Az idő múltán egyre jobban elhalványul néhány olyan régi esemény és momentum, amelyeket egykoron pirospozsgás gyermekarcok évtizedeken át az ágyból felkeltve is harsogták. Persze ez az ideológiai irányváltásokkal folyton változott, de az 1848-as szabadságharc fontosabb dátumait a magyarok örökké őrizni fogják. Emlékezni fognak rá, hiszen egy fontos ügyért folyt a harc és az emberek vére, amit azóta sem sikerült a magyarságnak kivívnia, ez pedig a SZABADSÁG!
Október 6-án az Aradon kivégzett tizenkét honvédtábornok és egy ezredes mártír halálára emlékezünk. Kivégzésüket az akkori rendszer -avagy a győztes oldal- fontosnak tartotta (ahogy később például Sztálin is megtette, mikor kivégeztette a legyőzött lengyel vezérkart, valamint a háború után a nürnbergi perben halálra, vagy hosszú börtönbüntetésre ítélt náci vezetők), megtorlásnak szánta. Persze a jelen sem szűkölködik az évszázados hagyomány gyakorlata alól: a győztesek diktálnak. Kivégezik, vagy hosszú börtönre ítélik a legyőzötteket, az elnyomottakat (mint például a palesztinokat a zsidók) anélkül, hogy bárki is felemelné a szavát a történtek ellen.
Emlékszem általános iskolában rendszeresen megemlékeztünk a fontosabb eseményekről különböző ünnepségek keretén belül. Az aradi vértanúkról a mi osztályunk is készített egy műsort (az évre már nem emlékszem, de biztos hogy valamikor a '90-es évek vége felé lehetett), amiben én Dessewffy Arisztidot "alakítottam" (most valamivel hitelesebben tudnám hozni a karaktert... kizárólag a szakáll miatt). Arról is vannak emlékeim, hogy a mártírok névsorát kívülről tudtam (bár a versekkel és más szabályokkal, képletekkel is így lettem volna), és a képről megmondtam, hogy melyik kicsoda. Mára az emlékek sajnos megfakultak, de a tettük, amit a magyarok szabadságáért vívtak örökké megmarad!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése