A márciusban megjelent Két szem közt című írásomban elég sok mindenről beszámoltam, ami a szemem műtése előtt és alatt zajlott. Nos március 28-a óta (a gyengébb memóriájúak kedvéért: aznap feküdtem a lézer alá) eltelt pár hét és jelentem a látásom szinte tökéletes! Közellátásnál van még némi homály és egy idő után előbb a jobb, majd később a bal szemem is elfárad, de ezt leszámítva már most jobban látok, mint szemüveggel valaha.
Kollégáim, ismerőseim furcsán néznek rám és nem értik, hogy mi változott. Rengetegen azt veszik észre, hogy rövidebb a szakállam. Jelezném -és remélem utoljára-, hogy lassan egy éve rövidebb. Battyhánysabb, ahogy azt egykori jegyvizsgáló kollégám szokta volt mondani. Ha nem mondom, akkor igazából senkinek nem tűnik fel, hogy nem hordok előfogatot. Ma reggel a felvigyázó segéd Józsinak tűnt fel először önállóan, különösebb rávezetés nélkül, hogy ez a különlegesség oka.
Ellenben az este némi vitát váltott ki a szemem színe. Három kolléganő állt fölém és fürkészték a milyenségét. Nagyjából ez a látvány fogadott:
Jöttek e tippek szépen. Végül VJV Rita találta el a megfelelő színkombinációt: zöldes-barna. Az idők során a kékből (mert minden csecsemőnek kék a szeme) előbb sötét gesztenyebarna lett, szinte már feketének számított, de az elmúlt néhány évben valamiért kivilágosodott és egy anyámtól örökölt zöldes árnyalat teszi változatossá. Két évvel ezelőtt a MÁV kórházban a szemész doktornő ezért mondta, hogy szép az íriszem. Még valami, amire büszke lehetek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése