Gyerekkorban az ember többször hallja ezt az orvostól, de senki nem tetszeleghet istenmódban, úgyhogy bárki elkaphatja. A hideg hónapokban gyakrabban fordulhat elő és rendszerint valamilyen vírus okozza. Kibaszott nagy fájdalommal jár és 10 orvosból tizenegy nem ajánlja! Nos sikerült nekem is beújítanom egy ilyen kis huncutot.
November tizenkettedikén reggel egy éjszakás bakonyi szolgálatból jöttem haza és már akkor éreztem némi rendellenességet a torkomban, de ahogy az lenni szokott nem nagyon foglalkoztam vele. Ugyanúgy söröztem és szívtam a cigit, mint máskor előtte... hát nem kellett volna. Másnapra totál bedurrant az egész. Szarul éreztem magam, és vagy rázott a hideg, vagy levert a víz. Hajnali tíz körül megnéztem a torkomat és "örömmel" konstatáltam, hogy begyulladt a mandulám. Akkor még nem tűnt vészesnek, ezért algopyrint és torokfertőtlenítőt vettem be. Mintha olaj lett volna a tűzre. Dél körül kimentünk pakolni -mert aznap estére Komlón volt fellépésünk- és valahogy csak nem akart javulni az állapotom. Sőt! Inkább csak szarabbul lettem. Az odaútra nem emlékszem, mert gyakorlatilag átaludtam az egészet. Először Sapink rokonait látogattuk meg, ahol frissen főtt étellel vártak minket és rengeteg innivalóval. A házigazdákat megsérteni nem akartam így csipegettem egy keveset. Aztán a szórakozóhelyen, ahol felléptünk, ott sem segített, hogy néhány érdeklődővel szinte ordítva kellett társalognom, mert az előttünk fellépő zenekar már elég hangosan tolta az unalmasabbnál unalmasabb slágernek számító klasszikusokat. Lenyomtuk a bulit -úgy ahogy magamnál voltam- és közben szürcsöltem a gyömbéres Kinley-t. Nem segített. A buli után persze megint nem tudtam segíteni a srácoknak, ami gondolom némiképp rosszallást váltott ki belőlük, de ez valahogy akkor nem nagyon hatott meg. Akkor már éreztem, hogy másnap beteget jelentek.
Így is történt. Bár nem kellett volna se szombaton, se vasárnap szolgálatba mennem, valahogy éreztem, hogy ezt két nap alatt nem heverem ki. Főleg hogy addigra már beszélni is alig tudtam. A mandulám gyakorlatilag a fél torkomat elfoglalta. Jött a kamilla tea deluxe, az algopyrin és a torokfertőtlenítők kombinációja gyakori forró fürdőkkel, valamint a barátnőm is meglátogatott, hogy jelenlétével és pozitív kisugárzásával tartsa bennem a lelket (ápoljon). Annyit értem el vele, hogy hétfőig nem súlyosbodott az állapotom. Miután meglátogattam a dokit felírt egy olyan fain antibiotikumot, amiből naponta maximum kettőt lehet bevenni. Kellemetlen mellékhatása volt, hogy gyakorlatilag az anyagcserém összeomlott, vagyis ami bement -már az a kevés, amit sikerült leszuszakolni a torkomon-, az anélkül, hogy megmelegedett volna odabent pár perc után távozott. A plusz poén az volt, amikor felhívtam a mindenható vezénylőt és mondtam neki -vagyis suttogtam, mert a beszédkészségem a minimálisra esett vissza- hogy egy darabig ne számítson rám. Ő persze egyből azt akarta megtudni, hogy mégis hogy gondoltam, hogy decemberre annyi szabadságot kértem. Valójában a pihenőim számomra megfelelő elosztását igényeltem meg, mert a szabadságaim többségét úgy szórták ki, hogy csak pislogtam, ráadásul rendre két szolgálat közé bespékelve, hétfőre, keddre vagy szerdára téve azt, vagyis olyan napra, amikor semmi hasznát nem venném...
Huszadika előtt újabb viziten kaptam egy homeopátiás gyógyszert. Két fontos összetevőjét be is kereteztem:
Az antibiotikum egy hét alatt elfogyott, a mandulám lohadni kezdett. Zsugorodik, és már nem fáj annyira. Az étvágyam is egyre jobb, de ez az etanolos cucc továbbra sem ízlik, pedig naponta háromszor húsz cseppet kell beszednem. Az majdnem egy feles. Holnap (november harmincadikán) visszamegyek kontrollra. Kíváncsi leszek visszaenged e a doki. Ha nem, akkor vajon a mindenható vezénylőnk mennyire fog ettől kiakadni? Legutóbb mikor beszéltünk már nem akarta elhinni, hogy nem gyógyultam még meg és jelezte, hogy decemberben már számítana rám. Gondolom kurva kevesen vannak a fűtőháznál, akiket hadra lehet fogni és egyre kevesebben mondják azt, hogy pihenőnapjukon bemennének... he he...
Jah, egyébként nem gondoltam volna, hogy ilyen emlékezetes lesz a harmincadik születésnapom...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése