2019. február 18., hétfő

Új nevek a listán


Már vagy három napja nem aludtam rendesen. Ha el is jutottam az ágyamig, talán másfél órára kapcsolt ki az agyam, aztán újra kezdődött a pörgés. Mintha csak a régi munkahelyemen lettem volna. Borzalmas volt még belegondolni is, hogy mit éltem át akkor és, hogy ez most visszatért. De azután a lövöldözés után nem is csoda.
Sörös temetését követően tort ültünk. Csendben beszélgettünk, iszogattunk a Nomads klubházban Balatonszemesen. Minden chapter képviseltette magát, még a hangaroundok is, pedig ők nem is ismerték az elhunyt testvérünket. A temetés másnapján lassan mindenki hazatért, kivéve a Letenyéről érkezett Cinegét és Kisbandit, valamint minket, az anyaklub képviselőit. Majom és Lafaty Bandi a szemesi klubház bárjánál beszélgettek néhány helyi taggal, én pedig G, és a fent nevezett chapter tagjaival egy asztalnál ülve anekdotáztunk.
Egyszer csak a semmiből előtört egy sorozatlövő hangja. Kétségünk nem fért hozzá, hogy egy Kalasnyikov típusú géppisztolyból soroznak minket. Azonnal lebuktunk a földre, hogy megússzuk az épületbe betévedő golyókkal való találkozást. Sajnos az egyik ribanc és Kisbandi nem voltak elég fürgék és találatot kaptak. A lánynak a combját, a letenyei titkárnak pedig a vállát vitte át egy-egy skuló. A parkolóban strázsáló jelöltek igaz, viszonozták a tüzet, de komoly kárt nem tudtak okozni az ellenségeinknek. Mikor lecsendesedtek a kedélyek Sittes Májki rohant be a főbejáraton és érdeklődött a hogylétünk felől. Előkerültek az elsősegélycsomagok, a rendőrség szirénáinak hatására pedig páran felszívódtak, többek közt az említett jelöltünk. A feladata a hátsó ajtón át elvinni az épületben fellelhető összes maroklőfegyvert egy megadott címre.
A kiérkező rendőrök közel nyolc órán át helyszíneltek. Nem kapkodták el annak ellenére sem, hogy néhányan G-hez jártak kurvázni. A főnyomozó hosszasan faggatott minket, de mi persze semmiről nem tudtunk semmit. Miután a rend éber őrei elhúzták a belüket a titokszobában rögtönzött ülést tartottunk. A helyi elnök gyakorlatilag sarokba lett állítva. A fokozódó helyzetet nem sikerült tisztáznia, és innentől minket is érintett a helyi ügy. Bosszantott a szituáció, hiszen bíztam benne, hogy G elbír a dologgal és rendezni tudja a problémát, de nem sokra jutott. Mindössze annyit tudott meg, hogy egyes feltörekvő brigádok igyekeznek behódoltatni a Balatont. Ez annyit jelentett, hogy az összes szórakozóhely, étterem, és könnyen befenyíthető üzlet sápot fizetett ennek a csoportnak, hogy az efféle támadásoktól megkíméljék magukat és a vendégeiket. Nyilvános megkeresésről nem tudtunk, de egyes információk szerint Söröst bekóstolták párszor. Őt persze nem kellett félteni, mert nem egy beszari alak volt és nem engedett a nyomásnak, hanem alaposan megruházta az ellene fellépő fiatalokat. Nem kizárt, hogy aztán azon a bizonyos napon pont ezek az elemek szorították le az útról a barátunkat és sodorták a halálba.
Egyértelmű volt előttünk, hogyha a hatóságra várunk, sosem oldódik meg a probléma, ami Stevie esetében is jól megmutatkozott. Cinege vette először kezébe a dolgokat: felhívta azokat a régi ismerőseit, akik egykor a tó körül bármilyen vendéglátóipari egységet üzemeltettek. A többségük pontos személyleírást tudott adni azokról az alakokról, akiket mi is kerestünk – aki nem beszélt, az csak a félelem miatt hallgatott. Az összegyűjtött adatok alapján készült néhány fantomkép, amiket aztán G hekkerei (akik a webcam oldalát is üzemeltették) átfuttattak a rendőrségi fájlokon. Ennek köszönhetően egy ötfős, büntetett előéletű csoportosulásra szűkült a kör. Amikor minden információnk megvolt a bűnbandához, és leinformáltuk őket (hogy megtudjuk tartoznak-e valakihez az ismeretségi körünkből), megterveztük az ellencsapást. Az addig összeverbuválódott Hunter Crew-hoz csatlakozott még Cinege és Golyó is. Az álcát mi biztosítottuk számukra, hiszen nem volt kérdéses, hogy a zsandárok a szemesi klubházat megfigyelik. Mindössze egyetlen éjszaka kellett, hogy felszámoljuk azokat, akik az életünkre törtek. A következő nap persze megjelentek a hatóság emberei, kérdőre vontak bennünket, de mindenki tanúsította, hogy a hóhéraink mindvégig a klubházban buliztak.
Az eset után három nappal már teljesen kimerültem. Vagy a kevés alvás, vagy maga a történtek miatt, de csak árnyéka voltam önmagamnak. Legalábbis Majom így fogalmazott, amikor meglátott azon a bizonyos reggelen. Szokás szerint a kanapémon csövezett és most felkönyökölve méregetett a félhomályban.
- Nem tudsz aludni?
- Napok óta.
- Hm. – nyugtázta a válaszomat Majom, majd letolva magáról a pokrócot felült a kanapén. Megdörzsölte szemeit, végigsimította rövidre borotvált haját, feltápászkodott alkalmi ágyáról, hogy aztán mellettem állapodjon meg. – Van kávé? – topogott körbe-körbe tanácstalanul.
- Most indítottam el.
Leült mellém a bárszékre és a pulton heverő dobozból előhúzott egy szál cigit és meggyújtotta. Nagyjából két héttel korábban szokott vissza rá, ami a lányának tett fogadalom miatt volt inkább érdekes és nem azért, mert nálam a lakásban nem szokás dohányozni. Az ő szeretett Kingája, a szőke szépség, akiért mindenki odáig volt, (és akit G egy óvatlan és átmulatott éjszaka során teherbe ejtett) egyik napról a másikra lelépett. Nem közölte sem az apjával, se mással, hogy hova készül. Még akkor sem sejtettünk semmit, mikor egy nap megjelent a műhelynél egy faszi, hogy megvenné a motorját. Csak Lafaty Bandi volt bent, aki egyből Kingát hívta, hogy érkezett egy érdeklődő az Iron 883-ra. Néhány perccel később pénz és jármű gazdát cserélt, az alelnököm meg nem szólt senkinek, hogy mi történt, mivel nem tulajdonított neki túl nagy jelentőséget. Apuci kicsi lánya egy cetlit hátrahagyva tájékoztatta a lakásába betévedőt, hogy Angliában kezd új életet. Amikor Majom megtalálta az írást elszedte Sittes Májki egész doboz cigijét és mind el is szívta egyiket a másik után.
- Mai terv? – kászálódott fel, mikor a főzőből ismerős hangok és kellemes illat kezdett előtörni.
- Szavazás. – feleltem kurtán.
- Mivel kapcsolatban? – Majom otthonosan, rutinos mozdulattal töltött mindkettőnknek egy adag, gőzölgő feketét, elővett egy doboz tejet a hűtőből, aztán leült mellém.
- Újoncok.
A szőrös kis háziállatom kérdőn nézett rám.
- A prospectedről, és a négy hangaroundról.
- Négy?
- Wu, Ricsi fiú, Sonny és a Kis Galád.
- Nem tudtam, hogy a kisgyerek is nálunk van. Mármint a tatabányai faszi kölyke.
- A temetés előtti nap hívott az apja, hogy a gyerek úgy érzi készen áll.
Majommal összenéztünk és halkan nevetésbe törtünk ki.
- Összetrombitálom a többieket.
- Lafaty Bandinak majd én szólok. Szerintem a műhelyben lesz. Bobby-nak meg minden nap van munkája, úgyhogy a szalonban megtaláljuk.
Kivettem a konyhabútor egyik fiókjából a jegyzettömböt és a „CH” betűket írtam, amit aztán a fiam szobaajtajának résébe szúrtam. Ugyanezt az üzenetet kapta meg SMS-ben minden más klubtag is. Mindenki tudta, hogy ez gyűlést jelent a klubházban (clubhouse) és bármi más dolog másodlagos. A jelölteknek két, a rendes tagoknak négy órájuk volt megérkezni.
Felöltöztem és gyalog indultam el a Klubházba. Február végét írtuk, így a mínusz két fokban nem volt még humorom motorral bemenni, az autót meg inkább az otthonmaradtaknak hagytam. Jót is tett a kora hajnali friss levegő. Kitisztította a gondolataimat, a tüdőm és kellemes borzongás futott végig a testemen, ha egy pillanatra megmozdult a levegő körülöttem. Az utcán alig botorkáltak emberek, a forgalom is gyér volt péntekhez képest. Lehet valami ünnepnapra esett, csak én lemaradtam róla?
Nem akartam felverni az alelnökömet, aki sejtésem szerint a műhelyben aludt, ezért a Liszt Ferenc utca felől a bárba mentem be. Alig pár órával korábban zárta be az ajtót Csongor és bár ritkán fordult elő, hogy hétköznap hajnali ötkor nyitva legyünk, ettől függetlenül két munkába igyekvő beugrott egy kávéra. Nem időztek, csak egy lezárható papírpohárba kérték és szaladtak is tovább az állomásra, ami tőlünk maximum öt percre található, de ahogy ezek az emberek rohannak ilyenkor, lehet az kettő is. A korai roham után vettem észre a monitoron, hogy Bandi még dolgozik. A legújabb projektünk, a „Négyes” mellett tipródott, vakarta a fejét tanácstalanul. Töltöttem egy bögre kávét neki és átmentem vele a műhelybe.
- Reggelt!
- Neked is!
Átnyújtottam neki a forró feketét, amit hálás pillantásokkal el is fogadott.
- Nem tudsz aludni?
- Ugyanezt akartam kérdezni. – feleltem az emelőn pihenő motor túloldaláról.
- Próbálom kimatekozni, hogyan legyen a kipufogó, de nem jövök rá.
- Pedig nem nehéz. Figyelj. – azzal a jobb kezemmel a levegőben megrajzoltam neki a vonalvezetést.
- Aham… biztos, hogy annyira fel akarod csapatni a végét?
- Persze. A hetvenes évek choppereit kell mintáznia.
- És a dob?
- Mi?
- A kipufogódob!
- Nem lesz. Fogj két csövet, hajlítsd meg, találjuk ki hol legyen felfogatva és kész.
- Uh… akkor lesz hangja! – vigyorgott kajánul.
Nekiálltunk. Mértünk. Jelöltünk. Mértünk. Újra jelöltünk. Hajlítottunk. Néztük. Hevítettünk. Hajlítottunk. Vágtunk. Hegesztettünk. Néztük. És mivel két hengerről van szó ezt egy másik darabbal újra megcsináltuk. Mire végeztünk, kivilágosodott és a jelöltek már a helyszínen voltak. Mindenkinek adtunk valami feladatot, hogy ne unatkozzanak. Sittes Májki szokás szerint a kapuban őrködött, Wu és Sonny a Klubházban takarítottak és töltötték fel az italkészletet. Mivel Ricsi fiú késett, így neki maradt a gané munka: az összes illemhely és a szemét eltüntetése. Mire azzal végzett, már a teljes tagság jelen volt.
A titokszobában ülve vártam, hogy minden a helyére kerüljön. Ekkor a társaim beözönlöttek és elfoglalták a helyüket az asztalnál: a jobbom ült Majom, mellette Szigorú és Picúr (a két Enforcer), a balomon az alelnököm, Lafaty Bandi, mellette Bajusz titkárként, majd Bobby következett a sorban és a balján a fiam, Csongor.
- A mai gyűlést azért hívtam össze, hogy döntsünk… - nyitottam meg az ülést. - a kint várakozó fiatalok sorsáról. Sittes Májki fél éve viseli a Prospect feliratot. Majom! Mesélj, hogy áll a srác?
- Ügyes. Minden érdekli a klubbal kapcsolatban. Amikor hívjuk, vagy hívom, akkor azonnal ugrik. Mindent megcsinál kérdés nélkül. A kóter megtörte annyira, hogy ne akarjon oda visszakerülni. Igyekszik, amennyire lehet.
- Rendben. Ki szavaz arra, hogy teljes jogú tagként egy asztalt üljön velünk?
A kezek balról jobbra haladva emelkedtek meg egymás után, és hangzottak el az igenek, mígnem Szigorúnál megakadt:
- Nem bízom benne. – jelentette ki a tőle megszokott hidegséggel.
Majom nem hitt a fülének, szúrós tekintetét a mellette helyet foglalóra emelte. Egy pillanatra elgondolkodtam, de kitaláltam a jó megoldást a kérdés orvoslására:
- Akkor mától a Te felügyeleted alá kerül!
- Na de… - mire befejezhette volna a kalapáccsal lezártam az ügyet. A többség mosolygott a dolgon, csak Szigorú maradt komor.
- Látom, nem tetszik az ötlet, de tudom, hogy csak így ismerheted meg jobban a fickót. A vadászatot egy időre felfüggesztjük, hogy tudj vele foglalkozni.
- És mégis mit csináljak vele? Vigyem ki a játszótérre és csúszdáztassam, hintáztassam?
- Felőlem homokozhattok is. – a társaság felröhögött. – Hurcold körbe az összes chapterben. Mutasd be. Az első utatok Aradra vezessen. Ideje ott egy ellenőrzést tartani. Bajusz majd leszervezi a túrát.
- Pici jöhet velem? – próbált könnyíteni a helyzetén Szigorú.
- Mondtam? Csak Májkit viheted és váltóruhát. Hogy motorral mentek, vagy autóval, az engem nem érdekel. Egy hétre cuccoljatok be. Nem azt kérem tőled, hogy pesztráld 0-24-ben a fiút, hanem figyeld, ahogy a helyieket is. Ha bármi sunnyogást észlelsz szólj és rendet teszünk.
- Oké. – egyezett bele végül a barátunk.
- Bajusz! Matekold ki a költségeiket és adj neki elég költőpénzt.
- Meglesz.
- Második napirendi pont a Hangaroundok sorsa. Kik is ezek pontosan?
Bajusz az előtte álló akták közül a legfelsőt nyitotta ki először:
- Berger Rudolf, alias Sonny. 21 éves. Ászári. Jogosítványa van traktorra, autóra és motorra A2 kategóriában, amit októberben szerzett meg. Jelenleg a családi gazdaságban dolgozik. Apja őstermelő, akitől évek óta vesszük a bort. Tavaly szeptemberben jegyeztük be Hangaround-nak és azóta 89 alkalommal jelent meg.
- Az kicsit kevés, nem? – kérdezett vissza Lafaty Bandi.
- Ősszel sokat dolgozott a szőlőkben, ezért nem tudott jönni, de amióta kevesebb a munka szinte minden nap itt van. – felelte a titkár.
- Szavazzunk! Sonny-t felvegyük-e jelölt státuszba?
Ezúttal minden kéz a magasba emelkedett.
- Megszavazva! Majom! Alád osztom a srácot. Következő?
Bajusz aktát cserélt és olvasni kezdte a következő tartalmát:
- Wu Pongdzsun. 24 éves. Helyi lakos. Jogosítványa van A és B kategóriában. Több küzdősportban jártas. Érettségizett, könyvelő végzettsége és két nyelvvizsgája van. Tavaly júniusban kezdett egy könyvelőirodában dolgozni, de felmondott és január óta nálunk kisegítő, vagyis amióta felvettük Hangaround-nak.
- Előtte is sokszor járt a DH-ban hétvégenként. – tette hozzá Csongor. Kedvelte a kis ázsiait.
- Akkor sem lehet ilyen hamar Prospect. – jegyezte meg Bobby. A tetoválónk ritkán szólalt meg, de olykor az nagyot ütött.
- Sittes Májki is hamar azzá vált. – jegyezte meg kissé epésen Szigorú.
- Úgy gondolom, hogy jelöltként még többet tenne, mint eddig. Az igyekezete példás. - Végignéztem a társaságon és úgy láttam meggyőztem az addig kétkedőket. – Szavazzunk!
A kezek ismét a magasba emelkedtek.
- Megszavazva! Bandi! Alád osztom. – a fiamon némi csalódottságot vettem észre.
- Micsoda? Hogyhogy? Miért nem én kapom a borászt és Majom a mandulaszemű karate kölyköt?
Harsány nevetés tört ki ismét.
- Pont azért, barátom, hogy kicsit megismerhesd a koreai kultúrát.
Bajusz ismét aktát cserélt és olvasni kezdte:
- Major Richárd. 21 éves. Szintén helyi lakos. Jogosítványa B kategóriára van. Érettségizett. Apja vállalkozó. Tavaly szeptemberben érkezett hozzánk, azóta 60 alkalommal jelent meg.
Csend telepedett a szobára. Valaki megköszörülte a torkát kínjában, Majom pedig cigarettára gyújtott.
- Ki ez a csávó? – tépte ki kíméletlenül Lafaty Bandi a mellette ülő kezéből az aktát, hogy átolvassa. – Ez nem az a faszi, aki indul a polgármesteri székért? Mármint az apja.
- De. És valószínűleg meg is nyeri azt. – köpte be Szigorú.
- Annyi a pénze, hogy akár megvehetné magának a teljes klubot az összes chapterrel, épületekkel és motorokkal együtt háromszor. – tette hozzá Majom.
- Burzsuj zsúrpubi. Mit keres egyáltalán köztünk? – bökte ki Bobby.
- Lehet az apja akar befolyást, vagy támogatást szerezni magának a köreinkben. – elmélkedett Csongor az alvégen.
- Ebben lehet valami. Ha a srác itt van velünk, akkor tud agitálni. – kontrázott az alelnököm.
- Ha pedig elküldjük, akkor beszopjuk, mivel nem egyező nézeteket vallunk. Megnyirbálja az állami támogatást, razziáztathat, lakatot rakat a DH-ra, és erre az épületre is, aztán költözhetünk. Ügyesen kihasználja a lehetőségeit… Ettől függetlenül szavazzunk! Legyen-e jelölt Ricsi fiúból?
A kezek a magasba emelkedtek, végül én mondtam azt, hogy nem.
- Azt ugye tudod, hogy ha most nem léptetjük feljebb, akkor beszopjuk? – kérdezte Majom.
- Számítok rá, hogy megkeres, ha megtudja nem lett Prospect a fiacskájából, de ez a klub ügye, nem az övé. Másrészt a Hangaround időszak két év is lehet. Következő?
Bajusz ismét cserélt, miután megtette a szükséges bejegyzéseket.
- A negyedik jelölt Várhelyi József István, alias „Kis Galád”. 18 éves. Tatabányai lakos. Jogosítványa van B kategóriában. Autószerelőként végzett, jelenleg különböző műhelyekben, köztük nálunk is végez kisegítő munkát…
- Ne is folytasd! – intettem le a titkárt. – Túl fiatal. Neki több mint egy év kell még, hogy egyáltalán szóba kerüljön a jelöltsége, ráadásul a szabályban megkötött motorra is csak évek múlva kerülhet. Egyetértetek?
Mindenki helyeslően bólogatott, majd a helyzetet a kalapács leütésével szentesítettem.
- Hívd be Wu-t! – adtam ki az ukázt Majomnak. Amíg az megtörtént, Bajusz a mögötte álló szekrényből elővett egy mellényt és néhány felvarrót, majd visszaült a helyére. A kis koreai megállt az ajtóban és tanácstalanul pislogott ránk.
- Azt mondtam befelé! – lökött rajta egyet Majom, aki az ajtót bezárva szintén leült a helyére. Az apró emberke megszeppenten állt Szigorú mögött, de intettem neki, hogy menjen az asztal túlsó végére. Mindenki tudta mi következik: a faggatás. Kérdések záporoztak rá kíméletlenül, de egy pillanatra sem bicsaklott meg a hangja. Egyszer csak Szigorú felpattant a helyéről és a kis emberke arcába mászott:
- Zsaru vagy? – hangja baljósan és hidegen hasította át a levegőt. Láttunk már néhány embert, akiknél pusztán a jégember szavai záróizmok ernyedését eredményezték. Wu viszont csak kissé összerezzent és nemet rebegett. Ezután jöttek a kérdések, hogy mit tenne, ha egy tag erre, vagy arra kéri, vagy ha verekednie kell a klubért, stb. Ekkor Bandi lépett hozzá és egy kis bőr szütyőt adott át neki.
- Mi ez?
- Prospect kit, zsenikém.
Wu kinyitotta és végignézte a tartalmát, Bandi pedig felsorolta neki. A jelöltje kivett egy fél levél fájdalomcsillapítót és kérdőn felmutatta:
- Ez mire kell?
Bandi erre ököllel arcon vágta, amitől Szigorúnak esett, aki pedig egy újabb ütést vitt be a másik oldalra. Csak hogy egyensúlyban legyen. Wu megrázta a fejét, majd visszaállt a helyre, ahonnan az alelnököm mozdította ki. Kétség nem fért hozzá, hogy Csongor készítette fel rá, hogy ne üssön, vagy pofázzon vissza.
Felkeltem a helyemről, Bajusztól elvettem a mellényt és a felvarrókat, s végül a kis emberke előtt állapodtam meg.
- Mától a klub jelöltje vagy, minimum egy évig. Lafaty Bandi a mentorod. A havi tagdíj 25 ezer forint, amit vagy befizetsz a titkárnál, vagy levonjuk a béredből. Ha elcseszel valamit, plusz egy hónappal hosszabbodik a jelöltséged. – átnyújtottam neki a kezemben lévő dolgokat. - Öt perced van ezeket eggyé varázsolni!
- Most pedig kifelé! Küldd be Sonny-t!
A következő jelölt hasonló „kínzásnak” lett kitéve, kivéve, hogy ő nem kapott két maflást, csak Majomtól pár paskolást. Miután Sonny is eltűnt varrni, rátértünk a szokásos beszámoló meghallgatására. Ezután Bobby kért szót:
- Lenne egy tetováló, aki szalont keres, hogy dolgozhasson. Hely és meló lenne neki bőven.
- Nem értem, miért kérsz rá engedélyt? – értetlenkedtem.
- Mivel a szalon a Klub tulajdona.
- Ha jól tudom, négyen tudnátok ott dolgozni. Amíg mindenki lejattol, addig nyugodtan felvehetsz oda bárkit, akit megbízhatónak találsz.
- Esetleg jelöltnek is alkalmas lenne? – érdeklődött Bajusz.
- Dehogy, mivel egy nő. Dóri.
- Az a frankón kivarrt huszonéves macska, aki a DH-ban szokott lebzselni? – nyalta meg a száját Picúr kajánul.
Bobby mosolyogva helyeselt.
- Még szerencse, hogy G már nincs itt, mert tutira őt is levarrná. – nevettette meg a társaságot Lafaty Bandi.
- Na jó, ha nincs más, amiről beszélnénk, akkor tegyük magunkat hasznossá! – körülnéztem és mivel senki nem szólalt meg, a kalapáccsal lezártam az ülést.
Csongort átküldtem a hangaroundokkal a DH-ba, hogy takarítsanak ki. A többiek helyben maradtak, mivel semmi dolguk nem akadt, Bobby-t kivéve, akinek lett egy vendége. Mielőtt azonban belekezdett volna, bemutatta nekünk Dórit, az új kollégáját. Afrofrizuráját szőke és zöld tincsek alkották, amik remekül passzoltak a szeméhez. Ajkában, fülében és orrában különböző piercingeket láthattunk és a kérdésünkre határozottan utalt, hogy más helyeken is van:
- Igen, ott is. – felelte hatalmas mosoly kíséretében.
A lány fogadása után Bandival visszatértünk a műhelybe. Ezúttal nem a „Négyest” folytattuk, hanem Szigorú motorját, a ’98-as Fat Boyt készítettük fel a túrára. Lecseréltük az olajakat, a hátsó gumit és hajtás szíjat, aztán beállítottuk a féket. A feladatok elvégzése után fél órával, mikor épp szünetet tartottunk a Klubházban a többiek társaságában, megcsörrent a telefonom. Egy ismeretlen számról kerestek.
- Tessék!
- Jó napot kívánok! Horváth Gabriella vagyok! – szólt egy idősebbnek tűnő hang a vonal túlsó végéről.
- Miben segíthetek?
- Major Roland úr titkárnője vagyok és szeretnék egy időpontot egyeztetni önnel.
Sejtettem miről lenne szó, de inkább elpoénkodtam a dolgot:
- Autószerelés, vagy tetoválás ügyben nem engem kell hívnia.
- Nem erről lenne szó. Major úr az irodájában szeretné önt fogadni.
- Nézze kedves. Ha Major úr – a nevet szándékosan megnyomtam – beszélgetni szeretne, akkor vagy a Klubházban, vagy a Deadbeats Homesteadben megtalál.
- Értem, kedves uram, de Major úr rendkívül elfoglalt ember. Ha megtenné, hogy befáradna hozzá…
- Kedves Gabriella! – vágtam közbe. – Én nem a főnöke egyik beosztottja vagyok, akit úgy ugráltat, ahogy kedve szottyan, úgyhogy mondja meg a gazdájának, hogy ha annyira fontos, amiről beszélgetni akar, akkor este a DH-ban megtalál!
- De…
- Viszonthallásra!
Azzal kinyomtam.
- Jól felhúzott. – jegyezte meg Bandi.
- Nem mondod?
- Ki volt az? – érdeklődött Szigorú.
- A rohadt szarházi… - morogtam magam elé. - Gyertek! Átmegyünk a DH-ba! Bajusz! Te maradj itt!
Nem kellett kétszer mondani senkinek. Azonnal kabátot húzott minden tag és Prospect. Kocsiba vágtuk magunkat, majd átviharzottunk a régi főhadiszállásunkhoz. Az ajtón berobbanva elordítottam magam:
- Hol a Ricsi gyerek?
Csongor a pult mögött ült egy erotikus lapot nézegetve, amit ijedtében nagy ívben eldobott, a kis Galád kezében pedig megállt a seprű.
- Felküldtem a srácot, hogy a lakásokban takarítson. Miért?
- Ez a kis sunyi fasz panaszkodott az apjának, hogy nem lett Prospect.
- Ezt miből gondolod? – kérdezte Lafaty Bandi.
- Felhívott a titkárnője, hogy időpontot egyeztessen velem, mikor tudok bemenni az irodába. Mégis ki a faszomnak képzeli ez magát? Picúr! Kerítsd elő azt a kis gyökeret!
Az Enforcer rögtön indult is, hogy lehozza, a többiek pedig leültek egy-egy székre.
- Sonny! Menj és őrizd az autókat. – adott utasítást a jelöltnek Majom.
Kisvártatva megjelent Ricsi fiú, nyomában az óriással, aki a bejáratnál nagyot taszított rajta.
- Az első lakásban megtaláltam. Az ágyon ücsörgött és a telefonját nyomkodta. – dobta le a készüléket a pultra Picúr. Mivel kicsit lecsillapodtam, így nem ököllel rontottam rá:
- Mi volt a feladatod miután átjöttetek ide?
- Lakást takarítani.
- Ehelyett panaszkodtál apucinak!
- Nem. Csak felhívott és kérdezte, hogy telik a napom.
- A híváslistát!
Bandi felemelte a készüléket a pultról, majd átdobta Csongornak. Ugyanúgy viszolygott az okos kütyüktől, mint én. A fiam viszont már ebben a világban nőtt fel.
- Bukó. Te hívtad őt. – fordította felénk a készüléket.
Mire odafordultam volna, hogy behúzzak a kis hazugládának, Majom megelőzött. El lehet képzelni, hogy mekkora ívben szállt át az ötvenkilós srác a termen, ha a harminccal nehezebb G-t több méterrel tudta kimozdítani. Picúr fogta vissza, még mielőtt teljesen szétveri a szerencsétlent.
- Szedjétek össze! – utasítottam a kisegítőinket, Wu-t és a Kis Galádot.
Ricsi fiút egy székre ültették, de kábultságában mindig oldalra kezdett dőlni, ezért meg kellett támasztani. Csongor hozott egy kis vodkát, és a felszakadt, vérző állra öntötte. A hatás nem maradt el: azonnal magához térítette. A biztonság kedvéért még pár pofont is kapott.
- Szeretnél itt nálunk tag lenni? - hajoltam az arcába.
- Igen. – rebegte alig hallhatóan.
- Mit mondasz apucinak, ha megkérdezi mi történt?
- Hogy az a faszi kiütött.
Ezúttal rajtam volt a sor. Jobb ököllel, aminek ujjain mint mindig négy gyűrű ékeskedett az arcába vertem. A fiú a székkel együtt borult el. Wu és a kicsi Galád visszaállította a korábbi állapotot. Ezúttal a felszakadt arcára került vodka.
- Ahogy azt sejtheted, rossz választ adtál. Szóval megkérdezem még egyszer. Mit mondasz a sérüléseidről?
- Mit mondjak?
- Lépcsőház takarítása közben megcsúsztál a nedves kövezeten és fél emelettel lejjebb tértél magadhoz. Világos?
- Igen. – felelte remegő hangon.
- Helyes. Most menj és szedd rendbe magad. És még egyszer meg ne tudjam, hogy jelentesz apádnak, vagy bárkinek! Ami itt történik, az itt is marad! Ha pofáztok, ráfáztok! Na tűnés!
Wu felsegítette a székről és a mosdóba kísérte. Csongornak jeleztem, hogy tartsa szemmel.
- Te meg mit állsz itt, mint egy bálvány? Hozd a felmosót és takarítsd fel ezt a vért! – ordítottam rá a tatabányai srácra.
- Mi lesz, ha mégis elkotyogja az öregének, hogy mi ütöttük szét? – aggodalmaskodott az alelnököm.
- Bevezetjük a „B” tervet.
- Miféle „B” tervet? Egyáltalán melyik volt az „A”?
- Jó, akkor majd improvizálunk. Este idejön az apja. Fogadjuk kellő tisztelettel. Mindenkire szükség lesz, akit csak mozgósítani lehet és ideér pár órán belül.
- Partit rendezünk?
-  Persze! – kezdtem felpörögni. – Legyenek lengén öltözött lányok, és rengeteg morcos motoros. Kettős hatás. Tudatnunk kell vele, hogy ha velünk van, akkor jól jár, de ha ellenünk, akkor egy sereg kemény motoros lép a nyakára. Hívjátok át az északiakat.
- Itt van náluk vendégségben Golyó és Csoki is, meg egy Prospect. – jegyezte meg Majom.
- Honnan tudod, hogy itt vannak?
- Bobby mesélte, hogy beugrottak hozzá a szalonba tegnap és hogy pár napra jöttek.
- Nekünk meg nem szólnak?
- Bajusz tudott róla, és én is. – vágta be Lafaty Bandi.
- Oké… Akkor mindenkit, akit tudtok mozgósítani. Felhívom G-t, hátha felugranak egy kis mókázásra.
- Ha kell, tudok még pár arcot szerezni. – jegyezte meg Szigorú, mikor elindultam a régi titokszoba irányába. Visszafordultam és az Enforcer-re néztem. Hamiskás, alig látható mosolyszerű mimika villant meg az arcán és jobb szemével kacsintott.
Azt tudtam, hogy Szigorú, amióta a városba költözött elég komoly ismeretségi körre tett szert, amibe az éjszakai élet egyes elemei is beletartoztak. Úgy gondolta, hogy jobban járunk, ha tudatjuk velük, mivel foglalkozunk, és hogy a helyi üzleteket nem adjuk fel, ha velünk vannak. Ez a húzás jó ötletnek tűnt, hiszen oda-vissza alapon adtuk egymásnak a különböző füleseket, és ha kellett kisegítettük a másikat ezzel-azzal.
- Jó ötlet! – mutattam rá a felvetésre, majd folytattam az utam az iroda felé.
Szerencsére sikerült elérnem G-t, aki épp valami budapesti alkatrészbörzéről tartott hazafelé, Balatonszemesre. Fehérváron ebédelt Maci és Karolina társaságában, amikor felcsörögtem. Vázoltam neki a kialakult szituációt és a tervemet, valamint megejtettem néhány szót egy üveg whiskey-ről, így azt felelte, hogy maximum két órán belül kopogtat az ajtónkon.
Miután elbúcsúztunk, Kornéliát hívtam. Megkértem, hogy mozgósítsa a lányokat, akit csak lehet. Megígérte, hogy mindent el fog követni. Ezután még fecsegett a napjáról, én pedig csendben hallgattam - cserébe a szívességért. A beszélgetésünket a huszadik perc környékén Lafaty Bandi zavarta meg, aki két pohárral a kezében jelent meg. Fontos intéznivalóra hivatkozva, sietve elbúcsúztam, majd egy nagyot fújtattam.
- Miért nem dobod ki, ha ennyire untat? – kérdezte az alelnököm, aki közben a bárszekrényben kotorászott a titkos és méregdrága whiskey készletünk között.
- Nincs szükségem másra. Korni nem beszél bele a dolgaimba, nem akar irányítani és nem hisztizik, ha későn érek haza. Ráadásul rendben tartja a házat.
- És ha gyereket is akar idővel? – töltött a poharakba a kiválasztott áruból Bandi.
- Ne is mondd! Már szóba került.
- Bevállalsz vele még egyet?
- Még nem döntöttem el. Megmondtam neki, hogy nem szeretnék erről beszélni, amíg Stevie elő nem kerül.
- Erre ő?
- Megérti.
A következő másfél órában beszélgettünk még az ő magánéletéről, az új tetováló csajról, az újoncokról és megvitattuk a közelgő találkozó lehetőségeit. A könnyed tereferénket G betoppanása szakította meg. Kölcsönös üdvözlés után helyet foglalt a régi asztalnál:
- Valami whiskey-t említettél a telefonban…
- Máris! – lépett oda a bárszekrényhez Lafaty Bandi, hogy kiszolgálja a régi harcostársunkat.
Újabb másfél óra telt el a kellemes nedű és szivarfüst társaságában, amit néhány társunk megjelenése zavart csak meg. Utoljára Ladislav érkezett, aki jelentette, hogy megérkezett az északiakkal. Nem zárkóztunk el tovább, hanem kimentünk a kint szórakozó tömegbe. Újabb fogadások, baráti pacsizások zajlottak. Szigorú bemutatott az ismerőseinek, akik közül egyik sem volt 190 centiméternél alacsonyabb és 100 kiló alatti. A legmagasabb Picúrnál is nagyobb volt, pedig őt elég nehéz túlszárnyalni.
A zene egyszer csak elhallgatott. Mindenki a bejárat felé fordult – ahogy azt előzetesen lebeszéltük. A hatás nem maradt el, ugyanis az ajtóban álló öltönyös fickó egy pillanatra megdermedt. Szinte félve pillantott körbe és mérte fel az erőviszonyokat, a kezében lévő aktatáska fülén pedig megnőtt a szorítás. A bárpult teljes hosszában motorosok ültek, közvetlenül előtte pedig épp Szigorú és két kopasz hegyomlás beszélgetett, akik gyakorlatilag kitakarták a helyiségben leledző többi rosszarcú figurát. Az öltönyös lépett egyet, amire először nem mozdult meg senki, de végül komótosan szétnyílt előtte az emberek alkotta tenger, akár egy pingvinnek öltözött Mózes előtt. A rögtönzött folyosó végén ott álltam G-vel, Lafaty Bandival, a Gyermekek vezetőjével, Jozeffel és a helyi éjszakai élet legfőbb vezéregyéniségével, Cenével. Az öltönyös óvatos léptekkel és folyamatosan fürkésző tekintettel végigsétált, megállt előttünk és bemutatkozott:
- Major Roland!
- Üdv! Csak szólítson K-nak! Ők itt a barátaim. – bemutattam neki mindenkit, majd mutattam neki az iroda felé, hogy ott beszélgessünk a továbbiakban. A zene újra elindult, a társaság pedig folytatta a bulizást.
A régi titokszobába érve hellyel kínáltam a fickót és megkérdeztem, hogy inna-e valamit?
- Köszönöm, nem! – felelte némi szerénységgel.
Lafaty Bandi bezárta maga után az ajtót és leült a helyére.
- Nem ócska löttyel kínálom. – mutattam felé a palackot, amiben egy harmincezer forintos whiskey leledzett.
- Rendben, egy kicsi nem árthat meg.
Kitöltöttem két pohárba, letettem az asztalra a két úriember elé, majd öntöttem magamnak is és helyet foglaltam az asztalfőn.
- Halljuk, miért akart velem beszélni? – hátradőltem a székemben és meggyújtottam egy szivart.
- Úgy gondoltam, hogy majd csak mi ketten…
- Arról szó sem lehet. Bandi, mint ahogy azt látja, az alelnököm. Ha üzletről, vagy magáncélból akart velem beszélni, azt ő is hallhatja. Amennyiben klubot érintő a téma, akkor meg… - széttártam a karom, hogy tudja nincs miről beszélni.
Major kortyolt a whiskey-ből, ami láthatóan ízlett neki, majd a lényegre tért:
- Nézze. Mint tudja, indulok a polgármesteri címért.
- Ezt mindenki tudja. A feje ott lóg minden lámpavason. – köpte be Lafaty Bandi. Én értékeltem a poént, a vendégünk már kevésbé, de azért folytatta:
- Szeretném felvenni a kapcsolatot minden helyi szervezettel, hogy jó viszonyt ápolhassak velük a jövőben, ha megnyerem a választásokat.
- Na jó, most álljunk le! – könyököltem fel az asztalra. - Nem érdekel a kampányduma. Tisztában vagyunk vele, hogy milyen következményei lehetnek, ha fasírtban vagyunk a helyi vezetéssel. Játsszon nyílt lapokkal, a rizsát meg hagyja meg a proliknak!
A reakcióm jól láthatóan meglepte a fickót, de igyekezett azt palástolni, ezért ismét kortyolt egyet a whiskey-mből. Közben azt gondoltam, hogy fulladjon meg tőle ez a burzsuj szemétláda.
- Támogassanak a választásokon és akkor minden évben felvehetnek tőlem egy ilyen támogatást – feltette az asztalra az aktatáskát és felnyitotta azt. Nem hittem a szememnek. Sokat kellett lapoznom az emlékeimben, hogy emlékezzek rá, mikor láttam utoljára annyi készpénzt egyszerre. Most nekem volt szükségem arra, hogy az érzelmeimet palástoljam.
- Értem. És ennek biztosítéka a fia jelenléte a klubnál?
- Dehogy! – legyintett. – A gyerek csak álmodozik állandóan. Tavaly kitalálta, hogy motorozni akar. Előtte amerikai autókat akart javítani, azelőtt pedig pilóta szeretett volna lenni. Folyton kitalál valamit.
- Azt ugye tudja, hogy nálunk ilyen mulya kiállással és hanyag hozzáállással sosem lesz tag?
- Ebben reménykedtem.
Ettől a kijelentéstől Lafaty Bandinak is fennakadt a szeme.
- Ha nem szeretné, hogy nálunk tag legyen, akkor miért hagyja, hogy köztünk legyen?
- Hogy helyrekupálódjon, tartása legyen és ne csak a telefonját simogassa éjjel-nappal.
- Erre ott a hadsereg.
- Próbáltuk, de nem ment át a rostán. – felelte csalódottan, majd lehajtotta a whiskey-t.
Bandi felkelt az asztaltól és elvette a poharát, hogy újra töltsön neki – persze nem ugyanabból a fajtából. Major próbált tiltakozni az újabb kör ellen, de az a hajó elment azután, hogy a pohár ismét előtte koppant a falapon.
- Szóval nem bánja, ha sokáig tart és kap esetleg néhány atyai pofont? Persze ezalatt az élettől kapott pofonokat értem.
- Nem érdekel különösebben. A bátyja építészmérnöknek tanul, a nővére fogorvos. – nyelt ismét a töményből. – Csak ő lett ilyen elcseszett… - a hangjában lehangoltságot véltünk felfedezni, amitől belül sírva röhögtünk. Major felkönyökölt az asztalra és a tenyerébe temette az arcát. A hirtelen támadt csendből Bandi eszmélt fel először:
- Mondja, Roland! Nincs kedve még itt maradni egy kicsit? A fogyasztást mi álljuk és a szórakozásáról is gondoskodunk.
Felemelte a kezét, meglebegtetve a gyűrűsujját.
- Ugyan már! Hétvége van! Kicsit kiereszti a gőzt. Az asszonynak meg mondja azt, hogy megnézte a fiát, milyen az élete nálunk. – bíztattam a fickót, közben egy új terv állt össze a fejemben. Egy terv, amivel komoly befolyást szerezhetünk magunknak elkötelezettség nélkül.
- Rendben, meggyőzött! De akkor támogatnak a választásokon? – nyújtott kezet.
- Megoldható! – emeltem fel a poharam koccintásra.
Bandi láthatóan nem értette a dolgot, hogy adhatom el a Klubot pár millióért egy ilyen faszinak, de amíg Majorral egy légtérben voltunk, nem tett fel felesleges kérdést. Miután lehajtottuk az italainkat elindultunk kifelé.
- Roland! A táskáját itt felejtette!
- Hm… Mondjuk úgy, hogy ez az első része az önök alapítványának támogatására. – azzal kiment a szobából. Az ajtó előtt strázsáló Wu-nak leadtam a parancsokat, hogy küldje be Kornéliát és G-t a szobába, az öltönyös ipse pedig kapjon inni, amit kér.
A barátnőmet megkértem, hogy küldjön két dekoratív, bevállalós lányt Majornak és nyisson egy olyan lakást, ami be van kamerázva. Amikor ezt az alelnököm meghallotta, már mindent megértett. Egyértelművé vált előtte, hogy zsarolás előkészítése folyik.
- Mi az, Tesó? – lépett be az irodába G.
Felé fordítottam a pénzzel teli aktatáskát, amitől a nomádok elnöke kissé hátra hőkölt.
- Mi a fasz? Kivertétek belőle?
- Magától adta.
- Ne szórakozz. – emelt fel egy köteg pénzt és átpörgette, hogy lássa igazi-e.
- Nem szórakozom. Azért adta, hogy támogassuk a választásokon.
- A mocsok. – dobta vissza pénzt az aktatáskába, mintha égetné a kezét. – Mi a terved ezzel? Elmész Horeszhoz és felnyomod választási csalásért?
- Csalásról még nem beszélhetünk, hiszen senki nem tud erről, és még nem történt meg a választás. Másrészt hamarosan úgy meglovagolják, hogy nem kel ki az ágyból reggelig és amilyen mázlink van, véletlenül pont bekapcsolva marad majd a kamera abban a lakásban, ahol a lányok neked dolgoznak.
- Az király! Ha gondolod el is adjuk az anyagot, élő egyenes adásban.
- Azt azért nem kéne. Még! Ezért jó lenne, ha felhívnád a heckereidet és ezt a kis jelenetet nem osztanák meg a weboldalon, viszont nem ártana, ha készülne néhány másolat az akcióból.
- Meg akarod zsarolni?
- Csak ha szükséges.
- Nem is tudom, tesó, az elég meredek és… - a mondanivalóját a mellényébe tűzött köteg pénzzel fojtottam el. A szemrehányó tekintet sem maradt el tőle, de nem érdekelt, Bandi meg épp akrobata mutatványt mutatott be, ahogy röhögve whiskey-t töltött poharakba.
A tervem zseniálisan sikerült. Nagyjából egy órával később Majort két könnyűvérű lány vezette fel az egyik emeleti lakásba, amit Kornélia előkészített. A kamerák pirulva rögzítettek minden másodpercet, amit G heckerei egy másfél órás filmként tömörítettek ki egy pendrájvra. Az adathordozót aztán átmásoltuk, hogy több példányunk is legyen, amiket aztán különböző rejtekhelyeken tároltuk.



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése