2018. november 13., kedd

Szolgálati anekdoták - 155. rész

Hogy mit kell megérnem ennyi év tapasztalat után? Egy olyan semmitérő nagyokos, mint a Lépcsős Józsi - közvetve ugyan -, de azt mondta rám: fakezű! Mert ma reggel öt métert kellett sétálnia az ajtóig attól a helytől, amit felvett a peronon a vonatra várakozva. 
Amikor megérkeztünk Győrbe, Taki (a jegyvizsgálóm) félig röhögve közölte, hogy fennhangon kérdezte tőle a járművezető kilétét Lépcsős Józsi, a szemétszállítási főatyaúristen! A röhej, hogy este én vittem haza. Akkor nem panaszkodott.
Miután leváltott Tibi bácsi összefutottam Pinyó felügyelővel, az egyik reszortosunkkal és mondtam neki, hogy készüljön fel rá, hogy az a hadibarom majd panasszal fog élni a személyem és a munkám miatt. Kértem, hogy ha lehet, emiatt azért ne hívjon fel napközben.
Az ilyen kretének miatt nem használjuk mostanában a "kolléga" kifejezést. 
Apropó! Pár napja a Déliben, nappalos szolgálatban szükségből fel kellett mennem a Felvigyázóhoz. Ugyebár megkaptuk a parancskönyvet, hogy a "Papagáj ház" első emeletére költözött az iroda a Fűtőházból. (Gondolom annak az épületnek és/vagy a területnek hamarosan meg lesz/van az új gazdája). Azt mondjuk elfelejtették beleírni a rendelkezésbe, hogy hogyan juthatunk be az ajtón... Ezért kopogtam, hátha...
Az akkor felvigyázóként funkcionáló mozdonyvezetőnek mondtam miért érkeztem. Közölte, hogy a szerelvényem a T3-on van. 
- A kolléganő már behozta a csarnokba.
- Azért egy droidot nem neveznék kollégának.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése