Idén ugyan még csak az első, de ahogy ez manapság divatos jelölés és én sem akarok lemaradni, ez már az 5. évad! Bizony bizony, 2011 január elsején indult a rovat és mondhatom a legolvasottabb is. A legnépszerűbb az 59. rész volt a maga 550 olvasottságával, még tavaly. Mivel hazafelé jövet egy rögtönzött és egyben rendhagyó író-olvasó találkozó kerekedett -a szituáció, amit még mindig nem sikerül megfelelően reagálnom (lehet nem is lehet)- ahol olyanoktól kaptam dicséretet, akikkel addig hivatalosan még nem találkoztam. Valójában a felmenőiket előbb ismertem meg, de ez most mellékes -igen a sejtés helytálló: vasutas porontyokról van szó. (Jó pofa dolog egyébként a majdnem korombeli, kollégáim gyermekeivel találkozni). Inkább nekik köszönhető, hogy idén az első "Szolgálati anekdota" megszületett!
Már jeleztem, hogy nem lesz már olyan szabad szájú, mint az előzőek, mert ezt fentről is látják és nem holmi Istenre gondolok, bár akik olvassák, azok annak képzelik magukat... Innen is csókoltatom őket! Család jól van? Gyógyszerre eleget költenek remélem... A kötelező bevezetéseken túllépve haladjunk szépen a dolgok burjánzó mocsarában, bakancsunkkal tapossuk meg egy kicsit a vizenyős szennyet és fröcsköljük szét azt mindazok arcára, akiknek mindez a gyermeki játékosság nem tetszik.
Az elmúlt egy hónapban megjártam párszor a Bakonyt, sikerült a legnagyobb havazás idején felevickélnem oda és kevesebb sikerrel készítettem pár képet... hát volt már jobb sorozatom is, de úgy sem ez a lényeg. Amit a Bakonyban továbbra sem értek -igazából a Cég üzletpolitikája és hibája ez, nem a Bakonyé, mert utóbbi csak ott heverészik tohonyán és kövéren évszázadok óta és köszöni jól van bármennyi barbár vadbarom is próbálja tönkretenni-, és az pedig az, hogy mégis mi a ráknak cincálunk magunkkal mellékkocsi(ka)t? Reggelente a 'Sze'lászlóról lecsurgó személyeket megértem, mert azok meglepő módon egyre nagyobb forgalmat bonyolítanak le, de reggel az első Győrből indulóra (39510 -pénteken és szombaton én fogom csinálni, remélem küldenek rám egy halom Gestapos bunkót /"Hogy ezeknél miért nincs létszámstop?"/, úgyhogy azért is jeleztem előre: várom őket szeretettel!) teljesen felesleges, mert nincs kihasználva (visszaútban sem!). Igaz, ez nem probléma. Ellenben ha leszedem az utastérben az ülést, hogy a hagyományoknak megfelelően nyugovóra térjek este (mert laktanyát nem biztosít a Cég 'Sze'lászlón), azért fegyelmi jár, meg feljelentés garázdaság bűntettében a szándékosság alapos gyanújával! Mondjuk így már vízhiánnyal is nyugodtan fekve maradhatok. Ha nem lehet leszedni, akkor nem lehet!
Sosem tudtam épp ésszel felfogni -bár lehet nekem olyan nem is volt-, hogy miért a bejárókat kell szopatni? Értsd: komáromi lakos vagyok. Alapjáraton elszomorító tény, hogy a tehénszaros győri istállóba kell szolgálatba jelentkeznem a komáromi helyett (Ecsém), de hogy olyan frankó vezényléssel kínáljanak meg, ahol a tizenhat szolgálatból négy alkalommal előző nap kell bemennem és benn aludnom, a sok tökorrú győri majom helyett, vagy olyanok helyett, akik nem járnak a Bakonyba, mert bizonyos testrészük messzebbre elér (és most nem a kezükre gondolok -de hát ilyenek ezek: nem jó ha nem szaros a szája). Én is rohadt jól ellennék tartalékon: tilitoliznék naphosszat, lenne idő megvakarni a bal herémet és újra beállna a szervezetem egy állandó, nyugodtabb életritmusra. De így:
Február másodikán hoztam a 4928 számú szemétszállító vonatot Kelenföldről Győrig. Az utolsó hazatérős vonatom 22:40-kor eljön Győrből, fent nevezett vonat pedig 23:23-kor érkezik menetrend szerint... Kommentáljam? ... Elég az hozzá, hogy nem volt kedvem stoppolni, pedig drága jó Lacink még integetett is, hogy menjek vele, most váltják azon a foson, megy mifelénk, de még volt egy kis plusz melóm, amit beígértem a táblás Lajosnak és nem szeretek segget csinálni a számból. Utána meg már úgy voltam vele, hogy a franc se fog stoppolni, meg elég fáradt is voltam már, így hát felmentem a pihenőbe (ahol -jelezném- még mindig kurvára rossz a klíma! Értsd: a fűtés gyenge az ablakok meg huzatosak! Bentlakásos Józsink is átcuccolt máshová). Másnap -mivel nem húztam ébresztőt, mondván kialszom magam- negyed kilenckor keltem. Lassan összeszedtem a romjaimat, óvatosan megnyújtóztattam a fájós hátamat, majd lebotorkáltam a felvigyázóhoz felvenni az aznapi programfüzetet (menetigazolványt). Egy hat órás időtartamról szóló kottát, amiben a "hasznos vonat" csak a 9408 szerepelt. Nem is csináltam mást: önköltségben elutaztam a tehénszaros Keletibe (Ecsém), a felvigyázótól mély tisztelettel elkértem a 052 és 017 sorszámú Flörtök kulcsait (leírom, baszok rá, így legalább hamarabb kiderítik ezek ott fenn, hogy ki írogat róluk ilyen kedvesen) és elindultam Józsefváros felé. Nem vicc. Az árkhánderek véreres... szóval messze, a 92. vágányon volt lezárva ez a két kotla. Kényelmesen kisétáltam az épp felújítás alatt álló Kerepesi úti felüljáró alatt, a kocsimosó mellett, ki a francba. A mi Gyulánk hagyta ott, nyilván nem azért, mert így akarta. Gondolom, hogy örült neki ő is, hogy onnan kell visszakecmeregnie. Beüzemelés után leadtam a drótot, hogy tudok behúzni a szerelvénnyel. Nem mondtam honnan -egyrészt mert fogalmam se volt még akkor róla (nincs állomásismeretem), másrészt hadd legyen a toronynak is egy kis matek. Eltelt némi idő, mire szabadultak úgy vágányok, hogy be tudtam állni az indulóra.
A vissza út egyébként simán ment, bár furcsa is egyben. Nem emlékszem rá pontosan, hogy mikor hoztam innen utoljára vonatot, de az biztos, hogy az még Giganttal volt és nem a mostani gyorsvonati kocsikkal... Ecsém...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése