2015. március 24., kedd

Reggeli rituálé


A járólap klaffogott a papucsom alatt. Azt mutatta merre menjek. A hűtő némán haladt el mellettem. Nem kívánkozott ki belőle se sör, se más. Leginkább a sör. A szemben álló tűzhely mindezt nem kommentálta. A saját problémáival volt elfoglalva. 
Egy ajtóban a zár mechanikája életre kelt az éjszakai lazsálás után. Az azt magába foglaló nyílászáró közeledésével jelezte, hogy a mögötte elhelyezkedő helyiség kész emberi testek befogadására. A szomszédos fürdőben a mosdó is felriadt a korai ébredés neszeire. Volt még egy kis ideje felkészülni, míg a lakásban élő egyed a reggeli rituáléinak részeként hozzá is elér. Víz csorgatással szolgált készségesen, amint a csapjait megforgatták.
A járólap ismét klaffogott. A száradt poharak tolakodni kezdtek. Tudták, hogy valamelyikük ismét barnává változtathatja vizet. Önkéntes alapon az egyikük kézbe ugrott, vállalva a megterhelő jövőt. A mikró kinyitotta az ajtaját, hogy befogadja a bögre és víz alkalmi egyesülését. Így vált aktív részesévé a reggeli rituálénak.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése