Kopogtattak. Nem nagyon szoktam aktivizálni magam az első keresésre, pláne azokon a bizonyos napokon... másnapokon. Kelletlenül magamra aggadtam egy gatyát meg egy ujjatlan pólót, hogy ernyedten csüngő alkatrészeimet némiképp takarásba hozzam -a minap a parfümökkel házaló csaj is majdnem átesett a korláton a meglepetéstől hátrahőköléskor, amikor alsógatyában és a már fenn nevezett pólóban nyitottam neki ajtót. Mentségemre legyen, hogy elfelejtettem felhúzni a gatyámat.
Szóval most kicsit jobban összekaptam magam és kislattyogtam ajtót nyitni. Őszintén szólva bíztam benne, hogy addigra elhúznak a francba, de nem így lett. Egy gyámoltalan fiatal srác meg a korosodó apukája (legalábbis nekem így tűnt) mosolyogtak a félig felfeszített szemhéjamra. Köszöntek majd apuka belekezdett a monológjába. Közben a mikróban vígan forgolódott egy csésze víz, hogy kávévá válhasson. Azzá a kavargatós fajtává, ami ha kell felébreszt, de ha elég fáradt vagyok, akkor felgyorsítja az elalvásomat is. Apuka feltette a kérdést:
- Ön szerint mi kell ahhoz, hogy egy család boldog legyen?
Elsőre az fogalmazódott meg bennem válaszként, hogy "kurvamásnapos vagyok és húzzatok a picsába innen", de aztán erőt vettem magamon és így feleltem:
- Most engem leginkább az tenne boldoggá, ha megihatnék egy kávét, mert nagyon másnapos vagyok.
Azért ez jobb, nem? A lényeg, hogy az öreg vette a lapot, meg egy másikat a dossziéjából és átnyújtotta nekem, hogy majd keressem fel ezt a szervezetet a neten, meg olvassam a könyveiket, vagy mi, ha szeretnék róluk többet megtudni... Persze...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése