Minden alkalommal szerencsésnek mondhatom magam, amikor olyan élményekkel gazdagodom, amit mások nem láthatnak. Nem feltétlenül a (160-nal) tökig érő ködben való botorkálásra gondolok, vagy a hajnali félnégyes szolgálatba jelentkezésre, vagy a kripta hőmérsékletű pihenőben alvásra, hanem ezekre:
A helyszín Eplény, a 82-es főúti útátjáró mellett még álló bakterház. Egykor Eplény-Felső mh, vagy Lókút mh. néven létezett - legalábbis ahogy azt anno egy veszprémi mozdonyvezető mesélte gyakornok koromban.
Az eplényi (lókúti) alagút felé.
A domboldalon egyre több ház épül. Már akkor kinéztem a helyet nyugdíjas éveimre, mikor a helyet még csak kijelölték.
Ha már ló: ez a jószág volt a kezem alá osztva.
Itt épp a már említett tökig érő ködben várakozunk a gyorsok keresztjére, hogy aztán beállhassunk az indulási vágányra. Továbbra is úgy gondolom, hogy az átépítés nem volt túl logikus.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése