Nem, nem a Tankcsapda szöveggel folytatódik a gondolatmenet. Egy teljesen más történetről van szó. Néha csak úgy felülök a choppa-ra és kerekezek. Céltalanul. Cirkálgatok a városban erre-arra. Nem akarok találkozni vagy beszélgetni senkivel, még csak zenét sem hallgatok. Ülök a kétkerekűn és gurulok. Nem tartok sehová. Inkább csak kiszellőztetem a fejem. Bár inkább csak köröket futok a történtek körül, a jelennel kapcsolatban és persze némi jövőkép is előkerül. Nem tudom mennyi ideig tartanak ezek a kis túrák, a cirkálások. Nem viszek magammal órát, se telefont és nem nézem mennyi az idő, amikor elindulok és amikor megérkezem. Akkor térek csak haza, ha megéhezem, vagy túlzottan elfáradok. Kissé felfrissülök. Amikor belépek a lakásba, letámasztom a nyekket, leveszem a cipőmet, összenézünk Ozzyval, majd visszaesem az addig elkerült mókuskerékbe: ledobálom a ruháimat, megvacsorázom, megfürdök, majd lefekszem aludni, hogy másnap kipihenten mehessek szolgálatba. És egész nap átjár egyfajta hiányérzet. Beindul a gépezet, kattogni kezdenek a kerekek és beindul a folyamat: mitől támadt az üresség? Rémisztő.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése