Kecóval nem sokkal azután haverkodtam össze, miután felköltöztek az akkori párjával Kaposvárról - vagy ahogy ő mondja: Kapozsvárról. Hamar megtaláltuk a közös hangot a hasonló zenei ízlés és a közvetlen temperamentumának köszönhetően.
Szerencsére mindketten tisztában vagyunk az igazi barátság fogalmával, így nem is áltatjuk magunkat azzal, hogy a mi kapcsolatunk az. Talán ha nem lennék ennyire zárkózott fasz, akkor másként alakulnak a dolgok.
Miután beköltöztek Győrbe egyre több alkalommal jött létre egy-egy közös iszogatós-beszélgetős este. Ezekre az estékre meghívta azon kollégáinkat is, akik azonos (zenei) érdeklődési kört képviseltek. Ennek folyománya volt, hogy a korosztályunk eddig egymástól elhatárolódott tagjai elkezdték egymás társaságát keresni. Ami évekkel korábban automatikusan zajlott, az ezúttal neki köszönhetően alakult ki.
A találkozók, közös bulizások alkalmával mindenki rájött, hogy ez a nagy összejövetel nem az ő asztaluk, így aztán ahogy az lenni szokott a nagy társaságon belül klikkek alakultak, majd létrejött a szakadás. Mondhatjuk akár úgy is, hogy amit a tagok eddig sejtettek egymásról ki miféle, az rövidesen beigazolódott. Lettek közös képviselők (akik mindkét oldalon jól érezték/érzik magukat) és persze a két térfélre játszók is. A kialakuló jó viszonyok hamarosan ellenségeskedéssé, megvetéssé váltak.
Negyvenedik születésnapjára közös örömködést szervezett mindazoknak, akik addig a helyi közösséget jelentették számára. Végül bensőséges körülmények közt ünnepeltük a kerek évfordulót. Éjfél tájban az utcákat róva eszébe jutott, hogy bemászik a Rába partján békésen ringatózó stégre. A végeredmény egy átázott nadrág lett és egy jó másfél perces harsány kacaj.
Legfrissebb élményem vele alig pár hetes. Győrből jöttünk haza a B&W portraits sorozat első szereplőjével. Vonatunk kísérője Kecó volt. Az ellenőrzése alá tartozó szerelvény hátsó részében egy potyázni óhajtó egyén lapult meg. Mikor Kecó odaért hozzá a fickó flegmán visszaszólt neki és persze menetjegye sem volt, talán még sértegette is. Ennek egyetlen következménye lehetett: a lógósnak Nagyszentjánoson elhagyni a vonatot. Miközben lassított alattunk a szerelvény az ipse még nekiállt keménykedni, hogy márpedig ő el nem hagyja a szerelvényt. A kapaszkodót úgy szorította, mintha több generációs öröksége lenne. Kecó erre odaszólt nekünk, hogy segítsünk jobb belátásra téríteni a fickót. Felpattantam a helyemről, B pedig csak hátrasandított, de mikor meglátott bennünket, remegő hangon így szólt:
- Leszállok!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése