Szolgálati anekdoták - 166. rész

Miközben a flasztert koptattam útban az éjszakás szolgálatom felé, épp azon gondolkodtam, hogy az elmúlt napokban kissé megszaporodtak a támadások a Cégünket illetően. Akadt itt minden, már tüntetést is szerveztek és természetesen a vezetés leváltását követelték - mint mindig. Úgy éreztem ideje lenne kicsit a védelmükbe kelnem, vagy legalábbis pár szóval enyhíteni a kedélyeket. 

Tőlem azért meglehetősen szokatlan, hogy vezető beosztásúakat a védelmembe vegyek! Mi tagadás, nem dúskálunk a hosszú ideig regnáló és jó vezetőkben. Pedig már Ilona asszonynál is volt egy olyan érzésem, hogy jó lehet az irány. Aztán kinevezték a helyére a kormány-kompatibilis Róbertet, aki gyors tisztogatások után elkezdte rendbe tenni a dolgokat. Elismerte, hogy szüksége van az alá beosztottak véleményére, hogy jó irányba tudja terelni a Céget. Ehhez persze idő kell. Egy év alatt pedig nem lehet csodákat elérni, főleg ha a tulajdonos ehhez nem járul hozzá!

Meg akartam érteni, hogy mire fel ez a nagy felháborodás? Értem én, hogy kellemetlen a késés. Mindenki rohan haza, a munkahelyére, a családjához... bárhová. Kellemetlen, ha nincs ülőhely a vonaton, pedig olyan korban élünk, amikor az emberek egy négyes ülőhelyen egyedül szeretnek csak utazni. Tisztában voltam vele, hogy előbb-utóbb kimaradnak járatok az emberhiány miatt. (Erre már évekkel korábban figyelmeztettem is, de hát...)

Aztán megtapasztaltam magam is.

Hajnalok hajnalán egy behaladó tehervonat leszabta a madzagot. Állomás bal kizárva. Aztán a 4910 szám alatt közlekedő Talent egyetlen létező áramszedője is ment a lecsóba, ráadásul elzárta a megmaradt jobb oldalt. Mindez ugyanazon az állomáson, Budaörsön.

Ha az utasok panaszkodtak miatta, hogy nem kapnak információt arról, hogy mikor, melyik vonat és honnan indul, az úticéljuknak megfelelően, akkor megnyugtatásul: minket, járművezetőket se, de még csak az utaskísérőket se tájékoztatják erről! Felhívtam az irányítót és kérdezem 12 perccel indulás előtt, hogy az MVA-ban megváltozott számok alapján váltsam-e le a kollégát? Azt felelte, hogy inkább menj haza, mert kétséges, mikor indul újra a forgalom. Mondok, fasza, az adott irányban lakom. Mielőtt azonban megindulhattam volna a jól megérdemelt pihenés felé a Déli kérésére az eredetileg kijelölt szerelvényemet félre kellett pattintani a Posta vágányra. (Még mindig nem értem, hogy miért nem lehetett át/kialakítani ezeket a vágányokat szippantásra és víztöltésre). Aztán Csizinek visszaadtam a kulcsot, mert nem volt humorom visszasétálni az ügyeletre az eredetiért. Mennyivel egyszerűbb lenne, ha állandóan magunknál hordhatnánk egy Flirt kulcsot. Nem kellene több száz métereket gyalogolni, telefonálgatni, hogy hozzájussunk, hanem előveszem, bedugom és már mehet is!
7:30-kor elhagytuk egy Veszprémbe tartó gyorssal a Délit. Kelenföldön felszálltunk az egyesített 346 és 910 szerelvényére. Keletiből még 12346 számon indult el és úgy tervezték, hogy kerülőútirányon át Fehérvár - Komárom útvonalon elkerülik a kritikus szakaszt, de kaptunk egy fülest a Tiplitől, aki a 162-est vitte, hogy őt már átengedik. A 12346-ot megváltoztatták 910-re. Megálltunk Torbágyig minden fűzfánál, majd IC menetrendben Trébányán, Tatán és Komáromban. Győrben osztották a vonatot és ment mindegyik a saját irányába. 
Csakhogy a vonaton akadt olyan, aki Sopronba készült utazni. Valamikor hat órakor szállt vonatra, amire azt mondták neki, hogy az indul előbb Győr felé. Három és fél órával később érkezett meg Győrbe, de még legalább egy órát kellett várnia, hogy elindulhasson Fertőszentmiklósra, mivel Sopron irányába minden páros órában indul csak járat.
Azért majd arra kíváncsi leszek, hogy az eseménylapon is megindokolt 52 perces túlszolgálatomból mennyit húznak majd le...