Októberi reggel Zircen
Aki járt már a Bakonyban, az tudja jól, hogy ezen a vonalon minden nap más és más, nincs két egyforma szolgálat. Maga a táj is naponta változik. Nem lehet közömbösen viseltetni iránta. Van, aki utálja, mert többször térdelt le a völgyben hegymenetben, mint egy prosti egész karrierje során, és van, aki a táj szépsége, varázsa miatt odáig van érte. Én inkább az utóbbiba tartozom. Feltöltődni járok ide -már amikor idevezényelnek- hiszen maga a környezet, a látvány magával ragadó. Szerencsésnek mondhatom magam, hogy utazhatok a vonalon. Most ősszel új izgalmakat rejt magában: elkezdődött a falevélhullás, ami a hosszan meredeken emelkedő pályán külön kihívást jelent mind gép, mind kezelője számára. Ezért a hegylábánál, Bakonyszentlászlón a Bz mellék leakad és szólóban evickélünk fel.
Október harmadikáig a Zirc és Veszprém között bevezetett vágányzár miatt csak Zirc állomásig közlekednek a vonatok, így volt egy kis időm jobban körülnézni -fényképezőgéppel a kezemben.
Talán nem kell magyarázat hozzá, mit láthatunk a képen. Leginkább csak az elmúlást, egy letűnt kor emlékét.
Magával ragadó és egyben szomorú ez az elhagyatottság.
A természet lassan újra teret hódít magának.
Betört üvegek, lepergett vakolat, korhadó ajtó, rozsda rágta kandeláber. Erős kontraszt nyújt a frissen felújított Bzmot a háttérben (nem csak azért, mert külön kiemeltem).
A vonal folyamatosan megújul: al- és felépítmény csere, útátjáró korszerűsítés, átereszek, hidak felújítása zajlik gyakran egy időben. Sajnos van, ami nem kerülheti el a vesztét. A visszaesett teherforgalom miatt egyes épületek és vágányok a kihasználatlanság miatt az enyészetévé válik. Remélem nagyobb, országos léptékben is követendő példa lesz a megújulás!
Sajnos nem csak nálatok hódít így az idő
VálaszTörlés