Szolgálati anekdoták - 16. rész

Önköltség

   Akinek esetleg nem lenne tiszta ez a kifejezés azoknak elmagyarázom, ez mindössze annyit takar, hogy a munkavállaló elutazik A-ból B-be, anélkül, hogy effektíve -vagy volume- munkát végezne. Erre azért van szükség, mert a mozdonyirányító vagy nem talált egy lusta, munkanélküli ferencvárosi dolgozót arra, hogy elvigye B-ből A-ig a vonatot, vagy nincs gép A-ban, amivel vonatot tudna a munkavállaló továbbítani, esetleg vonat sincs, amit közbe kellene váltani, netovább nincs B-ből A-ba továbbítandó elegy. Esti szolgálatomban utóbbihoz volt "szerencsém".

   Miután egy trappban elvágtattam a hű segg városába, Sopronba és fél órán belül visszaindultam én kis naiv gondoltam majd kapok egy megpihent leváltót, aki tovább száguldozik a huzatos vezetőállású, használhatatlan rádiókkal felszerelt ócskavason, de nem így lett. Eljutottam egészen Fegyencváros Nyugati-Rendezőig (pedig olyan jól meg lettem volna nélküle). Körbehurcoltak, betereltek a fűtőházba, rákoppintottam egy pihenő Szilire a masinát, majd vakmerően felhívtam a mozdonyirányító urat, hogy ugyan legyen szíves velem is megosztani a tervét, mert qrvára kíváncsi lennék rá így hajnali háromnegyed négykor! Pechemre nem vette fel az a majom a telefont, úgyhogy szép lassan megírogattam az üzemnaplót, mert rohadtul ráértem. Egyszer csak, hogy, hogy nem elvtársak... vagyis mit ad Isten... (abban meg nem hiszek)... szóval egyszer csak megcsörren a szolgálati tamagocsi. Hányós koala röppen, kagyula szétnyit, mondok haló! "Szevasz, a Fix Y vagyok, kerestél!" Persze, hogy kerestelek, Te gyökér! Az érdekelne, most hogy behoztam ezt a fost a tehénszaros fűtőbe, ecsém, mik a terveid velem? "Önköltség menjél haza! Jó pihenést!" KLIKK Ilyenkor innen, te szerencsétlen? Normális vagy? Hogy a narkós apád vágta volna le a golyóit a homokozóban, te genetikai hulladék, hát nincs egy darab vonat se a környéken, ami legalább Kelenföldre átvinne, baszom a rigó nyakad! És valóban. Egy épkézláb induló vonat nem volt nyugatnak. No, mondok ez is jókor szórakozik velem. Egész Budapestet faszig belepte a hó -nem olyan csenevész módon mint nálunk vidéken, vagy mint Sopronban, ahol egy gramm nem hullott- ráadásul kibaszott hideg van, még a jegesmedvék is dideregtek a táskámban, ez meg azt mondja "önköltség haza, jó pihenést". Én nem nevettem ennyire...

   Na mondok, most aztán benne vagyok nyakig... a hóban. Szépen kibattyogtam a Könyves Kálmán körútra, gondoltam csak jár erre valami busz, vagy villamos. Jár csak nem vasárnap hajnalban! Az első buszra fél órát kellett volna várakoznom, a villamos meg... fogtam magam és az ösztöneimnek engedve elindultam kb északnak a Mester utcán (akkor fingom se volt róla, miféle utca volt az, csak az volt biztos, hogy az 51-es villamos arra kóricál -persze nem akkor, amikor arra jártam, nem... majd napközben, valamikor). Bandukoltam szépen, csendben, tökig átfagyva, de hajtott a vágy, hogy VÉGRE HAZAÉRJEK! Már-már kezdtem úgy érezni magam mint Bear Grylls az északi sarkon, csak arra nem vetemedtem, hogy a gatyámba vizeljek, vagy a saját szaromat egyem meg, csak azért, mert meleg... A Haller utcai kereszteződés már ismerős képet mutatott. Mintha két évvel ezelőtt már jártam volna itt. Aztán ahogy tapodtam tovább a havat felfelé, egyre több ismerős helyszín mutatkozott. Az egyik éjjel-nappalit elhagyva megfogadtam magamnak, hogy a következőbe bemegyek és veszek egy sört, amit hazafelé elszürcsölhetek majd -természetesen nem volt több nyitva tartó bolt... Így jutottam el végül a Ferenc körútra, majd pár perc várakozás után jött is egy 6-os. Felszálltam rá, majd elindulva eszembe jutott pár régi kedves emlék, néhány számomra kedves ember, akik pont arrafelé laknak. Mikor rájuk gondoltam elfogott egy kellemes bensőséges hangulat, amely az otthon melegét, a szeretet juttatta eszembe. Mindjárt feledve lett a munkahelyem, a gondjaim, a ráfagyott hótól fehér szakállamról lecsorgó olvadék, az utazás, ami még rám vár... minden. Aztán Hegyi Barbara tájékoztatott, hogy megérkeztünk a Móriczra, úgyhogy hagyjam el a fedélzetet. Átsiettem a 61-eshez. Útközben majdnem háromszor sikerült hanyatt baszódnom a csúszós flaszteren, mert a híresztelésekkel ellentétben az utakat kurvára nem takarították le! Felszálltam a jó öreg Tatra-ra, majd türelmetlenül vártam az indulást. Egy homeless típusú fazon és egy enyhén ittas leányzó kaptatott fel még a járműre, majd elindultunk. No, itt álljunk meg egy pillanatra (a villamos ne, mert el kell érnem a vonatot)! Hadd kérdezzem már meg, hogy ide mégis kiket vesznek fel? Ilyen rángatásban már rég volt részem. Ha én így vezetnék az utasaim bejelentenének és nem tudom hány százalékos bércsökkentéssel sújtanának! ... Ahogy haladtunk egyre többen vették igénybe ezt a katasztrófajáratot így hajnalok-hajnalán. A jó öreg BAH csomópont előtt (eleddig azt hittem, hogy ezt Johann Sebastian Bachról nevezték, de hát...) fellibbent két fiatal tündérke. Az egyik szőke, a másik nem olyan szép, de azért a "jó kis bige" kategória. No, hát tőlük megtudhattam, hogy egy elegáns hely miért nem jön be két ilyen kis csinibabának és hogy hány faszi próbálkozott be náluk a múlt éjjel. Elég finnyásak a kicsikék...

   A hazatérő vonatomat épp időben értem el, még sörikét is lett volna időm beszerezni, de egy kiszolgálóhely sem volt nyitva -ez az én szerencsém. E nélkül is nyugodtan elbóbiskoltam az önköltségi úton...