Szolgálati anekdoták - 87.rész

Köd előttem, köd utánam

Mindenki közlekedik ködben. Vagy gyalog, vagy biciklivel, vagy autóval és nem utolsó sorban vonattal. Az utasaink közül persze nem mindenki tudja, hogy miért is mennek ilyenkor lassabban -már ha- a járataink. A köd csak egy dolog. Utasításaink viszont szigorú szabályokban határozzák meg a látótávolság csökkenése esetén alkalmazandó előírásokat. A biztonság az első!

Szinkronban, mellékek nélkül. Igaz, hogy a homokólók nem működnek normálisan, de a rutinnak köszönhetően a menetrendet lehetett tartani. Győr és Bakonyszentlászló között a látótávolság maximum 10 méter volt. 

Anno a szombathelyi tanfolyamon az oktatónk még azt mondta, hogy a 200-as csak kétszázas Bz-vel, a 300-as csak háromszázas Bz-vel mehet szinkronban. Itt a 350-es 205-össel került szinkronba... A megoldás egyszerű: utóbbit is a szolnoki járműjavítóban újították fel, így egyezik a vezérlési rendszere.

Az utasítás szerint a evtk-t csak fékpróba után lehet véglegesíteni. A kolléga nem kicsit hibázott, ugyanis nem sokkal a kútról való kijárás után -jóval az induló vágányra való bejárás és a fékpróba előtt- jött is az információ...

Száguldás, Bz szerelem, száguldás...
Szaladtam Győrből Komáromba tankolni. A kúrensen se volt sokkal jobb a látási viszony, pedig itt már dél felé járt az idő...

Másnap tehervonatoztam. A köd helyzet nem változott, a látótávolság továbbra sem volt sokkal jobb.

Tessék mondani Imrénk persze kiakadt, mert ebben az időben valahogy a kocsivizsgálók se nagyon akarták megtalálni a vonatokat. Füzitőn 4 órát, Győrszentivánban 2 órát vártam (utóbbinál már azt az utasítást kaptam, hogy inkább zárjam le és húzzak haza -nem kellett kétszer mondani).