Az első egy 26 köves Слава (Szláva - Dicsőség). Máig emlékszem rá, amikor a mamánál elköltött vasárnapi ebéd közben a jobbomon ülő apám kezén ott van ez az óra. Emlékszem, hogy bíbelődtem a csatjával és már akkor el akartam tőle kunyerálni. Hagyta ugyan, hogy felvegyem és mókásan is nézett ki, ahogy lifegett a karomon. Öt-hat év körüli lehettem, szóval vagy harmad akkora átmérőjű lehetett a csuklóm, mint az öregemnek. Aztán lett neki egy újabb, kék számlapos, nyugati piacos Szlávája és a másik óra a fiókban kötött ki. Amikor említettem apámnak, hogy Omszkból érkezik egy zsebóra, egyből előkerültek az ezeréves időmérők és persze kaptam ígéretet is, hogy elviszi azt a két órát felújíttatni, amit az unokái felelőtlenül kacsázáshoz használtak valamelyik éven. Azóta mindkettő elkészült:
Az öreg Слава
Nem hordom, mert nem tudom már elviselni, hogy valami a kezemen legyen, pedig általános iskola óta vannak karóráim. Nagyjából azóta nem hordok semmit, amióta megkaptuk a Cégtől az első szolgálati telefonunkat.
A győzelem 45 éves évfordulójára készült Молния (Molnija - Villám) zsebórához egy külön képet készítettünk Karesz barátommal. A maroklőfegyver egy Makarov, más néven PM másolat, a 10 rubeles pedig 1937-ben látta meg a napvilágot. Az óra minden szolgálatban nálam van, amióta megkaptam.
A legújabb szovjet zsebórám egy szomorú családi eseménynek köszönhetően került hozzám. Nagybátyám őrizte, majd apámnak adta, miután megtudta, hogy "gyűjtöm" a régi órákat. Ezek után már elmondhatom, hogy valóban lett egy új hobbim.
Egy kis karbantartásra szorul ugyan, de abszolút autentikus.
Nem tervezem, hogy napi használatban nálam legyen, mert félek tőle, hogy megroppan az üvege.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése