Idén már a harmadik osztálytalálkozót kellene megérnem, de jelen pillanatban úgy fest a dolog, hogy csak pár régi, lelkes osztálytárs (én vagyok a régi, a többiek a lelkesek) fog találkozni egy korsó sör mellett (a mimózák és a kékvérűek üccsiznek). Pedig devla látja hitvány lelkemet, hogy kíváncsi lennék az egykori játszópajtásokra. Mi lett velük? Hogyan élnek? Vagy, hogy egyáltalán? Az érdeklődés hiánya nagyon lehangolóvá tesz.
Nem ez az első, mint már mondottam volt. 5 évvel ezelőtt egy hirtelen jött ötlettől vezérelve rántottunk össze egy kisebb társaságot ugyan ebből a felhozatalból. Persze a létszám azért volt akkor kicsi, mert a kommunikációs eszközöknek nagyon szűkében voltunk. Most, a létező összes fórumon meghírdetett eseményre a mai napig mindössze ketten jelezték részvételi szándékukat, ketten pedig, hogy az adott napon sajnos nem tudják jelenlétükkel emelni az est fényét (az a qrva meló). A többiek olvasták az értesítést, de válaszra nem méltattak minket, szervezőket. Lehet, hogy haragszanak? Vagy azért nem reagáltak rá, mert nem a szokásos, sokak által mélységesen gyűlölt körüzenetben (fw.fw.fw..) kapták meg? Vagy azért, mert a multkor (az időpont teljesen mellékes, bármikor előfordulhat) anélkül elsétáltam mellette, hogy ráköszöntem volna? Könyörgöm 5-10 éve nem is találkoztunk! Jah, és még egy! Egyesek miután felkerültek középiskolába elfelejtettek fogadni a köszönésemet. Most meg zokon veszi, ha én sem teszem meg?
Nem vagyok egy haragtartó típus. Erre élő példa a tavaly megrendezett gimnáziumi 5éves találkozó megszervezésének története. A múlt év elején eszembe jutott, hogy mi lenne ha összehoznánk a társaságot. Akkor is a számomra sikeresnek gondolt elektronikus üzenetet választottam. Választ akkor még kevésbé kaptam, mint most (gyakorlatilag egyenlő volt a nullával). Majd fél évvel később egy általam gyűlölt személyiség keresett meg, hogy szervezzük meg közösen. Eme egykori o.társammal sikerült kellőképpen összevesznem az éretségit követő második évben (A becsületemen ejtett csorbát. Természetesen semmi alapja nem volt az állításának, hallgatósága és hívője viszont annál több) ezért gondoltam, "ha ez nem indítja be az emberek agyműködését, akkor semmi!" És lám csodát! Bevált! Mindössze négyen nem tudtak megjelenni az ominózus rendezvényen (köztük az utált emberkével, a szervezőtársammal - ma is kibaszottul hálás vagyok neki, hogy ott hagyott a szarban -> Szerezz virágot fél órával a buli előtt egy olyan kisvárosban, ahol 16 órától minden zárva!) De a találkozó jól sikerült, mindenki elégedetten tért meg... haza!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése