Mindig különös izgatottság lesz rajtam úrrá, ha valami különleges apropó van soron. Teszem azt ilyen lehet egy hosszabb kihagyás utáni visszatérés. Most volt bennem egy plusz drukk is, ugyanis egy héttel vagyok a szemműtétem után. A látásom már a szemüveges időszakba lépett, sőt néha már sokkal jobb is. Igazából aki nem gyengén látó, vagy nem volt az, az sosem fogja átérezni azt, ami nekem megadatott. Óriási élmény és felszabadultság és öröm, hogy húsz év után nem kell előfogat! Hozzáteszem: még ez sem a végleges látásélességem, mert például az este, úgy negyed négy után néhány perccel, mikor jöttem visszafelé Ferencvárosból és haladtam Kelenföldön akkor valami hihetetlen élesen láttam mindent. Tökéletes pillanat volt. Nagyjából, mint az első söröd, vagy az első füves cigid okozta flessed. Nem számítasz rá, mikor és hogyan üt be, de amikor ott van, tudod, hogy na ez az a pillanat. Egykori párom húzott ezzel, hogy mi lenne ha úgy látnám őt, amikor élesen látok. Lehet nem is tetszene, mondta Ő. Majd talán egyszer még erre is sor kerül és akkor válaszolhatok reálisan a kérdésére.
A Lakberendező nem jött rá, hogy mi változott rajtam. Kérdezte vágattam e a szakállamból? Az elmúlt két hét alatt párszor megmostam, meg ahol addig "rendszeresen" randiképesre vágtam, ott most épp a növesztési időszak zajlik: viszket is rendesen, szúrnak a kis rohadékok, de ahogy annak idején, öt évvel ezelőtt, mikor a teljes kollekciót meghagytam, úgy most sem foglalkozom vele. Megvakarászom ha kedvem tartja.
A vezénylések között kotorásztam, amikor az egészségem felől érdeklődött a földim -ezt a jelzőt az ő esetében inkább kerülni és/vagy tagadni szoktam. Kurtán felelgettem neki. Nem állt szándékomban bájcsevegni. Pláne olyanoknak nem osztogatok magamról információt, akinek többet jár a szája feleslegesen, mint kellene és még azt a csekély mennyiséget is képes úgy megkavarni, hogy mire hazaérek nyolcan hívnak fel, hogy tényleg született e három gyerekem összenőve? Igyekeztem rövidre zárni a bájcsevejt. Győrben különben meg jobb ha az ember megválogatja kinek mit mond...
Biztatások özönét is kaptam egy másik földimtől -bár tőle mindig-, hogy inkább írnom kéne, mint mozdonyt vezetnem. Az utóbbi időben ezen már magam is elgondolkodtam. Kétoldalú a munkaundorom és idén már áttétes is lett és szövődmények sorozatával kell felvennem a küzdelmet, de általában ledönt a lábamról ez a nyavalya. Ez vagy a koromnak tudható be, vagy inkább -és valószínűbbnek tartom ezt a diagnózist- egyszerűen már nincs motivációm. Már koránt sem vagyok egy rózsaszín őzeket kergető kajla kölyök vizsla, akinek alig két-három éve száradt meg a pecsét a jogosítványán, így sokkal nehezebben viselem, ha hülyére akarnak venni, ha három hétig minden nap szolgálatba járok, és a többi. Sajnos más területen is fellépett már ez a kiábrándultságom. Zenész játszótársam ezt azzal akarta megmagyarázni, hogy bizonyára a szakítás utáni sokkhatás. A helyzet csak az, hogy ezekről már anno a barátnőmnek is meséltem. Vagyis nem új keletű a dolog. Nem fordulok be attól, ha padlót fogok, vagy ha jön az ősz. Koránt sem. Felkecmergek a földről, lezuhanyzom, megiszom egy sört, fordítóra járok és megyek tovább. A sebeim nyalogatását meghagyom másoknak. És ebben a mentalitásomban a legjobb támaszom pedig a szomszédasszonyom. Igaz jelenleg Londonországban állomásozik ideiglenesen (Angolországban van Londonország, csak hogy tudd), de szerencsére a világ nagy hálóját kihasználva kaptam tőle egy akkora pofont, ami felért egy "Te mekkora idióta vagy, hogy megint hagytad magad elcsábítani" mondattal. Valahol mélyen éreztem, hogy effélét fogok tőle kapni. És jól esett.
(Ettől függetlenül természetesen még hiányzik az kellemes érzés, ami a kedvesem közelében magával ragadott...)
Elnézést az elkalandozásokért. Valójában hasonlóakon agyalunk mindannyian ott elől. Egyedül vagyunk, nincs kihez szólni és ilyenkor a vonat kerekeivel együtt kattog az agyunk is -hegesztett sínes pályán nincs kattogás: hangtalanul száguldunk. Része az életünknek. Ahogy a felelősség is. Meg az embertelen vezénylés is. Mennyivel másabb így ez a hivatás? Kicsit jobban bele lehet látni az írásaimmal. Néha azon töprengek, hogy vajon az utasaim gondolnak e arra, aki őket utaztatja, aki értük felel? A gyerkőcök igen. Rajtuk látszik az érdeklődés. Bár az inkább csak a gyerekkori kíváncsiság és a felfedező vágy megnyilvánulása.
A munkáltatónk annál inkább érdeklődik! Rendszeresen visszanyálaz a rendszerben, lekérdez, bekéri az okmányokat és mellékleteit, hogy aztán ártó kézzel fegyelmezzen. Mi meg feszültebbekké válunk ettől, hogy vajon mikor nyúlnak fel újra cementes kézzel a seggünkbe, csak hogy találjanak egy aprócska kihágást, ami után bérmegvonást, fegyelmit, rosszabb esetben elbocsájtást foganatosíthassanak. Nem akarok tippeket adni és elriasztani sem szeretnék senkit, de ahhoz, hogy közlekedhessünk kihágásokra van szükség. Halkan jelezném, hogy a Pesten se mennek 60-nal a nagyobb forgalmú utakon, mert a "zöldhullám" nagyjából 90-re van beállítva... Ezzel nem azt akarom mondani, hogy túllépjük a sebességet. Nem! Mert azt a lehetőséget már kilőtték. Van is késés dögivel.
Esti paripám szolgálat végén letámasztva Komáromban. Volt egy másik lovam is, de azt hidegen Fradiba húztam, hogy vizsgáljon -Győrben ugyanis két napig nincs műhely. Költségcsökkentés címén szűnt meg az éjszakai és a vasárnapi "nyitva tartás".
Hasonló ötlettől vezérelve és/vagy ösztönzés képpen Cégünk kitalálta a tutit. Néhányan már aláírták az új szerződést. Ahogy az este folyamán Tartalékos Rolival fejtegettük, hogy nem biztos, hogy az jár jól, aki többet keres. Aggályaink támadtak afelől, hogy vajon a Vasúti törvény által meghatározott, ám a Cég által be nem tartott, az utazási idővel lecsökkent lakáson töltött pihenőidőt pénzzel akarják kompenzálni. Vajon az NKH is egyetért ezzel? Ha igen, akkor miért? A törvény nem minden esetben törvény? Ha a Cég (most a magánvasutakat is ideértem) ugrik a kihágásokra, akkor ő miért hág át szabályokat? Túl érzékeny pontot érintettem? Ha seggbe rúgnak, akkor igen. Ha feljebb helyeznek, akkor sincs több kérdésem...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése