Maratoni kikapcsolás

Kellett már. Nagyon.

Az utóbbi időben meglehetősen felgyülemlett bennem a feszültség - köszönet érte a Cégnek. A korábbi évekkel ellentétben idén nem játszottunk havonta két-három hétvégenként, ahol sikeresen le tudtam volna vezetni egy intenzív headbang kíséretében a színpadon, mivel legutóbb január elején húztuk a talpalávalót publikum előtt. Igaz, hogy eljártam futni, de az csak fékezett egy folyamatot, aminek a csúcsát a Rockmaraton előtti napokban értem el.

Július 11-én délben már tűkön ültem, hogy indulhassunk. A cuccom összepakolva, bakancs letakarítva, szükségtelen elektromos készülékek áramtalanítva, telefonok kikapcsolva...

A Szabadság térnél Faby fiúval vártuk a buszt. Felszálláskor a sofőr közölte, hogy át kell pattanni egy másikra, mert amivel értekezett, döglődik. Amit helyette találtak, az meg háromszáz méter után leállt. Jó indulás...

Kiértünk, ittunk egy sört, bepakoltunk, ittunk még egy sört és már indultunk is a szeszkóhoz felszedni Hökiéket.

A fesztivál területére érve még nem sikerült elfogyasztani az általunk vitt sör mennyiséget. Azért nem kell értünk aggódni: mire lenyomtuk a blokkunkat még a backstage is porzott utánunk.

A szettünk koránt sem volt hibátlan, de fél év szünet után ez talán nem meglepő. A közönségünk elégedett volt, így a célunkat elértük.

Meglehetősen erőltetnem kell az agyam, hogy minden eszembe jusson, mit is műveltem három napon keresztül...

Ha jól emlékszem akkor egy napon játszottunk a P.Lost-tal. Ha már Paradise: inkább hívták volna el a Depeche Mode-ot! Nem először futottam neki, de másodszorra se tudott lenyűgözni. A zenei részre, vagy a hangosítás tekintetében nem panaszkodhatom. (Másnap a Soulfly penetránsabban szólt, pedig az öreg Max meglepően sokat tett a szórakoztatásért: az utolsó dalig gitározott és a szöveg is egész érthetően hagyta el a száját.)

Az extra effektként erőteljesen beúszó klozetszag tovább rontotta az összképet. Egyedül a Gutalax alatt örült volna a közönség és talán a zenekar ennek, de a szél nem arra fújt. Gutalaxra egyébként Höki vett rá, hogy nézzem meg. Ne hallgassam, nem az a lényeg. Így ajánlom én is. 
Arra is emlékszem, hogy sok emberrel találkoztam. Mármint régi és új ismerőssel. Azt is biztosra veszem, hogy sok mellett meg simán elsétáltam, vagy nem vettem észre. Ebből a szempontból minden úgy történt, ahogy a hétköznapokon. De aki ezt eddig nem tudta, azoktól elnézést - nem segítek ezt a traumát feldolgozni. Legközelebb rúgj bokán. Vagy hozz egy sört. Bár a szakállam is elég könnyen nyitott meg kapukat.
Ha már ismerősök! Mielőtt felhúztuk volna a sátrainkat Attilával, megnéztük az Agregátoros cimbiket. Tamás ezúttal nem rohanta be a színpadot, mert a bal lába kicsit merevvé vált - egy lábtörés miatt. Ettől függetlenül jól szóltak és nagyszerű hangulatot csináltak. Mint mindig.
Nehezen találtunk sátorhelyet. Bolyongtunk kicsit a kempingben, mire kiszúrtunk egy olyan területet, ahol úgy ítéltük meg, hogy elférünk. A szomszédos sátorban lakó hölgy - negyvenesnek néztem, azért nem neveztem csajnak - készséggel segített növelni az esélyeinket a sikeres felállításhoz. Ezúton is ezer köszönet érte, plusz az összeszedéskorit.
Az is megvan, hogy a WMD és az Apey and the pea volt a legtutibb. Annyira elmerültem benne, hogy az se tűnt fel, hogy Höki megérkezett mellém. Amikor a sör-unicum kombót hozta, az igen. Lehet ez a rejtély kulcsa...
Reggelek kávéval indultak. Aztán sörrel és beszélgetésekkel folytatódtak. Majd jött valami lángos és ismét sör. Koncertek és közben újabb sörök. Egy szarvasburger, majd újabb sörök és végül az alvás. Lehet ítélkezni.
Megnéztem még a Napalm Death-et és a Bömbers-t is, de a Jinjer-ről és a Cadaveres-ről lemaradtam. Sebaj, majd legközelebb - talán.
Magor pajtásékat a színpad széléről néztük végig és megengedték, hogy segítsünk lepakolni. Annyira jó fejek. És ezúttal is nagyszerűen muzsikáltak.
A hét főfellépőjének, Fülöpnek hangja bár kissé megkopott, azért még mindig irigylésre méltó. Jó lett volna hallani mondjuk húsz évvel ezelőtt. Azért azt a kurva rágót kiköphette volna...

Summa-summarum: jövőre az elejétől a végéig tervezek a rendezvényen részt venni.