Sárbogárd, én így se szeretlek!
"Mindig is arról álmodtam", hogy úgy menjek el valahová, hogy fingom sincs merre megyek. Valószínűleg sokakkal előfordult már ez, amikor mondjuk elindulnak egy olyan hely felé, ahol még nem, vagy nagyon régen jártak és nem emlékeznek pontosan, hogy mi merre található. Nos velem is ez utóbbi esett meg a minap. Pofátlanul rövidke szolgálatom mindössze arról szólt, hogy egy lendülettel eljussak Komáromból -drága, méltatlanul elfeledett kishazámból- a tehénszaros Sárbogárdra. Van ugyan vonalismeretem -amikor odavezényeltek, hogy megnézzem magamnak, el is mentem... persze-, de mégis annyira idegenül hatott így, lassan négy hónap után, mintha először látnám a pályát. Olyasmi érzésem volt, mint amikor bemész egy labirintusba, de nem tudod, hogy mikor jön a Minotaurusz. A dolgot még érdekesebbé tették azok a rendellenes üzemi sajátosságok, amikkel a többkilónyi utasításainkban olvashat a kedves érdeklődő és az arra kötelezett dolgozó -utóbbiból bizony több van. A mindig morgolódó utas persze az egészből annyit vesz észre, hogy "már megint lassan megyünk". De hát a szabály az szabály...
Hivatalosan a pálya Fehérvár és Börgönd között 80 Km/h sebességre alkalmas és minő meglepő: jó is. Az érdekesség Börgöndnél kezdődik. Először is a Bogárdra közlekedő személyvonatok nem állnak meg. Másrészt az egész állomást keresztül utazzuk -kitérő irányba haladunk tovább, ami 10 Km/h sebességre van engedélyezve (valóban szar). Innentől 60-ra alkalmas -lenne- a pálya, csak hát az idő vasfoga, meg azok a milliárdok amit ráköltenek erre a vonalra se, mind nyomot hagyott. Szóval döcögünk óránként 40-nel és a Bzmotorost dobálja is rendesen. Ez a sebesség ma már nem versenyképes a közúti szállítással! Van ugyan két szakasz, ahol lehet menni hatvannal, de mégsem a teljes hossz. Ráadásul van egy kb 400 méteres szakasz, ahonnan nem olyan rég ellopták a sínt rögzítő csavarokat, ezért a megengedett sebesség 20-ra csökken. Most őszintén: már ennyire szarul élünk, hogy szaros csavarokat kell lopni, hogy fenn tudjuk tartani a "csáládot"? És ahelyett, hogy pótolnák, kitűznek két táblát, hogy még sokáig ne felejtsük el, hogy nem sokára nekünk is hasonló mozdítható tárgyakra lesz szükségünk az életben maradáshoz. Ennek ellenére az íves részen még így is elég rendesen himbálózik a jármű így téve izgalmasabbá az utazást. Fehérvár és Sárbogárd között a hét helyett már csak Belsőbáránd megállóhelyen és a Aba-Sárkeresztúron áll meg. A többi falu nem kérte, hogy megálljon a vonat. A MÁV-Start feldobta a labdát az önkormányzatoknak, hogy csináljanak közvélemény kutatást az igényekről. A falu előljárói hamar be is tértek a helyi italkimérésbe és megkérdezték a büszke családapákat -a falu magját és a népesség 50%-át-, hogy kell e? Erre ők rendeltek még egy kört -azzal elitták a segély maradékát is- és kijelentették, hogy nincs szükségük rá, mert úgyse járnak vonattal sehova... Most már! ... Akkor buszozzatok! ... Sem odafelé, se visszaútban nem szállt fel senki. Induláskor volt három utasunk, akik Fehérvárra tartottak... Ennek ellenére a vonal nem hasztalan, de megérett a karbantartásra, a fejlesztésre! Hahó! Fel kéne ébredni!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése