a lényeget tudja.
- Meg szinte le sem lehet rólad választani. Mintha a testőröd lenne. - halvány mosolyt véltem felfedezni a szája szélén.
- Mondasz valamit. Gondoltam rá, hogy megteszem annak.
- Az most Ladislav posztja.
- Megkapná G posztját.
- És vele mi lesz?
- Feljön a bal egyre. - ezen meglepődött.
- Mindezek ellenére?
- Attól, hogy most egy kicsit levert (ami nyilván a válás körüli faszság oka), még vannak jó meglátásai és bízom benne.
- Rendben, Te vagy a főnök. - azzal szétváltunk. Az este folyamán tájékoztattuk az érintetteket a következő nap terveiről. Mindenki beleegyezett. Bajusz határozottan kijelentette, hogy velünk kíván jönni, nem pedig a hazatérőkkel.
Másnap hajnalban, úgy öt óra tájban kéjes nyögésekre ébredtem. Felfeszegettem a szemeimet, körülnéztem, de a klubban nem láttam senkit. Felültem a kanapén, amin addig aludtam és a hangforrás felé fordultam. Nem volt nehéz kitalálni, hogy a pult mögötti kis raktárból jön a hang. Felkeltem, kivettem egy sört a hűtőből, majd visszaálltam a pult elé. Mondhatni nagy zajt csaptam, mégis az üzekedő alkalmi párt nem zavartam meg, így kénytelen voltam végighallgatni, amíg befejezik az aktust. Néhány perccel később a Majom lánya jött ki a raktárból.
- Jó reggelt. - köszönt a csilingelő hangján és egy kacér mosolyt villantott.
- Ha jól hallottam neked az.
- Elmegy. - ekkor jött ki a raktárból a reggeli pornó férfi főszereplője. Hasonló döbbenetet produkáltam, mint mikor kiderült, hogy ki a leányzó. Az első gondolatom mégis valahogy így szólt:
- Te idióta!
- Most mi van? - kérdezett vissza G.
- Tudod kinek a lánya?
- Gondolom az apjáé.
- A Majomé, Te gyökér! - a titkárunk kéjes vigyora hamarabb lelankadt, mint a pénisze.
- Te tényleg a.. - nyeldekelt nagyokat, miközben mondatot próbált formálni.
- Igen. Miért? - abszolút nem foglalkoztatta a kérdés, ugyanolyan huncut módon viselkedett, mint addig. G falfehér lett.
- Halott vagyok. - temette az arcát a tenyerébe.
- Oh nem, barátom. Előbb megerőszakol, aztán megöl, feldarabolja a hulládat, azt is megerőszakolja és utána olyan mélyre ás el, hogy a legjobb szimatú kutya se találjon meg! - röhögtem rajta. Kérlelően felemelte a fejét:
- Ezzel nem segítesz.
- Ki mondta, hogy fogok? Nesze, itt egy sör. Talán az utolsó. - cukkoltam tovább, majd röhögve kimentem az udvarra. Néhány méterrel lemaradva követett.
- Figyelj, csak azt szeretném kér... - felemeltem a kezem.
- Ne szard össze magad! Nem fogom elárulni a Majomnak, hogy megdugtad a lányát.
- Köszönöm.
- Mert Te magad fogod megtenni. - böktem mellbe. Ettől újra fehér lett az arca.
- De kinyír!
- Nem fog.
- Miből gondolod?
- Nem nyírná ki az alelnökét, amíg nem utasítom erre. - kacsintottam rá bizalmasan. Mikor láttam rajta, hogy nem érti, felvázoltam neki az előző este Szigorúval beszélt új felállást. Miután megértette, tanácsoltam neki, hogy addig álljon elő a történtekkel a Majomnak, amíg a lánya is jelen van, mert védelmére tud kelni - legalábbis addig nem öli meg, amíg a hölgyemény kettőjük közé tud állni.
Két órával később már mindenki ébren volt. Joe-val, Nicu-val és Dragos-szal egyeztettem, amikor befutott a Majom.
- Na most figyeljetek. Ilyet még nem láttatok. - jegyeztem meg félhangosan. G a pultnál várakozott a csajszi mellett. Majom először hozzám jött oda:
- Mikor indulunk?
- Amint készen vagytok. - a titkárunkra néztem.
- Részemről mehetünk.
- Oké, de G akar valamit mondani.
- Mi a gond testvér? - eddig hallottuk a beszélgetést. A következő pillanatban a Majom hosszú kezének végén éktelenkedő ököl érintkezésbe lépett G félig borotvált képével, aminek hatására nagy ívben szállt be a raktár ajtajáig. Valami hasonló reakcióra számítottunk, ellenben nem hagyhattam, hogy kinyírja, ezért megpróbáltam megfékezni a szőrös kis szolnokit, ám túl lassú voltam és ő hamarabb odaért a földön fekvő barátunkhoz. Mindenki arra számított, hogy csépelni, rúgni fogja a félig eszméletlent, de ehelyett egyetlen mozdulattal talpra állította és elkezdte leporolni a mellényét. A történés nézői kiguvadt szemmel bámultuk a jelenetet és nem értettük mi folyik, ahogy G se. Pislogott és levegőt is kapott, de annyira sokkolta a dolog, hogy köpni-nyelni nem tudott.
- Te bevertél a lányomnak, én meg neked. Kvittek vagyunk. - azzal megpaskolta kétszer G arcát a lapát tenyerével, amitől majdnem visszaborult az előző fekvő pózba, de szerencsére időben visszanyerte a stabilitását.
- Akkor most már tényleg mehetünk. - közölte vigyorogva a Majom és a motorjához vonult.
- Jól vagy? - léptem oda a titkárunkhoz.
- Annyira, mint akit elütött egy vonat. - erre a Majom lánya egy halvány csókot nyomott az arcára, majd felkacagott és még néhányan.
- Akkor guruljunk! - adtam ki az indulásra a parancsot, amire mind kitódultunk az utcára.
Felbődültek a motorok, majd a vezetésemmel végiggördültünk a Százados utca kereszteződéséig, amiről aztán ráfordultunk József Attila, majd a 32-es útra, a város határában pedig a 4-es főútra. Mellettem jött G a lassan betörtnek számított Dyna Low Ridere nyergében, mögöttem a Majom a Road Kinggel, aki mellett Ladislav gurult a Yamaha Wild Star-jával. A szőrös cimboránk mögött jött Bajusz, Picur és Szigorú, oldalukon a Joe-Dragos-Áron alkotta hármassal. Az oszlop mögött poroszkáltak az ikrek a furgonnal. A karaván az M0-áson található Alacska pihenőhelyig együtt maradt. A hazatérők megálltak egy kis reggelizésre, mi négyen pedig siettünk tovább a BILK-re. A körgyűrűről az 5-ös számú főútra kanyarodtunk le pár kilométerrel később, ahonnan könnyen megközelíthető a terminál. Egyenesen Kovács sárga napocskás cégének épületéhez hajtottunk.
Leszálltunk a gépeinkről és felhívtam a hely vezetőjét, jelezvén, hogy megérkeztünk. Pár perccel később megjelent:
- Késtek! Egy tárgyalás kellős közepéről rángattak ki! - fröcsögte szinte kiabálva.
- Ha gondolja már itt sem vagyunk. - azzal felültünk a motorjainkra.
- Ne menjenek még... elhozta azt a... tudja... - vette bizalmasra a hangnemet.
- Még egy ilyen hangot ne engedjen meg magának velem, vagy az embereimmel szemben. Nem vagyunk a kutyái, vagy a beosztottjai. Megértette? - mordultam rá, majd a kezébe vágtam a bársony tarsolyt, ami már lassan egy hete a belső zsebemben lapult. Nem felelt semmit, csak gyorsan kinyitotta, ellenőrizte a tartalmat, majd gyorsan zsebre vágta.
- Tessék, itt a szerződésük. - ezt én futottam át gyorsan.
- Mi lenne a mai meló?
- Itt a cím, ahol felvesznek két csomagot, amit két külön helyre kell elvinni. Azoknak a címe a dobozon rajta lesz. Itt a viteldíjuk. - kinyitottam a borítékot és a múltkori összeg ötöde kacsintott rám vissza.
- Látom nem sürgős. - jegyeztem meg cinikusan.
- De az! Három órán belül le kell szállítani őket. A többit a célnál adják!
- Megoldjuk.
- És még valami. Minden hétfőn és csütörtökön lenne egy-egy ilyen kanyar.
- Az nem fog menni. Ahhoz itt helyben kellene lennünk, hogy megérje.
- Költözzenek ide és akkor állandó melójuk lesz.
- Nem lehet. A mi köreinkben ez nem így működik.
- Akkor a szerződésnek sok hasznát nem veszik. Más fuvart meg nem tudok biztosítani. Ez egy szállítmányozó cég, mint látja.
- Mondja: kiadhatjuk (mondjuk úgy) alvállalkozóknak a melót, vagy ragaszkodik hozzánk?
- Nem érdekel, hogy ki csinálja, csak legyen megbízható és pontos!
- Ne aggódjon Kovács úr! Azok lesznek! - kezet ráztunk, beindítottuk a vasakat és kigurultunk a telepről. Rövid időn belül visszakanyarodtunk az M0-ásra, amit Budatéténynél hagytunk el. Végighajtottunk a Dózsa György úton, amiről a Nagytétényi tanpálya mellett kanyarodtunk el jobbra, Budaörs felé. Áthajtottunk a Kamaraerdőn, majd végig hajtottunk a vasút mellett húzódó úton. A cetlire írt cím a Tükörhegy melletti konténer depóé volt, azon belül egy újabb vámügynökségé.
Az épület előtt letámasztottuk a vasakat és a Bajusznak intettem, hogy jöjjön velem, a többiek maradjanak kint. Beléptünk a légkondicionált épületbe, ahol egy portán egy kevésbé dekoratív, ám annál készségesebb hölgy fogadott.
- Jó napot kívánok, miben segíthetek?
- Jó napot! Két csomagért jöttünk. A főnökétől kell átvennünk.
- Egy pillanat és megkérdezem. - azzal a telefonért nyúlt és halkan sugdosni kezdett bele olyasmiket, hogy két rossz arcú motoros, meg valami csomag. Aztán letette.
- Kis türelmüket kérem, mindjárt itt lesz.
Eltelt néhány perc mire egy nyakkendős fazon fontoskodó képpel közelített felénk. Persze csomag nem volt nála. Ahogy közelebb ért egyre szélesebben kezdett mosolyogni.
- Te ismered? - kérdeztem Bajuszt.
- Petikém! - ezek szerint igen. A fickó szinte fellökve borult a társam nyakába. Mint kiderült valamikor osztálytársak voltak. Kicsi a világ.
- Mi újság cimbora, mi van veled? Ezer éve nem láttalak. Mi ez a szerkó? És ez a bajusz? - az ilyenkor szokásos enyelgési procedúrát folytatta, bár Bajuszt nem nagyon hatotta meg, sőt lassan kényelmetlenül kezdte magát érezni és öt perc után már engem kezdett zavarni, úgyhogy gondoltam beletúrok a csokitortába.
- Nem akarom megzavarni ezt a nagy idillt, de nekünk azt a két csomagot két órán belül le kell szállítanunk, úgyhogy hálás lennék, ha megkaphatnánk.
- Nyugi pajtás, megkapjátok. - bizalmaskodóan a vállamra tette a kezét, amit sietve lesöpörtem.
- Na idehallgass pajtás! Petikének és nekem, valamint a kint várakozó két másik játszótársamnak jobb dolga is van, mint veled smúzolni, úgyhogy add át a küldeményt, hogy mehessünk. Megadom a rég nem látott barátod számát és akkor majd elmesélheted neki a szaros életed, de egyenlőre koncentráljunk a feladatra!
Emberünk arcáról lekonyult a mosoly és elindult abba az irányba, ahonnan érkezett. Beléptünk a szegényesen rendezett irodájába, aminek közepén állt egy asztal, azon pedig a ránk váró két csomag. Elemeltem egy jegyzettömböt, számokat rajzoltam rá, majd átadtam a nyakkendősnek.
- Este tíz után is nyugodtan hívhatja. Általában hajnalig fenn vagyunk. Tudja: bulizunk, piálunk, kurvázunk... ilyenek. Minden jót!
Azzal felkaptuk a két csomagot, és kiballagtunk az irodából. Kifelé menet a Bajusz kérdőn nézett rám:
- Milyen számot adtál meg neki?
- Fogalmam sincs, de nem fog örülni neki, akit felhív, az biztos.
Az épület előtt megnéztük a dobozokra írt címeket és Bajusz mellé osztottam a Szigorút. Mielőtt indultunk volna utóbbi egy kérdést szegezett nekem:
- Mondd főnök: hogy értetted azt, hogy a Kovács-féle melót kiadhatnánk alvállalkozónak? - látszott, hogy böki a csőrét ez a gondolat.
- Jó, hogy mondod! Tessék, itt a szerződés. Vidd el a régi klubodnak. Mondd, hogy átadjuk nekik ezt a melót. Könnyű, gyors pénz.
- Futok vele egy kört, de nem biztos, hogy kell nekik.
- Ha így van, akkor keresünk mást.
- Oké.
- Otthon találkozunk! - adtam ki az utasítást, majd kihajtottunk a depó területéről.
Nekünk Százhalombattára, az olajfinomítóhoz kellett mennünk. A gyár területére való belépést meg sem játszottuk, hiszen az irodákat anélkül is meg lehet közelíteni. A parkolóból felhívtam a dobozon lévő számot. Miután elmondtam milyen ügyben keresem, csak annyit felelt, hogy hagyjam a portán csomagot, majd ha lesz rá ideje, akkor lemegy érte. Közöltem vele, hogy a fuvar még nincs kifizetve, így a küldeményt nem hagyom a portán. Erre ő erősködni kezdett, hogy a fuvardíjat nem neki kell fizetnie.
- Ne akarjon megmalmozni, tudja jól, hogy miről beszélek. Ha kell a csomagja, akkor jöjjön le a parkolóba tíz percen belül a fuvardíjunkkal, különben megtartjuk. - azzal kinyomtam.
- Miből gondolod, hogy hasznát vennénk a cuccnak? - érdeklődött a Majom.
- Egy fejes elküldött minket egy vámügynökségre egy másikhoz, onnan meg ide jöttünk egy másik aktakukachoz és ha mindez nem lenne elég: egy százast keresünk ezzel a kanyarral.
- Hoppá... Ha jól látom az a fickó épp ide siet. - biccentett a fejével az épület felé. Egy szemüveges, közel száz kilós, szőke hajú, nagyjából korombeli pasas sietett felénk - már amennyire a súlya engedte. Megállt mellettünk, nem köszönt, csak nézett ránk.
- Ez az? - mutatott az ölemben nyugvó dobozra. A kezemet rajta pihentettem.
- Mifelénk köszönni is szokás. - feleltem cinikusan. Leereszkedő stílusban elmormolt valamit, amiből kivettem némi üdvözlést. A szőrös kis barátom közben a háta mögé settenkedett. Nem sejtettem, amit ő már előre látott. Átnyújtottam a pakkot, majd a fickó épp sarkon akart fordulni, mikor belefutott a Majomba.
- Hová-hová? Még nem fizetett. - vicsorgott rá. Ekkor léptem én is mögé. Gyakorlatilag közrefogtuk. Hátraperdült, hogy arra meneküljön, de akkor meg velem találkozott.
- Ugye nem akart a fuvardíj megfizetése nélkül itt hagyni minket? - sziszegtem. A fickó orrcimpája megremegett, a nyakán lüktetni kezdett egy ér. Sarokba szorítottuk és senki nem sietett a megmentésére. A következő pillanatban megfeszült a teste, majd lassan a zsebébe nyúlt és átadott némi készpénzt.
- Ez egy húszassal karcsúbb.
- Ne szórakozz koma. Fizesd ki. - hallatszott a Majom hangja a pasas háta mögül. Erre ismét a zsebébe nyúlt és átnyújtotta a hiányzó összeget.
- Zsugori fasz vagy, te. - súgtam neki miközben elvettem tőle a pénzt.
- Na, takarodj. - bökte hátba a Majom. Mikor a fickó elsietett, csak akkor vettem észre, hogy a leendő ex-szolnoki tagunk egy Glockot szorongat.
- Tedd azt el, mielőtt valaki észreveszi, aztán húzzunk innen.
Felültünk a motorjainkra és kigurultunk ebből a fertőből. Nem a főváros felé vettük az irányt, hanem Ráckeresztúrig rátértünk az M6-osra. Martonvásár és Baracska után Alcsútdoboz felé vettük az irányt. Egyszer lakott ezen a környéken egy hírhedt politikus, de uralkodása után nem sokkal bebörtönözték sikkasztás, csalás és hazaárulás vádjával néhány társával együtt...
Tatabányáig a régi 1-es főúton haladtunk, ott rátértünk a sztrádára, amiről csak a 13-as főútnál kanyarodtunk le. Először megtankoltunk (a tankjaink már jócskán kezdtek porzani) és csak utána gurultunk a klubházhoz. Az épület előtti parkoló tele volt, csak az én helyem maradt üresen, így a Majomnak hátul kellett volna parkolnia, de nem sokat szarakodott, inkább felgurult a járdára, majd párszor megbőgette a gépét és mikor kinyílt az ajtó elkezdte égetni a gumiját és lassan araszolva haladt előre. Hatalmas füstöt generált, eltakarva vele a főutat és engem. Mikor úgy érezte kellően nagy a hatás, hagyta kilőni maga alatt gépét és egy kisebb kanyarral visszafordult az épület elé. Akkorra már kisebb tömeg gyűlt össze és az oszló füstben körülölelt a családom: Raven, Csongor és a klub tagjai.
Augusztus elsejét írtunk. A féléves nagygyűlés napja. Valamiért mégis mindenki kicsit felfokozottabb hangulatban várta, mint máskor. A Rebels of Partium öt tagja váltásban folyamatosan jelen volt az elmúlt időszakban, ezen a napon viszont mind itt voltak. Figyeltek, tanultak és segítettek, amiben csak tudtak, akárcsak a négy Prospect várományos. A város szinte felbolydult tőlünk, hiszen a három chapter minden tagja jelen volt már. Igaz, két napja borult égbolt tette kissé kellemesebbé az időjárást, ráadásul csak esténként esett, így napközben akik nem söröztek a klubházban, azok az utcákat járták.
A nagygyűléseket mindig dél előtt negyed órával kezdjük. Ekkor -napirend előtt- megemlékezünk néhai társainkról pár mondatban, amit a déli harangszó emel meghittebbé. Úgy gondoljuk: számunkra ilyenkor nem csak a nándorfehérvári hősökért szól.
Ezután kiküldtük azokat, akik nem a klub tagjai, mivel a titokszoba egyre kisebbnek bizonyul az efféle összejövetelekhez. Frankie nyitotta meg az ülést:
- Testvérek! Nagy változás következik be a mai napon! Gyarapodunk. Szükség van rá, hogy teljesíthessük a megrendeléseinket, hogy biztosíthassuk a megélhetésünket! Ez lebegjen a szemetek előtt! - körülnézett a tagságon, majd folytatta:
- Első napirendi pont: az új jelöltek. Az anyaklubnál négyen, Szolnokon ketten és egy kérelem érkezett egy egész klubtól, méghozzá a szatmárnémeti Rebels of Partium szeretne klubtag lenni. Az egyéni jelöltekkel kapcsolatban van-e valakinek ellenvetése? - senki nem jelentkezett.
- Fikás, hívd be őket! - az kiment, majd szólt a hat jelöltnek. Ezalatt G előkotorta a hat Prospect feliratot. A fiatalok felsorakoztak.
- Az első lépésen túl vagytok, hogy itt taggá válhassatok. Tanuljatok és dolgozzatok meg azért, hogy elérjétek a célotokat! - ezzel Csongor kezébe nyomta a hat felvarrót.
- A csicska időszak minimum egy év, max kettő. Aki ezalatt nem bizonyítja, hogy közénk való, az az életre sem érdemes - tettem hozzá.
- Most pedig kifelé! - harsogta mély hangján a Hombár. Mikor az utolsó becsukta az ajtót, ismét Frankie szólalt meg:
- A kérdés ugyanaz: van-e valakinek ellenvetése, hogy a rebellisek Prospect klubbá váljon és ezzel nemzetközi szintre emeljük a klubunkat? - akár fel sem kellett volna tenni a kérdést, hiszen mindenki tudott a tervekről, viszont hátha valakiben idő közben ellenszenvet váltott volna ki a társaság.
- Szólj nekik! - utasította újra Fikást az elnökünk. A szatmáriak egyesével beléptek. Nem sok hely maradt, így kissé szorosan álltak egymáshoz. Fikás becsukta az ajtót, majd elfordította a zárban a kulcsot. Ekkor az egész klubház felállt és feléjük lépett. Morcosan, fenyegetően nézett rájuk mindenki. Frankie átfurakodta magát a tömegen, nyomában G-vel, majd Joe előtt állt meg. Szinte belemászott az arcába, szemével égette a másikét.
- Még mindig klubtagok akartok itt lenni? - szólalt meg egy percnyi csend után.
- Igen. - felelt katonásan Joe.
- Akkor ezeket varrjátok fel! - és átadott neki egy halom patchet, mire mi mind örömujjongásba törtünk ki. Az ő mellényükön a próbaidő alatt elöl, a szívük fölött a Riverside Legion és felette a Prospect, a másik oldalon pedig a chapter és a rangok felvarrói lesznek olvashatóak. Hátukon teljes colort viselnek, viszont az ország megjelölésnél Partium látható Románia helyett. Ez egyfajta szembefordulás a trianoni döntéssel.
- Üljetek le közénk. Folytatnánk az ülést. - kérte a társaságot Frankie. Miután mindenki elhelyezkedett és a csend újra rátelepedett a helységre elnökünk újra magához vette a szót:
- Nos, a második napirendi pont kicsit kuszább... Ugyanis, mint tudjátok lemondok a klub elnökségi posztjáról és a jövőben csak a letenyei chaptert fogom vezetni... A helyemet jelenlegi alelnökömnek adom át, ha ezzel mindenki egyetért! - egy darabig senki nem mozdult, nem beszélt. Ha egy tűt ejtettünk volna le a titokszobában, azt is meghallottuk volna. Aztán a legváratlanabb pillanatban újra felbolydult a klubház, dobhártyaszaggató ujjongás, füttyszó, tapsolás iktatott be új pozíciómba. Frankie felém fordult, előhúzta a kését és levágta a VICE PRES. felvarrómat. G a kezébe nyújtott egy vadonatúj President patchet, amit aztán ő az enyémbe helyezett. Átöleltük egymást, majd megköszöntem a kinevezést. Frankie ismét felém fordult:
- A klub most már nemzetközi vizeken evez, amit neked köszönhetünk. Nem csak az anyaklub vezetője lettél mától, hanem a Riverside Legion Nemzetközi elnöke. - eztán átszúrta a mellényemet a szívem fölött egy aranyozott, klub logós kitűzővel, amin központban az NP betűk helyezkedtek el.
- Valami beszéd félét kéne most tartanom? - fordultam Frankiehez, majd a többiek felé.
- Akár. - a publikum csendben figyelt. Eltelt egy perc, vagy több, mielőtt megszólaltam volna.
- Köszönöm a bizalmat... Igyekszem az elődeim nyomdokán járni, a hagyatékukat gyarapítani. Légió örökké!
- LÉGIÓ ÖRÖKKÉ! - harsogta a klubház. Hihetetlen hangulat uralkodott a teremben. Vártam, hogy Frankie folytassa az ülést, de ő ugyanezt várta tőlem.
- Jah, most már én vezetem az ülést? - kérdeztem lányos zavaromban.
- Jó lenne. - mosolygott vissza rám Frankie.
- Nos, akkor... az anyaklub alelnöki posztjára G-t választom. - egyetértő taps fogadta a bejelentést. Jelképesen átnyújtottam neki a régi patchemet - persze ő is egy újat fog felvarrni.
- Ladislav! - szólítottam fel régi bajtársunkat, aki sietve elémállt. Közben G elkezdte késsel cincálni a mellényéről a titkári feliratot.
- Nem szeretném, ha Te lennél a testőröm. - döbbenten nézett rám, ahogy mindenki más.
- Azt akarom, hogy a titkárom legyél! - ekkor nyomta a kezembe a régi Secretary felvarrót. Újabb nevetés és örömittas hangkavalkád következett, közben levágtam barátunkról a Sgt. at Arms petchet. Visszaléptem a pulthoz, ahol előkészítette G a következő adag felvarrót, szám szerint hármat. Felemeltem őket és így folytattam a mondandómat:
- Ezt a csokrot egy olyan testvérnek szeretném adni, aki az elmúlt időszakban sokat bizonyított és mondhatni hűséges társammá vált. Az átigazolásának folyamata már egy hónapja megtörtént, ezért testőrömnek őt kérném fel. Majom! - a kis szőrös ember odalépett hozzám, átölelt a rendellenesen hosszú karjaival, majd lecincáltam a mellényéről a Szolnok feliratot és a kezébe nyomtam a három újat.
- A következő rang eddig nem létezett. Viszont szükségesnek látom. Aki kiérdemelte, júniusban jelezte, hogy szeretné elhagyni a kirándulócsoportot és letelepedne az anyaklubnál és ezt elfogadtuk. Bajusz! Lennél a klub kincstárnoka? - nyújtottam felé egy TREASURER felvarrót, amit megköszönve elfogadott. Nem csak az anyaklub kincstárnoka lett, hanem magáé az egész klubé, így minden pénzügyet ő felügyelt (chapterek bevételei, kiadásai, tagdíjbefizetései) -még szerencse, hogy könyvelőnek tanult... Miután lecsendesedtek a kedélyek, folytattam:
- Eddig örültünk, mosolyogtunk, viszont most egy kicsit komorabb téma jön. Szigorú! Arra kérnélek vedd le a mellényed. - nem szólt semmit, faarccal engedelmeskedett.
- Vágd le a Prospect feliratot és varrd fel azt, amit megérdemelsz! - adtam át neki az ehhez szükséges patcheket.
- Még valami! Létrehoztunk egy új csoportot. Ez nem kitüntetés, inkább jelzés a többi klub felé, hogy bár nem vagyunk (és nem leszünk) 1%-osak, nem riadunk el a minket fenyegetőktől. Ezért arra kérnélek téged is, Szigorú (és aki még kap), hogy ezt se felejtsék el a mellényükre erősíteni! - egy DEVIL'S R.HAND felvarrót emeltem fel. A kassai balhé óta kiderült, szükség van az efféle megjelölésekre. Ilyet kapott még Picur, a Majom, a Hombár, Frankie, Cinege és a kassai balhéban aktívan részt vállaló Szatmáriak, akik viszont csak a jelölt időszakuk letelte után helyezhették el ezeket a megfelelő helyen.
Ezután kineveztük a letenyei klub tisztjeit, a tagjai pedig kézhez kapták az új chapter felvarróit. Nem mindenki örült ennek egyformán. Továbbá bevezettük a Side rocker-eket: Frankie egy KOMÁROM-ot, a Majom pedig egy SZOLNOK feliratot kapott a többéves hűségükért és a chapter-ért tett munkájuk elismeréséért. Picur és a Szigorú kapott egy-egy apró aranyozott vaskeresztet, a Triumph megmentésért tett erőfeszítéseikért.
Ezután megvitattuk a szokásos formaságokat, a folyamatban lévő ügyeket, a lejáró szerződéseket, valamint szóba került Szigorú előző klubja felé viselt terhünk. Egyenlőre nem sikerült teljesen levetni magunkról az igát, bár elfogadták a Kovács-féle szerződést.
- Arra kérnék mindenkit, hogy holnapra mindenkin a beosztásának és klubjának megfelelő felvarró legyen a mellényén! ... Ne nézzetek így rám! A klubnál van egy csapat lány, valakit csak meg tudtok fűzni a feladatra! - erre mindenki felnevetett.
- Ezennel az ülést lezárom! - majd egy nagyot csaptam a kalapáccsal a bárpultra. Kértem Frankiet és Hombárt, hogy a helyetteseikkel még jöjjenek be a titokszobába. Bajusznak külön kellett szólnom, hogy jöjjön. Még mindig nem fogta fel az új pozícióját. Az ajtót ő zárta.
Leültem az asztalfőhöz:
- Nos. Néhány héttel ezelőtt egy üzletet bonyolítottunk. A megbízónknak volt egy kis stiklije. Persze valaki felnyomta a vámosoknak és mi húztuk ki a szarból. Cserébe egy szerződést kértem, amit átadtunk azóta másnak, hátha ezzel visszaszoríthatjuk a terhet. Tudjátok kiről van szó. Egy valamit viszont azóta senkinek nem mondtam, még azoknak sem, akik akkor jelen voltak. - ekkor benyúltam a mellényem egyik belsőzsebébe és amit ott találtam az öklömbe rejtettem, amit pedig az asztalra helyeztem. Végignéztem a társaimon. Látszott rajtuk a kíváncsiság.
- Kovács úr egy elég veszélyes játékba kezdett. Fogalma sem volt mekkorába. Amíg elült körülötte a por megszabadítottam a problémájától. Vagyis, inkább egy időre megőriztem számára. Azóta valaki lebuktatta és pár napja előzetesben ücsörög. Ezt viszont még előtte újítottam be... - ekkor szétnyitottam az öklömet és a három tündöklő kavics az asztal lapján koppant. A társaim szeme megnyúlt, mint a csigának, szájuk sarka felfelé görbült. Nem kellett hozzá kommentár, hogy felismerjenek három finomra csiszolt gyémántot.
- Ez valódi? - emelte fel az egyiket Hombár.
- Ez az! Egy hete elvittem ékszerészhez és megvizsgálta őket. Egyenként közel egy misit érnek.
- Mi a terved ezekkel? - érdeklődött Frankie.
- Nem véletlenül van három kő. - vigyorogtam vissza társaimra. Nem mertek érte nyúlni.
- Úgy gondoltam minden chapter kapna egyet. Fedezetnek, banki letétnek... tök mindegy. Mindenki maga dönti el, mire használja. Itt is hagyhatjátok tagdíj befizetésként.
- Ez igen!
- Jó ötlet Pres! - jöttek a gratulációk.
- Letenye itt hagyja tagdíjként. Kurva gáz lenne, ha hazafelé menet elhagynánk ezt az apróságot. - jelentette ki Frankie miközben visszarakta elém a részüket. Hombár teketóriázott.
- Mi is itt hagyjuk. - vette ki a kezéből a követ Kenny és rakta a másik elé.
- Rendben! Bajusz! Rakd be a széfbe kérlek és könyveld majd el. Ha nincs más megbeszélni való - néztem végig a társaságon- akkor az elnökségi ülést berekesztem. - a kalapáccsal az asztalra vágtam, majd felkeltünk a helyünkről.
- Már látom, hogy jól döntöttem. - súgta oda Frankie, miközben kifelé ballagtunk.
Kiléptünk az ajtón. Emberek söröztek, beszélgettek, a színpadon felállított két rúdon pedig két dekoratív, fiatal leányzó pakolta magát egyre kevesebb ruhadarabban a BLS - Life, bird, blood, doom ritmusára. A jelöltek serénykedtek, az ő mellényeikre már valakik felvarrták a sárga keretes, ezüst alapon zöld betűs felvarróikat. A tömegből Raven lépett hozzám csillogó szemekkel:
- Mi van asszony? Csak nem sírtál? - kérdeztem tőle mosolyogva. Nem felelt, csak a mellkasomra hajtotta a fejét és átölelt, magához szorított, szinte belém fúrta magát. Aztán egy csapásra hátra vetette magát és elkezdte lefejteni rólam a colort:
- Add ezt ide. Felvarrom az új patchedet. Elnököm. - megcsókolt és eltűnt a titokszobában. Még néhány lány ment utána mellényekkel a kezükben. Az este folyamán varrodává lépett elő az a hely, ahol eddig fontos döntéseket hoztunk és ahová nő eddig csak takarítás céljából léphetett be (meg állítólag Rita szivattyúzott le ott pár tagot).
Éjfél körül kék fény villogására lettünk figyelmesek. Kitódultunk az utcára és az út közepén, a parkolóban álló motorjaink előtt állt egy rendőrautó. Nem bírságoltak senkit, hiszen az úton autó ilyenkor már nagyon ritkán haladt át. Egy darabig komédiába illően néztük egymást (közel ötven motoros és kísérete bámulta az autót és a benne kuporgó két kopót), majd kiléptem a tömegből, le a jármű mellé. Mikor odaértem a fények kialudtak. Egy pillanatra visszafordultam és széttárt karokkal mosolyogtam vissza a járdán ácsorgókra, aki erre felnevettek.
- Jó estét biztos úr, szolgálhatok némi útbaigazítással? - szóltam be az ablakon.
- Jó estét neked is. A megszólítás hadnagy úr, vagy nyomozó legyen, ha kérhetem. - végtelenül komorra vette a hangnemet Horáció. Nem értettem mi üthetett belé. Gúnyosan utána mondtam:
- Hadnagy úr! - a hanglejtésnek és az elnyújtott Ú-nak annyira nem örült.
- Látom már Te vezeted a bicikliseket.
- Ma lettem beiktatva. Nem jössz be egy italra? Ünnepelhetnél velünk! A ház vendége vagy!
- Ne poénkodj. Ha oda bemennék több ezres bírságot szabhatnék ki, ha nem záratnám be az egész kócerájt!
- Na jó. Mit akarsz? - untam meg a bájcsevejt.
- Eltelt két hónap és még mindig nem került elő a hiányzó láncszem.
- Ti vagytok a rendőrök, miért nem keresitek meg ti? Mi egyszerű hétvégi motorosok vagyunk, nem nyomozók! - az utolsó szót megnyomtam, ami újfent nem tetszett Horesznek.
- Ne játszunk egymással. Kaptunk egy fülest, miszerint az egyik riválisotok bújtatja.
- Nincsenek riválisaink. - mondtam meggyőződésből. Erre kinyitott egy aktát és két fényképet nyújtott át, amin a fickó együtt parolázik pár kassaival.
- A határ túloldalára nem ér el a kezünk, viszont ti átrugdoshatnátok délre és akkor elkaphatnánk.
- Megkötözve ne tegyük le a küszöböd elé? - gúnyolódtam.
- Nagyon vicces.
- Szerintem is. Épp stand up fellépésre készülök. - nem vette a lapot.
- Hagyjuk. Amint van valami, szólj.
- Akkor most szólok, mert ezek szerint le vagy maradva: nagyjából két hete kaptuk a hírt, hogy a kassai klub tagjait lemészárolták és rájuk gyújtották a pajtájukat.
- Ezzel én is tisztában vagyok, csakhogy a tűzben mindössze hat tetemet azonosítottak, a klub pedig kilenc tagú volt. Itt a teljes lista. - azzal átadott egy lapot, amin felsorolták kik vesztek a tűzben és kik élnek még. Vagyis félmunkát végeztünk...
- Rendben, meglátom mit tehetek.
- Ajánlom is. - azzal elfordultam az autótól. - Várj még egy pillanatra!
- Mi az?
- Ezt elfelejtettem odaadni. - és a kezembe nyomott egy újabb zsíros büntetést.
- Nagyon kedves tőled. Miért kapjuk ezt az ajándékot?
- Szemetelés, hangoskodás, közterületen való alkohol fogyasztása, satöbbi. A szokásos. És 15 napotok van befizetni... vagyis már csak tizennégy, mert éjfél elmúlt. További jó szórakozást. - azzal elhajtottak.
Visszaballagtam a többiekhez a járdára, ahol többiek kíváncsian várakoztak.
- Elnökök és helyetteseik, és az anyaklub tagjai a titokszobába! Azonnali gyűlés! - azzal bevonultunk az épületbe. Egy percen belül megtöltöttük a szobát. Leültem az asztalfőhöz, a fotókat és a listát magam elé terítettem.
- Szar van a levesben. Kassán félmunkát végeztünk. Itt a teljes lista. - körbeadtam.
- Ezek szerint három tag és ugyanennyi jelölt szökésben van? - fürkészte a papírt a Majom.
- Az már arra elég, hogy újra életre hívják a klubjukat. - tette hozzá G.
- Ez a kisebbik gondunk, ugyanis Benny bátyja náluk rejtőzik. - erre mindenki felzúdult. Körbe adtam a fotókat is, hogy a saját szemükkel lássák a bizonyítékot.
- Rosszabb esetben közéjük állt. - tette hozzá a Szigorú.
- Mit tegyünk főnök? - kérdezte Picur. Tudtam, hogyha az első gondolatomat megosztom velük és rossz döntést hozok megingatom a tagokban a belém vetett bizalmat. Diplomatikusan kezdtem a mondandómat:
- Bennyt mindenképp haza kell hoznunk. Horáció ebből nem engedett.
- Azt a kassaiak nem fogják engedni. Valószínűleg berágtak ránk a múltkori miatt. - jegyezte meg Picur.
- Azt kellene kipuhatolni, hogy mennyire.
- Vagy, hogy tudják-e, egyáltalán: mi voltunk? - szólalt meg a Fikás.
- Hogyan szerezzük vissza a srácot, ha bebizonyosodik, hogy ott van? - tette fel a kínos kérdést Frankie. Számítottam rá, hogy pont ő teszi fel.
- Megpróbáljuk alkuval. Ha nem megy (mert mondjuk berágtak ránk), akkor elraboljuk.
- Azt mégis hogyan?
- Még van időnk kitalálni. Szigorú! Vedd elő a régi kapcsolataidat és tudd meg mi a helyzet. A többiek: a holnapi indulást elhalasztjuk egy héttel. Azalatt meg kell oldanunk ezt a szart! - azzal berekesztettem az ülést.
A szolnoki éjszakák szinte semmiben nem különböztek a többi vidéki városétól. Hajnalban alig pár ember grasszál a flaszteren a hétköznapokon, ellenben a hétvégéken a fiatalok megtöltik és bepótolják azt a nyüzsgést, pezsgést, ami azóta elmaradt, hogy legutóbb kinn jártak volna. A klubház zárt parkolójából jól rá lehetett látni a Kolozsvári hídra, ahol szép lassan beindult a forgalom. Így láthattuk, amikor visszatért a délre küldött négyes, Lajoska vezetésével. Majommal kinyitottuk a szürke kaput, és pár perc elteltével beparkolt a küldöttség.
- Ti még fenn? - érdeklődött az apró termetű Lajoska. Kiköpött mása volt a Majomnak, annyi különbséggel, hogy rajta egyetlen szőrszál sem éktelenkedett.
- Ne érdeklődj fölfelé. - poénkodtam üdvözlés közben.
- Mi újság idehaza?
- Minden jól alakult. - felelte a Majom.
- Menjünk be és megbeszéljük. - zártam rövidre a kérdést.
- Ti is! Zárjatok be, aztán befelé! - utasította a két jelöltet a Majom.
Odabenn mindenki szuszogott. Felrugdaltam G-t és kértem ébressze fel a többieket és jöjjenek a titokszobába. Néhány perc elteltével mind megjelentek, kivéve Kennyt és Hombárt. Az asztalnál tíz tagnak jutott hely, de az elmúlt egy évben bekövetkezett változások miatt addigra csak heten maradtak.
- Nos, srácok. Némi változás állt be a távollétetek alatt. - kezdtem az asztalfőnél állva. Ekkor intettem be Hombárt és Kennyt. A mellényükön már ott díszelgett, szinte rikított az új felvarró. Lajoska tudott róla, de Jackie és a két jelölt, Zoli és Puki nem. Rajtuk a teljes döbbenet lett úrrá. Az első kérdésük -amit Jackie tolmácsolt- meg sem lepett bennünket:
- Mi lett Viperával?
- Leadta a colort. - erre a beköpésre aligha volt szükség, de végeredményében Picur nem hazudott.
- A kábszer bizniszét folytatta, mikor elfajultak a dolgok. - a jelöltek csak pislogtak, Jackien viszont látszott, hogy nem nagyon akarja elhinni a sztorit. A szót Hombár vette át:
- Tudjuk, hogy a csicskái voltatok Viperának. Már ezért az egész kábszeres szarság miatt kibaszhatnánk benneteket! Viszont kaptok még egy esélyt! Dönthettek, hogy maradtok, vagy sem. Az eddig illegálisan megszerzett pénzeteket megtarthatjátok, de kereskedelemről a jövőben szó sem lehet! Aki úgy dönt, kiszáll, annak nem lesz bántódása és szabadon folytathatja, amit megkezdett.
- Döntsetek! - adtam ki az utasítást. Pár másodpercig néma csendben néztek maguk elé, majd Jackie szólalt meg először:
- Maradok! - fejbiccentéssel fogadtuk el. Zoli ekkor felállt, levette a mellényét és az asztalra tette. Nem szólt semmit, csak kisétált az ajtón, felült a Honda GSXR 600-asára és elhajtott. Mind Pukira néztünk. Hasonló reakciót vártunk, de nem mozdult. Kicsit félénken szólalt meg:
- Én is maradnék.
- Helyes. - fogadtam el a döntését.
- Akkor irány a pult mögé, szomjasak vagyunk! - tette hozzá széles vigyorral a Hombár, majd hatalmas testével az ajtó felé lódult. A fiatal Puki hamar a pult mögött termett és a nap folyamán kitett magáért. A napot lazítással töltöttük: söröztünk, Hombár hívott pár lányt társaságnak és beszélgettünk Jackievel és az ifjú jelölttel. Kiderült a Vipera mindvégig félretájékoztatta őket és arra készült, hogy kigolyózza a többieket, akik nincsenek benne az ő kis fekete bulijában. Ezért igyekezett megnehezíteni és kényelmetlenné tenni többek közt a Majom életét.
A bulizást nem vittük túlzásba, tudtuk, hogy másnap Mátészalkán vár ránk a Rebels of Partium legénysége. Reggel nyolckor már a motorjaink mellett gyülekeztünk. G-nek meglepő módon nyugodt, elégedett, sőt, inkább kielégült mosoly húzódott a szája szélén. Nem kérdeztem, de nagyon elképzelhetőnek tartottam, hogy az éjszaka folyamán valamelyik pillangó rászállt a bibéjére...
Mikor mindenki készen állt az indulásra, Puki kitárta a szürke kaput, mi pedig szépen kigurultunk rajta. Végig gurultunk a Százados utcán, majd a József Attila úton délre vettük az irányt, a várost elkerülő 4-es út felé. A társaságban a néhai Triumph helyét a Majom vette át. Hombár elnökségének első feladata volt őt elengedni, viszont az anyaklubhoz való beiktatásáig az augusztusi nagygyűlésig várni kellett.
Még a 4-es főút előtt megálltunk tankolni - üzemanyagot gépnek, motorosának egyaránt, majd felkanyarodtunk a keletre vezető útra és Debrecenig meg sem álltunk. Ott a város határában egy benzinkút melletti, Nevada étterem és pizzéria névre hallgató vendéglátóipari egységben kajáltunk egyet. Mikor mindenki jóllakott visszafordultunk a 4-es főútra, áthajtottunk a városon, végül a Főnix csarnok előtt ráfordultunk a 471-es útra. Viszont nem sokkal Hajdúsámson előtt G és Szigorú jelzett, hogy álljunk meg. Az első benzinkútnál le is tértünk. Még szinte le sem állították a motorjaikat, már szaladtak is be a klozetra. Mikor visszajöttek mindkettejük arca hófehér színben játszott és izzadtak. Az út hátralevő részén szinte minden benzinkút WC-jébe nyomot hagytak.
A Nyírség tája semmiben nem különbözik az ország javától: végtelennek tűnő szántóföldek követik egymást, hosszú kilométereken át anélkül, hogy egy településbe botlanánk. Az időnk kellemes volt, bár Nyírbátor előtt kissé beborult. Benne volt a pakliban, hogy szarrá ázunk, de szerencsére megúsztuk. Mátészalkára beérve kicsit visszafogtuk a lovakat. Ráfordultunk a Zöldfa útra és azon át jutottunk el a megbeszélt találkahelyre, egy hipermarket parkolójába. A rebellisek még nem értek oda, így G és Szigorú elintézhette a dolgát.
Nem sokkal azután, hogy a két tagunk eltűnt az épületben megjelent nyolc motoros a 49-es főúton. Rendezetten gurultak, mind Harley-n. Befordultak a parkolóba és mellénk hajtottak. Megérkezett a Rebels. Már túl voltunk a fogadásukon és a bemutatkozásokon, mikor a két klozet huszár visszaért. Nagy nevetés támadt, mikor odasúgtam az újdonsült barátainknak, hogy egész úton ezt művelték.
- Jobban vagytok? - érdeklődött G-től és Szigorútól a Rebels elnöke, a Joe becenévre hallgató Szabó József. Pár percig még feszegettük az úton történteket, majd rebellisek vezetője kérte, hogy induljunk, mondván messze van még Szatmárnémeti. Kigurultunk a parkolóból a 49-esre és kettes oszlopban haladtunk. A sáv jobb oldalán egymás után a Rebels tagjai, tőlük balra mi. Közben a nap kibújt a felhők mögül és vígan mosolygott le ránk. A csengersimai határátkelőig minden gond nélkül utaztunk, viszont mikor átléptük a határt egyre több ellenőrzésbe botlottunk bele. Talán nem véletlenül: a hátunkon nagy, méregzöld betűkkel felírt "HUNGARY" elég messziről szemet szúr.
A rebellisek klubháza az Elektrolux gyár mellett húzódó keskeny Ialomitei utcában lapult meg, egy árva akácfa és vörösre mázolt fém kerítés mögött. Vele szemben ezeréves házak álltak. Valószínűleg évek óta nem lakták őket, vagy csak szimplán ilyen putriban éltek itt egyesek.
Behajtottunk a zárt udvarra - épp hogy elfértünk -, aztán bevonultunk a kétszintes fehér épületbe. Kiosztottak néhány üveg csíki sört - fene tudja, hogy ez csak egyedi kedvesség, vagy valóban ezt itták ők is, minden esetre a készleteik kifogyhatatlannak tűntek - majd beszélgetésbe elegyedtünk. Nicu nagyon rábuzult G-re, úgyhogy szinte le sem lehetett róla vakarni - már kezdtem aggódni -, de pár órával később megjelent öt lány, sörrel és egyéb italozáshoz szükséges kellékkel felszerelve, akik közül az egyik Nicu menyasszonya volt.
Egy darabig élveztük ezt a furcsa nagyon bratyizós iszogatást, de valahogy szöget ütött a fejemben, hogy lennie kell emögött valaminek. Odamentem Joe-hoz:
- Köszönjük ezt a szíves látást.
- Igazán nincs mit. - szószátyár fickónak bizonyult.
- Milyen apropóból hívtatok el bennünket? - tértem a tárgyra.
- Szeretnénk erősíteni a kapcsolatot a hazai klubokkal.
- Értem... és mi hányadikok vagyunk, akit háztűznézőbe hívtok? - álltam bele. Gondoltam ne fussunk felesleges köröket, inkább rögtön szögezzük le a szándékokat. Intettem G-nek, hogy szálljon be a beszélgetésbe. Joe rám meredt és mikor rájött, hogy nincs értelme kertelni, így folytatta:
- Csak titeket. Egy olyan klubbal szeretnénk "partnerségre" jutni, akik nem 1%-osak, de mégis jó kapcsolatokkal rendelkeznek és nemzetközi szinten is kezdenek érdekelté válni. - erre kicsit felvontam a szemöldökömet.
- Mit értesz partnerség alatt? - kérdezte G.
- Ha van rá lehetőség, akkor csatlakoznánk hozzátok (ezt az asztalnál már meg vitattuk). Amennyiben nincs, akkor szeretnénk a kizárólagos szállítótok lenni a határ ezen oldalán. Tudjuk, hogy szállítotok ide és más kluboknak adjátok át, mint például a Vikingek, de ők csak egy csapat nyugdíjas, hétvégi apukák motoron, mi viszont jó kapcsolatokkal rendelkezünk Temesvártól Brassóig, valamint a Kárpátalján. - a falon lévő fotókra mutatott beszéde közben, ahol az említett városok és klubjaik motorosaival pózolnak, vigyorognak, ölelkeznek. Közben szép lassan mindenki körénk gyűlt és figyelték a beszélgetést. Mikor átvettem a szót teljes csendben kezdhettem a mondandómat:
- A határon túlra eddig nem terveztünk terjeszkedni, de nem zárkózunk el előle. Ahhoz, hogy colort kaphassatok, a többi chapter beleegyezésére is szükség van. Augusztusban lesz a féléves nagygyűlés, ott megvitatjuk a kéréseteket. Azt előre elmondom, hogy mire számítsatok, hogy mégis mivel jár ez:
1. A tagdíjatok az éves bevételetek 10%-a.
2. Minden féléves nagygyűlésen meg kell jelennetek. Ekkor tartjuk az elszámolást, fizetik be a chapter-ök a tagdíjat és határozzuk meg a következő időszak terveit.
3. Nem kereskedhettek illegális cuccokkal.
4. Minden chapter havi tagdíjat szed a tagjaitól, amiből fizetik a könyvelőt, ügyvédet és egyéb fenntartásukhoz szükséges kiadásokat.
5. Bárkit felvehettek a klubba, akinek van elég töke hozzá. A személyazonosságát nektek kell leellenőriznetek - ebben G tud majd segíteni. A jelölt időszak minimum egy év, maximum kettő. Aki ez idő alatt nem felel meg, az kuka...
- Mi a fő profilotok? - érdeklődött G.
- Eddig néhány kocsmából, két kaszinóból és egy használt alkatrész üzletből tartottuk fenn magunkat. Szeretnénk bővíteni a szolgáltatásainkat.
- És persze a kasszátok tartalmát. - köpte be a Majom.
- Azzal nincs baj. Mindenki pénzből él és jó ha több van belőle. - szögeztem le.
- A többi előírást majd augusztusban megbeszéljük, illetve ha megszavazzuk. - tájékoztatta G a rebelliseket.
- Addig pedig futhattok Hangaroundként. Viszont ahhoz a többi klub felvarróit le kellene szednetek. Nálunk egy közös helyen van az összes barátunk, támogatónk és partnerünk patch-e. Többek közt a tiétek is.
- Az mivel járna?
- Anyagilag semmivel, csak a lojalitásotokra számítunk. Akinek van kedve hétfőn velünk jöhet. Megismerheti a klub működését, a tagjait, a szabályait.
- Ez jól hangzik. - jelentette ki Joe. Ahogy végignéztem a társaságon mindenki ezen a véleményen volt.
Az este hátralevő részét könnyed beszélgetésekkel, sörözéssel töltöttük, valamint a másik háztáji különlegességeinek - értsd pálinka- kóstolgatásával. Joe-val úgy egyeztünk meg, hogy a következő nap teszünk egy kisebb túrát a környéken. Az indulást délelőtt tízre lőttük be, így mindenki nyugodtan bratyizhatott és múlathatta az időt. Természetesen a Majom szokásához híven rámozdult az egyik független csajszira, aki mellesleg épphogy csak pár centivel tűnt vékonyabbnak a Cetnél, sőt odáig ment, hogy még szerencsétlen G-t is invitálta, hogy tartson ismét vele, de heves tiltakozások után a szőrös kis barátunk egyedül mászta meg a helyi hegycsúcsokat.
Másnap kilenc előtt G ébresztett fel:
- Mi a gond Tesó? - a szokásosnál aggodalmasabb képet vágott.
- Bandi van a vonalban. - azzal átnyújtotta a telefonját.
- Mi a pálya? - dörzsöltem ki a csipát a szemeimből.
- Kurva nagy gáz van! A kassaiak nem fizettek ki minket...
- Miért csak most szólsz? Már tegnap át kellett volna adnotok a csomagot.
- Egyrészt téged nem lehet utolérni, másrészt most értünk csak ide. A cucc félnapos késéssel jött be a határon valami szigorított ellenőrzés végett.
- És ezért nem hajlandóak fizetni?
- Nem. Azt állítja az elnökük, hogy mivel úgyis lógunk Szigorú előző klubjának és mivel ők meg úgyis nemsokára a tagjai lesznek annak a brigádnak, így jobb ha náluk marad a pénz.
- És nem próbáltatok meg nyomatékosítani a dolgot?
- Dehogynem, de hat pisztollyal én nem fogok vitatkozni.
- Most hol vagytok?
- Nem messze a város határában, egy benzinkútnál, a tizenhetesen.
- Oké. Egyenlőre maradjatok ott. Futunk egy kört az ügy érdekében. - azzal letettem és visszadőltem fekvőpozícióba, ami az éjszaka folyamán az ágyamként szolgált.
- Nos? - próbálta tudakolni G a fejleményeket és/vagy a folytatást.
- Szólj a Szigorúnak, hogy fusson egy kört a régi cimboráinál. Aztán meglátjuk.
Azzal G sarkon fordult és megkereste a már említett társunkat.
- Gondok? - érdeklődött Joe.
- Mondhatjuk. Lehet kicsit el kéne halasztani az indulást, amíg ezt nem intézzük el, ha nem gond.
- Rendben. Addig gyere, igyunk egy kávét.
Alig ültünk le és kortyoltnuk bele a gőzölgő feketébe, a Szigorú termett előttem, telefonnal a fülén.
- Az elnök beszélne veled. - sosem volt egy mosolygós pofa, de most kifejezetten komor arcot vágott. Átvettem a készüléket:
- Üdv.
- Mondd el részletesen, hogy mi történt. - megtettem.
- Szóval a tanácsod kérném, mit tehetnénk, hogy hozzájussunk a pénzünkhöz. Tudod jól, hogy ebből a pénzből fizetnénk ki benneteket.
- Nézd. Már nemzetközi szinten beszéd tárgyát képezi a kassai klub. Egyre szemtelenebbek és most, hogy minket is le akarnak húzni... Futok egy kört az ügyben... Egy kérdés - és gyors választ várok - hajlandóak lennétek elvarrni ezt a szálat, ha arról lenne szó? - egy kicsit vacilláltam. Nálunk az efféle kérdéseket az asztalnál szokás eldönteni.
- Megoldjuk.
- Ezen a számon hívlak. - azzal letette. A jelenlevők kérdőn néztek rám.
- Egy rögtönzött ülést kéne tartanunk. - jelentettem be.
- A fenti szobák közül, mondjuk amelyikben aludtatok, megtarthatjátok. - ajánlotta fel Joe.
- Kösz testvér. G! Keresd elő a többieket, mi addig felmegyünk. - pár perccel később a teljes, helyben tartózkodó létszámunk jelen volt. Miután elmondtam a történteket, így folytattam:
- Nem beszéltünk meg konkrétumot, de valószínűnek tartom, hogy egy jóval rázósabb megoldásra lesz szükségünk ebben az esetben. - G-re néztem, hogy mennyire lesz rajta úrrá a pánik, de mintha most egyetértett volna a dologgal.
- Ha azt mondta, hogy varrjuk el a szálakat, akkor elhiheted, hogy itt arról van szó. - erősítette meg a Szigorú, miközben a mutatóujját végighúzta a nyakán.
- Nem akarok senkit rákényszeríteni, hogy csinálja, úgyhogy önkéntes alapon kérdezem: ki vállalja a balhét? - ahogy vártam: a Szigorú, Picur és a Majom keze emelkedett fel.
- Ez így elég karcsú. - jegyezte meg a szolnoki társunk.
- Erősítésnek elhívhatnánk a rebelliseket... - dobta fel az ötletet G. Mind rá néztünk.
- Kérdezzük meg!
Mind levonultunk és meglepetésünkre a teljes gárda együtt volt. Mintha ők is épp megbeszélést tartottak volna.
- Figyeljetek. Szeretnénk kérni tőletek egy kis segítséget és hát...
- Ne is folytasd Testvér! Épp azt vitattuk meg, hogyha kell, akkor segítünk bármiben! - lottóznom kéne...
- Köszi. Nem árt, ha tudjátok, hogy valószínűleg elég rázós lesz.
- Nem probléma. Akár már most indulhatunk. - karakán gyerekek, azt meg kell vallani. Vagy lehet csak így akarnak bevágódni - gondoltam magamban.
- Akkor: guruljunk!
Azzal felbolydult a klubház. Mindannyian csomagolni kezdtünk, majd kitódultunk a motorjainkhoz. Ebben a pillanatban hívták vissza a Szigorút, aki egyből átnyújtotta nekem a készüléket:
- Megkapjátok az engedélyt a patkányirtásra.
- Ha ezt megoldjuk, szeretnénk újratárgyalni az ügyünket.
- Lehet róla szó. Jelentkezz, ha megvagytok vele. - azzal letette, mi pedig nyeregbe pattantunk.
Ugyanazon az útvonalon gurultunk vissza Mátészalkáig, amin jöttünk, csak jóval nagyobb sebességgel. A 49-esről Rohodnál elfordultunk Nyíregyháza felé a 41-esre. A megyeszékhelyen aztán ráfordultunk a 38-asra. Nem sokkal Rakamaz előtt az egyik rebellis, Zalán Sportstere döglődni kezdett. A srác jelezte, hogy gond van, így a falu Tokaj felé eső végén, egy benzinkútnál félreálltunk. Addigra már rendellenes kékes füstöt kezdett magából eregetni és mikor beparkolt mellénk végkép leállt. Próbáltunk bele életet lehelni, de mind hasztalan. Felajánlottam, hogy a szolnoki chapterrel küldetek érte egy trélert, mi pedig folytathatjuk az utunkat, ha Zalán felülne valamelyikünk mögé. A balhé után pedig arra mennénk és addigra megtudjuk mi a baja a gépnek. A lehetőséget elfogadták, így tovább haladhattunk a 38-ason, majd a meglehetősen kanyargós 39-esen. Abaújkérnél letértünk róla és egyenesen haladtunk tovább egy kisebb forgalmú és tipikusan magyar (toldozott-foldozott) mellékúton haladtunk Vizsoly felé Göncig. Onnan elfordultunk Hidasnémeti, majd Tornyosnémeti irányába. Innen már csak néhány kilométer választott el minket Kassától és a társainktól.
Egy vasúti felüljáró után helyezkedik jobb kézre található a benzinkút. Egy nagyobb parkoló is tartozik hozzá, ahol messziről jött kamionok szoktak parkolni esténként. Testvéreink (Lafaty Bandi, Ladislav és az ikrek) ezen a helyen várakoztak.
- Mi ez a hadsereg? - kérdezte Bandi.
- Ez, barátom, az ördög jobb keze. - feleltem elégedett vigyorral. Bemutattam a rebelliseket, majd egy térkép fölé görnyedve haditervet készítettünk:
- Bajusszal, Zalánnal és Áronnal felderítjük a terepet. Keresünk egy megfelelő helyet, ahonnan a két rebellissel folyamatosan megfigyelhetjük a társaságot, a klubházat és a környezetet. Bajusz visszajön a többiekért és ha a helyzet kedvező, Joe vezetésével indul a támadás, aztán beleadnak apait-anyait. Mikor végeztek, felülnek a kassaiak motorjaira, akinek nem jut vas, az beszáll hozzánk a furgonba, majd elhúzunk a helyszínről, mielőtt lángba borul az egész kóceráj.
- Bentről izzítunk, és mire kívülről látszani fog, már rég Magyarországon leszünk. - egészített ki Dragos. Helyeslően bólogattunk.
- Tudsz szerezni egy trélert? - fordult Joe Ladislavhoz.
- Itt? Nem ismerek senkit.
- Ugyan már! Beszéled a nyelvet. - nem feltétlenül ezen múlik a dolog...
- És elég leleményes vagy hozzá! - hízelegtem neki. Amíg ő bement a shopba infóért, addig mi felkészültünk. A törzshelye a Prešovská gyorsforgalmi mellett található, egy autószalon mögött.
Az akciót 21:30-kor kezdtük meg. Elhelyezkedtünk egy megfelelő megfigyelési ponton, ahonnan jól ráláthattunk a klubházra. Óra ötvenhatkor Bajusz meghozta a likvidáló szakaszt, akik azonnal berontottak az épületbe. 22:18-kor kaptuk a jelet, hogy végeztek és menjünk közelebb. Kinyitottuk a furgon ajtaját, és a társaink különböző tárgyakat (zacskókat, dobozokat) kezdtek berakosgatni a raktérbe. Mikor végeztek felültek az épület mellett parkoló hat motorra, majd visszahajtottunk a város déli részén lévő benzinkúthoz, a ránk váró testvéreinkhez.
Odaérkezésünkkor egy hatvan feletti, apró, kopaszodó öreg fószer topogott a társaink és egy utánfutós tréler mellett. Megállás után sietve Ladislavhoz léptem:
- Beszél magyarul?
- Nem, ráadásul valami érdekes dialektust használ, úgyhogy a Te tudásoddal ne is próbálj vele szót érteni. - vettem a poént.
- Kérdezd meg mennyit kér egy magyar fuvarért, Szolnokig? - testvérünk lelkesen fordított. Az érdekes dialektust inkább a fogainak nagyszámú hiánya okozta, nem a környezeti hatások. Az öreg egy elég pofátlan és nagy összeggel indított, de végül sikerült egy kedvező árat kialkudni, majd sietve feltornáztunk öt motort a járművére, egy pedig Zalán alatt maradt. Megfelelő kárpótlásnak érezte a lerobbant Sporijáért.
- Te ülj be az öreg mellé, az ikrek közül valamelyik meg majd hozza a vasad. - utasítottam Ladislavot, aki értetlenül nézett rám:
- Miért nem ül be Zsolt, vagy Solt az öreghez?
- Azért, mert csak Te értesz vele szót... - nem ellenkezett tovább, csak csendben beült a fülkébe.
Konvojt alkottunk: mi mentünk elöl nyolcan, utánunk jött a tréler a motorokkal, aztán Solt a furgonunkkal és a sort a Rebels nyolc tagja zárta. Miután átléptük a határt Encsig haladtunk a 3-as főúton egy benzinkútig, ahol tartottunk egy kis pihenőt. Ezalatt felhívtam Szigorú egykori játszótársainak vezetőjét:
- Mi újság a Felvidéken?
- Nyugalom, békesség mindenfelé. - vagyis mindenki békében nyugszik.
- Jó hír. Még valami?
- Hoztunk egy kis szuvenírt.
- Szuvenírt? - a hangján hallatszott, hogy nem igazán érti.
- Persze. Egy kis ajándékot, hálánk jeléül, hogy ezt a kis túrát lehetővé tettétek számunkra!
- Áh, már értem. Valamelyik nap küldd el közös barátunkkal!
- Rendben.
- Majd még csevegünk! - azzal letette.
Kipufogóink ismét okádni kezdték magukból az égésterméket, járműveink pedig meglódultak alattunk. Messze volt még akkor a szolnoki klubház.
A 3-as főúton haladtunk Füzesabonyig, ahol ráfordultunk a 31-esre, amin Jászapátiig gurultunk. Ott elfordultunk Jászkisér, Jászladány, Újszász felé, onnan pedig a 32-esen folytattuk az utunkat Szolnokig, ahova hajnali háromnegyed ötkor értünk. Nem kis lármát csaptunk, hiszen tizenhat motor dübörgött végig a város utcáin. A klubházhoz tartozó zárt parkolóba be sem fértünk volna, így azzal nem is próbálkoztunk, inkább megálltunk az utcában. A szállítóról toltuk be az udvarra a frissen beszerzett gépeket, mikor a Hombár tárt karokkal jött ki az épületből:
- Mi a szar ez?
- Kicsit korábban jött el a karácsony! - vigyorogtam vissza rá.
- Hova a tökömbe rakjunk el ennyi motort, ember?
- Ne szarj be. Egy részét holnap elviszi a Rebels. Apropó! Ismerd meg az elnöküket! Ő itt Joe, ez a szimpatikus fiatalember pedig Hombár. - mutattam be őket egymásnak. A helyi elnökről csak két dolog nem mondható el: a szimpatikus és a fiatal.
- Hogy érted azt, hogy egy részét elvisszük? - kérdezte a rebellisek vezetője, miközben lepacsizott a szolnokiakéval.
- A segítségetekért cserébe három motort kaptok ti. Hombár lesz olyan jó fej, és ad hozzá egy trélert és egy embert, hogy hazavihessétek Zalán Sporijával együtt.
- Azt már csak akkor érdemes cincálni, ha kell alkatrésznek, különben szart se ér. Totál döglött... - csóválta a fejét a szolnoki elnök.
- És a másik három? - szállt be a beszélgetésbe G.
- Egyet itt hagyunk Szolnoknak a fáradozásukért, kettőt pedig a Szigorú és az ikrek elvisznek holnap... vagyis ma dél körül Pestre, tudjátok kiknek.
- És a csetresz? - kérdezte Joe. A furgonban felhalmozott apróságokról megfeledkeztem.
- Tényleg. Nézzük meg, mit szedtetek össze.
Odacsődültünk a furgonunkhoz, felnyitottuk az ajtajait és átvizsgáltuk a tartalmát. Nem várt cuccokra leltünk.
- Még mázli, hogy nem futottunk bele egyetlen ellenőrzésbe sem. - emelt fel egy kiló porcukornak látszó zacskót Solt.
- Azt és ha találtok még másikat... akkor az is megy a két motorral Pestre. Mi van még?
Néhány karton whiskey, vodka, Tatra tea, Jäger, Becherovka vegyesen, három kocka cigi és egy gondosan becsomagolt zacskóban marihuána.
- Alighanem ezeket saját használatra szétoszthatjuk. - jelentette ki G.
Előkerült továbbá egy nagyobb, fekete fém doboz. Kulccsal volt lezárva, de az eszközt sehol nem találtuk a kinyitásához.
- Ehhez hozok egy fúrót. - jelentette ki a Majom, majd eltűnt az épületben fél percre. Visszafelé jövet vígan túráztatta a masinát. Kérte, hogy szorítsuk erősen, mire ő bőszen fúrni kezdte a zárat. Fém a fémen nyikorgott, jajveszékelt, s végül a zárszerkezet megadta magát és a ládika kinyílt:
- Azt... a... kurva...
- ... életbe. - fejeztem be a többiek mondatát. A ládikában több ezer euró lapult meg, különböző címletekben. Kimarkoltam egy nagyobb köteget, majd Ladislav és az öreg felé mentem, akik épp a rakodást fejezték be.
- Mennyit mondott az öreg a fuvarért, tesó?
- 1200-at. - kipörgettem ezerötszázat és az öreg kezébe nyomtam. A testvérem nem látta a ládás műveletet így tátott szájjal nézte végig a műveletet.
- Dakujem pekné! - köszöntem meg a segítséget, kezet ráztunk, majd otthagytam őket. Nem kellett sokat várni, az öreg bevágta magát a kocsijába és száguldva elhajtott.
- A többivel mi lesz? - érdeklődött a Hombár végig a kezemet figyelve.
- A jelenlevő chapterek kapnak egy-egy ezrest, a többi temetési segély Triumph nővérének.
Mikor ezt kimondtam, mind elhallgattak. Senki nem nyúlt a pénzért. Először Joe szólalt meg:
- A mi részünket felajánljuk a leánynak.
- A miénket is adjátok neki. - szólt Hombár ugyanolyan hangnemben, majd bebandukolt az épületbe. Mintha kissé szégyellte volna magát a hirtelen támadt kapzsisága végett.
Mire feljött a nap, befejeztük a pakolászást, majd Lajoskára és a megmaradt egyetlen szolnoki jelöltre, Pukira bíztuk a járműveink őrzését, mi pedig nyugovóra tértünk.
Hazatérés
Dél elmúlt mikor felébredtem. Néhányan már sürögtek-forogtak a szolnoki klubházban. A rövid pulthoz kecmeregtem, ami mögött egy csinos, rendesen kivarrt fiatal leányzó pakolta a söröket egy hűtőbe. Mikor a pulthoz léptem csilingelő hangján kérdezett:
- Neked mit adhatok? - széles mosoly terült el az arcán. A bája messze kitűnt ebben a fertőben, de rám teljesen hatástalan.
- Egy kávét, drága. - kidörzsöltem a csipát a szememből és mikor a kávégép felé fordult tűnt csak fel, hogy egy "Old lady" mellényünket viseli. Körülnéztem, vajon kinek a csaja lehet, de nem jöttem rá, így hát mikor visszafordult, inkább rákérdeztem:
- Kivel futsz?
- Tessék? - sikerült zavarba hozni.
- Kinek a barátnője vagy? - gyújtottam meg egy szál cigit.
- Senkié. - mosolygott vissza. Jobban a szemébe néztem és valahonnan ismerősnek tűnt.
- Akkor mióta vagy a klubnál? - faggattam tovább.
- Amióta megalapítottátok. - egyre ismerősebbé vált, de még mindig nem tudtam honnan.
- Eddig még nem láttalak itt. - jegyeztem meg a kávét kavargatva.
- Mert ritkán jársz erre.
- Ezt nem vitatom. Szóval mivel érdemelted ki ezt a mellényt? - tértem a tárgyra.
- A klubnak erre vonatkozóan komoly előírásai vannak. Ezt tudnod kéne, ha már alapító vagy. - a kis szemtelen. De legalább nem ostoba. Mostanában elég ritka a huszonévesek közt.
- Ne hagyd magad csajszi, ez a vén gazember még képes lenne elcsábítani! - köpte be a Majom egy karton tömény súlya alól. Az este folyamán beújított italokat már szétosztották és most a pultba akarta elhelyezni a kis szőrös barátunk.
- Nyugi, nem hagynám. - adott egy puszit a Majom arcára, majd serényen pakolászni kezdett.
- Csak azt ne mond, hogy a Te csajod. - súgtam oda a Majomnak, mire ő felröhögött.
- Nem, dehogy, nem csajom! Bár bevállalnám...
- Na de apu! - perdült oda a leányzó. Az állam a pultról leverte a lakkozást, miközben leesett a döbbenettől. Még szerencse, hogy nem ittam éppen, különben a pult mögött, velem szemben állókat tuti leköptem volna egy jó adag porlasztott barna löttyel.
- Apu? - ekkor a csajszi mellé állt, átkarolta az apja nyakát (nagyjából fél fejjel volt magasabb a Majomnál) és ekkor vettem észre a hasonlóságot. Megfogtam a csészét, és a "baszd meg" kiejtése után biccentettem a Majomnak, hogy jöjjön ki velem az udvarra.
A hajnalban lerámolt motorok közül már csak a rebelliseknek szánt három vas parkolt odakint. Ezek szerint a Szigorú és az ikrek már úton vannak Pestre, a helyiek pedig a műhelyükbe vitték a sajátjukat.
- Mi a hézag főnök? - lépett ki utánam az apró szőrös testvér.
- Nincs hézag. Holnap szeretném, ha velünk jönnél.
- Úgy terveztem. A lányom még marad a lakás eladásáig, de aztán ő is utánam jön.
- A pasija mit szól ehhez?
- Zolikával járt, de miután a csávó kilépett tőlünk a lányom nem sokat vacakolt és kidobta az árulót. - büszkeség öntötte el, miközben ezeket a szavakat mondta. Kiléptem az utcára. Apró barátunk hűségesen követett. Lajoska még mindig az utcán parkolt motorjainkat őrizte, kicsit messzebb tőlünk.
- Gondterheltnek látszol főnök. - felhúztam a szemöldököm. Meglepett a kijelentés.
- Kicsit sok minden történt mostanában és G paranoiája, Triumph elvesztése és Frankie háttérbe vonulása nem éppen segít. - inkább a szemben elhaladó vonatoknak beszéltem. Próbáltam kitalálni a jövőt.
- Tudok segíteni valamiben?
- Ha már jelen vagy, az is nagy segítség, tesó! - meglapogattuk egymás hátát és egy darabig csendben álltunk egymás mellett és néztük az elhaladó vonatokat.
- Mi lesz a program mostanában? - törte meg a pillanatnyi csendet, amit a vonatmentes idő keltett.
- Felhívom Kovácsot, hogy összefussunk vele hazafelé menet és visszaadjuk neki a kis csecsebecséit. Megvárjuk, amíg a Szigorúék visszajönnek, aztán becsomagolunk, felkészülünk a holnapi indulásra. Velünk jön néhány újdonsült barátunk. Bandi meg valószínűleg elkíséri a Rebelliseket.
- Tuti csak a köményes miatt megy. - ezen jót nevettünk.
- A jövőhéten eltemetjük Triumphot. Elég ha Szolnokot Te képviseled. Augusztusban pedig nagygyűlés. - nagyot sóhajtottam.
- Szóval ez nyomja annyira a szíved. - tette a kezét a bal vállamra. Belelátott a lelkembe.
Néhány perccel később elkotortam a telefonomat a mellényemből, Majom pedig kivette a kezemből a csészét és bevonult vele a klubházba.
- Csak azért hívom, Kovács úr, hogy ne felejtse el: holnap visszaadom a drágaságait.
- Ott találkozunk, ahol a múltkor. Megkapja a kért szerződését.
- Köszönöm. Igazán rendes magától.
- Viszont lenne egy újabb meló, amit sürgősbe el kellene végezni.
- Gyors meló, gyors pénz. Miről lenne szó?
- Inkább személyesen mondanám el.
- Ha ennyire zűrös, akkor hasonló borítékkal készüljön, mint legutóbb.
- Rendben. A lényeg, hogy meglegyen. - felelte, majd megszakadt a kapcsolat. Ekkor ért vissza a Majom egy üveg sörrel.
- Most már dolgoztunk, jöhet a szórakozás! - emeltem magasba az üveget, majd hatalmasat kortyoltam a hamvas italból.
A másodikat bontottuk fel, mikor megcsörrent a telefonom. A kijelzőn a Szigorú száma jelent meg:
- Minden rendben Testvér?
- Persze! Köszönjük az ajándékokat! - a régi klubjának elnöke válaszolt.
- Oh, szevasz. Igazán nincs mit.
- Mit szeretnél ezekért?
- Ha megszűnne a letenyei chapter és ezáltal a klub terhe és kötelezettsége felétek.
- Az nem fog menni. Állandó bevételt biztosított a másik brigád.
- Akkor legyen egy mérsékeltebb éves sáp. Egyben.
- Egy misi.
- Négy kiló.
- Hét és akkor nagyon jó fejek vagyunk.
- Öt. Plusz ha leesik valami hasonló sütőipari termék, akkor azt átdobjuk. A mi pékségünk ilyen termékekkel nem kereskedik.
- Jól alkudsz, meg kell hagyni.
- Az évek során kénytelen beletanulni az ember. Akkor mehet a gyerekvasút?
- Legyen. De ne kelljen érte menni, különben duplázunk!
- Az idei elsőt akkor le is tudtuk?
- Ne viccelj. Úgy tudom, augusztusban lesz valami nagy összeborulásotok. Utána valamelyikőtök elhozhatná.
- Rendben, útba ejtjük. - azzal bontottuk a vonalat. Valamivel jobb kedvem lett, hiszen egy elég komoly terhet sikerült valamivel könnyebbé tenni. Már csak azt kellett kitalálnunk, hogyan vessük le magunkról végleg...
Délután hat óra körül három Rebels tag elindult haza Lafaty Bandival és Jackievel, aki a trélert vezette. Alig pár perccel később érkezett vissza a Szigorú és az ikrek a furgonunkkal.
- Pihenjétek ki magatokat, holnap indulunk haza! - adtam ki az ukászt a három érkezőnek.
- Válthatnánk pár szót? - kérdezte a Szigorú.
- Persze. Mi a gond? - vontam félre.
- Nem mindenki örült az új alkunak a klubnál.
- Széthúzást váltott ki?
- Azt azért nem mondanám, de elég heves vita bontakozott ki és nem lennék meglepve, ha legközelebb módosítanák az alkut. Akkor meg már nem nagyon lehetne vitába szállni és tudod jól milyenek. Ha kell elveszik erővel. - ha mástól hallom nem hiszem el, de egy egykori tag szava elég meggyőző.
- Mit tanácsolsz?
- Elő kell rukkolni valami extrával időről-időre, hogy csendben maradjanak.
- Szóval mégis fizessük ki, amit az elnök először kért, csak nem hivatalosan.
- Nagyjából igen, de más módon.
- Van ötleted is?
- Lenne. - ekkor mélyen a szemembe nézett. Sugallni próbálta, amire egyébként megkértem volna.
- Intézd. De nem üthet vissza ránk és tudni akarom miről van szó.
- A többiek?
- Nekik nem kell tudniuk. Főleg G-nek. Max Picur és a Majom vonható még bele ilyenbe.
- Meg Frankie. - őt nem akartam mondani, bár sejtettem, hogy nem határolódna el a dologtól. Egy korty sör erejéig emésztettük a társalgást, majd témát váltottam:
- Holnap lesz még egy ügyünk Kováccsal. Ha jól vettem ki, valami hasonló disznóságra akar rávenni, mint a múltkor.
- De jönnek velünk a rebellisek.
- Na igen, itt a probléma. Nem feltétlenül vonnám bele őket újabb piszkos ügybe. Még a végén azt hiszik, hogy csak álcából mondjuk, hogy nem vagyunk 1%-osak.
- Mi lenne, ha G-vel, Ladislavval és az ikrekkel elválnának hazafelé, mi meg intézhetnénk Kovácsot.
- Jó ötlet. Így G se nyaggat a pánikjával.
- Hányan jönnek látogatóba?
- Joe, Dragos és Áron. Nicu és Lehel itt marad, bevárja Bandiékat és később utánunk jön, ha akar. Addig a helyiekkel lóg és ismerkedik a klubélettel. Beszélek Bajusszal, te fuss egy kört Picurnál. Majom már a lényeget tudja.
- Meg szinte le sem lehet rólad választani. Mintha a testőröd lenne. - halvány mosolyt véltem felfedezni a szája szélén.
- Mondasz valamit. Gondoltam rá, hogy megteszem annak.
- Az most Ladislav posztja.
- Megkapná G posztját.
- És vele mi lesz?
- Feljön a bal egyre. - ezen meglepődött.
- Mindezek ellenére?
- Attól, hogy most egy kicsit levert (ami nyilván a válás körüli faszság oka), még vannak jó meglátásai és bízom benne.
- Rendben, Te vagy a főnök. - azzal szétváltunk. Az este folyamán tájékoztattuk az érintetteket a következő nap terveiről. Mindenki beleegyezett. Bajusz határozottan kijelentette, hogy velünk kíván jönni, nem pedig a hazatérőkkel.
Másnap hajnalban, úgy öt óra tájban kéjes nyögésekre ébredtem. Felfeszegettem a szemeimet, körülnéztem, de a klubban nem láttam senkit. Felültem a kanapén, amin addig aludtam és a hangforrás felé fordultam. Nem volt nehéz kitalálni, hogy a pult mögötti kis raktárból jön a hang. Felkeltem, kivettem egy sört a hűtőből, majd visszaálltam a pult elé. Mondhatni nagy zajt csaptam, mégis az üzekedő alkalmi párt nem zavartam meg, így kénytelen voltam végighallgatni, amíg befejezik az aktust. Néhány perccel később a Majom lánya jött ki a raktárból.
- Jó reggelt. - köszönt a csilingelő hangján és egy kacér mosolyt villantott.
- Ha jól hallottam neked az.
- Elmegy. - ekkor jött ki a raktárból a reggeli pornó férfi főszereplője. Hasonló döbbenetet produkáltam, mint mikor kiderült, hogy ki a leányzó. Az első gondolatom mégis valahogy így szólt:
- Te idióta!
- Most mi van? - kérdezett vissza G.
- Tudod kinek a lánya?
- Gondolom az apjáé.
- A Majomé, Te gyökér! - a titkárunk kéjes vigyora hamarabb lelankadt, mint a pénisze.
- Te tényleg a.. - nyeldekelt nagyokat, miközben mondatot próbált formálni.
- Igen. Miért? - abszolút nem foglalkoztatta a kérdés, ugyanolyan huncut módon viselkedett, mint addig. G falfehér lett.
- Halott vagyok. - temette az arcát a tenyerébe.
- Oh nem, barátom. Előbb megerőszakol, aztán megöl, feldarabolja a hulládat, azt is megerőszakolja és utána olyan mélyre ás el, hogy a legjobb szimatú kutya se találjon meg! - röhögtem rajta. Kérlelően felemelte a fejét:
- Ezzel nem segítesz.
- Ki mondta, hogy fogok? Nesze, itt egy sör. Talán az utolsó. - cukkoltam tovább, majd röhögve kimentem az udvarra. Néhány méterrel lemaradva követett.
- Figyelj, csak azt szeretném kér... - felemeltem a kezem.
- Ne szard össze magad! Nem fogom elárulni a Majomnak, hogy megdugtad a lányát.
- Köszönöm.
- Mert Te magad fogod megtenni. - böktem mellbe. Ettől újra fehér lett az arca.
- De kinyír!
- Nem fog.
- Miből gondolod?
- Nem nyírná ki az alelnökét, amíg nem utasítom erre. - kacsintottam rá bizalmasan. Mikor láttam rajta, hogy nem érti, felvázoltam neki az előző este Szigorúval beszélt új felállást. Miután megértette, tanácsoltam neki, hogy addig álljon elő a történtekkel a Majomnak, amíg a lánya is jelen van, mert védelmére tud kelni - legalábbis addig nem öli meg, amíg a hölgyemény kettőjük közé tud állni.
Két órával később már mindenki ébren volt. Joe-val, Nicu-val és Dragos-szal egyeztettem, amikor befutott a Majom.
- Na most figyeljetek. Ilyet még nem láttatok. - jegyeztem meg félhangosan. G a pultnál várakozott a csajszi mellett. Majom először hozzám jött oda:
- Mikor indulunk?
- Amint készen vagytok. - a titkárunkra néztem.
- Részemről mehetünk.
- Oké, de G akar valamit mondani.
- Mi a gond testvér? - eddig hallottuk a beszélgetést. A következő pillanatban a Majom hosszú kezének végén éktelenkedő ököl érintkezésbe lépett G félig borotvált képével, aminek hatására nagy ívben szállt be a raktár ajtajáig. Valami hasonló reakcióra számítottunk, ellenben nem hagyhattam, hogy kinyírja, ezért megpróbáltam megfékezni a szőrös kis szolnokit, ám túl lassú voltam és ő hamarabb odaért a földön fekvő barátunkhoz. Mindenki arra számított, hogy csépelni, rúgni fogja a félig eszméletlent, de ehelyett egyetlen mozdulattal talpra állította és elkezdte leporolni a mellényét. A történés nézői kiguvadt szemmel bámultuk a jelenetet és nem értettük mi folyik, ahogy G se. Pislogott és levegőt is kapott, de annyira sokkolta a dolog, hogy köpni-nyelni nem tudott.
- Te bevertél a lányomnak, én meg neked. Kvittek vagyunk. - azzal megpaskolta kétszer G arcát a lapát tenyerével, amitől majdnem visszaborult az előző fekvő pózba, de szerencsére időben visszanyerte a stabilitását.
- Akkor most már tényleg mehetünk. - közölte vigyorogva a Majom és a motorjához vonult.
- Jól vagy? - léptem oda a titkárunkhoz.
- Annyira, mint akit elütött egy vonat. - erre a Majom lánya egy halvány csókot nyomott az arcára, majd felkacagott és még néhányan.
- Akkor guruljunk! - adtam ki az indulásra a parancsot, amire mind kitódultunk az utcára.
Felbődültek a motorok, majd a vezetésemmel végiggördültünk a Százados utca kereszteződéséig, amiről aztán ráfordultunk József Attila, majd a 32-es útra, a város határában pedig a 4-es főútra. Mellettem jött G a lassan betörtnek számított Dyna Low Ridere nyergében, mögöttem a Majom a Road Kinggel, aki mellett Ladislav gurult a Yamaha Wild Star-jával. A szőrös cimboránk mögött jött Bajusz, Picur és Szigorú, oldalukon a Joe-Dragos-Áron alkotta hármassal. Az oszlop mögött poroszkáltak az ikrek a furgonnal. A karaván az M0-áson található Alacska pihenőhelyig együtt maradt. A hazatérők megálltak egy kis reggelizésre, mi négyen pedig siettünk tovább a BILK-re. A körgyűrűről az 5-ös számú főútra kanyarodtunk le pár kilométerrel később, ahonnan könnyen megközelíthető a terminál. Egyenesen Kovács sárga napocskás cégének épületéhez hajtottunk.
Leszálltunk a gépeinkről és felhívtam a hely vezetőjét, jelezvén, hogy megérkeztünk. Pár perccel később megjelent:
- Késtek! Egy tárgyalás kellős közepéről rángattak ki! - fröcsögte szinte kiabálva.
- Ha gondolja már itt sem vagyunk. - azzal felültünk a motorjainkra.
- Ne menjenek még... elhozta azt a... tudja... - vette bizalmasra a hangnemet.
- Még egy ilyen hangot ne engedjen meg magának velem, vagy az embereimmel szemben. Nem vagyunk a kutyái, vagy a beosztottjai. Megértette? - mordultam rá, majd a kezébe vágtam a bársony tarsolyt, ami már lassan egy hete a belső zsebemben lapult. Nem felelt semmit, csak gyorsan kinyitotta, ellenőrizte a tartalmat, majd gyorsan zsebre vágta.
- Tessék, itt a szerződésük. - ezt én futottam át gyorsan.
- Mi lenne a mai meló?
- Itt a cím, ahol felvesznek két csomagot, amit két külön helyre kell elvinni. Azoknak a címe a dobozon rajta lesz. Itt a viteldíjuk. - kinyitottam a borítékot és a múltkori összeg ötöde kacsintott rám vissza.
- Látom nem sürgős. - jegyeztem meg cinikusan.
- De az! Három órán belül le kell szállítani őket. A többit a célnál adják!
- Megoldjuk.
- És még valami. Minden hétfőn és csütörtökön lenne egy-egy ilyen kanyar.
- Az nem fog menni. Ahhoz itt helyben kellene lennünk, hogy megérje.
- Költözzenek ide és akkor állandó melójuk lesz.
- Nem lehet. A mi köreinkben ez nem így működik.
- Akkor a szerződésnek sok hasznát nem veszik. Más fuvart meg nem tudok biztosítani. Ez egy szállítmányozó cég, mint látja.
- Mondja: kiadhatjuk (mondjuk úgy) alvállalkozóknak a melót, vagy ragaszkodik hozzánk?
- Nem érdekel, hogy ki csinálja, csak legyen megbízható és pontos!
- Ne aggódjon Kovács úr! Azok lesznek! - kezet ráztunk, beindítottuk a vasakat és kigurultunk a telepről. Rövid időn belül visszakanyarodtunk az M0-ásra, amit Budatéténynél hagytunk el. Végighajtottunk a Dózsa György úton, amiről a Nagytétényi tanpálya mellett kanyarodtunk el jobbra, Budaörs felé. Áthajtottunk a Kamaraerdőn, majd végig hajtottunk a vasút mellett húzódó úton. A cetlire írt cím a Tükörhegy melletti konténer depóé volt, azon belül egy újabb vámügynökségé.
Az épület előtt letámasztottuk a vasakat és a Bajusznak intettem, hogy jöjjön velem, a többiek maradjanak kint. Beléptünk a légkondicionált épületbe, ahol egy portán egy kevésbé dekoratív, ám annál készségesebb hölgy fogadott.
- Jó napot kívánok, miben segíthetek?
- Jó napot! Két csomagért jöttünk. A főnökétől kell átvennünk.
- Egy pillanat és megkérdezem. - azzal a telefonért nyúlt és halkan sugdosni kezdett bele olyasmiket, hogy két rossz arcú motoros, meg valami csomag. Aztán letette.
- Kis türelmüket kérem, mindjárt itt lesz.
Eltelt néhány perc mire egy nyakkendős fazon fontoskodó képpel közelített felénk. Persze csomag nem volt nála. Ahogy közelebb ért egyre szélesebben kezdett mosolyogni.
- Te ismered? - kérdeztem Bajuszt.
- Petikém! - ezek szerint igen. A fickó szinte fellökve borult a társam nyakába. Mint kiderült valamikor osztálytársak voltak. Kicsi a világ.
- Mi újság cimbora, mi van veled? Ezer éve nem láttalak. Mi ez a szerkó? És ez a bajusz? - az ilyenkor szokásos enyelgési procedúrát folytatta, bár Bajuszt nem nagyon hatotta meg, sőt lassan kényelmetlenül kezdte magát érezni és öt perc után már engem kezdett zavarni, úgyhogy gondoltam beletúrok a csokitortába.
- Nem akarom megzavarni ezt a nagy idillt, de nekünk azt a két csomagot két órán belül le kell szállítanunk, úgyhogy hálás lennék, ha megkaphatnánk.
- Nyugi pajtás, megkapjátok. - bizalmaskodóan a vállamra tette a kezét, amit sietve lesöpörtem.
- Na idehallgass pajtás! Petikének és nekem, valamint a kint várakozó két másik játszótársamnak jobb dolga is van, mint veled smúzolni, úgyhogy add át a küldeményt, hogy mehessünk. Megadom a rég nem látott barátod számát és akkor majd elmesélheted neki a szaros életed, de egyenlőre koncentráljunk a feladatra!
Emberünk arcáról lekonyult a mosoly és elindult abba az irányba, ahonnan érkezett. Beléptünk a szegényesen rendezett irodájába, aminek közepén állt egy asztal, azon pedig a ránk váró két csomag. Elemeltem egy jegyzettömböt, számokat rajzoltam rá, majd átadtam a nyakkendősnek.
- Este tíz után is nyugodtan hívhatja. Általában hajnalig fenn vagyunk. Tudja: bulizunk, piálunk, kurvázunk... ilyenek. Minden jót!
Azzal felkaptuk a két csomagot, és kiballagtunk az irodából. Kifelé menet a Bajusz kérdőn nézett rám:
- Milyen számot adtál meg neki?
- Fogalmam sincs, de nem fog örülni neki, akit felhív, az biztos.
Az épület előtt megnéztük a dobozokra írt címeket és Bajusz mellé osztottam a Szigorút. Mielőtt indultunk volna utóbbi egy kérdést szegezett nekem:
- Mondd főnök: hogy értetted azt, hogy a Kovács-féle melót kiadhatnánk alvállalkozónak? - látszott, hogy böki a csőrét ez a gondolat.
- Jó, hogy mondod! Tessék, itt a szerződés. Vidd el a régi klubodnak. Mondd, hogy átadjuk nekik ezt a melót. Könnyű, gyors pénz.
- Futok vele egy kört, de nem biztos, hogy kell nekik.
- Ha így van, akkor keresünk mást.
- Oké.
- Otthon találkozunk! - adtam ki az utasítást, majd kihajtottunk a depó területéről.
Nekünk Százhalombattára, az olajfinomítóhoz kellett mennünk. A gyár területére való belépést meg sem játszottuk, hiszen az irodákat anélkül is meg lehet közelíteni. A parkolóból felhívtam a dobozon lévő számot. Miután elmondtam milyen ügyben keresem, csak annyit felelt, hogy hagyjam a portán csomagot, majd ha lesz rá ideje, akkor lemegy érte. Közöltem vele, hogy a fuvar még nincs kifizetve, így a küldeményt nem hagyom a portán. Erre ő erősködni kezdett, hogy a fuvardíjat nem neki kell fizetnie.
- Ne akarjon megmalmozni, tudja jól, hogy miről beszélek. Ha kell a csomagja, akkor jöjjön le a parkolóba tíz percen belül a fuvardíjunkkal, különben megtartjuk. - azzal kinyomtam.
- Miből gondolod, hogy hasznát vennénk a cuccnak? - érdeklődött a Majom.
- Egy fejes elküldött minket egy vámügynökségre egy másikhoz, onnan meg ide jöttünk egy másik aktakukachoz és ha mindez nem lenne elég: egy százast keresünk ezzel a kanyarral.
- Hoppá... Ha jól látom az a fickó épp ide siet. - biccentett a fejével az épület felé. Egy szemüveges, közel száz kilós, szőke hajú, nagyjából korombeli pasas sietett felénk - már amennyire a súlya engedte. Megállt mellettünk, nem köszönt, csak nézett ránk.
- Ez az? - mutatott az ölemben nyugvó dobozra. A kezemet rajta pihentettem.
- Mifelénk köszönni is szokás. - feleltem cinikusan. Leereszkedő stílusban elmormolt valamit, amiből kivettem némi üdvözlést. A szőrös kis barátom közben a háta mögé settenkedett. Nem sejtettem, amit ő már előre látott. Átnyújtottam a pakkot, majd a fickó épp sarkon akart fordulni, mikor belefutott a Majomba.
- Hová-hová? Még nem fizetett. - vicsorgott rá. Ekkor léptem én is mögé. Gyakorlatilag közrefogtuk. Hátraperdült, hogy arra meneküljön, de akkor meg velem találkozott.
- Ugye nem akart a fuvardíj megfizetése nélkül itt hagyni minket? - sziszegtem. A fickó orrcimpája megremegett, a nyakán lüktetni kezdett egy ér. Sarokba szorítottuk és senki nem sietett a megmentésére. A következő pillanatban megfeszült a teste, majd lassan a zsebébe nyúlt és átadott némi készpénzt.
- Ez egy húszassal karcsúbb.
- Ne szórakozz koma. Fizesd ki. - hallatszott a Majom hangja a pasas háta mögül. Erre ismét a zsebébe nyúlt és átnyújtotta a hiányzó összeget.
- Zsugori fasz vagy, te. - súgtam neki miközben elvettem tőle a pénzt.
- Na, takarodj. - bökte hátba a Majom. Mikor a fickó elsietett, csak akkor vettem észre, hogy a leendő ex-szolnoki tagunk egy Glockot szorongat.
- Tedd azt el, mielőtt valaki észreveszi, aztán húzzunk innen.
Felültünk a motorjainkra és kigurultunk ebből a fertőből. Nem a főváros felé vettük az irányt, hanem Ráckeresztúrig rátértünk az M6-osra. Martonvásár és Baracska után Alcsútdoboz felé vettük az irányt. Egyszer lakott ezen a környéken egy hírhedt politikus, de uralkodása után nem sokkal bebörtönözték sikkasztás, csalás és hazaárulás vádjával néhány társával együtt...
Tatabányáig a régi 1-es főúton haladtunk, ott rátértünk a sztrádára, amiről csak a 13-as főútnál kanyarodtunk le. Először megtankoltunk (a tankjaink már jócskán kezdtek porzani) és csak utána gurultunk a klubházhoz. Az épület előtti parkoló tele volt, csak az én helyem maradt üresen, így a Majomnak hátul kellett volna parkolnia, de nem sokat szarakodott, inkább felgurult a járdára, majd párszor megbőgette a gépét és mikor kinyílt az ajtó elkezdte égetni a gumiját és lassan araszolva haladt előre. Hatalmas füstöt generált, eltakarva vele a főutat és engem. Mikor úgy érezte kellően nagy a hatás, hagyta kilőni maga alatt gépét és egy kisebb kanyarral visszafordult az épület elé. Akkorra már kisebb tömeg gyűlt össze és az oszló füstben körülölelt a családom: Raven, Csongor és a klub tagjai.
Átalakulás
Augusztus elsejét írtunk. A féléves nagygyűlés napja. Valamiért mégis mindenki kicsit felfokozottabb hangulatban várta, mint máskor. A Rebels of Partium öt tagja váltásban folyamatosan jelen volt az elmúlt időszakban, ezen a napon viszont mind itt voltak. Figyeltek, tanultak és segítettek, amiben csak tudtak, akárcsak a négy Prospect várományos. A város szinte felbolydult tőlünk, hiszen a három chapter minden tagja jelen volt már. Igaz, két napja borult égbolt tette kissé kellemesebbé az időjárást, ráadásul csak esténként esett, így napközben akik nem söröztek a klubházban, azok az utcákat járták.
A nagygyűléseket mindig dél előtt negyed órával kezdjük. Ekkor -napirend előtt- megemlékezünk néhai társainkról pár mondatban, amit a déli harangszó emel meghittebbé. Úgy gondoljuk: számunkra ilyenkor nem csak a nándorfehérvári hősökért szól.
Ezután kiküldtük azokat, akik nem a klub tagjai, mivel a titokszoba egyre kisebbnek bizonyul az efféle összejövetelekhez. Frankie nyitotta meg az ülést:
- Testvérek! Nagy változás következik be a mai napon! Gyarapodunk. Szükség van rá, hogy teljesíthessük a megrendeléseinket, hogy biztosíthassuk a megélhetésünket! Ez lebegjen a szemetek előtt! - körülnézett a tagságon, majd folytatta:
- Első napirendi pont: az új jelöltek. Az anyaklubnál négyen, Szolnokon ketten és egy kérelem érkezett egy egész klubtól, méghozzá a szatmárnémeti Rebels of Partium szeretne klubtag lenni. Az egyéni jelöltekkel kapcsolatban van-e valakinek ellenvetése? - senki nem jelentkezett.
- Fikás, hívd be őket! - az kiment, majd szólt a hat jelöltnek. Ezalatt G előkotorta a hat Prospect feliratot. A fiatalok felsorakoztak.
- Az első lépésen túl vagytok, hogy itt taggá válhassatok. Tanuljatok és dolgozzatok meg azért, hogy elérjétek a célotokat! - ezzel Csongor kezébe nyomta a hat felvarrót.
- A csicska időszak minimum egy év, max kettő. Aki ezalatt nem bizonyítja, hogy közénk való, az az életre sem érdemes - tettem hozzá.
- Most pedig kifelé! - harsogta mély hangján a Hombár. Mikor az utolsó becsukta az ajtót, ismét Frankie szólalt meg:
- A kérdés ugyanaz: van-e valakinek ellenvetése, hogy a rebellisek Prospect klubbá váljon és ezzel nemzetközi szintre emeljük a klubunkat? - akár fel sem kellett volna tenni a kérdést, hiszen mindenki tudott a tervekről, viszont hátha valakiben idő közben ellenszenvet váltott volna ki a társaság.
- Szólj nekik! - utasította újra Fikást az elnökünk. A szatmáriak egyesével beléptek. Nem sok hely maradt, így kissé szorosan álltak egymáshoz. Fikás becsukta az ajtót, majd elfordította a zárban a kulcsot. Ekkor az egész klubház felállt és feléjük lépett. Morcosan, fenyegetően nézett rájuk mindenki. Frankie átfurakodta magát a tömegen, nyomában G-vel, majd Joe előtt állt meg. Szinte belemászott az arcába, szemével égette a másikét.
- Még mindig klubtagok akartok itt lenni? - szólalt meg egy percnyi csend után.
- Igen. - felelt katonásan Joe.
- Akkor ezeket varrjátok fel! - és átadott neki egy halom patchet, mire mi mind örömujjongásba törtünk ki. Az ő mellényükön a próbaidő alatt elöl, a szívük fölött a Riverside Legion és felette a Prospect, a másik oldalon pedig a chapter és a rangok felvarrói lesznek olvashatóak. Hátukon teljes colort viselnek, viszont az ország megjelölésnél Partium látható Románia helyett. Ez egyfajta szembefordulás a trianoni döntéssel.
- Üljetek le közénk. Folytatnánk az ülést. - kérte a társaságot Frankie. Miután mindenki elhelyezkedett és a csend újra rátelepedett a helységre elnökünk újra magához vette a szót:
- Nos, a második napirendi pont kicsit kuszább... Ugyanis, mint tudjátok lemondok a klub elnökségi posztjáról és a jövőben csak a letenyei chaptert fogom vezetni... A helyemet jelenlegi alelnökömnek adom át, ha ezzel mindenki egyetért! - egy darabig senki nem mozdult, nem beszélt. Ha egy tűt ejtettünk volna le a titokszobában, azt is meghallottuk volna. Aztán a legváratlanabb pillanatban újra felbolydult a klubház, dobhártyaszaggató ujjongás, füttyszó, tapsolás iktatott be új pozíciómba. Frankie felém fordult, előhúzta a kését és levágta a VICE PRES. felvarrómat. G a kezébe nyújtott egy vadonatúj President patchet, amit aztán ő az enyémbe helyezett. Átöleltük egymást, majd megköszöntem a kinevezést. Frankie ismét felém fordult:
- A klub most már nemzetközi vizeken evez, amit neked köszönhetünk. Nem csak az anyaklub vezetője lettél mától, hanem a Riverside Legion Nemzetközi elnöke. - eztán átszúrta a mellényemet a szívem fölött egy aranyozott, klub logós kitűzővel, amin központban az NP betűk helyezkedtek el.
- Valami beszéd félét kéne most tartanom? - fordultam Frankiehez, majd a többiek felé.
- Akár. - a publikum csendben figyelt. Eltelt egy perc, vagy több, mielőtt megszólaltam volna.
- Köszönöm a bizalmat... Igyekszem az elődeim nyomdokán járni, a hagyatékukat gyarapítani. Légió örökké!
- LÉGIÓ ÖRÖKKÉ! - harsogta a klubház. Hihetetlen hangulat uralkodott a teremben. Vártam, hogy Frankie folytassa az ülést, de ő ugyanezt várta tőlem.
- Jah, most már én vezetem az ülést? - kérdeztem lányos zavaromban.
- Jó lenne. - mosolygott vissza rám Frankie.
- Nos, akkor... az anyaklub alelnöki posztjára G-t választom. - egyetértő taps fogadta a bejelentést. Jelképesen átnyújtottam neki a régi patchemet - persze ő is egy újat fog felvarrni.
- Ladislav! - szólítottam fel régi bajtársunkat, aki sietve elémállt. Közben G elkezdte késsel cincálni a mellényéről a titkári feliratot.
- Nem szeretném, ha Te lennél a testőröm. - döbbenten nézett rám, ahogy mindenki más.
- Azt akarom, hogy a titkárom legyél! - ekkor nyomta a kezembe a régi Secretary felvarrót. Újabb nevetés és örömittas hangkavalkád következett, közben levágtam barátunkról a Sgt. at Arms petchet. Visszaléptem a pulthoz, ahol előkészítette G a következő adag felvarrót, szám szerint hármat. Felemeltem őket és így folytattam a mondandómat:
- Ezt a csokrot egy olyan testvérnek szeretném adni, aki az elmúlt időszakban sokat bizonyított és mondhatni hűséges társammá vált. Az átigazolásának folyamata már egy hónapja megtörtént, ezért testőrömnek őt kérném fel. Majom! - a kis szőrös ember odalépett hozzám, átölelt a rendellenesen hosszú karjaival, majd lecincáltam a mellényéről a Szolnok feliratot és a kezébe nyomtam a három újat.
- A következő rang eddig nem létezett. Viszont szükségesnek látom. Aki kiérdemelte, júniusban jelezte, hogy szeretné elhagyni a kirándulócsoportot és letelepedne az anyaklubnál és ezt elfogadtuk. Bajusz! Lennél a klub kincstárnoka? - nyújtottam felé egy TREASURER felvarrót, amit megköszönve elfogadott. Nem csak az anyaklub kincstárnoka lett, hanem magáé az egész klubé, így minden pénzügyet ő felügyelt (chapterek bevételei, kiadásai, tagdíjbefizetései) -még szerencse, hogy könyvelőnek tanult... Miután lecsendesedtek a kedélyek, folytattam:
- Eddig örültünk, mosolyogtunk, viszont most egy kicsit komorabb téma jön. Szigorú! Arra kérnélek vedd le a mellényed. - nem szólt semmit, faarccal engedelmeskedett.
- Vágd le a Prospect feliratot és varrd fel azt, amit megérdemelsz! - adtam át neki az ehhez szükséges patcheket.
- Még valami! Létrehoztunk egy új csoportot. Ez nem kitüntetés, inkább jelzés a többi klub felé, hogy bár nem vagyunk (és nem leszünk) 1%-osak, nem riadunk el a minket fenyegetőktől. Ezért arra kérnélek téged is, Szigorú (és aki még kap), hogy ezt se felejtsék el a mellényükre erősíteni! - egy DEVIL'S R.HAND felvarrót emeltem fel. A kassai balhé óta kiderült, szükség van az efféle megjelölésekre. Ilyet kapott még Picur, a Majom, a Hombár, Frankie, Cinege és a kassai balhéban aktívan részt vállaló Szatmáriak, akik viszont csak a jelölt időszakuk letelte után helyezhették el ezeket a megfelelő helyen.
Ezután kineveztük a letenyei klub tisztjeit, a tagjai pedig kézhez kapták az új chapter felvarróit. Nem mindenki örült ennek egyformán. Továbbá bevezettük a Side rocker-eket: Frankie egy KOMÁROM-ot, a Majom pedig egy SZOLNOK feliratot kapott a többéves hűségükért és a chapter-ért tett munkájuk elismeréséért. Picur és a Szigorú kapott egy-egy apró aranyozott vaskeresztet, a Triumph megmentésért tett erőfeszítéseikért.
Ezután megvitattuk a szokásos formaságokat, a folyamatban lévő ügyeket, a lejáró szerződéseket, valamint szóba került Szigorú előző klubja felé viselt terhünk. Egyenlőre nem sikerült teljesen levetni magunkról az igát, bár elfogadták a Kovács-féle szerződést.
- Arra kérnék mindenkit, hogy holnapra mindenkin a beosztásának és klubjának megfelelő felvarró legyen a mellényén! ... Ne nézzetek így rám! A klubnál van egy csapat lány, valakit csak meg tudtok fűzni a feladatra! - erre mindenki felnevetett.
- Ezennel az ülést lezárom! - majd egy nagyot csaptam a kalapáccsal a bárpultra. Kértem Frankiet és Hombárt, hogy a helyetteseikkel még jöjjenek be a titokszobába. Bajusznak külön kellett szólnom, hogy jöjjön. Még mindig nem fogta fel az új pozícióját. Az ajtót ő zárta.
Leültem az asztalfőhöz:
- Nos. Néhány héttel ezelőtt egy üzletet bonyolítottunk. A megbízónknak volt egy kis stiklije. Persze valaki felnyomta a vámosoknak és mi húztuk ki a szarból. Cserébe egy szerződést kértem, amit átadtunk azóta másnak, hátha ezzel visszaszoríthatjuk a terhet. Tudjátok kiről van szó. Egy valamit viszont azóta senkinek nem mondtam, még azoknak sem, akik akkor jelen voltak. - ekkor benyúltam a mellényem egyik belsőzsebébe és amit ott találtam az öklömbe rejtettem, amit pedig az asztalra helyeztem. Végignéztem a társaimon. Látszott rajtuk a kíváncsiság.
- Kovács úr egy elég veszélyes játékba kezdett. Fogalma sem volt mekkorába. Amíg elült körülötte a por megszabadítottam a problémájától. Vagyis, inkább egy időre megőriztem számára. Azóta valaki lebuktatta és pár napja előzetesben ücsörög. Ezt viszont még előtte újítottam be... - ekkor szétnyitottam az öklömet és a három tündöklő kavics az asztal lapján koppant. A társaim szeme megnyúlt, mint a csigának, szájuk sarka felfelé görbült. Nem kellett hozzá kommentár, hogy felismerjenek három finomra csiszolt gyémántot.
- Ez valódi? - emelte fel az egyiket Hombár.
- Ez az! Egy hete elvittem ékszerészhez és megvizsgálta őket. Egyenként közel egy misit érnek.
- Mi a terved ezekkel? - érdeklődött Frankie.
- Nem véletlenül van három kő. - vigyorogtam vissza társaimra. Nem mertek érte nyúlni.
- Úgy gondoltam minden chapter kapna egyet. Fedezetnek, banki letétnek... tök mindegy. Mindenki maga dönti el, mire használja. Itt is hagyhatjátok tagdíj befizetésként.
- Ez igen!
- Jó ötlet Pres! - jöttek a gratulációk.
- Letenye itt hagyja tagdíjként. Kurva gáz lenne, ha hazafelé menet elhagynánk ezt az apróságot. - jelentette ki Frankie miközben visszarakta elém a részüket. Hombár teketóriázott.
- Mi is itt hagyjuk. - vette ki a kezéből a követ Kenny és rakta a másik elé.
- Rendben! Bajusz! Rakd be a széfbe kérlek és könyveld majd el. Ha nincs más megbeszélni való - néztem végig a társaságon- akkor az elnökségi ülést berekesztem. - a kalapáccsal az asztalra vágtam, majd felkeltünk a helyünkről.
- Már látom, hogy jól döntöttem. - súgta oda Frankie, miközben kifelé ballagtunk.
Kiléptünk az ajtón. Emberek söröztek, beszélgettek, a színpadon felállított két rúdon pedig két dekoratív, fiatal leányzó pakolta magát egyre kevesebb ruhadarabban a BLS - Life, bird, blood, doom ritmusára. A jelöltek serénykedtek, az ő mellényeikre már valakik felvarrták a sárga keretes, ezüst alapon zöld betűs felvarróikat. A tömegből Raven lépett hozzám csillogó szemekkel:
- Mi van asszony? Csak nem sírtál? - kérdeztem tőle mosolyogva. Nem felelt, csak a mellkasomra hajtotta a fejét és átölelt, magához szorított, szinte belém fúrta magát. Aztán egy csapásra hátra vetette magát és elkezdte lefejteni rólam a colort:
- Add ezt ide. Felvarrom az új patchedet. Elnököm. - megcsókolt és eltűnt a titokszobában. Még néhány lány ment utána mellényekkel a kezükben. Az este folyamán varrodává lépett elő az a hely, ahol eddig fontos döntéseket hoztunk és ahová nő eddig csak takarítás céljából léphetett be (meg állítólag Rita szivattyúzott le ott pár tagot).
Éjfél körül kék fény villogására lettünk figyelmesek. Kitódultunk az utcára és az út közepén, a parkolóban álló motorjaink előtt állt egy rendőrautó. Nem bírságoltak senkit, hiszen az úton autó ilyenkor már nagyon ritkán haladt át. Egy darabig komédiába illően néztük egymást (közel ötven motoros és kísérete bámulta az autót és a benne kuporgó két kopót), majd kiléptem a tömegből, le a jármű mellé. Mikor odaértem a fények kialudtak. Egy pillanatra visszafordultam és széttárt karokkal mosolyogtam vissza a járdán ácsorgókra, aki erre felnevettek.
- Jó estét biztos úr, szolgálhatok némi útbaigazítással? - szóltam be az ablakon.
- Jó estét neked is. A megszólítás hadnagy úr, vagy nyomozó legyen, ha kérhetem. - végtelenül komorra vette a hangnemet Horáció. Nem értettem mi üthetett belé. Gúnyosan utána mondtam:
- Hadnagy úr! - a hanglejtésnek és az elnyújtott Ú-nak annyira nem örült.
- Látom már Te vezeted a bicikliseket.
- Ma lettem beiktatva. Nem jössz be egy italra? Ünnepelhetnél velünk! A ház vendége vagy!
- Ne poénkodj. Ha oda bemennék több ezres bírságot szabhatnék ki, ha nem záratnám be az egész kócerájt!
- Na jó. Mit akarsz? - untam meg a bájcsevejt.
- Eltelt két hónap és még mindig nem került elő a hiányzó láncszem.
- Ti vagytok a rendőrök, miért nem keresitek meg ti? Mi egyszerű hétvégi motorosok vagyunk, nem nyomozók! - az utolsó szót megnyomtam, ami újfent nem tetszett Horesznek.
- Ne játszunk egymással. Kaptunk egy fülest, miszerint az egyik riválisotok bújtatja.
- Nincsenek riválisaink. - mondtam meggyőződésből. Erre kinyitott egy aktát és két fényképet nyújtott át, amin a fickó együtt parolázik pár kassaival.
- A határ túloldalára nem ér el a kezünk, viszont ti átrugdoshatnátok délre és akkor elkaphatnánk.
- Megkötözve ne tegyük le a küszöböd elé? - gúnyolódtam.
- Nagyon vicces.
- Szerintem is. Épp stand up fellépésre készülök. - nem vette a lapot.
- Hagyjuk. Amint van valami, szólj.
- Akkor most szólok, mert ezek szerint le vagy maradva: nagyjából két hete kaptuk a hírt, hogy a kassai klub tagjait lemészárolták és rájuk gyújtották a pajtájukat.
- Ezzel én is tisztában vagyok, csakhogy a tűzben mindössze hat tetemet azonosítottak, a klub pedig kilenc tagú volt. Itt a teljes lista. - azzal átadott egy lapot, amin felsorolták kik vesztek a tűzben és kik élnek még. Vagyis félmunkát végeztünk...
- Rendben, meglátom mit tehetek.
- Ajánlom is. - azzal elfordultam az autótól. - Várj még egy pillanatra!
- Mi az?
- Ezt elfelejtettem odaadni. - és a kezembe nyomott egy újabb zsíros büntetést.
- Nagyon kedves tőled. Miért kapjuk ezt az ajándékot?
- Szemetelés, hangoskodás, közterületen való alkohol fogyasztása, satöbbi. A szokásos. És 15 napotok van befizetni... vagyis már csak tizennégy, mert éjfél elmúlt. További jó szórakozást. - azzal elhajtottak.
Visszaballagtam a többiekhez a járdára, ahol többiek kíváncsian várakoztak.
- Elnökök és helyetteseik, és az anyaklub tagjai a titokszobába! Azonnali gyűlés! - azzal bevonultunk az épületbe. Egy percen belül megtöltöttük a szobát. Leültem az asztalfőhöz, a fotókat és a listát magam elé terítettem.
- Szar van a levesben. Kassán félmunkát végeztünk. Itt a teljes lista. - körbeadtam.
- Ezek szerint három tag és ugyanennyi jelölt szökésben van? - fürkészte a papírt a Majom.
- Az már arra elég, hogy újra életre hívják a klubjukat. - tette hozzá G.
- Ez a kisebbik gondunk, ugyanis Benny bátyja náluk rejtőzik. - erre mindenki felzúdult. Körbe adtam a fotókat is, hogy a saját szemükkel lássák a bizonyítékot.
- Rosszabb esetben közéjük állt. - tette hozzá a Szigorú.
- Mit tegyünk főnök? - kérdezte Picur. Tudtam, hogyha az első gondolatomat megosztom velük és rossz döntést hozok megingatom a tagokban a belém vetett bizalmat. Diplomatikusan kezdtem a mondandómat:
- Bennyt mindenképp haza kell hoznunk. Horáció ebből nem engedett.
- Azt a kassaiak nem fogják engedni. Valószínűleg berágtak ránk a múltkori miatt. - jegyezte meg Picur.
- Azt kellene kipuhatolni, hogy mennyire.
- Vagy, hogy tudják-e, egyáltalán: mi voltunk? - szólalt meg a Fikás.
- Hogyan szerezzük vissza a srácot, ha bebizonyosodik, hogy ott van? - tette fel a kínos kérdést Frankie. Számítottam rá, hogy pont ő teszi fel.
- Megpróbáljuk alkuval. Ha nem megy (mert mondjuk berágtak ránk), akkor elraboljuk.
- Azt mégis hogyan?
- Még van időnk kitalálni. Szigorú! Vedd elő a régi kapcsolataidat és tudd meg mi a helyzet. A többiek: a holnapi indulást elhalasztjuk egy héttel. Azalatt meg kell oldanunk ezt a szart! - azzal berekesztettem az ülést.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése