Tudom-tudom, kicsit elhanyagoltam mostanában az olvasóimat és az anekdotákat, de egy komoly és több kevésbé lényeges okom is van rá, hogy miért nem jelentkeztem eddig:
- Az első és legfontosabb, hogy párra leltem! Igen, megesik, hogy néha az olyan félkegyelmű, őrült és öntörvényű (marziano) fazonok is társra lelnek, mint én. Szóval a szabadidőm legszebb részét Ő köti le.
- A másik okom az, hogy kijött egy parancskönyvi rendelkezés, ami a szólás szabadságának korlátozását taglalja. Ez nem azt jelenti, hogy nem lehet akármit írni, hanem azt, hogy bármit is írjak, annak meglesz a következménye!
Szólásszabadság: azt mondok, amit szabad!
Így aztán az októberi 1055 oldalmegjelenítést egy 194-es november követte, ami meglehetősen nagy visszaesés, vagyis az aranyblogger díjra idén se fognak nagy valószínűséggel jelölni. Valójában nem vágyom ilyen elismerésre, teljes mértékben megelégszem azzal (sőt még inkább zavarba is jövök néha), ha ismerőseim megállítanak itt-ott és mosolyogva elismerésüket fejezik ki és köszönik, jól szórakoztak. Én pedig azt köszönöm, hogy olvassák! Van miért csinálni. Sokan már úgyis tudják, verbálisan nehezen fejezem ki magam, időnként egy-egy sör jól oldja mondjuk a beszélőkémet, de alapvetően nem vagyok egy szószátyár típus. Itt valahogy könnyebben megy. Hogy egy mém közhellyel éljek:
A többieknek meg:
Na jó nem leszek ekkora paraszt...
ha alszom...
csak egy kicsit...
De inkább kanyarodjunk vissza a címben megjelölt témához! Történt ugyanis, hogy a napokban ismét a csodálatos időpontban kezdődő (03:48) bakonyi szolgálatba kellett állnom. Komáromiként ebben az időpontban kezdeni a tehénszaros Győrben (elnézést Zoli bácsi) felettébb "felemelő és üdítő" tud lenni. Előző este a páciens felfekszik a pincehideg pihenőbe, amit épp nem füstölt tele egy dohányzó celli kolléga, hogy másnap kipihenten felkocogjon a csodálatos Bakony vonulatain Veszprémig, majd némi üzemanyag vételezése után visszatérjen honába, ahol leváltják és ha ügyesen pakolja a kártyákat, akkor időben haza is ér, a délutáni teendőit nyugodtan, megfürödve, némi Ph érték bevitele után el tudja látni. Kivéve a "Lakberendező túrban", ahol a szálakat más erők mozgatják. Így:
Ez a bakonyi Bz-s levezetője: tehervonat Rajkára és vissza. Nem panaszkodom, mert plusz pénzért bárki ott maradna, inkább az a bosszantó, hogy ilyet be kell vállalni, mert a MOI nem követi az emberei mozgását, nem lát előre kinek, hova kell váltás, ki mire és merre alkalmas. Nincs szervezés, kommunikáció és alapvetően azzal sem tiszteli meg a munkavállalót, hogy bemutatkozzon, ne adj isten köszönjön is! Sajnos a régi irányítók közül már csak "Tessék mondani" Imrénk maradt. Megvallom őszintén, ha szarabb napja van, vele se szívesen dolgozom, mert akkor mindenki édesanyja emlegetve van és nem a pozitív értelemben.
(Ha ezért a kirohanásomért hívatni fognak, akkor előre kérném az írásbeli figyelmeztetést kitölteni, bár nem hiszem, hogy akkora hadi titkot és/vagy a Cég érdekeit sértő kijelentéseket tettem volna! Ha így van, vitassuk már meg, hogy mi fér bele és mi nem, mert számomra a legutóbb kiadott rendelkezés nem egyértelmű! Csókoltatom a megfogalmazóját!)
Ma esti 'sze'lászlói éjszakám egy kicsit másként alakult, mint terveztem. Komplett garnitúrával készültem, hogy amíg a szerelvény előfűtését és a motor elfagyása elleni küzdelmet folytattam, a hátamat némi koszmentes területen vízszintes pozícióba helyezhessem, természetesen egészségügyi okokból, nem pedig azért, hogy éjszakás szolgálatban aludjak (ilyet elképzelni se mernék, nem hogy megvalósítani). Rájöttem ugyanis, hogy a Bz motorjának lapjárata által keltett rezgés masszírozó hatású, így ha egy kellő méretű szivaccsal ezt az elméletet megtámogatnám, akkor sokkal értékesebben tölthetném az időt, mint hogy csak bámuljak ki a fejemből órákon keresztül zenét hallgatva, vagy egy érdekes könyvvel elvonjam a figyelmem. Sajnos teliholdkor a Bz alapjárata is más, így a masszírozás nem volt számomra megfelelő ritmusú, így kénytelen voltam elmélyedni egy könyv soraiban, így a Mikulással személyesen találkozhattam:
Váltáskor -még Szentlászlón- a kolléga (egykori tanfolyamtársam) tájékoztatott, hogy a motornak van egy kis kehe. Nem kell megijedni, nem nagy dolog, mert csak néha nem emeli a motorfordulatot! Néha... Ellenben, ha ekkor egy kicsit rákoppintok a STOP1 feliratú gombra (ami eredetileg a dízelmotor leállítására szolgál), akkor újra van fordulatszám emelés! (Találkoztam olyan Bz-vel, amelyiknél ha szinkron üzemben megnyomtam a STOP2-t, -ami a kapcsolt Bz motorját lenne hivatott leállítani- akkor nem csak a hátulsóét állította le, hanem az elsőjét is, de úgy, hogy az összes belső világítás is megszűnt egyúttal és bejelzett a vízhiány)! Mondok fasza, akkor megint írhatok eseménylapot! Erre a kolléga: áhh, nem kell! Nos ez a jelenség Nyúl mh-ig kétszer-háromszor jött elő, de a megállóhelyen már a hajtómű se akart megkötni. Szerencsére pár kapcsolás után és két perc elteltével a járművet újra mozgásra tudtam ösztökélni, de a szolgálat végén azért pár sor erejéig egy eseménylapon megemlékeztem a problémáról, csak hogy reszortosaink se unatkozzanak majd hétfőn!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése