Az eddigi részek mindig egy adott szolgálat után íródtak. Most rendhagyó módon előtte készül. Ennek csak egyetlen oka van: maga a téma. Ugyanis ismerőseim többsége már feltette a kérdést: "könnyű mozdonyt vezetni?" Most nagy vonalakban vázolom, hogy mikor milyen és aztán mindenki szívja magába a kívánt információkat.
Maga a vezetés nem nehéz, mert mindössze pár kart mozgatunk. Kapcsolókat kezelünk, elfordítunk egy kormányszerű eszközt akkor gyorsul, ha pedig magunk felé húzunk egy kart, akkor pedig lassul. Szuszog, kattog, füstöl, berreg, csörög, csattog, világít, mozdul, zakatol. Leginkább a figyelés a legmegterhelőbb. Állandóan, mindenre. A pályára, a menetrendre, az időre, a sebességre, a különböző mérőműszerekre, a rendellenes jelenségekre. A hirtelen eseményeknél pedig azonnali és határozott döntéseket kell hozni. Ezen felül kétféle szolgálatról beszélhetünk:
Maga a vezetés nem nehéz, mert mindössze pár kart mozgatunk. Kapcsolókat kezelünk, elfordítunk egy kormányszerű eszközt akkor gyorsul, ha pedig magunk felé húzunk egy kart, akkor pedig lassul. Szuszog, kattog, füstöl, berreg, csörög, csattog, világít, mozdul, zakatol. Leginkább a figyelés a legmegterhelőbb. Állandóan, mindenre. A pályára, a menetrendre, az időre, a sebességre, a különböző mérőműszerekre, a rendellenes jelenségekre. A hirtelen eseményeknél pedig azonnali és határozott döntéseket kell hozni. Ezen felül kétféle szolgálatról beszélhetünk:
Amikor könnyű: ezt akkor szoktam mondani, ha egy rövid fordulót teszek például Győrből elvágtatok a Délibe, majd vissza Komáromig. Olyan rövid is, amilyennek hangzik. 240 kilométer, korszerű, kényelmes motorvonattal. Egyetlen és legnagyobb hátránya, hogy nagyjából ezek a szolgálatok 6-7 órásak, vagyis a havi kötelező utazási időhöz sokat kell az otthontól távol lenni. Könnyűnek számítanak az olyan szolgálatok is, amikor éjszakásban van pár óra kiállásunk -esetenként a kritikus időben (hajnali 2-3 körül). Az éjszakát egyébként is arra találták ki, hogy az ember pihenjen. Ezért nem tudom elfogadni, amikor ellenőrző közegek lepik meg a pihenő munkavállalót. Ha már álmatlanságban szenvednek, vagy nincs otthon szex, mert már az asszony is undorodik tőlük, akkor miért nem mennek ki a kertbe kapálni? Miért kell azt csesztetni, aki pihenne?
Amikor nehéz: ezt akkor szoktam mondani, amikor szarrá vagyok hajtva. Több száz kilométert vezetek, a 12-ből 13 órát a gépen töltök és ezek után is van egy seggfej, aki be akar vésni egy-két óra állásidőt. Ilyenkor nem vágyom másra csak egy sörre, egy zuhanyra majd az ágyra. Nem, még mielőtt bárki is kérdezi, egy ilyen után nem sok energia maradna a szexre (maximum némi romantika, meg összebújás, de előbb vagy utóbb így is, úgyis mély álomba szenderülök). Időnként akkor is fárasztó ha csak szimplán meleg van, vagy túl hosszú ideig vagyok kitéve nagyobb zajhatásnak. Az teljesen kikészít (akkor nem egy sört kívánok meg). A legrosszabb kombináció az éjszakás tehervonati szolgálat előzetes rápihenés nélkül. Az teljesen gatya. Agyhalottként botorkálok haza és az elmúlt négy év alatt annyira megtanultam az utat hazáig, hogy már csukott szemmel is megy. Így aztán néha köszönés nélkül elsétálok ismerősök mellett, ők meg megsértődnek és kikiáltanak bunkónak.
Közepes állapot nincs. Vagy ilyen, vagy olyan. Mindig változatos. Nincs két egyforma szolgálat. Érdekes és izgalmas. Csak néhány kolléga unalmas, vagy érdektelen, de bizonyára ők is ugyan így vannak velem...
Hogy milyen lesz a ma éjszakám? Az a felvigyázón és a mozdonyirányítón múlik majd. Tehervonatozni fogok, az biztos. Hogy hány kilométert vezetek le az még kérdéses. Hogy hazaérek e, az is. De ez már csak egy ilyen hivatás...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése