Szolgálati anekdoták - 45. rész

   Ismét eltelt pár érdekes nap és szolgálat. Készült néhány érdekes kép és gondolat. Sajnos utóbbiak felét a felgyorsult leépülésemnek köszönhetően és a feljegyzések elmulasztása miatt elvesztek és az sem sokat segít a helyzeten, hogy ma hazafelé benyomtam egy sört. Persze a kreativitásomon, valamint a gátlástalan fogalmazási módon némiképp javít, viszont a már elveszített "szállóige" jelöltjeim elszálltak.
   Következzenek tehát a képek:

Flirt klozetajtó. 
Megnézném azt az elégedetlen kisnyugdíjast aki nekiáll összefirkálni a Flirt WC-t és nagyon szívesen letörném a kummant kezeit! Legközelebb egy másik kortársa meg majd panaszkodik ország-világnak, hogy milyen mocskosak, koszosak a vonatok és hogy össze vannak firkálva! Tessék! Az agresszív nyugdíjasok lázadása miatt történik minden! Azért van némi információ hiány az illetőnél, ugyanis a jelenlegi rezsim se adta vissza... 
Az aláhúzás alatt még van két hozzászóló:

"A Parlamentben nincsenek kommunisták!"

Biztos onnan jött, ezért olyan jól informált, vagy csak elbújtak... Az alatta levő már érdekesebb, bár a golyóstoll annyira nem látszik ezen a telefonnal készített képen, de megpróbálom kibogarászni:

"Tisztelt firkáló és egy ...ban rongáló!"

Hadd kérdezzem meg: aki ezt írta akkor mi? Egyébként a mondanivalója élesen támadja mind a filces öregembert, mind a politikai nézeteit, s végezetül így búcsúzik (rohadjon meg):

"üdvözlettel: egy honfitársa"

No, az ilyen honfitársakra nincsen szükség! Egy szinten vagytok! Itt tartunk ma. Ez a magyar kultúra. De inkább lépjünk tovább, mert ez a rovat nem erről szól.

 

A perui indiánok kánaánját, 1761 tonnányi vasat vittem ezzel a masinával Csornáig (mert Sopron nem fogadott le), onnan gépmenet jöttem vissza Győrig. Itt épp Ikrényben várok a keresztre.

 

Győrben felvettem az 1037-es cipős dobozt nehezéknek, hogy Fradiban megvizsgálják. Igen, ugyanis Győrben vasárnap nincs műhely, nem javítanak semmit. Idáig jutottunk. Eredetileg a Gringóm is ott maradt volna, de teljesen be vannak táblázva, így nem tudják vállalni a revízióját. 

 

Almás de Füzitő. Pisiszünet.
Még mielőtt tekintetes H. Bálint belekötne: itt a pálya tényleg így dől!

 Mégis mire várunk?
Tatáig előre tudtam volna rongyolni a helytelenen, de hát vannak sajnos olyan szolgálattevők, akik csak a haladót tudják nyomni és megremeg a szájuk széle, ha kitérőzni kell, vagy esetleg menetirányt váltani. Innen is látszik, hogy egyikük sem volt szolgálatban valamely nagyobb budapesti fejpályaudvaron, vagy Fradiban esetleg Győrben.

Ferencváros FTH. 

Kibelezett, selejtes, letétbe helyezett, vagy alkatrészre váró ezeréves masinák gyűjtőhelye. Szomorú látni az alig 20-30 éves Szöcskéket is dögsoron látni. A háttérben épp egy ETCS-es Gigant omlik össze valami rendszerhibával.

 

Akad itt szép paripa is.

Friss, festékszagú. Valószínűleg a színes RID utasítás kivonata hiányzik a szerszámszekrényből, azért nincs bevetésen.

 

A 039-es Giganttal végül egy konténervonatot hoztam Komáromig, majd lezártam a gépet. A mozdonyirányító ugyan hazaengedett, a felvigyázótól azért megkérdeztem, hogy van e még rám szüksége, mert még tombolt bennem a tett vágy az extra csítől. Így kaptam feladatul ennek a két Daihatsunak (tudom, hogy remot Dacia, de Gyros Misitől hallottam és megtetszett) a Győrbe juttatását.
A napot végül egy doboz Borsodival koronáztam meg. Úgy éreztem, hogy ez után a három nap után -talán- megérdemlem. 

Jól esett, úgyhogy megérdemeltem...