Beszarás, komolyan... már a 90. rész! Ecsém... Ha ezt anno, mikor elindult a rovat előre tudom, hogy ennyit megél... Lassan több fejezete lesz, mint a Kisvárosnak, vagy a Szomszédoknak! Nem kell huhogni, mondom, hogy lassan!
Az elmúlt két-három hétben egy ilyen iromány sem született. A magyarázat egyszerű: nem voltam szolgálatban. Tüszős mandulagyulladással nem is lett volna értelme. Persze a vezénylő szerint egy ilyen egy hét alatt meggyógyul. Mondjuk az is igaz, hogy szerintük ha hazamegyünk, lekapcsoljuk a kis automatánkat és 12 óra múlva felkapcsolva totál kipihenten állhatunk szolgálatba. Meg azt is hiszik, hogy időszakos vizsga után haza érve memóriakártyát cserélünk és a következő héten levizsgázunk minden hiba nélkül a különbözetből. Idióták mind, én már mondtam párszor...
Ma találkoztam egy jó kollégával, aki beutazást tartott és szóba kerültek az anekdoták. Aztán némi lelkiismeret furdalás szerű érzés kerített hatalmába, mert már rég nem jelentkeztem a rovattal. Hazafelé eldöntöttem, hogy írok. Írok az én kedves olvasóimnak, a tiszteletre méltó és más kollégáimnak, ismerőseimnek. Azoknak, akik miatt mozoghat ez a történet.
Valamilyen perverz oknál fogva az év utolsó hónapjára öt olyan szolgálat jutott csak (a szokásos hét-nyolc helyett), amikor benn kell aludnom szolgálat előtt, vagy után a tehénszaros győri pihenőben. Nem a pihenőben való alvással van gond, mert a makákók már nem táboroznak az épület tövében, meg az autók zaja sem zavar és még az ágy is kényelmesnek mondható, de az kissé zavar, hogy takaró alatt fázom. Vasárnap reggel kérdeztem a győri ügyvivőt, hogy mikor lesz végre jó a fűtés a szobában? Erre azt felelte vigyorogva, hogy a fűtés jó. Értem: a fűtéssel semmi baj, csak az ablakok kurva huzatosak! Nagyjából, mint a függöny és hőntartó nélküli Bz. Kérdezném a publikumot, hogy ezt kinek lehetne jelenteni? Munkavédelemnek? A reszortos, telephelyvezető nyilván szarik bele, ahogy a szakszerv tagcsoportvezető is.
Pár nappal fizetés után tehervonatra "kárhoztattak". Mikor feljelentkeztem már megvolt a program. Fűtőházból a 022-es Gringóval elvágtattam Ácsra a répáért (nem a Katika volt sajnos, pedig úgy megdobáltam volna saruval, vagy bazalttal). Aztán vártam. Ettem. Vártam. Aludtam. Megjött egy Dacia, ami kihúzott a cukorgyárból még tíz kocsit, majd ráfaroltam a kocsisorra. Aztán vártam. Megjött a féklakatos, majd részt vehettem pályafutásom leghosszabb fékpróbáján.Közben többször beszéltem telefonon, hol a pécsi irányítóval, hol a sajátommal. Úgy 17 óra magasságában kiderült, hogy az egyik kocsinál vonórúd szakadás van. Úgyhogy majd ki kell lökni azt. Nekem meg lassan közeledett a szolgálat vége. És ekkor találkozhattam logikus irányítással is: egy frissebb kolléga érkezett Győr felől egy Daciával, amit ki kellett szerelni Komáromban (ez még mindig mulatságos, hogy egy naaaagy csomóponti állomáson nincs gázolajkút...), úgyhogy megcseréltettek vele. Viszont a gépnek vissza kellett jutnia Győrbe, nekem meg haza, így egy harmadik mozdonyvezetőt is belevontak a képletbe, aki aztán leváltott a kútnál, így én időben lejelentkezhettem és elmehettem haza.
Sokkal jobban kultiválom a mellékvonali szolgálatokat, mint a fővonali eszetlenkedést...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése