Tegnap óta őrlődöm a gondolataimmal. Vagyis jobban belegondolva már egy ideje motoszkál bennem ez a dolog, csak eddig nem hoztam fel. Fiatalon az ember nem nagyon szegül ellen, ritkán úszik szembe az árral. Csak beletörődik ,hogy ez biztos így van jól. Valójában persze legbelül érzed, hogy nem, és egy idióta a szemben álló fél, egy csökönyös barom, akit még sarlóval és kalapáccsal neveltek és betonozták belé az ideológiát. Az ő szemében egy lázadó vagyok. Lázadok az ő csökönyössége, ideológiái, berögződései miatt, mert azok a módszerek és tanok, amiket ő még mindig képvisel már rég elavultak. Nem tartja a lépést a fejlődő világgal, bezárkózik és csak értetlenkedik azon, amit az újabb generáció tesz: felhúzza a szemöldökét a cselekedetein, meginti és vitába száll, ha az ifjú titánnak véleménye van. Nem a vitával és az intéssel van a gond, hanem a mérlegelés nélküli, makacs, öntelt reakciókon. Persze a fiatalabb generáció is ilyen, de őket az idősebbek tanították! Gyakorlatilag önmagatokkal száltok szembe.
Sokszor fordul elő, hogy egy-egy kijelentésemen egyesek teljesen megrökönyödnek. Tehát sokáig nem tudtam, hogy nem szabad parasztozni. Rohadt parasztozni meg végképp nem! Csak hogy mindenki előtt tiszta legyen a kép: történt egy-két héttel ezelőtt egy újabb baleset, ahol egy mezőgazdasági vontató (röviden traktor) a sínekre hajtott, ahol aztán egy Bz motor hanyagul az oldalába szaladt! A pótkocsi felborult, a termény kiszóródott, a vasúti jármű és a pálya megrongálódott. Ettől kicsit kikelve magamból -hihetetlen, de néha előfordul- tettem egy ilyen megjegyzést az egy masiniszták alkotta zárt csoportban:
"Rohadt parasztok! Az idén ez már nem az első ilyen eset, amikor mezőgazdasági jármű és magasan képzett sofőrje okoz balesetet! A vidék fellendülőben van!"
Egy illetőt (nagy tisztelet övezi, mert már nyugdíjas és okosságokat szokott írogatni újságok hasábjaira) nem azon háborodott fel, amin én, hanem a kijelentésemen. Szerinte az rendben van, hogy a traktorista ráhajt a sínre és így balesetet okoz, de hogy én indulatból tegyek egy megjegyzést, az.. ÚRISTEN! Főben járó bűn!
Néha tényleg kiakasztó vagyok, elismerem, sokan ledobják az ékszíjat a beszólásaimtól, leengedik a biciklim gumiját, a vérbeli kommunisták sarlóval és kalapáccsal dobálnak meg az utcán, az apácák keresztet vetnek majd megfürdenek a szenteltvízben, és hasonló bájos szösszenetek. A magam érdekeit és értékeket tűzzel-vassal óvom én is a kártékony elemektől, bárkibe beleállok gondolkodás nélkül, nem vitatom. Viszont olyankor kussolok, ha bizonyos tekintetben nekem is vaj van a fülem mögött. Gondolok itt olyan erkölcshuszárokra, akik jogszerűnek gondolt, önkéntes érdekvédelmi szervnek kiáltják ki magukat és bárkit, vagy bármit a védelmükbe vesznek. Viszont ha kicsit jobban magukba kukkantanának leginkább csak egy valamit vehetnének be... igen, az érdekvédelmi szervből a utolsó szót, de azt tövig!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése