Akár hogy is, de mind közül az ősz a kedvencem. Persze, mondhatnám azért, mert ebben születtem, de igazából sosem szerettem, ha arra emlékeztetnek, hogy hát "megint idősebb lettél egy évvel, hamarosan találkozunk, üdvözlettel a Halál!" Na és ugye ott van ez a negatív mellékérzés, amit oly sokan társítanak ehhez az időszakhoz: az elmúlás. De inkább hámozzuk meg ezt a kérdést egy kicsit. Miért éppen az ősz?
Lássuk csak. Szóval itt van a tél. Hideg van. Néha még a jegesmedve is megfagy a szatyrodban, annyira. Meg ugye a hó. Ami betakar mindent, mint a dunyha. Csak ezzel a képpel van egy kis gond: a dunyha melegen tart, a hó meg... Szeretem a telet is. A gyerekkoromat juttatja eszembe. Szánkóztunk, hóvárakat építettünk, hó-csatáztunk. Anyámék mesélték, hogy volt olyan év -még a nyolcvanas évek végén- hogy nem tudtak óvodába vinni, mert olyan kurva nagy mennyiség leesett. Pedig kb. 800 méterre lakhattunk az intézménytől. Bár akkoriban is már szerettek mindent kicsit felnagyítani az emberek. Az a tipikus bolhából elefántot eset... Ahogy elszaladt feledtem az idő úgy egyre kevésbé örültem a havazásnak. Elkéstem miatta az iskolából, aztán később a munkahelyemről. Homo traficus problematus, avagy a közlekedő ember problémája. Ez inkább csak a fejlett országokra igaz. Szibériában például pont leszarják. Ott az iskola annyira létfontosságú, mint nálunk a cosinus Pí köbgyökének integrálása. "Nem baj, majd a gyerek addig elmegy addig medvére vadászni." Szóval a telet annyira már nem komázom. Ráadásul a szemem is érzékenyebb már a fényre, így ha sokáig kell kémlelnem a havas tájat, az eléggé fájdalmasan érint. Viszont a hideg miatt nincsenek bogarak. Ez sem elhanyagolható szempont. Azt szoktam mondani, hogy télen azért van hidegebb, mert kevesen vannak az utcán. Nézd meg, nyáron tele van az utca, és meleg is van. Télen kevesen vannak kint...
Aztán ugye itt a tavasz. Elolvad a hó. Egy merő mocsok, lucsok, meg sár lesz minden. Jó, persze eleinte izgalmas, hogy rügyezik a növényzet, bimbódzik a szerelem, a madarak is hangosabban csiripelnek, az emberek is levetkőzik a téli depresszióikat (a lányok a ruháikat is), de egy idő után unalmas. A szezon végére minden smaragd zöldbe burkolózik és fotoszintetizálni kezd. A fák, bokrok csak úgy fossák magukból az oxigént és mi élünk. Tök jó, csak most már tovább törzsfejlődhetnének. Például főzhetnének kávét. Ráadásul jönnek az áradások. Aki a hegyekben él, több száz kilométerre a legközelebbi folyótól (és több száz évre a civilizációtól), azt nem fogja tragédiaként megélni, hogy a Duna a szart is kimossa Komáromból.
Így köszönt ránk a nyár. Számomra a legutálatosabb évszak. Meleg van. Kurva meleg! Már nincs mit levenni magadról, gyakorlatilag az irhádat is lehúznád, csak ne izzadj már tovább, de pár elvetemült melegvérű még élvezi is. Irigylem is őket ezért, mert amíg ők kiülnek egy kőre és sütkéreznek a napon, akár csak a gyíkok, addig én megőrülök a hőségtől és óránként egy liter vizet is meg kell igyak, csak a szimpla jó közérzetemért. Igen, jól láttad, vizet. A sör jó, meg ilyenkor gyorsabban be lehet tőle baszni, de ahhoz, hogy állandóan azt vedeljem, drága, ráadásul a munkáltatóm se kultiválja. A víz még olcsó. És még van. Egyetlen pozitívum: a lányok még jobban kivetkőznek magukból...
És eljutottunk az Őszig. A mindig változó őszig. Eleinte még zöld, de inkább már csak az a megöregedett fajta. Elkezdődik a szüret és a szarvasbőgés időszaka. Október táján a környezet elkezd élénk színekben pompázni. Utolsó táncát járja a természet. Egyre többször van rejtegető köd és hosszan tartó eső. A kék égen kövér vattapamacsok úsznak tömött nyájként, vagy egységes szürke homállyal takarják el a napsugarait. (Néhol csapadék is előfordulhat, a csúcshőmérséklet 15 Celsius fok körül várható, a Duna néhol apad, máshol árad. Hajók, vonták találkozása tilos!) Novemberre lehullanak a levelek (az emeletről pár perccel később a postás is), oltalmazó takarót von az avar a talaj fölé (amíg egy élmunkás utcaseprő össze nem gereblyézi azt) és az első hópihék lassan sztálingózni kezdenek (gyerekkoromban még így volt). A póló - rövid gatyás idő átvált a hosszú kabátosba. Nem komor ez az időjárás, csak annak az előszele. De nekem szép...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése