Vendetta

- Steffi colorját adjátok Hombárnak. Elviszik magukkal Szolnokra. - közöltem Lafaty Bandival mielőtt leültünk az asztalhoz. Két nappal az eset után klubházunk titokszobájába gyűltek össze az elnökök és az alelnökök.

- Hogyhogy? Utoljára G csapatához tartozott.

Steffi egykor Szolnokon kezdett. Már akkor tag volt, amikor beolvasztottuk őket. Hosszú évekig kitartott az otthona mellett, majd mikor híre ment a klubban, hogy megalakul a Nomads, az elsők között jelentkezett. Nem Hombárral és az irányvonallal volt problémája, amit az elnöke képviselt, hanem csak szimplán a változás, az új kihívások vonzották. A több éves tapasztalata miatt G meg is tette tanácsadójának. Sajnos a Secretary felvarrót még csak fél évig sem viselhette.

- Tudunk már valamit? - G a halál okára, módjára és az elkövetőjére volt kíváncsi.

- Sajnos semmit. Horáció nem adhat tájékoztatást a folyamatban zajló nyomozásról. Legalábbis ez a hivatalos válasza minden megkeresésre.

Nem vitás, hogy nem vitte túlzásba az ügy felgöngyölítését. Számára csak egy újabb bűnöző lett kiiktatva. Hogy ki végezte el, az hidegen hagyta. 

- Mit teszünk? - csapott az asztalra dühösen Hombár. A méretei miatt oroszlánfókára emlékeztető szolnoki elnök joggal volt ennyire feszült. Egy régi harcostársát veszítette el. A testvérét!

- Ha az a seggfej nem hajlandó nyomozni az ügyben, akkor megkeressük mi! Felkutatjuk és levadásszuk! - harsogta Cinege. A szolnokiak és a nomádok adták alá a lovat.

- Nem hozhatunk elhamarkodott döntéseket. Ha most nekiállunk kiiktatni az összes lehetséges ellenséget, akkor mi is céltáblára kerülünk! - csitítottam a társaságot, persze hasztalanul. Zúgolódtak, hergelték egymást. Kiontott belek, felkoncolt családtagok, lemészárolt tettestársak különböző változatai hangzottak el, egymást túllicitálva. A kalapács többszöri leütésével sikerült csak végleg elnémítani az asztal körül ülőket.

- Nem vethetjük bele magunkat minden jogerős indok nélkül mindenféle gyilkolásba. Csak azt kell likvidálnunk, aki elrendelte a támadást és azt, aki végrehajtotta. Nem biztos, hogy a klub volt a célpont. Azt javaslom, előbb kutassuk fel azokat, akik személyes ellenlábasai lehettek Steffinek.

- Ilyenről nem tudok. - jegyezte meg G.

- Tudjuk jól, hogy mennyire harsányan élt. Bárkibe képes volt belekötni, ha eleget ivott. - javította ki Lafaty Bandi a nomádok elnökét.

- Ez mondjuk igaz. - helyeselt Ladislav.

- Lehetett itt helyben ilyen? - kérdeztem a társaságtól.

- Előfordulhatott. Futok egy kört azoknál, akik ismerhették és azoknál is, akik eljöttek a megnyitóra. - ajánlotta fel Lafaty Bandi. 

- Bajusz intézte a meghívókat. Kérj tőle segítséget.

- És azok, akik csak úgy beugrottak? - érdeklődött G.

- Azok legfeljebb csak nők lehettek, mert a faszikat nem engedtünk be meghívó nélkül.

- Házon kívüli ellenlábas? - ötletelt tovább Hombár.

- Az ex-nejével milyen viszonyt ápolt? - kérdezte Cinege.

- Szemesre már nem Ildivel jött, hanem valami Edit nevű lotyóval. - tájékoztatott Ladislav.

- Ildit előszedjük. Tudom hol lakik. - ajánlotta fel Hombár.

- Edittel mi a helyzet?

- Mint egy gerlepár. Állandóan turbékoltak. Alig lehetett levakarni Steffiről a csajt. - tudtuk meg G-től. 

- Akkor őt kihúzhatjuk a listáról. Más ötlet?

Az egy órának tűnő pár másodperces csend nyomasztóan hatott.

- Akiket a hét elején leadtunk a zaciba? - törte meg a némaságot Cinege.

- Gondolod, hogy kiengedtek valakit közülük Horeszék?

- Benne van a pakliban.

- Akkor erre rákérdezek a nyomozó úrnál... Még valami?

Mindenki a vállát vonogatta.
- Ne feledjétek, senki nem közlekedhet egyedül és aki bármilyen infóhoz jut, vagy nyomra bukkan, az nem szólózik, nem áll bosszút, hanem leadja a drótot és majd közösen döntünk a továbbiakról! - a kezemben lévő kalapács lecsapott, hangja beszüntette a rögtönzött elnöki ülést. Mindenki felállt és elindult a kijárat felé.
- Prez, egy pillanatra!
- Nézd, Nicu, most nem történhetett meg, pedig...
- Nem erről akartam veled beszélni. - állított le a szatmári elnök. Bár még nem lett teljes jogú chaptere a klubnak, ettől függetlenül beülhettek közénk. Nem árt, ha tudják hogyan működnek a dolgok. Kizárólag Steffi halála miatt csúszott két hónapot a beavatásuk.
- Miről lenne szó?
- Szeretnénk nektek segíteni. Eduval és Romannal itt maradnánk, ha nektek ez nem okoz gondot. - szemében elszántságot láttam, így nem lett volna értelme ellenkezni. Sőt, talán ha ellenkezem, akkor a műhellyel szemközti zöld területen vernek sátrat.
- Köszönöm. A lakás, ahol eddig laktatok továbbra is a rendelkezésetekre áll. Szólok a Prospectnek, hogy mindenben álljon a rendelkezésetekre.
- Nem szükséges. Milyen feladatot tudnál nekünk adni?
- Jó lenne, ha mindig lenne egy ember itt és a DH-ban, valamint nem ártana Bobby mellé egy kísérő. A klubhoz közeli nők és családtagok kíséretét a Gyermekekre bíztuk itt, szóval ha ezt  a hármat átvállalnátok, akkor nagyobb számban tudnánk mocorogni.
- Semmi akadálya. 
- Köszönöm testvérem! - meglapogattuk egymás hátát, és mindenki ment a dolgára.
Mivel épp ebéd idő közeledett, így Majom társaságában ellátogattunk egy közeli kifőzdébe. Horációval is oda beszéltem meg a találkozót. Mire kihozták a két gyros tálat, amit rendeltünk, a nyomozó is megjelent.
- Mit akarsz már megint? - ült le velem szembe, Majom mellé. Pofátlanul kihúzott egy alaposan átsült krumplit a tányéromról és villámgyorsan eltüntette.
- Kéne némi infó.
- Mondtam már neked, hogy nem adhatok ki semmit egy folyamatban lévő nyomozásról. - ismét kihúzott egy szál krumplit. Majom megrökönyödve nézte a jelenetet.
- Engem most más érdekelne.
- Dalolj. - egy újabb krumplinak veszett nyoma a tányéromról.
- Elengedtetek bárkit is a szerbek közül?
- Mit érdekel az téged? - egy újabbat akart elcsaklizni, de Majom rácsapott a kezére. Az asztal lapja nagyot kondult az esemény hatására. Az egész étterem minket bámult.
- Az egyik faszit senki nem kereste, így elengedtük.
- Hogy hívták?
- Mit tudom én...
Majom határozottan rátaposhatott a lábára, mert Horáció egy pillanatra megemelkedett a székén. A nyomozó előbb a testőrömre, majd az asztal alá pillantott, majd vissza a mellette ülő férfira. Majom biccentett a fejével, hogyha beszél, akkor enyhít a nyomáson.
- Valami Axel... vagy Alex... Miért?
- Mit érdekel az téged? - vágtam vissza ugyanazzal a flegmasággal, amit ő engedett meg velem szemben. A villámra húst és köretet szúrtam és jó ízűen elfogyasztottam.
- Csak nem arra gondolsz, hogy köze lenne Stefanovics halálához?
- Ezt én nem mondtam. Viszont kellene a teljes neve.
- Utána akartok nézni, hogy milyen előélete van?
- Ezt én nem mondtam. De ha elmesélnéd, akkor meghívlak egy ebédre.
- Hm... A neve Alexandr Jaric. A szerb nacionalista mozgalom aktivistájaként működött egészen tíz évvel ezelőttig, amikor egy komoly garázdaságba keveredett. Persze a nagy árja spanok nem álltak ki mellette, így dobbantott a börtön elől. Átszökött Magyarországra és a szegedi alvilág egyik végrehajtójává vált. Sokat tanult a régi hibáiból, így nálunk semmit nem tudtak hivatalosan rábizonyítani. Alex vitte az üzlet nagyobb részét: begyűjtötte a bevételeket, megszámolta a zsetont, amit aztán gondosan leszámolt Joszifnak.
- És ezt tudva elengedtétek?
- Nem volt ellene semmink. Még csak a hangját se emelte fel sose. Mindent az emberek csináltak. - hárította el a felelősséget magáról Horáció.
A tányéromat elé löktem, és felkeltem az asztaltól:
- Jó étvágyat!
Majom felpattant mellőle és utánam iramodott. Az ajtóból még visszaszóltam a pult mögött álló lányoknak:
- A zsaru fizet mindent!
Dühös voltam. Nem közvetlenül Horációra, hanem a szituációra. Az állami jogrendszer tehetetlen az olyanokkal szemben, akik bár köztudottan az éjszakai élet aktív résztvevői, mégsem lehet őket csak úgy lecsukni, ha nem találnak rajtuk fogást. A főnök legálisan működő bárjaiban felgyülemlett bevételt átvenni és megszámolni meg nem bűncselekmény.

- Sokat fog perkálni. - kuncogott mellettem Majom, útban a Klubház felé. 
- Ki? - teljesen elmélyültem a gondolataimban. Rendeltünk a csapatnak tíz adag gyros-t, erre utalt a fegyvernököm.
- Horesz! Hol jársz, főnök?
- Szerinted? Próbálom összerakni a kirakós darabkáit.
- Ne aggódj, testvér! Minden rendbe fog jönni!
Mindig lenyűgözött, amilyen higgadt tudott maradni - minden szituációban. Igaz, hogy G kicsit másként vélekedne erről, hiszen kétszer is pályára állította már, de ettől függetlenül így gondolom.
- Add hírül, amit megtudtunk. Rendeld ide a vadászokat. Bármilyen ügyben mozgolódnak, az most felejtős! Ássátok elő, akár a föld alól is ezt az Alex-et!
- Meglesz főnök!
Lekanyarodtam a műhelybe, ahol Lafaty Bandi bütykölte a "Ketteskét", Majom pedig félrehúzódott telefonálni.
- Hogy haladsz? - kérdeztem az alelnököm. Épp könyékig olajosan matatott a második, saját építésű motorunkon. 
- Ha segítesz, jobban fogok. - felemelt egy gépzsírtól fekete kávés poharat és lehajtotta a tartalmát. Az illatából gyanítottam, hogy Nicu-ék hoztak neki egy újabb adag köményest. Levettem a coloromat, az egyeske nyergére helyeztem, és beálltam segíteni Bandinak. Mást úgysem tehettem, szerelés közben meg úgyis könnyebb volt gondolkodni.
Emlékszem, mikor kitaláltuk a költözést, már akkor úgy kerestünk helyet, hogy később a műhely részlegünkön ne csak a saját motorjaink javítását tudjuk elvégezni, hanem teljesen új járgányokat is összeállíthassunk. Az "Egyeske" tervezése, tökéletesítése közel egy évbe telt, de a "Ketteske" gyakorlatilag annak a tovább finomított változata. Mindkettő lecsupaszított bobber, de a második egy magasabb kormányt kapott, rugós ülést és egy teljesen más alakú benzintartályt. Nem is kell mondanom, hogy ez sokkal jobban tükrözi az én ízlésemet.
A "Hunter Crew" minden tagja két órán belül a Klubháznál volt. Majom, Szigorú és Picúr az anyaklubtól, Dan és Bill Letenyéről, valamint Bütykös Szolnokról. Utóbbit szegről-végről rokoni szálak fűzték Steffi-hez.
- Ezer éve nem jártál felénk! - fogadtam Bütyköst, aki utolsóként érkezett a Klubházhoz. Eredetileg Várhelyi Gézaként keresztelték meg és valami különös betegség gyötörte a lábát már gyerekkora óta. Innen a neve. Nagyjából ezen időben jött az apjának az a zseniális ötlete, hogy egy vadászat során ellövi a fia lábát, hogy megszabadítsa a kínjaitól. Azonban a művelet nem járt sikerrel, mert csak a kis lábujját vitte el a sörét, a bütyke meg a nagyon éktelenkedik már harminc valahány éve, így járás közben egyfolytában billegett.
- Hívtál, hát itt vagyok! Mik a hírek?
- Le kell vadászni valakit, akinek köze lehet Steffi halálához. - amikor ezt kimondtam Bütykös szemében vérszomjas tűz gyúlt. Ilyen lehetett a tekintete akkor is, amikor az apja ellőtte a lábát.
- Ez annak a Joszifnak a kincstárnoka, akit pár nappal ezelőtt bezsákoltunk? - lapozgatta fel az aktát a szolnoki Enforcer, amit a kezébe Majom adott.
- Igen. Sajnos a helyi erőknek semmi indokuk nem akadt, hogy benntartsák.
- Ügyesen mozog... - a kijelentést nem értettük, de mivel Bütykös nem nézett fel a papírokból, nem vette észre a tanácstalanságunkat. - ... de tudom hol találjuk.
Erre a kijelentésre senki nem számított. Ekkora mázlink nem lehet!
- Akkor induljunk érte! - vetette fel Dan.
- Nem lehet. - tényleg nincs mázlink. Bütykös még mindig a lapokat bújta. Kuncogott egyet.
- Mi az?
- Ezt a faszságot mégis honnan szedtétek? - apró kérges kezével remegve emelte meg a köteget Bütykös. A cigarettától sárgás ujja egy információhalmazra mutatott:

"Az éjszakai életben csak pénztárosként ismert személy bizonyíthatóan emberöléssel, vesztegetéssel, zsarolással és más bűncselekménnyel nem vádolható meg."

- A rendőrségé. Miért? Mit tudsz? - faggattam a szolnokit.
- Mindezzel bármikor megvádolható lenne, de mivel informátor, így... -széttárta a karjait.
- Védve van. - fejezte be Szigorú a mondatot.
- A picsába. - jegyezte meg Picúr. Kopaszodó homlokát törölgetve perdült egyet a saját tengelye körül.
- Akkor ezért nem vehetjük elő? - érdeklődött Majom. 
Bütykös a fejét csóválta, kérges keze alatt pedig hangosan sercegett az állán éktelenkedő egy hetes borosta. Még mindig a betűket fürkészve a mellénye zsebébe nyúlt, kihúzott egy szál cigarettát és meggyújtotta. Erős szaga volt, mintha trágyával keverték volna össze a dohányt. Majom és Szigorú is némi fintorgás közepette elhúzódott tőle.
- Akkor baszhatjuk. Felesleges lenne elindulni ezen a vonalon. Csak magunkat blamálhatnánk.
- Igen. - füstölt tovább Bütykös. Látszott, hogy mondana még valamit, de nem tette.
- Ma már ne indulj haza. Van egy szobánk a DH fölött, ha megfelel.
- Kösz, de inkább elvinnék két embert magammal. Lenne egy meló.
- Részemről semmi akadálya, akár mindenkit vihetsz.
- Gondolom a testőrödet nem adod, úgyhogy legyenek csak ők ketten. - mutatott Dan-re és a mellette álló Picúrra.
Elbúcsúztunk a társainktól és mindenki ment a dolgára. Majom és Szigorú elkísérték Bill-t a DH-ba, én pedig visszatértem Lafaty Bandi mellé motort szerelni. Éjfélig ki se mozdultunk a műhelyből. Makacsul csavaroztunk, hegesztettünk, kalapáltunk, feszítettünk, melegítettünk, zsíroztunk, és újrakezdtük az egészet elölről. Már épp azon voltunk, hogy befejezzük és a motor indítását a következő napra halasztjuk, amikor megérkezett G, Cinege, Ladislav, Szigorú, Majom és Bill a három Szatmári társaságában. A kaput nagy zajjal becsukta valaki és a furgonból egy vézna embert rángattak ki zsákkal fején. A srác kezeiről leoldották a kötözőt és a műhely távolabbi felében álló emelőhöz láncolták. Lafaty Bandival a gurulós székeinken néztük a jelenetet. Ő egy deci köményest töltött magának a zsírtól fekete kávés poharába, én pedig egy szivarra gyújtottam rá. Hátunkat a szerelőasztalnak vetettük. G odajött hozzánk, karba fonta a kezét és a félkész motort szemlélte.
- Szép lesz. Már a Te ízlésedet figyelembe véve.
- Most a motorra gondolsz, ugye?
Nem felelt, csak vigyorgott. Aggasztott.
- Kitől tudtad, hogy az a bömös ott lesz a fürdőnél? - ordította Cinege.
A zsákos faszi valószínűleg a Mekis lehetett, aki Sittes Májkinak adta a tuti tippet. Halk puffanást hallottam és egy gyenge nyögést. A letenyei óriás leverte a vézna srác veséjét.
- Ki adta a tippet? - ordított Szigorú, de válasz továbbra se jött. Cinege ellépett az emelőtől és Ladislavhoz szólt:
- Add a pisztolyt. - ez nem lőfegyvert jelentett, hanem a lángvágót, ami azért így is némi ideges nyüsszögést váltott ki a zsák alól. - Vegyétek le a gatyáját! - adta ki az ukázt Cinege. Nicu és Roman tüstént nekilátott és pillanatok alatt lerángatták a susogóst a vézna emberről.
- Szerinted holnap már beindíthatjuk? - kérdeztem Lafaty Bandit.
- Az attól függ. Elvileg jók vagyunk már így is, de...
Az alelnök szavait a műhely túlvégéből érkező sikítás fojtotta el. Cinege a lángvágóval perzselni kezdte a Mekis lábát térdtől felfelé. Az égett bőr szaga iszonyú.
- Felelj, vagy sült gesztenyévé változtatom a heréidet!
- Oké, oké! Elmondom! Elmondom, csak hagyd abba! Kérlek! - sírt. 
- Szóval azt akartam mondani, hogy jók vagyunk már így is, de lehet valamit kihagytam. - fejezte be a mondandóját Bandi.
- Kábelek? - kérdeztem.
- Nem, a benzint... Persze, hogy a kábelek. 
- Az egyes alapján csináljuk. Mit hagyhattál ki?
- Bármit. 
- Ezt hogy érted?
- Nem írtam fel, hogy mit, hova? - vonta meg a vállát. Spicces volt.
- Oké, gyerünk! Itt a címe a faszinak. - robogott kifelé Cinege egy cetlivel a kezében. Kettőnkön kívül mindenki egyként mozdult vele.
- Hé! A szemetet majd mi takarítsuk fel? - kiáltottam utánuk, de senki nem hallotta meg. Szerencsétlen Mekis még mindig az emelőn lógott és sírt.
- Majd küldök valakit. - dugta vissza a fejét az ajtón nyitott résen G, majd amilyen gyorsan felbukkant úgy el is tűnt.
- Szerintem nem fog. - jegyezte meg Lafaty Bandi.
- Szerintem se.
Az alelnök helyet csinált az eddig mögöttünk szerszámokkal és alkatrészekkel telezsúfolt munkapadon, a mellényét összehajtogatta, hogy az párnaként szolgáljon és elnyúlt a felületen. Behunyta a szemeit és pillanatok alatt elaludt. A zsírtól fekete kávés poharát felemeltem a feje mögül és a Klubházba vittem. Úgyis ideje volt bezárni és rendet tenni. Miután mindent befejeztem, bezártam az összes ajtót, még vetettem egy pillantást az alvó alelnökre és az emelőn élettelenül lógó Mekisre, lekapcsoltam a világítást és felültem a motoromra. Kirollereztem a kapu elé, leszálltam, hogy bezárjak magam mögött, amikor is három irányból autók rontottak felém. Délről, a hídról és a ház mellől. A reflektorokat felkapcsolták, hogy ne láthassam a rendszámaikat. Minden olyan gyorsan történt, hogy fel sem fogtam, és még a mellényem alatt lapuló pisztolyomért se nyúlhattam. Hátulról valaki letalpalt, amitől térdre estem, majd valószínűleg ugyanez az illető térddel a hátamban földre vitt. Hátracsavarta a kezem, egy műanyag kötözővel egymáshoz rögzítették a őket. A fejemre zsákot húztak, felrángattak a földről és egy autóba taszigáltak. Amikor meg akartam tudakolni, hogy kik és mit akarnak tőlem, valaki orrba vágott és amikor az anyukáját emlegettem egy újabb ütéstől elájultam.