Az első önálló tehervonatos szolgálatom V46-tal
Már számtalanszor írtam a 018-as Szöcskéhez kapcsolódó élményeimről, de valahogy a sors és az irányító megint úgy hozta, hogy ismét egymás társaságát "élvezhettük". A feladatom úgy kezdődött, hogy a délután három perccel háromnegyed három után induló személlyel kiutazzam Rajkára, ahol leváltsam a megfáradt dolgozót.
Hegye-Shalomban be kellett adnom a forgalmiba egy később jelentkező munkavállaló menetigazolványát. Nem sokkal az után, hogy az önköltséges vonaton visszaültem a helyemre záporozó sziák zúdultak felém. Az egyik egy már rég látott, hosszúhajú Erzsike, a másik pedig a szintén kedvenceim sorát erősítő, kolléganő-blúzát-is-megvarró Marika volt. Indulásig lekönyveltük, hogy bár ritkán találkozunk, ők még mindig kedvesen mosolyognak én meg egyre jobban kopaszodom...
Rajkára érve a 3a csonkában találtam a gépet és hazatartó dolgozót. Elmondása szerint egy 1200 tonnás vonattal érkezett és egy délután négykor érkező vonatra várakozunk, továbbá, hogy a légkondi teljes kapacítással működik (ajtók, ablakok kitárva és a 15 cm átmérőjű ventillátor az egyik sarokban a konyha melegét cirkuláltatja), valamint a rádiót ne keressem, mert lekötötték (ahogy elnéztem a hangszóró kábelét, inkább kivágták). Miután leszállt átnéztem a masinát, majd leültem. Aztán ismét leszálltam, ismét leültem, majd az egészet újra és újra végrehajtottam. Változás csak akkor következett be, amikor a Talent érkezett Győrből és a hangszóróiból mély karcos hangon annyit szólt mellém érve, hogy "a Komárom már megint nem dolgozik!" Ezen azért jót mosolyogtam, de a további várakozás hamar lelombozta a jó kedélyemet. Vonatok jöttek, mentek, de az enyém csak nem akart érkezni. A délután négyből hét lett, mikor végre aztán begördült a rettenetes 686 tonnányi konténer szállítmány. A fékpróba 20 órára elkészült, de a papírokra még fél órát kellett várnom. Közben két AWT-s Búvár tolatott mellém gey erősen köpcös mozdonyvezetővel. Kérdezte, hogy én viszem e a vonatot és hogy mikor. Mondok neki, hogy még fél óra biztos. Erre kicsit arrébb csoszogott, matatott hol az egyik gépen, hol a másikon (nem értettem, hogy fér el azon a szűk géptérben), majd nem sokkal az indulásom előtt visszahúzott irodáig. (Hogy kitől kapott engedélyt ezekre a mozgásokra, arra nem tudnék megnyugtatóan válaszolni).
Mikor kézhez vettem a nyomtatványokat, és minden adatot megetettem az MFB-vel már állt is a kijárat. 20 Km/h-ig, majd tovább 40-ig úgy húzott, hogy csak na! Vonali fékpróba, aztán Bezenye megállónál már újra tornyosulni kezdtek a gombócok. Csak hát mire újra elértem a negyvenet a szerelvény megtorpant, nem akart tovább gyorsulni. Elfogyott. Lassacskán elértük a 65-öt, de aztán jött az áteresz, ami már időtlen idők óta 60-as, majd Hegyeshalom bejárata, s végül a megállás. Dacia express bejár, kijár, stb. Aztán rajt. Negyvenig megint az a fain vonóerő, aztán megint elfogyott. Végül aztán 70 km/h lett a végsebesség, amit a 160-as pályán a 120-ra alkalmas kocsikkal, a 100-as vonatra a 80-as mozdonnyal sikerült összehozni. Nagyjából Kimle magasságában felhívott a kitüntetett irányító és pár szűk szóval, tartózkodó, barátságtalan hanglejtéssel közölte, hogy "Győrben váltás és ott a vége!" Erre a "Vettem, köszönöm!" volt tőlem az adutt... Időnként azért elgondolkodom azon, hogy egyeseket miért tüntetnek ki. Patakyt még értem, mert ő azért elég rendesen benyalt a Viktoriónak, de azt, hogy ennél az állami cégnél mi alapján osztogatják az elismeréseket, még mindig nem tiszta. Ahogy a kollégáimat ismerem itt nagyon sokan nem kaptak volna nem hogy elismerést, de még csak fizetést sem, de persze mi, a végrehajtó ágazat nem látjuk tisztán a dolgokat...
Idő közben rájöttem egy nagy igazságra: ez a gép olyan, mint én. Nem csak azért, mert egy idősek vagyunk, nem. Induláskor hirtelen, lelkesen gyorsít, de félúton már kérné a harmadik, negyedik söntöt, hogy tovább gyorsuljon, de mivel nincs ezért elfogy, lelapul és csak a lehetőségekhez képest viszi a csúcs felé a szerelvényét. Ha fékezni kell, akkor nem szarakodik megáll, ha megcsúszik, akkor is. Tolatásra kiváló, de hosszútávra kevés a fenn említett okok miatt.
Végül utószóként egy apró nyüansz:
Azért azt nem mondhatjuk hogy le se szarnak minket! Valójában magasról szarnak ránk!
Geri kérésének eleget téve a bejegyzés színe most géptér-zöld!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése