Mr. Adams elrablásának hiteles története

Mr. Adams sok mindennel nem volt tisztában. Sokáig. Például nem sejtette, hogy egy nap kiválasztott lesz. Vagy azt sem, hogy kik a Hüppék. Pedig léteznek. Most már ő is tudja.

Egy teljesen átlagos napon a teljesen átlagos város lakója, a teljesen átlagos Mr. Adams a megszokott ébresztőórájának csörgésére ébredt. Berögződött mozdulatai követték egymást, mint ahogy az lenni szokott minden teljesen átlagos napon. Felült a baldachinos ágyban, amit leendő ex-felesége választott ki, majd petyhüdt lábait nagyapós mamuszába csúsztatta. Fejét folyamatosan a föld felé lógatta. Pedig ha már akkor felnézett volna az égre talán láthatta volna, mi vár rá. De a feje felett elhelyezkedő tető miatt semmiképp nem tehette meg. Különben is reggel volt még és Mr. Adams félálomban. Mint minden teljesen átlagos napon.

Mr. Adams kicsoszogott az illemhelyre, elvégezte a dolgát, majd vándorolt tovább a konyhába, hogy elkészítse a mindennapi kávéját. Aki ivott belőle, azon nem segített. Teljesen átlagos kávét készített. Az illata viszont előcsalta termetes leendő ex-feleségét is az ágyból. Békésen turbékoltak a teljesen átlagos kávé mellett, míg nem Mr. Adams felöltözött és elindult szolgálatba. Az utcára lépve szemét bántotta a felkelő nap sugara. Aznap különösen erős fénnyel ébresztette a teljesen átlagos város lakóit. Ahogy Mr. Adams sem tudta és a város többi lakója sem, mindez a Hüppék műve volt. Azt sem tudta senki, hogy mindez miért történik.

A Hüppék a Messier 104 galaxis egyik nem teljesen átlagos bolygóról származnak. A planéta emberek által is lakható lenne, de mérete alig pár négyzetkilométer, amit egy Mr. Adams típusú teljesen átlagos humanoid pár óra alatt könnyedén bejárhatna. Ha egy férfi és egy nő szexelne a bolygó egyik felén, Mr. Adams bizonyos részleteket láthatna a másik oldalról. Kivéve, ha misszionárius pózban történik az aktus. Ellenben a Hüppék sosem látják így a bolygó túlsó felén szexelő humanoidokat, mivel ők maguk jóval kisebbek, mint egy teljesen átlagos humanoid: mindössze húsz centisek. Némi hasonlóság azért akad a Hüppék és az emberek között: két kezük van, de minden kézen csak három hosszúkás ujj található, két lábuk is van, de minden láb csak békatalp szerű talpban végződik. Testük gúla szerű és egyetlen szemük a gúla felső részén helyezkedik el. Párzószerveik a fejük tetején találhatóak: a nőstényeknek két, míg a hímeknek egy nyúlványuk van. Életvitelük szintén hasonlít az emberekéhez, környezetük hasonló. Több éves kutatás után találtak rá a teljesen átlagos Mr. Adamsre, akit majd a genetikai kísérleteikhez akarnak felhasználni. Keverni akarják a Hüppék és a teljesen átlagos, ámde jóval magasabb Mr. Adams DNS-ét, hogy evolúciós ugrást érhessenek el. Ehhez persze előbb el kellett, hogy rabolják.
Mr. Adams egy teljesen átlagos lakótelepen élt. Egy teljesen átlagos nagyváros betondzsungelének egyik betonkaptárában. Az egyik ilyen kaptár előtti parkolóban állt Mr. Adams teljesen átlagon aluli autója. Sokat költött rá, mert megszállottan szerette azt a márkát, ezért mindig panaszkodott, hogy kevés a fizetése. Valójában a fizetéséből teljesen mértékig ki tudott volna jönni, ha nem ezzel a márkájú autóval jár, de hát ezt Mr. Adams nem fogta fel. Túlságosan is együgyű volt, de hát nem az eszéért alkalmazták a munkahelyén és akarták elrabolni a Hüppék.

A teljesen átlagos Mr. Adams tett néhány lépést a vakító fényben a hőn szeretett autója felé, majd megtorpant. Egy unatkozó jeti szerű lény német gyakorlóban majdnem fellökte őt. Mr. Adams felvonta szemöldökét és magában háborgott egy kicsit. Faragatlanságnak tartotta ezt a gesztust. Utána nézett, s majdnem utána is köpött, de szeme sarkából megpillantotta a szomszédját. Egy teljesen átlagos öregasszony volt. Amolyan biomechanikus térfigyelő kamera. A kioktatások elkerülése végett a teljesen átlagos Mr. Adams visszanyelte a nyálát majd tovább haladt ócska járműve felé.

Hanyatló állapotú autójának ajtaját felnyitva a teljesen átlagos Mr. Adams szembesült a tegnap óta beszorult szagok állott keverékével. A szagok győztek és fricskát nyomtak az orra, mely Mr. Adams arcán helyezkedett el. A kellemetlen érzések ellenére agya utasítást adott az alatta elhelyezkedő testének, hogy ülepét a jármű vezetőülésére helyezze, kezének parancsot az ajtó becsukására és a slusszkulcs elforgatására. Ellenben az autó nem kapta meg az agy parancsát és dacosan csendben duzzogott. A teljesen átlagos Mr. Adams agya újfent parancsolt a kéznek a kulcs elfordítására, de a jármű motorja továbbra sem akart beindulni. Ettől az elme megsértődött a pátyolgatott kocsira és újra parancsokat kezdett osztogatni: a kéznek előbb a kormány ütlegelését adta feladatul, majd az ajtó ismételt kinyitását, a lábaknak pedig megparancsolta, hogy vigyék ki a termetes testet a durcás autó belsejéből. A test az agy parancsára a gépjármű elejéhez igyekezett, majd a kezek segítségének köszönhetően a szemek fürkészni kezdték a motorház alatt elhelyezkedő, durcás gépészeti berendezéseket. Mivel Mr. Adams teljesen átlagos volt, így nem értett a hőn szeretett autójához annyira, hogy tudja épp mi a baja. Először az olajszintet ellenőrizte, majd az akkumulátorok feszültségét. Az agya megkapta és kiértékelte a kapott információkat és azt a következtetést vonta le, hogy előbbiekkel semmi gond. Mivel a működési mechanizmust az agy nem ismerte nem tudott újabb ötleteket adni a teljesen átlagos Mr. Adams kezének és szemének, hogy hol keresse tovább a hibát, ezért a szájat káromkodások mormolására utasította és dühösen lecsapatta a két felsőtesti végtaggal a motorháztetőt, amely hangos csattanással jelezte a betondzsungel többi lakójának, hogy a teljesen átlagos Mr. Adams befejezte a probléma felkutatását. A hiba azonban továbbra is az autó géptermében rejtőzött: egy, a Hüppék által manipulált nyest elrágta az önindítóhoz vezető kábeleket. Mivel sem a nyest, sem az autó, sem pedig a Hüppék nem voltak hajlandóak segíteni a teljesen átlagos Mr. Adamsnek, így a termetes humanoid agya gyaloglásra késztette a flaszterrel kapcsolatban álló végtagokat. 

A legközelebbi buszmegálló nem volt messze, mégis a kényelmes autózáshoz szokott és teljesen átlagos Mr. Adams teljesen kifulladt az út alatt. Lihegve szállt fel az első járatra, ami előtte megállt és amiről úgy tudta: elviszi a munkahelyéig. 

A teljesen átlagos Mr. Adams napirendje felborult a rakoncátlankodó autó miatt, így az agya folyton zavart állapotban leledzett így pár másodperccel később fogta fel csak a szemek információját, melyek a célállomást jelezték. Leszállásra már nem volt esélye, így kénytelen-kelletlen sétálhatott vissza -másfél kilométert. Természetesen a teljesen átlagos Mr. Adams elkésett a munkahelyéről -életében először. Alig tíz éve állt a Cég alkalmazásában, de ez volt az első alkalom, hogy ilyen szörnyűség megesett vele. Váltótársa már a kapuban várta -mivel amellett volt az őrbódé, ahol a teljesen átlagos Mr. Adams is szolgált. 

Sűrű bocsánatkérések és alázatos meghunyászkodás közepette vette át helyét a bódéban öreg és megfáradt kollégájától. Az agya persze továbbra sem hagyta, hogy nyugodt maradjon, így az alatta elhelyezkedő testnek és végtagoknak megparancsolta, hogy bírják rá a kávéfőzőt egy adag élénkítő elkészítésére. Mindezek ellenére a teljesen átlagos Mr. Adams két órával később már a hivatali székben bóbiskolt. Végre visszatért a megszokott napi rutinhoz.

A nappalt lassan az éjjel váltotta fel és a teljesen átlagos Mr. Adams mellett a szolgálat órái szép lassan elvánszorogtak. Este felé már tizenöt órával öregebbnek is érezte magát, mint reggel. Éjfél után nem sokkal a teljesen átlagos Mr. Adams agya újra lemerült és pihenést rendelt el a nagy testnek.
Az eseményeket szemmel tartó Hüppék csak erre vártak. Galaxisokat átszelni képes szuper járgányukkal a bódé fölé parkoltak, majd vonónyaláb segítségével mozgásra bírták az alvó testet, amely fittyet hányva a gravitációra szépen lassan kilebegett az őrhelyből. Mikor akadálymentes területre ért és semmi nem zavarhatta meg a sérülésmentes utazást függőlegesen emelkedni kezdett, majd eltűnt a felette egyensúlyozó járműben. Odabenn aztán a Hüppék gondosan egy vízszintes alkalmatosságra helyezték a teljesen átlagos Mr. Adams testét, majd elindultak a saját bolygójukra, amely a Messier 104 galaxis egyik nem teljesen átlagos planétája. Ott egy laboratóriumba vitték, ahol egy másik humanoid is volt már. A másik ember egy teljesen érthetetlen nyelven és hangosan beszélt. Sokat, de keveset mondott. Erre a hangos óbégatásra ébredt meg a teljesen átlagos Mr. Adams. Agya egyből felfogta, hogy valami nem stimmel és ez nem az az őrbódé, ahol a testet pihenésre utasította. Nyugtalanná vált, de a Hüppék hamar észlelték a veszélyt, ezért kellemes nyugtató hatású készítménnyel lecsillapították újdonsült páciensüket. A teljesen átlagos Mr. Adams ekkor odafordult a mellette fekvő másik humanoidhoz és anélkül, hogy eszébe jutott volna, hogy nem beszélnek közös nyelvet, megszólította:
- Ön kicsoda?
- Pataky Attila vagyok.
Tőle tudom a teljesen átlagos Mr. Adams elrablásának hiteles történetét.