Évértékelő

Szinte már hagyománnyá vált, hogy minden év végén készítek egy éves visszaemlékezést. Egyfajta évértékelőt. Nahát, ez a címe is...

Ebben lesz minden: magánélet, zenekari szarságok és persze némi szolgálati történet is. Egyébként is lógok már pár megjegyzéssel ezzel kapcsolatban. Történt ez-az és mivel nem volt sem időm, se ingerenciám ahhoz, hogy ezekről beszámoljak, így most pótolom. 

Hopp. Egy de ja vu.

Hogy mennyi sört és cigit szívtam el, hány felülést végeztem (általában 4-500 körül szokott lenni... évente), vagy hányszor szartam naponta átlagosan, arról nem beszélnék. Ezt a fajta élvezkedést meghagyom az arcoskönyv kultikus posztolási mániában szenvedő agyhalottaknak. 

Lássuk az éves blog statisztikát. Idén -ezzel együtt- 87 bejegyzést tettem közzé. A nagyobb része a legendássá és -a vezetőség körében is- nagy érdeklődést kiváltó "Szolgálati anekdoták" című rovat (a 62-től a 90. részig jutottunk), a kisebbik fele eloszlik pár könyvbeszámoló, Vesztegzár koncertélmény beszámoló és a kevésbé olvasott folytatásos novellám, valamint pár egyéb bejegyzés között. Számomra sokkal nagyobb értéket képvisel a novellám, ellenben az olvasóim többsége a Cégnél dolgozik, vagy ott dolgozott, vagy ott fog dolgozni, és néhányan a vasút iránti rajongásból köszönhetően kattintanak az újabb Szolgálati szösszenetekre. (Miért is nem ezt a címet adtam neki...?) Nem panaszkodom, jól esik az érdeklődés, de ezek szerint csak egy bizonyos kategória érdekli a többséget -ami általában ötször annyi, mint az irodalmi próbálkozásaimat illetően. 

A mellékelt képen jól látható, hogy idén értem el az eddigi legnagyobb érdeklődést -júliusban. Persze az aranyblog díjhoz ez még kurva kevés...

Nos, akkor vájkáljunk kicsit a magánéletemben. Tök faszán indult az év. Az időm nagy részét a munkahelyem kötötte le -ez most sem változott-, utána többnyire az akkori barátnőmmel voltam, kevesebbet a zenekarral. Pedig a második lemez felvételeire készültünk. A túlhajszolt életvitel aztán megbosszulta magát: február elején a szervezetem bedobta a törülközőt és a konyha kövén kötöttem ki. Hogy a hozzám közelállók ne aggódjanak, nekik azt mondtam, hogy csak majdnem ájultam el. Valójában lefejeltem a vécé ajtófélfáját. Miután magamhoz tértem felhívtam a felvigyázót és közöltem vele, hogy ne várjon másnap a 3:28-kor kezdődő szolgálatba. Megharagudott. Aztán elején a zenekarral stúdióba vonultunk. Azon a héten nem találkoztam a csajommal. Következő héten kiadta az utamat, mert a kapcsolatunk (és benne én magam is) nem felelt meg az elvárásainak. Nem ő uralkodott és irányította a dolgokat (ahogy ezt tanárként már megszokhatta) és ez számára nem volt kielégítő. A túlzott feszültség (a stúdió, munkahely és a szakítás) újabb rosszulléthez vezetett, így három hétre fehér köpenyes szabadságra mentem. Ezalatt fogtam magam és bejelentkeztem egy szemműtétre. Húsz év fogyatékosság után megszabadultam az előfogattól. Pár hónappal később udvarolni kezdtem a jelenlegi barátnőmnek. Persze ő ezt akkor nem vette annak, csak úgy gondolta, hogy ennyire jó fej vagyok. Egy faszi sosem jó fej ennyire hátsó szándékok nélkül... Júniusban intéztük a zenekar második lemezének egyéb dolgait (kiadó, borító, ének felvételek, mastering). Mit ad isten... vagyis: hogy hogy nem a borító tervezésébe bevontam a jelenlegi barátnőmet. És igen: ezúttal is voltak hátsó szándékaim. Akadt pár fain fellépésünk ekkortájt, de volt szar is (debreceni vekeri fesztivál), de sikerült néhány új kapcsolatot kötni. Szeptember hetedikén megjelent a Nail Records gondozásában az Útvesztő névre keresztelt lemezünk. Monesz őszre jó néhány bulit lekötött, így ősszel sem unatkoztunk. És minő véletlen, hogy az egyik állomáson (az október harmadikai győri bulin) végre sikerült becserkésznem a hölgyeményt, akiért már nyár eleje óta tepertem. Azóta is boldogok vagyunk. Nem tudunk minden nap találkozni és nem is járunk minden hétvégén el közösen bulizni, de ő kitartó, türelmes és elfogadja a kötöttségeimet és igyekszik ehhez alkalmazkodni. 

A magánéleti szarságok között megemlítettem pár szóban a Vesztegzárt és a vele kapcsolatos eseményeket. A legtöbb bulink jól sült el. Akadt persze mínuszos, de ezek legalább a földön tartanak minket és tudjuk hol a helyünk. Vannak helyek, ahová egy darabig biztos nem megyünk vissza és valószínűleg hazai pályán se nagyon kell fél éven belül nagyon mocorogni. Lesznek olyan helyek, ahová visszafogunk térni még a tavasszal, de vannak új helyszínek is a naptárunkban. A legnagyobb volumenű fellépésünk két hét múlva, január 15-én várható a Barba Negrában a Moby Dick társaságában. Remélhetőleg sok régi és új rajongót is köszönthetünk egyúttal! A második lemez megírása, megjelenése és a kiadó árnyéka persze nem ad okot, hogy elpuhuljunk és leüljünk a seggünkre. Nem árulok el nagy titkot, hogyha azt mondom már elkezdtük a harmadik lemez munkálatait. Nem kell azért nagy dologra gondolni. Ha az alap lépéseket vesszük, hogy általában "A"-ból lépünk "B"-be, akkor mi most "A1"-ből léptünk egyet "A2"-be. Vagyis átnéztük az eddig íródott riffek egy részét. Haladunk mi?

Most pedig térjünk át az oly nagy igényt kielégítő részre, a Céges szarságokra. Előbb lássuk az éves cuccokat. Nos ebben az évben közel kétszáz plusz munkát végeztem. A budapesti fűtőházak munkavállalóihoz képest ez persze lószar, meg a tehénszaros győri celebek is többet karikáznak, de ők ezt vállalták. Valamelyik időszakos oktatáson reszortosunk (vagy telephelyvezető helyettes -nem tudom milyen pozícióban tetszeleg éppen) a frissen kinevezett vezérigazgatónk kérését tolmácsolta felénk. A góré arra volt kíváncsi, hogy ki vállal több munkát a jövőben? Így is kevés a szabadidőm, szóval nem nehéz mekkora értéket írtam a kérdőívre. Segítek egy kicsit: az egyhez közeli számról van szó és nem a kettő! Ezzel kapcsolatban most decemberben is kikerült egy "nyilatkozat", amit névsor melletti átvételi elismervényen kell igazolni, hogy kitöltötted. Sokan már aláírták, de szerintem vagy nem olvasták el rendesen a papírt, vagy csak már szarnak bele. Az első dolog, ami feltűnt, hogy a Cég nevén kívül semmi más nem került fel felelősként a pergamenre. Vagyis fent ezért senki nem vállalja a felelősséget. Hogy miért is kéne? Ugyanis -tudomásom szerint- a kitöltött rész alatti szöveg törvénytelen! Tájékoztatja a munkavállalót arról, hogy tudomásul veszi, hogy a munkáltató a hozzájárulása nélkül is elrendelheti a 200 óra feletti munkavégzést! A hatályos jogszabályok szerint csak a munkavállaló előzetes beleegyezésével lehetett 300 óra alatti többlet munkát adni a munkavállalónak. (Aztán majd aki jobban tudja úgyis felvilágosít). Az biztos, hogy ezt nem vagyok hajlandó aláírni! Sem az átvételit, sem a Nyilatkozatot!

A másik dolog, amitől megnyúltak a szemeim -nem csak nekem, hanem a mi Gyulánknak is és annak is, aki részese volt ennek: az első teles tízes villáskulcs egy ezeréves kollégának -akit mindenki jól ismer (mert sok helyen megfordult már, és minden fórumon szereti a hangját hallatni)- annyit mondott:
- Tudod mi vagy Te Gabi bátyám... egy igazi somogyszobi bunkó!

Megjöttünk. Ehhez már pofa kell! 

Ecsém!

Ezek után már meg sem említem, hogy a győri pihenőben még mindig hideg van (kinek szóljak ez ügyben? Munkavédelemnek?), meg hogy sorban darabolom a vadat (legutóbb Talenttel kockáztam fel egy szarvasbikát a casibaszentjánosi fázishatár után), vagy hogy napokig jártunk tökig érő ködben (végül megelégeltem és nem voltam hajlandó 160-nal menni az utolsó napon a dupla délis fordában -520 kilométer, Győrben 20 perc vezetőállás cserére, Déliben kétszer 40 perc ugyanerre és MKSZ-re), vagy hogy pont 24-én, mikor az utolsó személyt hoztam le a 11-es vonalról utána nem tudtam eljönni a 21:39-kor induló személlyel, mert pont aznap nem közlekedett csak... A sokak számára szent tehénnek számító IC-t (a szitit) egyszerű mezei személyfordásként (vagy inkább mindenesként) leközlekedtettem menetrend szerint -vagyis öt perccel korábban álltam meg Győrben...

Summa summarum: eltelt egy újabb mozgalmas év (számomra a páratlan évek igazán páratlanok), megtörtént egy rakás izgalmas dolog. A jövő év már biztos, hogy hoz új típusismeretet, még több koncertet és még szarabb vezénylést az egyre kevesebbet érő fizetésünk mellé. Amikor majd úgy gondolom -vagy a szervezetem- akkor megint jön majd a fehér köpenyes szabadság és kedvem szerint -vagy inkább véletlen szerűen- fogom elcsapkodni a vadakat (remélem humanoidot továbbra se). Amennyiben a Cégnél a helyzet nem javul továbbra sem -márpedig a fogyás miatt csak rosszabb lesz-, akkor meg eljön az idő, amikor majd azt mondom a vezetőinknek, vezénylőknek, reszortosoknak, felvigyázóknak, kedvelt kollégáknak és egyéb állatfajtáknak, hogy "csá". 

Sikerekben és alkoholgőzben és szeretetben gazdag új évet kívánok a már fent említetteknek és egyéb olvasóimnak, valamint a mindig érdeklődő különböző államvédelmi hatóságoknak, rendőri szerveknek! Maradok továbbra is tisztelettel a fel- és kiforgató, a lázító, kirekesztő, rasszista, a mindenről véleményt alkotó és megmondó (ezeket mind másoktól hallottam, enm magamról tartom -azok most jönnek), bunkó, paraszt, suttyó szakállas rocker, aki százhatvannal hasít legálisan: 

K