Nem szolgálattal kapcsolatos kérdéskörrel indítanám meg ezt a gondolatmenetet. Annak ellenére, hogy szolgálaton belül történt, ráadásul egy kollégával folytatott beszélgetésről van szó. Úgyhogy akit ez a rész nem érdekel, az nyugodtan ugorjon át a harmadik bekezdésre.
A fehérbe váltott hajszerkezetű - ebből gondolván nyugdíj előtt álló - jegyvizsgáló kollégával egy meglehetősen érdekes beszélgetés zajlott le az este folyamán. A látszattal és a híresztelésekkel ellentétben nyitott vagyok mások véleményére - csak utána szarom le. Nem, ez nem teljesen fedi a valóságot: ha értékelhető információ van a mondandóban, akkor azt magamévá teszem. Ebből is látszik, hogy nem vagyok liberális... Szóval a kolléga egy Pápára utazó, meglehetősen dekoratív fiatal lányról alkotott pozitív véleményt, aki tőle kért útbaigazítást. A húszas éveiben járó leányzó egyébként abszolút nem a mai divat követőjének számított, hanem inkább a régi hagyományok követőjének és ápolójának nézett ki. Hosszú, lenge szoknya, hímzett blúz, semmi smink, semmi hivalkodás, csak a természetes báj. A kollégának meg persze pont ez a múlt század közepe hangulat fért bele az erkölcsi értékrendjébe. Szerinte a mai fiatalság már botrányos. Teljesen kiborítják a tetoválások és a piercingek. Amikor ezt kimondta rám nézett:
- Csak azt ne mond, hogy tetováló szalonod van!
- Az éppen nincs, de nem határolódom el tőle.
- Az én időmben(!) akinek tetoválása volt, az biztos sittes volt!
- Kemény környéken élhettél. - fejben Józsefvárosra tippeltem. - Egyébként a tetoválások története meglehetősen túlnyúlik a rácsokon. Izgalmas szubkultúra, ha az ember megismeri. Az ábrák nagyobb többségének jelentéstartalma van a viselője számára és a külvilág felé egyaránt.
- Engem határozottan taszítanak. - határolta el magát.
- Minden külső jegynek jelentése van. A tetoválásoknak, a piercingeknek, de akár a szakállnak, ha magamból indulok ki.
- Igen, azt akartam is kérdezni, hogy ennek van e...? - kezdett előbújni belőle a félszeg valós énje. Nem mert rákérdezni semmire, csak végigmért.
- Nekem már nagyon fiatalon borotválkoznom kellett. Amikor tíz éve felhagytam vele, akkor már naponta nyúztam a pofámat, hogy sima arccal lépjek ki a lakásból. Megelégeltem. A fejkendőt meg azért hordom, mert a megnövekedett testtömegem miatt húsz fok felett erősebben izzadok és célszerűbb egy textilt a fejemre tekerni, mint félpercenként a homlokomat törölgetni.
- Így érthető...
Aztán megadtam neki a kegyelemdöfést:
- Mindennek van magyarázata és értelme, ha az ember nem zárkózik el és elég nyitott a dolgok megértéséhez.
Ekkor ért oda hozzánk Bigyó felügyelő. Nem viccelek, ez a vjv tényleg úgy néz ki, mint a rajzfilm figura.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése